Simonfy József
visszapillantó
arcom hullaházábakit hoztak megint
sír vagyok sírja a gyermeknek
bordalécek közé szorult a lélek alvások álmok csontjai
enyvvé főzve – akár a tébolyodott
akinek érzelmei működnek csak
együtt nevet a nevetőkkel együtt sír a sírókkal
agyára tályogként száradt
feketedett a bemocskolt élet nem látni semerre
mint egy bepárásodott
visszapillantó-tükörben
