– Isten horga a fájdalom,
melyre óvatlan ráharaptam.
Pendül a damil. Hallgatom
a létörvény jaját alattam.
– Mi történik most? Partra húz
egy szárnyaszegett angyal?
Kíméletéből sem tanulsz?
Semmi meg nem vigasztal?
Vergődj csak, döbbent áldozat!
A vadmadárcsőr-görbe
angyalarc részvéttel fogad.
Miért nézne tükörbe?
Maga a tükör, senkinek
mégse mutat meg semmit.
A darázscsípés-vad hitek
világa másutt sejlik.
– Áldozat vagyok, érzem én,
magamat sem találom.
Vacog a nemlét peremén
el nem álmodott álmom.