Archívum

Húsz és harminc között

Falusi Márton
2012. november

húsz és harminc között szélesre nyílik a morálolló
a szó és a tett gólyalábai körzőterpeszben
lépik ki botlásaink szögét ám a horizont
becsukódik akár kicsöngetéskori kockás füzet
növelve számértékét a fényrekesz méretének

a jó olló éltartó szögezi le fodrászom
aki jobb fülemet folyvást bal oldalra szereli
hónapokkal megvág borravalókkal megkopaszt
dús selymű fényszálakat fűz át
a hidrogénkötések tengerészcsomóin
de nyári időszámítás hosszabbít sugárnyalábot
hiszen exponenciálisan távolodunk az égtől
amelyre vörös szemet műkedvelők fényképeznek
fény-árnyék hangszálon skáláznak szinkópa
színképe ragyog át rezegő levélerezeten
szivárványunk fehéregyensúlyát félrehajtja
fotósom megcsúszik a stabil pozíciót
keresi lösztől omlatag homlokomon

húsz és harminc között szűkül a blendenyílás
a morálolló szélesre tárva nyisszantja le
kisded forgóinkat koraősz tincseinket
ápolatlan lelkiismeretünk kinövéseit
hiszen élesedik a Nap dőlésszöge
fodrászom délre ír be a pontosság kedvéért
az időt ugyanis csak tükörből ismeri
szűkkeblű hajmosótálcát szorít nyakamra
tavasz és ősz tompaszögébe hanyatt fektet
hajba kapunk a vízbőség hőmérsékletén
a kéz és a fejbőr felemás receptorai
langyos zuhanysugárban békévé oldódnak

húsz és harminc között mély levegőt veszek
legyen mit visszatartsak ha egyszer alábukom
édes mélységébe sós árkú férfikornak
a remény húsz és harminc között garanciálisan vízálló
a szabadság a szerelemmel tompaszöget zár be
rád merőlegesen záporoznak sértéseim
a félreértések párhuzamos utcáiban
ördögi körúton bolyongunk a lényeg
pestisrácait bekarikázgatva kifestett
üzletsorok gülüszeme előtt sminküket
leáztatták külső és belső háborúink
aknarepeszek gránátszilánkok keringnek
tűzfalakban betokosodott orv szikeként

pukkanó újévi labdacsok kukákat
gyújtanak lángra és adidaszcsukákat
az illuminált szilveszteri város benyomódik
beragad az éjbe akár számítógépünk reset
gombja hogy jövőre újraindítsa országunkat
a polgármester szemtájékból kitöröljön
gyér parkot alélt allét pilledt cifrakertet
hol vajat sem köpülnek kurta szemhunyások
fedél nélküli koporsóba
kilakoltatott szerelmes fekszik
devizaházasult szögezi szerelemhez
kitakart deszkapriccs recsegését
begörbedt gerinc ropogását

húsz és harminc között lemerítjük
a történelem akkumulátorát
a jelen vaktában villámlik
akár kisiklott áramszedő
képernyőkímélőnek vagyunk beállítva
a háttérben futó hibernált forradalmakhoz
lefagyott vezetékekről frissül
a vérontás ősenergiája
non-stop villamos dermed szemünkre
kicsapja látódúcunkat szapora
szívverésünktől zárlatos a reggel
tömegsírok nyirokcsomóiban
idegdrót elektróda gyökeret ver
mozgasd meg tetszőleges emlékedet
a villamos egy minutában reked

húsz és harminc között ingázunk oda-vissza
arcom meredek rézsűjén lebukfenceznek
az öngyilkos családi vonások
mosolyod gödröcskéit hévízzel teliengedi
a náthás fiatalság lubickol összefröcskölvén
iszamos tekintetemet s amit súlyából veszít
szempillám beszürcsöli akár egy világ-
és vízforgató fedőrácsa nézz alá
mennyi habot szorít ki éteri önfeledtség
zsírban oldott lélekre hat-e felhajtóerő
hígított agyú suhanc észbontó csúcsverdát
csakliz a nyelvi autóbontó foghíjtelkéről

roncs nyelvem szótörmeléken döcög
kipördül csodák bekötőútjain
ismétlem a Neved kenőolaj
javul tőle az ízek úttartása
nyelvgyök futóművéhez te rögzülsz
rázós gyónásokkor lengéscsillapító
jégsztrádák ónhártyáján kipörgésgátló

Nevedből kiejtett gömbölyű savak
pattognak gurulnak csettintek rájuk
mirigyeim ködöt nyáladzanak
bimbókban mézédes öled megkeserűl
mosolyod beköszönése télialma
csókod lecsengése zöldmandula
nyelvem lankás látómezőkre szőlőt ültet
húsz és harminc között nyelvedet szüreteli

látószögem csúcsából egy repülőgép
emelkedik fölfelé sem a kifutópálya
sem a szögszár végtelenbe tartó éle

nem látható s hogy vajon hány fokot zár be földi
árnyékával az égi folyosó efféle
megfigyeléshez sehonnét nem nyílik perspektíva

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.