Archívum

Hamlet D. C.; Idős Hamlet da Costa hirtelen távozott

Korpa Tamás
2011. szeptember

Hamlet D. C.

Drága barátom emlékére (Hamlet da Costa, 1986–2009)

Krisztus után fél hétkor    egy rozsdavörös ír pub
opálos légterében    ovális darabokra
szelhető szét a vigh füst    s mint könnyező kegyszobrot
járják körül a puffadt    zsúrkocsikat sörasztalt
s nem lankad míg büdzsé van    a frakciófegyelmük
s ha az alkony sefticar-ja    kattintja föl a villanyt
lej, font, dollár kilónyi    preciőz hátterében
megáll Hamlet da Costa    fahéjszín zakójában
a kidolgozott bús boy    abrosz kétélű késsel
vanília hibiszkusz    fáradt karikás alma
járt eszében egykor    mégis cigire gyújtott
mint hétéves korában             s a talpáig kavargott
a húsát panírozva    az édes omlós füstdög
mint könnyező kegyszobrot    járják körül a puffadt
zsúrkocsikat sörasztalt    s az ablakon kilátni:
egy elszabadult husky    viaszlágy hóesésben
– tisztulnak funkciói –     fut mint egy mozgó tájseb
s a toll habzó medrében    az Eperpark kőágyán
tovasiklik hosszan    foltokban tűnt el onnan
a hó s belőlem Hamlet    mert lelohadt az égről
habkönnyű barna gépe    dús intellektusába
a hártyás óceánnak    (két napja, másfél éve?)
merül szkafanderében    akár a hő a térben
higgadt dinamikával

Idős Hamlet da Costa hirtelen távozott

szürke krikettpályák és    filhellén konyhakertek
részletgazdag hűs csíkján    oxigéndús vidéki
püspökköpennyi farmot    masszíroz gyúr s motozza
a lankadatlan formát    a hajthatatlan rétor
idős Hamlet de Costa    s mint puha pamutszálat
más narratívát próbál    az életébe fűzni
s korrektúrázza folyton    Krisztus után fél hétkor
a fagyos kásás zeller    obszidiános vázát
gyűröttes levélrácsát    forrázza meleg vízzel
öblögetve le gőzzel     gyümölcshússal habarva
préselve épp hadarva    Farkasmosolyú Kímón
a menza s buffet séfje    alkalmi partnerekkel
gőzölgő öblös éber    agyafúrt demizsonján
húz egyet emigránsok    platonisták rajongók
egzisztenciák tömött    tömör aurájában
nem üli velük körbe    a Havas Barkaágat
(távozott kancsót törve)    idős Hamlet da Costa
mióta az ifjú de    özvegy besúgó Árisz
ellene vallott teljes    meggyőződéssel egy kulcs-
avagy tézispontjában    a sűrű demográfi-
ájú hűvös körcsarnok    mellszobros fülkéjében
lezseren letegezve    s így a korkülönbség
s az időeltolódás    készséges cezúrája
egy lélegzetnyi résen    kidőlt közülük hosszan
püspökköpennyi farmot    masszíroz gyúr s motozza
a lankadatlan formát     a hajthatatlan rétor –
fészkében ül a hübrisz    a részletgazdag éjjel
és közben a dús háttér    ovális folyosóján
Klaviatúrán át tart    hűs Kronológiába
egy tinédzser isten ki    első tízpróbában s az
öttusa védőszentje

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.