|
Szigeti Lajos
Szemhatár
Ferde tengelyű
bolygóval
elakadunk kavargó hóban.
Jég virágzik, giccses dércsokor,
pillán jégszemcse-mikropont.
Fagyosszentek önkényuralma
elszáll, mint pitypang-tollaslabda.
Léckerítésen fönnakadva sír
egy szárnyaszegett angyal – krepp-papír.
Szóló hangszerek a tárgyak
szélvihar zenekarában.
Zápor szakadó szálain a fák
villám rángatta marionettfigurák.
Egyszemű szörnyek: hurrikánok
merre forgatják e világot?
A magunk alá tiport földnek
szárnybillentés – égi üdvözlet.
A nyugvó nap körmondat végi pont,
országhatár a horizont,
s minden látható hullámhegy csupán,
a láthatatlan – óceán.
