Kortárs

 

Kántor Zsolt

 

Prelűd

 

Ideálok kertje, tápláló, bűbájos lugas,
álmok kelméibe takarva, indák fodraiba gyűrve,
hűs növényzet. Asszonyi illatok, gondoskodás,
                                                                                         kenyér
,
kis bogarak csöndje, hordók között röpködő darázs.
Fogadj magadba, örök táj, buja fenyves, szomjas
                                                                                         sziget
.
"Egy Jelenés, egy Lény, egy Eszme": örök busongás
bokrai között, miért kuporodsz oly mélán a nemlét
pici vízcseppjébe, boldogság, elcsurransz
                                                                                         szempillámról
,
mint vetkőző őszibarack leve, évek és sírások íze:
május, a Menyasszony is érted eped, s leborul
az ígéret megrepedt szobrai között. Ó, teljesség,
hím ábránd, kelepce és csókok fügéi
a halál szekrényében,
mily reménytelen a mámor, minden megromlik,
                                                                                         megnémul
,
színmézet csepegtetnek bíbor-bordó ajkak, almák,
                                                                                         szőlők
gurulásában ébred a fecske, mégis hiszel, álmodsz,
utazol, úgy élsz, mintha a halál múlna el,
                                                                                         nem a tények,
Te önámító akt, Hiúság,
hova csavarogtak el vidám mátkáid?             

              

 

 

 

 

 

 

 



Nyitólap