Kortárs

 

Utassy József

Magadra hagytalak

Magadra hagytalak, nagy Isten,
mint Szent Pál az oláhokat.
Nézd, bele is őszült a tincsem!
Szabad vagyok végre, szabad.

 

Dorgatórium

Most,
hogy végre volna időm,
cserben most hagysz,
mennyei nőm:

egek lánya,
mázsa Múzsa,
kinek falloszom
a rúzsa,

kinek falloszom a rúzsa!

 

Osztálykirándulás

Zengett,
kicsattanó jókedvünktől
zengett a Kékes.

A ropogó tábortűz
odacsalogatott egy lányosztályt is.

Körülültük hát a tüzet,
s ahogy „Lobogott a rőzseláng mellettünk”,
rázendített valaki,
mi meg fújtuk vele,
harsogtuk:

„A krokodílus a Gangesz partján…”

Éjfél felé
már mindenki párjára lelt.

Én is kigomboltam a blúzát,
és megcsókoltam egy miskolci lány
meleg, megadó mellét.

Föltört belőlünk mélyről,
nagyon mélyről,
szívünk zegzugaiból az ének:

„De szeretnék hajnalcsillag lenni!”

 

Babérkoszorúsdi

„Én nem az embereknek,
hanem Istennek írok!”
Így szólt a költő, s hízott.

Az emberek nem is szeretnek,
hiába rázod itt a rongyot:
vágyak hentese, boncnok!

„Nekem a Kossuth-díj dukál!
De ímmel-ámmal átveszem
a Babért is ma este.”

Az embernek világgá megy,
világgá megy a kedve:
hisz ezt sem érdemelte,
ezt sem érdemelte!

 

vissza