Kortárs

 

Gergely Ágnes

Rondo capriccioso

1
Az ablakrés

Ahogy a tompaszöggé táguló
ablakrésben egyszer megáll a hó

s a rézkilincs az éjszakai fényt
keresztbe fogja mint a dárdavég

mint madárszárny időtlen körbejár
ne mozdulj most az álom exponál

a haj kihull és rekedt a torok
megy a vonat de nincsen semmi ott

minden itt van a dárdavégnyi fényt
mozdulatlanul érzi majd a térd

ahogy a tompaszöggé táguló
ablakrésben egyszer megáll a hó

 

2
Mahler a templomban

Ahogy a szobrot átjárja a Semmi
és mégsem válik semmivé a test
ráépült múltját nem lehet feledni
mint a hóesés oly tökéletes
ahogy a hosszú ablak rése lassan
ráélezi az éjszakai fényt
mely csigolyák közt dárdavég alakban
naponta újrakelti életét

a szobor előtt eltompulva térden
míg a távolban kapu nyikorog
az ablakrésben és a hóesésben
s a dárdavégben ő is érzi hogy

ráépült múltját nem lehet feledni
ahogy a szobrot átjárja a Semmi

 

3
Mahler álma

Valahol mégis az országhatáron
föl-le jár az a mérgezetlen álom

lejár az óra csupa vágy az őrszem
intézkedése pontos és erőtlen

valahol mégis az országhatáron
föl-le jár az a mérgezetlen álom

 

4
Mahler léptei

Kongva kilép. A régibe már
nem tudna visszamenni. Az ablak-
keret és a lépcsők közé valaki
belevert néhány vasszeget. A nagy
szegek látványa a térdére
fokozza le. És aztán leporolja.
De néha nem. Utcán sodródik,
söröskupát fog, mindegy, mit szólnak,
jawohl, mein Schatz. Reggelire szalonna,
véreshurka, másik fogorvoshoz
fog járni, végigmegyen a várón,
a perzsaszőnyegen – les nouveaux riches –,
zakózsebében névjegy, ott ül ő is.

 

5
Ne mozdulj

Ahogy a tompaszöggé táguló
ablakrésben egyszer megáll a hó

minden itt van a dárdavégnyi fényt
mozdulatlanul érzi majd a térd

a haj kihull és rekedt a torok
megy a vonat de nincsen semmi ott

mint madárszárny időtlen körbejár
ne mozdulj most az álom exponál

s a rézkilincs az éjszakai fényt
keresztbe fogja mint a dárdavég

ahogy a tompaszöggé táguló
ablakrésben egyszer megáll a hó

 

vissza