Prágai Tamás
Az ördögök bevonulása
Szilágyi Domokos emlékének
„Az ördög nevei ezek valának:
Plútó, Drúmó, Hazugság, Baál,
Csalás, Haladás, Luciper,
Leviathán...”
(Ismeretlen kódex nyomán)
I.
(Actor I.):
Leszállópálya, Budapest!
Emelt fővel és emelt
adrenalinszinten jelentkezem
e jelle(g)mtelen
század mindösszes
repülőterén!
(A nem kívánandó törlendő.)
Mennyi gyakorlatozó!
Valamiben
amatőrök vagyunk
valamennyien.
Életben, szerelemben,
és néha hűségben, hitben is –
de legfőképp, kiváltképp:
piruettben!
(Kar):
Királyi párok, istenem,
micsoda ördögi orsó
pereg itt, népünk jeltelen
sírba hull, s „ez utolsó!”,
Ördögi itt a szerelem
is, foglyait szűz Salomé
márványfenekű kútba
ejti, s megkérdi csábbal: „Jó-é?”
Kacsint és halcsontot ád
Balthazár magister
markába jó Heródes, és
sóhajtja: „Él az Isten!”
Sürög és fröcsög mindenütt
vad tajtékja, nyála
(jeltelen népünk sírba hull):
Lucifer szimfóniája!
(Actor II.):
Repülőtér, repülőtér!
Távolsági járatok a világ
létező és kevésbé létező országaiba
(utóbbiakba féláron). Távolsági
járatok a halálba,
nyugdíjasoknak ingyen.
Föltámadás kizárva!
(Garanciát csak halálra
ad ez ateista kor.)
Ha még egyszer erőm adatik,
bizisten
fölszököm
dédapám
lógó tökű
szamarára,
s elszamaragolok magam is
rö-vid-vág-tá-ban
(csak tudnám, hol van)
hosszúgara(bo)ncia felé!
(Kar):
„Drágám, a pulyka...”
„Majonéz...” „Filézve
ettük...” „Álom!”
„Beült a készbe, mondom!”
„Sodóval ette...” „Jó alak!”
„Úgy bizony! Szamáron
tette meg az egész utat!”
„S utána mind a három!”
„Volt méhsör is...” „Melyik
mesélte?” „Lelke rajta!” „Ott van:
húsvét, karácsony egyre megy,
sonkát eszem titokban!”
(Actor I.):
Vásároljon szívhangot
feleségének! Csíkokat
a zebrájára! És
VÁSÁROLJONVÁSÁROLJON VÁSÁROLJON!
Srófolja föl
szerettei kedélyállapotát
önjáró violinkulccsal! (Garantáltan
beletörésbiztos.) Elmondhatjuk
az egyszeri betyárral:
ebbe beletörik a stainless
elméd, Rozsda Sándor!
(Actor II.):
Még jó, hogy ma már
ott van a konyfortos
repülőmobil! Milyen kellemetlen volna is
izzadságtól csöpögő karburátorokkal
érkezni karácsonykor Betle
Hambe!
Mert (majd elfeledtem a meteurológiát)
tél van, ím,
és sárga lé csurog
a fellegekből, dolgát
elvégezte bár
egy alvilági
rossztata –
(Recitativ)
Megint dörömböl és zakatol
és zúg és fájdalom van –
És kibírhatatlan alig elviselhető szakadatlanul –
Rendületlen és állhatatos sőt mi e korban főként manapság –
És hiába hiába hiábahiába!
Próbálgatom minduntalan csupán –
Ám remény helyett tövisen kórót terem már gerincem is –
Csont nélkül itt van püföli dobhártyáimat:
Egy életed van, és ez is ilyenre sikerül.
III.
(Pogány zsolozsma)
és kénsárga savak vannak a
vízcsapokban
és gumiarábikumot pöknek a kutyák is
alfelükön
és megőszült minden vécékefe
és tizenhatot ellett hűséges
padlószőnyegünk
és portörlés híján a kamrapolcon
megecetesedett minden szerelem
és minden levesbe beleköp
egy kandi pók
(és nem kezdünk mondatot éssel)
Téli napforduló közeledik.