Fizikai Szemle borítólap

Tartalomjegyzék

Fizikai Szemle 2007/5. 162.o.

BIRÓ GÁBOR (1925-2007)

Biró GáborHat évtizeden keresztül oktatott. Oktatói munkáját a budapesti tudományegyetem fizika tanszékén demonstrátorként kezdte 1948-ban. Óráit 2007 januárjában még megtartotta.

Biró (Goitein) Gábor Budapesten, 1925. szeptember 26-án született. Az ELTE matematika-fizika tanár szakán 1950-ben végzett. Rövid kísérleti fizikusi munkásság után a fizika elvi kérdései iránti érdeklődése 1953-ban a fizika tanszékről, ahol tanársegéd volt, az egyetem filozófiai tanszékére vezette. A filozófia szakot is elvégezte 1957-ben. Következetes magatartása miatt könnyen támadhatóvá vált. Így került 1959 júliusában tanársegédként a BME (akkor ÉKMüE) Kísérleti Fizikai Tanszékére, melyet Gyulai Zoltán akadémikus vezetett.

Kezdetben itt is kísérleti munkával foglalkozott, ionos kristályok elektromos vezetését mérte. A filozófia iránti vonzalma azonban nem hagyta el. Először a klasszikus fizika kutatás-módszertani kérdéseit, kiteljesedését és túlhaladását vizsgálta. Ezután fordult mindezen kérdések hazai vetületei felé. A klasszikus fizika túlhaladása vezette el a relativitáselmélet történeti-interpretációs kérdéseinek kutatásához, majd ismét a hazai vonatkozásokhoz. Kandidátusi disszertációját Fenomenológia és modell alkotás szerepe a fizikai kutatás történetében címmel 1969-ban védte meg. A Nemzetközi Tudománytörténeti Unió (IUHPS) számos kongresszusán szerepelt előadásaival 1965 és 1989 között, a szervezet magyar nemzeti bizottságának titkára volt. 1987 és 2001 között több ciklusban vezetett OTKA-témát. Munkacsoportjában tanszéken kívüli munkatársak, köztük akadémikus, országos múzeum főigazgatója is részt vettek. Eredményeiket százas nagyságrendű publikációban tették közzé.

Fizikatörténeti vizsgálatait messzemenően hasznosította a műegyetemi fizika oktatásában. Tanszéki munkatársaival hét jegyzetet írt. Sikeresen megvalósította azt az elképzelést, hogy a fizika ne csak a mérnöki tárgyak alapozó tárgya legyen, hanem a mérnöki tárgyak elsajátítása után, a negyedik és ötödik évfolyamon, összegező, általános áttekintést nyújtó tantárgy is. Így felső éves közlekedésmérnök-hallgatóknak kvantummechanikát, relativitáselméletet tanított több évtizeden keresztül.

Jó vezetőnek is bizonyult. Szinte akarata ellenére nevezték ki tanszékvezetőnek 1975-ben, amikor az akkori tudománypolitikára jellemző átgondolatlan átszervezések valamint váratlan halálesetek miatt mint az egyetlen minősített docens maradt a tanszéken, ahol addig (Mátrainé Zemplén Jolán halála után) a négytagú Tudomány- és Technikatörténeti Kutatócsoportot vezette. Először is címzetes, illetve félállású docensként három minősített akadémiai kutatót kapcsolt be a tanszék munkájába. A tanszéket nem alakította át saját képére, nem tette kutatási irányát a tanszék egyedüli kutatási irányává. Így folytatódtak a még Gyulai Zoltán indította kristályfizikai kutatások. Több oktató szerzett ebből a témából kandidátusi fokozatot. A BME TTK jelenlegi dékánja is ebben a csoportban dolgozott. Támogatta az egyetem profiljának megfelelő épületfizikai vizsgálatokat, amelyek nemcsak pénzt jelentettek a tanszéknek és az oktatóknak, hanem többeknek tudományos előmenetelt. Ebből a témakörből is került ki kandidátus. Az ő tanszékvezetése idején indultak el a kvantumoptikai kutatások. A tanszéken kezdte munkáját olyan fiatal, aki ma egy Max Planck intézet igazgatója. Közvetlen munkatársaiból is lett más tudományos intézetekben igazgató, illetve igazgatóhelyettes. Egyik munkatársa a bostoni egyetemen Einstein összegyűjtött munkáinak szerkesztői közé került. Igyekezett az oktató és kutatómunka tárgyi feltételeit is javítani. Átépíttette a tanszéket, kihasználatlan folyosórészek felhasználásával jelentősen növekedett a tanszéki szobák száma. Egyetemi tanárrá 1981-ben nevezték ki. A tanszékvezetésről 1988-ban leköszönt.

Nemcsak a saját tanszékével törődött. Mint a BME egyik rektorhelyettese (1978-1987) sokat tett azért, hogy a BME-n létrejöjjön a Természet- és Társadalomtudományi Kar 1987-ben. Apróság, de sokrétű munkájára jellemző, hogy az ő javaslatára került id. Szily Kálmán arcképe a dékáni láncra.

Országos szinten is részt vett a szakmai közéletben. A MTA Tudomány- és Technikatörténeti Komplex Bizottságának, az ELFT Fizikatörténeti Szakcsoportjának, az OTKA Tudomány- és Technikatörténeti Zsűrijének elnöke volt. Számos nemzetközi szervezet magyar nemzeti bizottságának volt tagja.

Hetven éves korában, 1995-ben, a BME-n nyugdíjazták. 1996-tól a Gábor Dénes Főiskolán az Alaptudományi Tanszék vezetője lett. A Főiskolán és a LSI Informatikai Oktatóközpontban a tudományos főigazgató- helyettesi posztot is betöltötte. Kapcsolata a BME-vel sem szűnt meg: A BME TTK Doktori Bizottságának tagja volt, és a Fizikai Intézet keretében nyugállományú egyetemi tanárként akkreditált speciálkollégiumokat tartott.

A Fizikai Szemlében bő kéttucatnyi cikke, recenziója jelent meg. A hő problémájáról írt 1960-ban. Tavaly márciusban adta közre ebben a folyóiratban Gábor Dénes és M. Zemplén Jolán 1961-es levélváltását.

Szakmai elismerésként megkapta a "Felsőoktatás Kiváló Dolgozója" címet (1975), az MTESZ-díjat (1985), a BME Emlékérmet (1987). Az MTESZ Emlékérmet 1996-ban a köztársasági elnök adta át neki.

Nagyon szerette családját. 1962-ben nősült meg. Lánya 1966-ban, fia 1971-ben született.

Tartalmas élete 2007. március 8-án ért véget.

Hartmann Ervin
MTA SZFKI

Biró Gábor a Fizikai Szemlében Biró Gábor: A hő problémája - 1960/165
Biró Gábor: A hőtan fejlődése; az első fizikai atomelmélet kialakulása a XIX. század derekán - 1962/11
Biró Gábor: Az entrópiafogalom kialakulásának történetéhez - 1963/84
Biró Gábor: A fenomenológia és a modellalkotás szerepe a fizikai kutatás történetében - 1965/205 Biró Gábor: Az elektromágneses tér fogalmának kialakulása (Faraday és Maxwell) - 1967/292
Müller A.: Quantum Mechanics (Biró Gábor) - 1974/320
Biró Gábor: Fizika és mérés - 1976/374
Biró Gábor: Szily Kálmán (1838-1924) 150 éve született - 1989/ 207
Radnai Gyula, Kunfalvi Rezso: Európaiságunk egy történeti metszete (Biró Gábor) - 1989/320
Nagy Ferenc: Magyarok a természettudomány és a technika történetében (Biró Gábor) - 1993/80
Kovács László: Fejezetek a magyar fizika elmúlt 100 esztendejéből (1891-1991) (Biró Gábor) - 1993/212
Nagy Ferenc: Bay Zoltán pályája és példája (Biró Gábor) - 1993/ 469
Nagy Ferenc: Szent-Györgyi Albert és a magyar Nobel-díjasok (Biró Gábor) - 1993/514
Marx György, Ronyecz József (szerk.): Lánczos Kornél 1893 / 1993 (Biró Gábor) - 1994/123
Biró Gábor: Nemzetközi Lánczos-centenárium - 1995/34
Tarján Imre: Emlékezés (1994) (Biró Gábor) - 1996/108
Endrei Walter (szerk.): Műszaki innovációk sorsa Magyarországon (Biró Gábor) - 1996/368
Biró Gábor: Farkas Gyula mai olvasata - 1997/322
Three fundamental papers of Loránd Eötvös (Biró Gábor) - 1998/ 405
Biró Gábor, Szász Gábor, Vargha Magda: Tudomány és technika kapcsolatának történeti változásai - 2000/212
Gábor Dénes: Tudományos, műszaki és társadalmi innovációk (Biró Gábor) - 2000/214
Simonyi Károly: A magyarországi fizika kultúrtörténete (XIX. sz.) (Biró Gábor) - 2001/138
Biró Gábor: Benne van-e az elektrodinamika törvényeiben a relativitáselmélet? (reflexió a Blészer-Gnädig-Varga cikkre)-2001/297
Jéki László: KFKI (Biró Gábor) - 2002/68
Feynman Richard P.: A dolgok értelme (Biró Gábor) - 2002/132
Kovács László: Eugene P. Wigner and his Hungarian teachers (Biró Gábor) - 2002/324
Biró Gábor: Gábor Dénes és M. Zemplén Jolán 1961-es levélváltása - 2006/94