Fizikai Szemle nyitólap

Tartalomjegyzék

Fizikai Szemle 1998/12. 409.o.

GYULAI ZOLTÁNRA EMLÉKEZÜNK

Tarján Imre
az MTA r. tagja

Néhány mozzanat Gyulai életéből

Pipe község Marosvásárhely és Segesvár között fekszik. Itt működött, mint unitárius kántortanító Gyulai Zoltán édesapja. Zoltán a második gyermek volt a 11 közül. Egyetemi tanulmányait a Kolozsvári Egyetemen végezte, ahol 1913-ban matematika-fizika szakon gimnáziumi tanári oklevelet szerzett. Ezt követően az Egyetemen Tangl Károly munkatársa lett.

Az első világháború kitörésekor behívták katonának és mindjárt a háború kezdetén orosz fogságba esett. Hét éves szibériai fogság után 1922-ben került haza.

A Szegedre áthelyezett Kolozsvári Egyetemen kezdte újra életét. 1924-26-ig Göttingenben dolgozott a világhírű kísérleti fizikus, R.W. Pohl intézetében, ami meghatározó volt egész életére.

Szegedről 1935-ben Debrecenbe került, ahol tanszékvezető egyetemi tanárként az Egyetem Orvoskari Fizikai Intézetét vezette 1940-ig.

A következő állomás ismét, de ekkor már professzorként, a Kolozsvári Egyetem volt (1940-47).

Ezt követte nyugdíjba meneteléig a Budapesti Műszaki Egyetem (1947-62). Az Akadémia által itt létesített Tanszéki Kutatócsoportot tovább is, haláláig vezette.

Gyulai Zoltán számos hazai és külföldi kitüntetésben részesült: a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a Göttingeni Akadémia levelező tagja, Kossuth- és Állami-díj tulajdonosa stb.

az emléktábla
Az emléktábla

Emléktábla Gyulai Zoltán tiszteletére szülőföldjén

Az emléktáblát a Magyar Tudományos Akadémia, a Romániai Unitárius Egyház és a Kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem helyezte el Gyulai Zoltán szülőfalujában, Pipe község unitárius templomának előterében. Az emléktábla leleplezésére október 18-án, vasárnap került sor unitárius istentisztelethez kapcsolódó bensőséges ünnepségen. Az emléktábla szövege:

Pipén született a nemzetközi hírű fizikus professzor
GYULAI ZOLTÁN
(1887-l968)
aki Kolozsvár, Szeged, Göttingen, Debrecen és Budapest
egyetemein működött.
E táblát emlékezésül helyezte el 1998-ban
a Magyar Tudományos Akadémia
az Unitárius Egyház
a Babes-Bolyai Tudományegyetem

Az ünnepség

A pipei templom megtelt a résztvevőkkel, körülbelül 80-an lehettek ott, jóllehet a falut jelenleg kereken csak fél száz idős ember lakja. Az eseményre sokan eljöttek a közeli helységekből is, főként a pipei "őslakók" elköltözött hozzátartozói, gyermekei, unokái. Több magas beosztású unitárius pap látogatott el Pipére, professzorok is Kolozsvárról. négyen pedig Magyarországról jöttünk.

Emlékbeszédek:
Szabó Árpád kolozsvári unitárius püspök az Egyház. Tarján Imre akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia, az egykori munkatársak, barátok, kollégák,

Kroó Norbert akadémikus, helyettes államtitkár a Magyar Oktatásügyi Minisztérium, az Eötvös Loránd Fizikai Társulat,

Gyulai József akadémikus, a Budapesti Műszaki Egyetem, Szilágyi Pál professzor, prorektor a Babes-Bolyai Egyetem részéről szólt.

Mindegyikünk hozzátett néhány vonást Gyulai Zoltán tudósi, oktatói, általános emberi karakteréhez, ami teljessé tette a képet, ahogyan Ő emlékünkben él.

Kár, hogy nem került szóba, miként vélekedett Gyulai a székely emberekről, akiket őszintén szeretett és nagyrabecsült. Ez az érzés mélyen élt benne és sokszor kifejezésre jutott a szibériai fogságáról írt könyvében is. Azt hiszem, így is emlékezetes marad az ünnepség minden jelenlévő számára. Ezt mutatta meghatódottságuk.

Az emléktábla leleplezését követő fogadáson a pipei kultúrotthonban a vendégeket üdvözölte Benedek Jakab unitárius lelkész, megemlékezett édesapjáról Gyulai Ferenc stockholmi orvos, a pipei lakosok nevében beszélt Burus János tanár, majd a vendégek részéről a pipeieket üdvözölte és a fogadást megköszönte Kroó Norbert államtitkár.

Előzmények

Még 1997 nyarán Burus János tanár, csíkszeredai tanfelügyelő, Gyulai földije és tisztelője, emlékszoba létesítését vetette fel Gyulai Zoltán szülőházában, Pipén. Arra gondolt, hogy az MTA megveszi a kúriát, ami akkor Burus szüleinek a tulajdonában volt. Burus János valamilyen módon értesült létezésemről, valamint Gyulai Zoltánhoz fűződő kapcsolatomról, és Gyulai egyik, Budapesten élő unokája révén megkeresett. Így kapcsolódtam be Burus kezdeményezésébe, aminek lényegével természetesen egyetértettem, csak a megoldás módját nem helyeseltem: egy infrastruktúra nélküli épületben és elhanyagolt, az év nagy részén nehezen megközelíthető környezetben ugyanis nincs értelme emlékszoba létesítésének. Alkotóházzal kiegészített üdülő kialakítását javasoltam, amit az erdélyi egyetemek, az írószövetség stb. hoztak volna létre és működtetéséről is ők gondoskodtak volna. Most már, látva a körülményeket, ezt az elképzelést sem tartom kivitelezhetőnek.

Még akkor tájékoztattam Burus javaslatáról Gábos Zoltán kolozsvári professzort, az MTA külső tagját, aki többekkel, kollégáival, az unitárius egyház vezetőivel is megbeszélte a problémát. Életrevaló elképzelés alakult ki: emléktábla elhelyezése a helybéli unitárius templom előterében. Ez valósult meg, és ennek a leleplezéséről szóltam az előzőekben.

Időközben az is kiderült, hogy ebben az évben van Gyulai Zoltán halálának 30. évfordulója, amit itthon meg is ünnepeltünk, ami ugyancsak megerősíti az emléktábla elhelyezésének időszerűségét. Olyan megoldás született tehát, amivel mindenki, a szóban forgó intézmények, a szakmai közvélemény, a család egyaránt egyetértett.

A megvalósítás a három intézmény részéről mintaszerű együttműködésben zajlott le. Különösen ki kell emelni Andrási György unitárius egyházi tanácsos, Gábos Zoltán kolozsvári professzor és Neményi Márta az MTA Fizikai Tudományok Osztálya tudományos titkárának gondos, körültekintő tevékenységét.