Fizikai Szemle nyitólap

Tartalomjegyzék

Fizikai Szemle 1996/4. hátlap

DARÓCZY SÁNDOR 1935 -1996

Daróczy Sándor tanszékvezető egyetemi docenstől búcsúzom a Kossuth Lajos Tudományegyetem, a Természettudományi Kar, a debreceni és az országos fizikus közösség, kollégái, tanítványai, barátai, tisztelői nevében.

Január 2-án vele együtt kísértük utolsó útjára a Kísérleti Fizikai Tanszék technikai személyzetének kiemelkedő egyéniségét, Halmi Antalt. Másnap délelőtt kitűnő hangulatban államvizsgáztatott a Szilárdtestfizikai Tanszéken és a déli órákban az ő szíve szűnt meg dobogni. Tragikusan hirtelen eltávozásával állandóan megújulásra kész kutatót, elkötelezett, hivatásának élő oktatót, önzetlen barátot veszítettünk el.

1935. május 3-án született Biharnagybajomban, a közigazgatásban dolgozó Daróczy Bálint első gyermekeként. A debreceni Református Gimnáziumban érettségizett, majd a Kossuth Lajos Tudományegyetemen szerzett fizikus oklevelet. Pályafutásának első tíz évében tudományos kutatóként dolgozott. Kezdetben a termikus neutronok diffúzióját és reflexióját, majd a gyors neutronokkal létrehozott magreakciókat tanulmányozta az MTA Atommagkutató Intézetében. Később a dubnai Egyesített Atomkutató Intézetben egy nemzetközi kutatócsoport tagjaként, a proton-kibocsátással járó radioaktív átalakulások vizsgálata terén elért úttörő eredmények részese volt, munkáikat a téma összefoglaló tanulmányai, egyetemi tankönyvek idézik.

1968 óta a Kossuth Lajos Tudományegyetem oktatója adjunktusi, majd docensi beosztásban, 1985-ig a Kísérleti Fizikai Tanszéken. Oktatómunkája széleskörű: több előadást tartott fizikus és fizikatanár szakos hallgatóknak, egyebek között 25 éven át a “Neutron és reaktorfiziká"-t, laboratóriumi gyakorlatokat vezetett, de számára legkedvesebb a hallgatókkal való egyéni foglalkozás volt. Az évek során számos hallgató szakdolgozati, illetve diplomamunkáját, diákköri tevékenységét, néhányuk doktori munkáját irányította. Tanítványait, fiatalabb munkatársait egyenrangú partnernek tekintve élénk, alkotó légkört tudott maga körül teremteni, példát mutatva rendkívül körültekintő, gondos, fáradhatatlan munkájával. Hamarosan aktív kutatócsoport alakult ki vezetésével a Kísérleti Fizikai Tanszéken, amely az általa kezdeményezett témában, a maghasadás kísérleti tanulmányozása terén nemzetközileg is elismert új módszert dolgozott ki, más kapcsolódó területeken is eredményesen működött. Ez volt talán élete legtermékenyebb időszaka. Ekkori tanítványai, akikben ő ébresztette fel a tudományos kutatómunka, a maghasadás fizikája iránti érdeklődést, akiknek mára a Kossuth egyetemtől a Műegyetemig, a Paksi Atomerőműtől Vietnamig különböző munkahelyeken bontakozott ki szakmai pályafutása, mindannyian jó emlékezettel, hálásan gondolnak vissza a vele töltött évekre. Én is szerencsésnek tartom magam, hogy 1971-ben csatlakozhattam csoportjához, résztvehettem a hasadási termékek hozamának mérésére szolgáló új, direkt gamma-spektrometriai módszer kidolgozásában. Neki is köszönhetem, hogy ezzel a méréstechnikával a hozam-mérések egyik nagy öregjének munkatársa lehettem 1975-ben az Egyesült Államokban, s a mai napig erre alapozódik kutatómunkám jelentős része.

1985-ben a KLTE izotóp laboratóriumának, a későbbi Izotópalkalmazási Tanszéknek lett a vezetője. Munkatársaival jelentős részt vállalt a csernobili reaktorbaleset hazai következményeinek tudományos vizsgálatában. Ennek során érdeklődése, amely már korábban az alacsony aktivitások mérése felé terelődött, végleg a környezeti radioanalitika felé fordult. Ismét jelentős módszertani eredményeket ért el új munkatársaival a mohák a légszennyezők akkumulációs biomonitoraiként történő alkalmazhatóságának vizsgálata terén.

1979-ben a fizikai tudomány kandidátusa fokozatot szerzett. Szerteágazó tudományos munkássága eredményeit csaknem nyolcvan tudományos közleménye tartalmazza. Tanszékvezető helyettesként, intézetigazgató helyettesként, tanszékvezetőként, számos kari, egyetemi és akadémiai bizottság tagjaként, vezetőjeként tevékenykedett közmegelégedésre. Öt évig volt a Természettudományi Kar dékánhelyettese, ugyancsak öt éven át az MTA magfizikai albizottságának, újabban az MTA sugárvédelmi és környezetfizikai bizottságának titkára. Elnyerte az Eötvös Loránd Fizikai Társulat Selényi Pál díját, a Kiváló Munkáért és a TTK emlékérem kitüntetéseket. Megértő figyelme, igaz embersége kivívta számára tanítványai, munkatársai, kollégái tiszteletét, megbecsülését. Emlékét kegyelettel megőrizzük.

Drága Barátom! Kedves Daró!

Engedd meg, hogy sok-sok barátod nevében Ady Endre soraival búcsúzzam tőled:

Ha elmentél / Okod volt rá s minden tettnél / Mondottál egy jó-nagyobbat: / A Halált.
Csak hadd fájjon / Szívem e bolond hiányon, / Hogy nem látom bölcs-hunyorgó / Szemedet.
Százegy éjnek / Virrasztója, éber Lélek, / Most is bizton és Neked van / Igazad.

Nagy Sándor

___________________________

Elhangzott a temetésen, 1996. január 12-én.