Egy Janovics-film,
Az utolsó éjszaka
(1917) azonosítá-
sának és restaurálásának krónikája

KO 2612

1997. szeptember, Budapest

Örökmozgó Filmmúzeum Filmemlékezet Fesztivál.

A rendezvény vendége, Vittorio Martinelli olasz filmtörténész átadja feljegyzését, melyet a berlini filmarchívumban (Bundesarchiv Filmarchiv) készített. A cédulán ennyi áll:

KO 2612                       Roman einer Schauspielerin

szóban még hozzáfűzi, hogy ez a mindmáig azonosítatlan némafilm, melyet adott címen tartanak nyilván, valószínűleg magyar. Az elmúlt évek során kiderült, milyen biztos érzékkel ismeri fel a magyar némafilmeket. A londoni filmarchívumban Deésy Alfréd elveszettnek hitt filmjét, az Aphroditét (1918) fedezte fel, a milánói filmarchívum polcain  az Egy dollárra (1921) bukkant, melyek ma már a gyűjteményünk értékes darabjai. Valószínűleg most sem téved, ezért hamarosan megkezdődik a levelezés a Bundesarchiv Filmarchiv munkatársaival.

ROMAN EINER SCHAUSPIELERIN

1998. január 4. Berlin, Bundesarchiv Filmarchiv

Gogolin úr elküldi Roman einer Schauspielerin címen nyilvántartott film tömör tartalomleírását:

"Egy fiatalasszony elhagyja férjét és fiát a szerelme kedvéért, akivel utazgat. Sikeres színésznő lesz, s gazdag férfiaknak ajándékozza kegyeit. Évek múlva visszatér otthonába, hogy megkeresse családját. Megtudja, hogy férje meghalt, a fia pedig eltűnt. Beleszeret egy fiatalemberbe, de még idejében rájön, hogy az saját fia."

AZ ÉJSZAKA RABJA?

1998. január, Budapest

Elkezdődik a kutatás, melynek célja, KO 2612 eredeti címének megtalálása a fenti tartalom alapján. A magyar némafilmek filmográfiái, sem a Kovács Ferenc által szerkesztett kötetek119, sem  Jordáky Lajos erdélyi filmtörténetének filmográfiai függeléke120 nem közölnek tartalmakat. Welser Vitéz Tibor kolozsvári filmgyártással foglalkozó kéziratos filmtörténete121 sok erdélyi film tartalmát összegyűjtötte, de egyikben sem ismerünk rá filmünk sztorijára. A jelenleg folyó némafilm-történeti kutatás gyűjti a filmek tartalmi ismertetéseit. Ezek között találunk a fentihez némileg hasonló történetet. Az éjszaka rabja című 1914-es Kertész filmben a hajdan sikeres kabaré-énekes feleség elhagyva férjét és kisfiát, néhány évi házasság után visszatér a színpadra. A fiú és az anya évek múlva találkoznak egy lokálban. A fiú, aki ekkor már felnőtt férfi, erős vonzalmat érez az érett asszony iránt, akiről az együtt töltött, álmulatott éjszaka során kiderül, hogy az anyja. Idáig eléggé hasonlít a történet, de Az éjszaka rabjában nem hal meg a férj, s a fiú visszaviszi hozzá az anyát, s ez a fordulat kizárja az azonosságot.

A tartalom alapján nem sikerül előbbre jutni, s úgy gondoljuk, hogyha láthatnánk a színészeket, el tudnánk dönteni, hogy valóban magyar filmről van-e szó. Megkérjük a Bundesarchiv munkatársait, hogy küldjenek videómásolatot a filmről. Sajnos azt a választ kapjuk, hogy a film technikai állapota miatt ez nem lehetséges, de felajánlják, hogy készítenek számunkra néhány fényképet a kópiából.

1998. augusztus, Budapest

Megérkezik az öt fotó! Az egyiken egy kisfiú esti imáját mondja dadája társaságában. A másikon egy számunkra ismeretlen színész ül döbbent arccal, ő lehet az elhagyott férj.

A harmadikon Fekete Mihály ostromolja Berky Lilit, aki elhárító kézmozdulattal, feszült arccal védekezik. Valószínűleg ő a hűtlen asszony, a színésznő,  Fekete Mihály pedig a csábító. A negyediken és ötödiken szintén Fekete Mihály látható orosz tisztek társaságában, akiknek alakítóit  egyelőre nem sikerül azonosítani. Mivel Berky Lili, az első magyar filmsztár, soha nem játszott külföldi filmekben, Fekete Mihály pedig csak kolozsvári filmekben szerepelt, már semmi kétség, a KO 2612 valóban magyar, pontosabban kolozsvári film. Megindulnak a tárgyalások a film hazahozataláról. A

Bundesarchiv Filmarchiv végleg átadja a filmet, cserébe restaurált, biztonsági kópiát kér.

A baloldalon ülő idősebb tiszt Hetényi Elemér, a mellette ülő fekete nagybajuszos orosz tiszt Szakács Andor. Közöttük áll Fekete Mihály. A tőle jobbra álló fiatal tisztek  Réthely Ödön (bajuszos) és Újvári Ferenc.

 
 


 


 


1999. november, Budapest

Új darabbal gyarapodik a megrendítően hiányos magyar némafilm gyűjtemény. A kolozsvári filmgyártás három fennmaradt filmje mellé megérkezik Berlinből a negyedik, melynek eredeti címe egyelőre rejtély. A virazsírozott német inzertes kópia erősen zsugorodott, perforációi sérültek, a technikai szakemberek szerint nem vetíthető. Kezelőasztalon, próbálunk minél többet megtudni róla. Nagyító segítségével leírjuk a német nyelvű inzertek szövegét, ezek ismeretében sejteni lehet, hogy  a főcím és a vége szó mellett jelenetsorok is hiányoznak a film elejéről, végéről, s valószínűleg a közepéről is. Fény derül belőle a szerepnevekre, melyek a korabeli filmforgalmazás gyakorlatát ismerve valószínűleg nem azonosak a magyar változat neveivel. A férj Carl Weber, az asszony Gitta, a fiuk Róbert, a csábító színész Vandoris.

A NEHÉZ SZEREP vagy AZ UTOLSÓ ÉJSZAKA?

1999. december, Budapest

A film mint a magyar gyűjtemény új, becses darabja bekerül a hűtött nitró raktárba azonosításra és felújításra várva. Folytatódik a kutatás, már közelebb vagyunk a célhoz, ismerjük főszereplőket, a fotók arra utalnak, hogy részben orosz miliőben játszódik a történet, s tudjuk, hogy Kolozsváron forgatták.

Hamarosan egymásnak ellentmondó nyomokra bukkanunk.

1917. június 4. Kolozsvár

A Hétfő című újság A nehéz szerep című film forgatásáról tudósít: "A műterem közepén tikkasztó forróságban, ingujjra vetkőzve dirigál egy vasenergiájú férfi, dr. Janovics Jenő. Most délután van és meleg, olyan forróság, mintha a levegő minden atomját katlanban sütötték volna. Kezdődik a díszletes felvétel. Janovics jelt ad és meginvitálja a szereplőket:

- Hölgyeim és Urak, tessenek ide fáradni!

Estélyi toilettekben vonulnak be a dámák, frakkosan a gáláns urak, majd orosz tiszteknek öltözve a többiek. Berky Lili egy színésznő szerepét játssza. Igen komplikált, fárasztó szerep. A mozidarab innen vette címét: A nehéz szerep. Fekete Mihály egy züllött, erkölcstelen színész alakját viszi vászonra. Szakács Andor egy marcona orosz generális, Hetényi, Újvári Ferenc, Réthely orosz tisztek, Lengyel egy bankfiú szerepét játssza."122

1963. Budapest

Welser Vitéz Tibor filmtörténetében részletesen ír az 1917-ben forgatott A nehéz szerep című filmről, de nem említi a szereplők között Berky Lili nevét, és nem Janovicsot, hanem Fekete Mihályt nevezi meg rendezőként: "Dráma 4 felvonásban, melyet Sas Ede filmötlete nyomán Fekete Mihály írt. A filmet Fekete Mihály rendezte, és Fekete László fényképezte. Kolozsvárott készült. A báli jelenet a Redout nagytermében, a fűszeres bolt külső felvételeihez a Szentegyház utca sarkán lévő Haraszti-féle fűszerkereskedés szolgált. A párbaj jeleneteket a Hója erdő egyik tisztásán forgatták.

A szereposztás:

Répássy tábornok .............................. Szakács Andor

Répássyné ........................................ Fáy Flóra

Erzsébet, a lányuk ............................. Poór Lili

Kelemen Sándor, fűszerkereskedő ....... Fekete Mihály

Máriássy főhadnagy ........................... Nagy Adorján

Máriássyné ........................................ Baranics Anna

Ezredes ............................................ Koller János

Ilona, Erzsébet barátnője .................... Fábián Frici"123

A film története egy ponton sem egyezik a Gogolin által leírtakkal:  Az elszegényedett Répássy ezredes lánya, Erzsébet, hogy családját a csődtől megmentse hozzámegy  a megtollasodott sarki fűszereshez, Kelemen Sándorhoz. Az úri társaság nem fogadja be a felkapaszkodott férjet, a tiszti bálon megsértik, s a dzsentri rokonság párbajba hajszolja, melynek során a lovagias ügyekben és fegyverforgatásban járatlan boltos csak vesztes lehet.

1980. Kolozsvár

A Hétfő filmforgatási beszámolóját Jordáky Lajos is idézi a könyvében, de csak a Függelék filmográfiájában veszi figyelembe az ott közölt adatokat, a szöveges részben más szereplőket sorol fel:

"Sas Ede írásából Fekete Mihály készítette el a Nehéz szerep forgatókönyvét. A négy felvonásos drámát Janovics rendezte, a szerepeket Szakács Andor, Fáy Flóra, Poór Lili, Fekete Mihály, Nagy Adorján és Baranics Anna játszotta. Ez az egyetlen film, amelynek felvételeiről egykori riport számol be igen részletesen."124

Ezekből az ellentmondásokból logikailag az a képtelen megoldás következik, hogy két azonos című, de különböző szereposztású és tartalmú film készült egy nyáron, melyek közül az egyik a tartalma alapján biztosan nem azonos a Németországban megtalált filmmel. A másik, a szereplők és a forgatási riportban leírt miliők alapján úgy tűnik, azonos vele.

Folytatódik a kutatás, mely most már egyetlen évre, 1917-re koncentrálva felgyorsul.

1917. november, Kolozsvár

A Színházi Újság cikke filmújdonságról számol be:

"És még egy magyar film, Az utolsó éjszaka, amelynek eredeti címe a Legnehezebb szerep volt. Sas Edének az írása nyomán rendezte Janovics dr. és a főszerepet Berky Lili, Nagy Adorján, Fekete Mihály és Lengyel Vilmos játsszák."125 A Kolozsvári Hírlap126 moziműsora szerint Az utolsó éjszaka premierjének időpontja 1917. november 30. (Színkör mozgó). Az idézett források alapján valószínű, hogy filmünket Nehéz szerep címen forgatták, de végül Az utolsó éjszaka címen mutatták be. Erre utalnak a következő nyomok is.

1918. október 11. szombat, Miskolc

Miskolc Uránia mozi. Bemutatnak egy hat felvonásos filmdrámát: Az utolsó éjszakát. A Mozi127 című újság a film alkotói közül csak a két főszereplő Berky Lili és Fekete Mihály nevét említi, de részletesen leírja a film tartalmát, mely  megegyezik a "Roman einer Schauspielerin" tartalmával, s a szerepnevek részben azonosak vagy hasonlóak a fennmaradt kópia német inzertlistájában szereplő nevekkel. Az asszonyt itt is Gittának hívják, a színész neve pedig Vándori.

1924. Kolozsvár

Imre Sándor Janovicsról szóló könyvében128 megpróbálja összeállítani a Janovics által gyártott filmek teljes listáját, melyben szerepel az Utolsó éjszaka, vagy a legnehezebb szerep című film.

UTOLSÓ SZEREP?

1917. november, Kolozsvár

Ezzel nincs vége a zűrzavarnak. A Színházi Újság másik cikke129 Fekete László operatőr munkáit felsorolva az "Utolsó szerep" című filmről tesz említést, tévedésből összeillesztve az egyik címváltozat első, s a másik utolsó elemét. A cikk írója valószínűleg Az utolsó éjszakára vagy a Nehéz szerepre gondolt, mivel Utolsó szerep című film nem készült Magyarországon.

KÍGYÓ A PARADICSOMBAN?

1918. január, Budapest

A Mozi-Világ130  német nyelven tájékoztat az Magyar-Osztrák Filmipari Vállalat által forgalmazott filmekről, köztük a Die Schlange im Paradies (Kígyó a paradicsomban) című Berky Lili és Fekete Mihály főszereplésével készült filmről. A rövid tartalomleírásból kiderül, hogy ez is azonos Az utolsó éjszakával.

A Magyar-Osztrák Filmipari Vállalat külföldön valószínűleg ezen a címen készült forgalmazni a filmet. Az Ausztriában megjelenő Paimann's Filmlisten131 végül mégis Die letzte Nacht (Az utolsó éjszaka) címen említi.

HAGHEFILM AWARD

2001. június, Budapest

Miközben gondos kezek javítgatják a sérült perforációkat, archívumunk pályázatot nyújt be a Sacile-i Némafilm Fesztivál zsűrijéhez új szerzeménye, a Janovics Jenő által 1917-ben rendezett kolozsvári film: Az utolsó éjszaka restaurálására.

2001. augusztus, Sacile

Megszületik a döntés, a zsűri a Magyar Nemzeti Filmarchívumnak ítéli a Haghefilm Award-ot. A díj összege 10000 Euro, a restaurálás technikai munkálatait Európa legkorszerűbb filmlaboratóriumában, az amszterdami Haghefilm laboratóriumban végzik.

2001. szeptember, Budapest

A film javított perforációkkal útra készen áll. Mivel a tartalmi restaurálás a mi feladatunk, s ez a film ismerete nélkül lehetetlen, indulása előtt egyetlen alkalommal vágóasztalon óvatosan (a fogasdobok kihagyásával befűzve) levetítjük. Különös pillanat ez, 84 év után  újra pereg a film, s árnyszerű testetlenségben lebegve, szenvedő szerelmes asszony szerepében suhan át a képeken Berky Lili, a harmincas évek hangosfilmjeinek jól ismert, földhözragadt matrónája. Sajnos beigazolódik, amit az inzertlista elkészítésekor már sejtettünk, nemcsak a főcím és a vége szó, hanem az elejéről egy felvonás, a közepéből egy felvonás és a végéről fél felvonás hiányzik. A röpke feltámadás után ismét a dobozába kerül a film, s útnak indul Hollandia felé. Néhány hét múlva megérkezik a hír Amszterdamból, hogy elkészült a fekete-fehér biztonsági dupnegatív. A következő lépést nekünk kell megtenni,  el kell készítenünk a tartalmi restaurálás tervét.

2001. október 18. Sacile

A Haghefilm Award ünnepélyes átadása.

TARTALMI RESTAURÁLÁST ELŐKÉSZÍTŐ KUTATÁSOK

2001. október, Budapest

Az azonosítás során kiderül, hogy filmünk eredeti kópiája 2000, az Ausztriában forgalmazott kópiája 1730 méter  hosszú volt. A mi 1200 méteres új szerzeményünk töredék csupán, melynek egyharmad része hiányzik.

A 2001-ben restaurált Mire megvénülünk esetében még rosszabb volt az arány, a film fele hiányzott, de mivel a film eleje és a vége fennmaradt, s a hiányzó részekből találtunk néhány fotót, meg tudtuk teremteni a teljesség illúzióját.

Az utolsó éjszaka szerencsétlenebbül vészelte át az idők viharát, megsemmisült a film vége, s a befejezés hiánya a legfájdalmasabb, legnehezebben elviselhető hiány, melynek érzetét nem szüntetik meg magyarázó inzertek.

Néhány állókép az elveszett képsorokból, némileg enyhítené a hiányérzetünket, de ezek felbukkanására rendkívül kicsi az esély.

A magyar némafilmtermés extrémen alacsony (5%-os) túlélési aránya miatt fenti kétségeink ellenére sem mondhatunk le arról, hogy a filmet a némafilmek iránt érdeklődő közönség, diákok és kutatók számára bemutatható állapotba hozzuk.

A hiányok leltára

A hiányzó első felvonás a korabeli ismertető alapján: "Baracs Endre fiatal gazdag földesúr boldogan él birtokán ifjú nejével, a volt primadonnával. De az asszony, aki egy szép gyermek anyja visszavágyik a színpadra. Ez a vágyódása még erősebb lesz, amikor egy Vándori nevű színész rendezése mellett fellép egy jótékony célú előadás keretében."132

A fennmaradt második felvonásban  Vándori133, a színész Oroszországba csábítja az asszonyt, s miközben a férj a birtokra kocsizik, megszöknek.

A fennmaradt harmadik felvonás Oroszországban játszódik, s Gitta csalódásokkal teli, keserű napjait mutatja be. A könnyelmű színész minden éjjel kártyázik, s hogy költséges szenvedélyéhez pénzt szerezzen, előbb az asszony ékszereit bocsátja áruba, később magát az asszonyt. Szergej Szergejevics ezredes beleszeret Gittába. Szerelmi légyottjukat Vándori szervezi meg. Gitta hidegen fogadja az ezredes látogatását, felháborodottan utasítja vissza a férfi közeledését.  A lovagias tiszt bocsánatot kér, felajánlja szolgálatait az asszonynak, majd távozik.

A hiányzó negyedik felvonást így írja le a korabeli ismertető: "Vándori egy estén mindenét elveszti, és az utolsó kártyalapra felteszi Gittát. Elveszíti. A nyertes Orlov hadnagy bemegy Gitta szobájába, hogy birtokába vegye a szépasszonyt. Gitta revolverrel védekezik, az véletlenül elsül, és Orlov holtan bukik a földre. Gitta megrémül. Vándori azonban megmenti azzal a feltétellel, hogy mindenben engedelmeskedni fog neki. Gitta önkívületben igent int. Vándori a revolvert a hadnagy mellé helyezi. Fellármázza a hotelt azzal, hogy Orlov öngyilkos lett.  Gittát bűne most már örökre Vándorihoz láncolja, aki a szépasszonyt lejjebb viszi a lejtő útján. Ekkor kitör a háború. Az ezredes Gittát meg akarja szabadítani Vándoritól, és a színészt mint ellenséges ország alattvalóját elfogatja, és kitoloncoltatja az országból. Gittát ellátja pénzzel, és átvezetteti a határon."134

A fennmaradt ötödik felvonásban Gitta felkeresi egykori otthonát, s megtudja, hogy férje meghalt bánatában nem sokkal az ő szökése után. Fiáról, aki valószínűleg rossz társaságba keveredett, nem sikerül semmit megtudnia. Gitta a városba megy, táncosnőnek szerződik egy színházhoz. Férfiruhában, frakkban, táncol nagy sikerrel. A fellépések után szerény külvárosi lakásában az emlékeinek él. Nyugalmát Vándori felbukkanása zavarja meg. Az asszony pénzt és ékszereket ad neki, hogy eltűnjön, de ez nem elég a züllött színésznek. Azt akarja, hogy Gitta meghívja magához azt a fiatal milliomost, aki estéről estére az első páholyban ül, s rajongva figyeli táncát. Gitta előbb hevesen tiltakozik, később azonban Vándori zsarolásának engedve levélben hívja a lakására a fiatalembert.

 A hatodik felvonás fennmaradt részében Gitta és a fiatalember autóval mennek az asszony lakására. Kölcsönös vonzalom támad közöttük, s boldogan töltik az éjszakát, mely Gitta utolsó éjszakája lesz. Gitta el is feledkezik Vándoriról, aki közben az udvaron leitatja a fiú sofőrjét. A szerelmes ölelések közben Gitta észrevesz a fiú nyakában egy medált. Szeretné megnézni. A fiú elhúzódik, mert ez a talizmánja, melyet idegen kéz nem érinthet, de aztán a szerelmes csókok hatására megenyhül, s enged az asszony kíváncsiságának. A kis medálban egy megsárgult fényképen Gitta, Gitta férje és a kis Miklós135 látható. Anya és fia döbbenten ismernek egymásra. Gitta elmeséli Miklósnak hányatott életét. Ekkor kopognak az ablakon. Vándori áll ott a leitatott sofőr ruháiba öltözve. Gitta kimegy hozzá, s könyörögve kéri, hogy menjen el. Vándori hajthatatlan, türelmetlenül sürgeti a fiatalember távozását, akit gyilkos szándékkal vár. Még egy negyedóra haladékot ad. Gitta visszamegy fiához. Felveszi színházi jelmezét. Frakkban, kalapban és felhajtott gallérú felöltőben  lép az utcára. A kapu előtt lesben álló Vándori a fiatalembernek nézi,  zsákba kötözi Gittát, és épp abban a pillanatban hajt el  vele a ház elől, mikor Miklós, ki az anyja után indult, kilép a kapun. A fiú az autó után szalad. Egy térre ér, ahol két rendőr ácsorog egy autó előtt. Odarohan hozzájuk, elmagyarázza, mi történt. Mindhárman beülnek az autóba, és üldözőbe veszik Vándorit. A felvonás vége elveszett. A film befejező képsoraiban a korabeli leírás szerint a következő történik: "Vándori a vízeséshez ér, és beledobja a zsákba kötözött Gittát. Mire a rendőrök elfogják a züllött színészt, és kihúzzák a vízből a zsákot, már csak a haldokló Gittára akadnak, akire zokogva borul rá egyetlen fia, Miklós."136

A Hétfő korábban idézett riportjából apróbb tárgyi tévedésekkel137, nem a cselekmény sorrendjében, de teljes vizuális gazdagságukban bontakoznak ki a hiányzó befejező képsorok: "Orgiákat ül a szín, percről-percre váltakoznak a képek: most sebes sodrú folyóba ugrik a szerelmes fiú, majd vad és elszánt autóhajszát örökítenek meg,  régholt romok, árván ágaskodó távírópóznák maradnak el....."138 "A hősszerelmes fizikailag is dolgozik: Berky Lili után vízbe kell ugrania. Meg is tette. Komolyan beugrott a Szamosba, és úszott, szelte a vizet Berky után. Ugyanis a színésznőt elrabolják, és a rablók a hölgyet bedobják a folyóba. (Instrukció: báb.)"139

2001. október 30. Kolozsvár Croitorilor,
egykor Mikes Kelemen utca 15. a Magyar Színház Könyvtára

Az emeleten a Kriza János Néprajzi Társaság irodáinak szomszédságában találjuk meg a Magyar Színház könyvtárát. Nemrégen költöztek ebbe az udvari lakásba. Nagy szobába lépünk. Egyszerre könyvtár, iroda és olvasóterem. A falon hatalmas festmény Szentgyörgyi Istvánról. Néhány régi színházi tabló. Janovics drámagyűjteménye kissé foghíjasan, de még szép rendben sorakozik a polcokon. A szekrényekben színlapok hatalmas kötetekbe kötve. Filmplakátok, filmismertetők azonban nincsenek. Az utolsó éjszaka befejező képsorainak hiányát pótló fotókat keresünk, melyekkel a magyarázó inzerteket szemléltethetnénk. Katalógus nincs. A fotók a leltárkönyvben csak így vannak nyilvántartva: néhány köteg fotó. Izgatottan kezdünk a pár száz fénykép átnézéséhez. Lelkesedésünk azonban nem tart sokáig, mert lehangoló a helyzet. A fotókat befedő porréteg vastagsága, a keretekből kihullott, s összetört üvegek által felnyársalt képroncsok a könyvtár mostoha sorsáról árulkodnak. A filmből kifényképezett, Berlinből kapott fotókkal a kezünkben lapozgatjuk a kolozsvári színészek megfakult fényképeit, és sikerül azonosítani a színházi páholyban helyet foglaló orosz tiszteket.

Mindössze 7 darab filmfotót találunk az átnézett kötegben. Ezek közül néhányra mi írjuk rá a címet, gyártási évet, rendezőt, a szereplők nevét. Az utolsó éjszaka sajnos nincs közöttük.

Az ablak résein hűvös október végi levegő árad a szobába, mellyel nem tud megbirkózni a sarokban álló patinás cserépkályha. A korabeli kolozsvári színházi lapokat már kabátban lapozgatjuk. Sajnos a fűtetlen, poros raktárból az egykor megbecsült és szépen bekötött folyóirat-gyűjteménynek csak kifosztott maradványai kerülnek elő. Alig találunk teljes évfolyamot.

Welser Vitéz Tibor 1963-ban140 még itt olvasta szinte valamennyi Kolozsváron gyártott film korabeli ismertetőjét,  Cantacuzino és Ripeanu által szerkesztett filmográfia141 még számos esetben hivatkozik a Kolozsvári Magyar Színház könyvtárának filmes dokumentációjára, Jordáky Lajos kötetébe142 ebből a gyűjteményből került mintegy hatvan fotó, mindezeknek ma már nyoma sincs. A Janovics hagyaték, az egykori direktor feljegyzései, a filmgyártással kapcsolatos valamennyi dokumentum elveszett. Nem találjuk Janovics kéziratát: A Hunyadi téri színházat sem.

2001. október 31. Kolozsvár

Isac, egykor Bartha Miklós utca 26-28.

Az első kudarcok után felkeressük a kolozsvári filmgyártás születésének legfontosabb színhelyét, az egykori Nyári Színkör melletti udvart, ahol valaha a belső felvételek készítésére szolgáló üvegcsarnok állt.  Helyén ma nagy, rendetlen díszletraktár található. Bemegyünk a színházba is, mely Az utolsó éjszaka készülése idején Színkör mozgó néven a város premiermozija volt, s 1919 óta a kolozsvári magyar színjátszás otthona. Ebben az épületben tartja előadásait az Állami Magyar Színház és az Állami Magyar Opera

Itt folytatjuk a nyomozást. A szálak a színház nyugdíjas színészéhez, a mindenki által Bandi bácsiként emlegetett Senkálszky Endréhez vezetnek, akiről azt beszélik, hogy jelentős színháztörténeti dokumentum- és fotógyűjteménnyel rendelkezik. A színház titkárságáról hívjuk fel telefonon, hogy megkérdezzük vannak-e a kolozsvári némafilmgyártás idejéből származó fényképei. Bandi bácsi szomorúan panaszolja el, hogy már nincsenek, mert néhány éve kölcsönkérték tőle a gyűjteményét, melyet azóta sem sikerült visszaszereznie.

Iasilor egykor Nagyszamos utca 14.

Düledező épület hosszú udvarán békésen káráló tyúkok. Az udvar végén, rozoga lépcsőn jutunk fel az első emeletre. Az ajtón tábla: Korunk. Sötét, kissé ódon berendezésű, tömött könyvespolcokkal zsúfolt, rosszul fűtött szerkesztőségi irodába lépünk, ahová azért jöttünk el, mert Senkálszky Endrétől megtudtuk, hogy a Színház könyvtárában hiába keresett 1943-as Janovics Jenő kézirat, A Hunyadi téri színház idén, a Korunk kiadásában megjelent, és itt kapható143.

Stefan cel Mare, egykor Hunyadi tér 24.

Kezünkben a nyomdaszagú kötettel elindulunk az egykori Hunyadi tér felé. Régi fényét vesztve kopottan áll a téren az 1906. szeptember 8-án megnyílt, akkor világszínvonalú Nemzeti Színház, melynek szellemi műhelyéből indult 1912-ben a kolozsvári filmgyártás az akkori igazgató, Janovics Jenő irányítása alatt.  Már 82 éve a Román Nemzeti Színházé az épület, de a kötet tanúsítja, akadnak még, akik őrzik a régi magyar társulat, s az egykori igazgató emlékét.

2001. november 1. Kolozsvár

Házsongárdi temető II. A parcella

Séta az egykori Petőfi utcából nyíló, gyönyörű fekvésű sírkertben, a kolozsvári városnézés kötelező programja. A hétköznapon is festői temető Mindenszentek napján ünnepi pompában fogadja a látogatót. Az évszázados fák alatt százával hömpölyögnek a halottaikhoz igyekvők. Leszáll az alkony mire Janovics Jenő virágokkal feldíszített, gyertyákkal kivilágított sírjához érünk. Megelőztek bennünket az emlékeiket ápoló kolozsváriak. Mi is elhelyezzük szerény csokrunkat, s azon elmélkedünk, milyen jó lenne, ha feltehetnénk néhány kérdést  Az utolsó éjszaka rendezőjének.

2001. november 2. Kolozsvár

Kogalniceanu, egykor Farkas utca 10. Állami Levéltár.

Körülményesen megszerzett kutatási engedéllyel jutunk be a fegyveresen őrzött épületbe, átböngésszük a leltárkönyvszerű nyilvántartásokat. Az eredmény lehangoló: a levéltárban nem található a kolozsvári filmgyártásra vonatkozó anyag, legalábbis ilyen címen nyilvántartva. Mivel az engedélyünk csak ennek kutatására szól, más, korabeli fotókat is tartalmazó feldolgozatlan hagyatékok átnézésére nincs lehetőségünk.

"Lucian Blaga" Központi Egyetemi Könyvtár

Vidám fiatalok gyűrűjén át jutunk be az egykori Béke tér és a Mikó utca sarkán álló épületbe. Úgy tudjuk, ide került Fekete László, Az utolsó éjszaka operatőre által alapított Fotofilm későbbi vezetőjének, Szabó Dénesnek hagyatéka. Ez az utolsó reményünk is hamarosan szertefoszlik, ugyanis a hagyaték nem szerepel a katalógusban. Rozalia Poraczky, a könyvtár munkatársa, aki emlékszik rá, hogy évekkel ezelőtt szó volt a fotókból álló hagyaték megvásárlásáról, elmeséli, hogy végül nem tudták megvenni, mert túl drága volt. Úgy hallotta, hogy az örökös Bukarestbe vitte a gyűjteményt, s azóta nem tudnak róla. Sovány vigasz, hogy megtaláljuk a Színházi Újságnak a színház könyvtárából már elkallódott számait, s bennük néhány cikket a filmről.

TARTALMI RESTAURÁLÁS

2001. november 5. Budapest

Hazaérkezéskor kis csomag vár. A Haghefilm kérésünkre a dupnegatív alapján elkészített egy VHS másolatot, melynek segítségével elkezdődhet a tartalmi restaurálás.

Előkészítő dokumentáció

Az Amszterdamból kapott kazettáról Beta másolatot (ezentúl A. kazetta) készítünk, erről time kódos snittenkénti leírás készül, melynek sorai ráillenek a Hétfő cikkében idézett jelenetekre ismételten bizonyítva a két film azonosságát: "Janovics asztalhoz ülteti a kabaré vendégeit. ... A tisztek és más előkelőségek a páholyokban foglalnak helyet. A színpad függönyének kárpitja szétlibben, a közönség tapsol, pincérek szaladgálnak, a zenekari pulpitusnál élénken bökdösi a levegőt a karmester. Kezdődik a tánc... egy hamvas arcú, finom és titkon szenvedő színjátszónő: az  önök Berky Lilije ropja a táncot egy szerecsennek maszkírozott aktorral. Instrukció szerint Oroszországban vagyunk. Kabaréban. A nézőtéren ledér dámák, udvarias úrfiak, sok ital, taps, a bíboros páholy pereméről merően néz egy orosz ezredes. Gukkerek szegődnek a vért zajdulásba kergető vengerkára, berreg a gép, és készül a mozifelvétel, amit dr. Janovics Jenő rendez, és amiről e sorok számot adnak."144

Tartalmi keveredések elrendezése

Az A. kazettáról készülő snittenkénti leírás során alaposan megismerkedünk a film minden részletével, s feltárulnak számunkra a fennmaradt kópiában lévő apró tartalmi keveredések. Pl.: A táncosok meghajlása nem a tánc végén van. A páholyban ülő fiatalember feláll, elhagyja a páholyt, majd a következő snittben újra ott ül, és lelkesen tapsol. Két ugyanazon az éjszakán játszódó jelenet közé keveredett egy nappali snitt... Forgatókönyv hiányában a puzzle módszerével, a képsorok belső logikáját követve illesztjük helyükre az elkeveredett részeket. Technikailag ez úgy történik, hogy az A. kazettáról a megfelelő sorrendben másoljuk át a snitteket egy másik kazettára, ezentúl: B. kazetta, s jegyzőkönyv rögzíti, hogy az egyes snittek mely time kódok között voltak az A. kazettán, s mely time kódok közé kerültek a B. kazettán.

A restaurálás nyelve

A film német inzertekkel maradt fenn, s felmerül a kérdés, hogy valamennyi inzertet lecseréljünk magyarra, vagy hagyjuk a filmet német verzióban, s német nyelven történjen meg a kiegészítés.

Végül az utóbbi megoldást választjuk. Ennek egyik oka gazdasági természetű, ugyanis a Haghefilm díj nem fedezné a felújítási költségeket, ha az összes inzertet lecserélnénk. A másik ok filológiai természetű. A korabeli forrásokból kiderül, hogy a film 1917-ben készült kópiájának eredeti hossza 2000 méter. Ezt akkor se lehetne restaurálni, ha teljes hosszban fennmaradt volna az 1918-ban gyártott német forgalmi kópia, mivel ennek hossza 270 méterrel, több mint 10 perccel rövidebb volt. Ezért döntünk úgy, hogy jobb híján - az eredeti, magyar verzió előkerüléséig, melyre tudjuk, nincs sok esély -  a hiányosan fennmaradt német forgalmi kópiát próbáljuk bemutatható állapotba hozni a lehető legkevesebb beavatkozással, tehát német nyelven.

Kiegészítések

Az A. kazetta snittenkénti leírását és a Mozi145 című újság viszonylag részletes tartalmi ismertetőjét összevetve világosan kirajzolódnak azok a cselekményelemek, melyek hiányoznak a fennmaradt kópiából. Kolozsvári utunk eredménytelensége miatt, a hiányokat képek nélkül, kizárólag szöveges inzertekkel pótolhatjuk.

Vajon szabad-e, kell-e minden hiányzó részt magyarázatokkal pótolni? Ha ezt megtesszük, újabb dilemma előtt állunk. Mi legyen a fennmaradt részek és a korabeli tartalmi leírásuk közötti, valószínűleg a német és magyar verzió különbségeiből eredő eltérésekkel? Ezt illusztrálja a következő példa. A magyar verzió tartalmi ismertetője szerint Miklós bevonul katonának, és a frontra indulása előtti utolsó éjszakát tölti a vonzó primadonnával, akiről kiderül, hogy az anyja. A fennmaradt német verzióban szó sem esik a fiú bevonulásáról, azt beszélik róla, hogy rossz társaságba keveredett, s milliomos aranyifjúként jelenik meg.

Ha a film tudományos kiadásának elkészítésére törekednénk, valamennyi hiányt és a verziók közötti eltéréseket is jelezni kellene. Igy legalább 15 magyarázó inzert beillesztése lenne szükséges a restaurált kópiába, s ezek többsége a film közepén, egymás után következne. Ebben a formában megtörne a film lendülete, drámai ereje, mely Janovics művének fő erénye.

Meghozzuk a film restaurálásának legnehezebb döntését, s a művészi hatás védelmében háttérbe szorítjuk a tudományosságot. Nem jelezzük a német és a magyar verzió eltéréseit, s mindössze 5 hiánypótló inzertet készítünk. Döntésünk áldozata Gitta elkártyázásának és gyilkossá válásának története. Kihagyjuk e hiányzó epizód ismertetését, mert a film későbbi részei nem utalnak vissza erre az eseményre, minek következtében hiánya nem feltűnő. Kihagyjuk, mert elmesélése túl hosszadalmas lenne, de legfőképpen azért, mert úgy érezzük, hogy néhány tömör tényközlő mondat úgysem pótolhatja a film legdrámaibb jelenetsorát.

Tudjuk, döntésünk vitatható, s ezért a film iránt tudományos igénnyel érdeklődők számára pontos dokumentáció készül a különböző verziók és a fennmaradt kópia tartalmi különbségeiről, melynek mellékletében megtalálható a filmmel kapcsolatos valamennyi forrásértékű cikk fénymásolata.

A főcím pótlása

A film hiányzó főcímét a korabeli sajtóban talált adatok alapján állítjuk össze. Két verzió készül. Az egyik csak felsorolja a közreműködőket, a másik a filmből választott állóképekkel mutatja be a főszereplőket. Tekintettel a film csonkaságára, a nagyobb teljességérzetet nyújtó második megoldást tartjuk szerencsésebbnek, de a Haghefilmre bízzuk a döntést, hogy azt a megoldást válasszák, amelyre a díj összege lehetőséget nyújt.

A főcím és kiegészítő inzertek fordítása után a számítógépen kialakított inzerttáblákat videóra másoljuk, majd ezeket is a megfelelő helyre illesztjük a B. kazettán.

2001. december 10. Budapest

Mindent tartalmi beavatkozást részletesen, time kódokkal pontosítva rögzítünk, majd elküldjük a Haghefilm laboratóriumának a teljes dokumentációt: az A. kazettát, a B. kazettát, a time kódos leírást, valamint az inzertek szövegét nyomtatva és floppyn is. S ezzel részünkről a munka befejeződik.

TECHNIKAI RESTAURÁLÁS

2002. február, március, Amszterdam

A Haghefilm laboratóriumban folytatódnak a restaurálás munkálatai. A költségvetés lehetővé teszi az állóképes főcím változatot. Elkészítik a kiegészítő- és főcíminzerteket, kimásolják a nitró kópiából a kiválasztott képkockákat, majd a time kódos kazetták és leírások alapján bevágják ezeket a dupnegatívba. A megvágott dupnegatívról Desmet módszerrel készül az eredeti virázsszíneket utánzó színes kópia.

2002. augusztus, Budapest

Megérkezik a restaurált kópia. A Magyar Nemzeti Filmarchívum vetítőjében sok év után, egyelőre csak néhány szakember előtt, s némán, de eredeti színeiben, újra megelevenedik a vásznon a melodramatikus történet.

A LEGENDA MEGMÉRETTETÉSE

2002. október 12-19 Sacile, Le Giornate del Cinema Muto

Huszonegyedik alkalommal kerül megrendezésre a Pordenone-i Némafilm Fesztivál, mely néhány éve technikai okok miatt átköltözött a szomszédos Sacilébe. Évről-évre több mint hatszázan keresik fel az észak-olasz kisvárost. A Teatro Zancanaro és a Cinema Ruffo vásznán nemcsak a némafilm korszak remekművei, hanem a méltatlanul elfeledett, vagy a nemrégiben előkerült filmek is újra peregnek. E filmek kópiái több-kevesebb szerencsével átvészelték az idők viharát, az archívumok munkatársai legjobb tudásuk szerint restaurálták őket, ennek köszönhető, hogy találkozhatnak a XXI. század közönségével.

Amikor elsötétedik a vetítőterem, izgalmas pillanatok kezdődnek a filmek életében, az újra megmérettetés drámai pillanatai. Most dől el, hogy vajon kiállják-e az idők próbáját a művek is, melyek az idők viharát kiállt celluloidszalagon fennmaradtak. A közönség ítélete, hogy él-e még a mű, vagy a filmgyártás gyermekkorának poros műemléke csupán, reagálásaiból néhány perc múlva kiolvasható. A feszült figyelem, az önfeledt kacagás az előbbit, az ásítozás, horkolás, s a terem fokozatos kiürülése az utóbbit jelzi.

2002. október 15. 12. 15 Teatro Zancanaro,
"Transilvanica" program

A Haghefilm Award az Erdélyi filmgyártásra irányította a fesztivál figyelmét. A "Transilvanica" programban bemutatják a kolozsvári filmgyártás fennmaradt négy filmjét. Nino Roman fesztivál irodán kezembe nyomott kis füzete jut eszembe: A short history of Sacile, mely a Friuli tartomány történetének egyik legtragikusabb sorscsapásaként emlegeti a magyar hordák támadásait (899-952). Mostani "bevonulásunk" Sacilébe ellentéte őseinkének: félénk, kultúrát tisztelő.

A program vetítése déli órákra esik. A terem nincs annyira tele, mint máskor. Úgy látszik, sokan inkább az ebédet választották a magyar filmek helyett, vagy a filmvásárra szaladtak el, hogy böngésszenek a filmkönyvek, régi filmfotók és plakátok között. Janovicsra gondolok, aki izgatottan állt ki a színpadra, a szintén foghíjas nézőtér elé, amikor a kolozsvári színház régi magyar drámákkal vendégszerepelt Budapesten, hogy "a nagy művészi eseményekről elkényeztetett fővárosi közönség elnéző kegyeibe ajánlja a magyar dráma első zsengéit, a magyar nyelv öreges szépségeit."146 A szituáció hasonló, és bennünk is felmerül a kérdés, vajon hogyan fogadja a Giornate filmtörténészekből, filmrestaurátorokból, újságírókból, egyetemistákból álló, elkényeztetett, vájt fülű közönsége a magyar filmgyártás első tétova lépéseit? A magyar filmgyártásra vonatkoztatva is találóak lennének most Janovics drámatörténeti előadások előtt elmondott szavai: "Amit most látni fognak, egy tűnő kornak tűnő produktumai, melyek elvesznének a feledés homályában, ha nem volnának egy-egy szegényes nyoma és megmaradt bizonyítéka annak, hogy már a múlt század második évtizedében volt filmgyártásunk, ha kezdetleges is."147 Ezek a mentegetőző szavak ezúttal nem hangzanak el, elsötétedik a terem, és kezdődik a megmérettetés.

Sárga csikó 1913. r: Félix Vanyl

A magyar filmgyártás első világsikeréből fennmaradt 7 perces töredék pereg. Különös érzés nemzetközi mezőnyben, külföldi közönség körében újra nézni a sokszor látott képsorokat.  Az aratás szépen koreografált, mozgalmas jelenetei, a makulátlan népviseletek vonzó, bár mi tudjuk, kissé kikozmetikázott világba vezetnek. Egzotikumként jelenik meg a magyar falu, úgy, ahogy abban az időben a külföld, s a Pathé rendezője is elképzelte. Az idealizált világban játszódó népszínmű cselekményének fonala nem tud kibontakozni a rövid töredékből, így drámai hatásról nem beszélhetünk, csak a miliő hat naiv dekorativitásával, elevenségével. Megkönnyebbülten sóhajtunk fel. Az első magyar filmsiker néhány perces maradványa 2002-ben sem bukott meg a külföldi nézők előtt. Sőt a fogadtatás érezhetően meleggé vált, amikor a később világhírűvé vált Várkonyi Mihály megjelent a vásznon.  Victor Varconi első filmszerepe, melyben délcegen, hetyke bajusszal, magyar népviseletben látható, igazi csemege a némafilm rajongók számára.

A világrém / Din grozaviile lumii 1920. r: Janovics Jenő

Nagyot ugrunk időben. Janovics első próbálkozása után utolsó játékfilmjét vetítik. Ez már a kolozsvári filmgyártás hanyatlásának ideje.  Janovics nemcsak piacait vesztette el, működését a hatóságok is akadályozták. Kolozsvárból ekkorra  Cluj-Napoca lett, s már Romániához tartozott. A Világrém születését az tette lehetővé, hogy szifilisz ellenes propaganda filmként készült, melyet a román hatóságok is támogattak. Kritikusan figyeljük a filmet. A melodramatikus cselekménybonyolítás, a montázstechnika, a naivan idealista befejezés, a főszereplők, Poór Lili, Fekete Mihály játéka a kor átlagos színvonalán áll. Nincs frenetikus hatása, de különös, s az AIDS miatt ma is aktuális témájával érdeklődést tud kelteni.

Vén bakancsos és fia, a huszár 1918. r: Fekete Mihály

Kedves Szengyörgyi István bátyánk se gondolta volna, hogy a XXI. század elején még Itáliában fog vendégszerepelni. Nekünk nagy dolog, hogy még ma is láthatjuk a múlt század elejének egyik legnagyobb színészét, de ahogy telnek a percek, kiderül, hogy csak nekünk, magyaroknak, a színház- és filmtörténet iránt érdeklődő múlt-ínyenceknek. A mai külföldi néző számára már semmit sem nyújt ez a XIX. századi magyar népszínmű, melyet fényévnyi távolság választ el a fesztiválprogramban szereplő, hasonló évjáratú filmektől. Nemcsak a téma időszerűtlen, a filmi megvalósítás is megrekedt a tízes évek elejének szintjén. Bár külső helyszíneken forgatták, fényképezett színház maradt, mely a kolozsvári színház előadását örökítette meg. A színészek a kamera előtt a színpadi alakításukat reprodukálják, mely Szigeti József párbeszédei nélkül élettelen, suta,  s nem segít, hanem inkább ront a helyzeten a közbeiktatott 111 inzert.

A nézőtér, melynek hangulata fagypont alá süllyed, kezd kiürülni. Szomorúan állapítjuk meg, hogy a Vén bakancsos ma már nem több, mint a kolozsvári Hunyadi téri színház egykor nagysikerű előadásának, Szentgyörgyi István parádés szerepének emlékműve, s ezt a tényt a  kolozsvári filmgyártás legendájának értékelésénél sem szabad figyelmen kívül hagyni.

 2002. október 17. 22.30, Teatro Zancanaro, "Transilvanica" program Haghefilm Award 2001, 
Az utolsó éjszaka 1917. r: Janovics Jenő

A Haghefilm Award támogatásával restaurált filmek első bemutatóját a Pordenonei Némafilm Fesztiválon tartják. Számunkra most érkezett el ez az ünnepélyes pillanat. Janovics Jenő sok évtizede nem vetített filmje keletkezése után majd egy évszázaddal, némafilmértő nemzetközi közönség előtt támad fel, az amerikai zongorista, Phil Carli zenéjével. 

Filmtörténeti kutatások sokszor igazolták már, hogy klasszikus irodalmi művek adaptációi legtöbbször nem érik el az eredeti mű színvonalát, s szürke illusztrációk maradnak, ezzel szemben igénytelen alapanyagból gyakran eleven, ma is élvezhető művek születnek. A nézőtéri reagálásokból hamarosan lemérhető, hogy a Sas Ede eredeti filmforgatókönyvéből készült film ebbe a második kategóriába tartozik. A görög tragédiák örök témáin élősködő, ponyvaízű vengerka-történet nem tartozott a kolozsvári presztízsfilmek közé.  Janovics Jenő memóriájának rostáján is kihullott, kifelejti a Kolozsváron készült filmek listájából148, melyben csak 44 film, elsősorban klasszikus irodalmi művek adaptációi szerepelnek. Ezt a kis költségvetésű, igénytelen filmet szerény díszletekben, s a kolozsvári utcák ódon földszintes házsorai között forgatták, de Janovics beállításai dekoratívak, néha egész modernek, s időnként már a kamera is megmozdul. A hangulatos képek magukért beszélnek,  inzertek nélkül is érthetőek. Berky Lili drámai erővel alakítja a hűtlenségéért egész életében bűnhődő, s végül halállal lakoló asszonyt. Kifejező arcjátéka néhány premier plánban már főszerephez jut. Fekete Mihály sátáni csábító. Lengyel Vilmos gyámoltalan szerelmesként rajong a primadonnáért, akiről kiderül, hogy nem más, mint az anyja, aki őt gyerekkorában elhagyta, s aki hűtlenségével akaratlanul is apjának halálát okozta. Az anyjába szerelmes fiú különös története, mely már az ókorban is foglalkoztatta a fantáziát, ma sem poros. Az utolsó éjszaka nem remekmű, de élő, ma is nézhető alkotás.

Fogadtatása jó, senki nem hagyja el a termet, s a film végén külföldi barátaink vesznek körül bennünket, és gratulálnak gyűjteményünk gyarapodásához, a Haghefilm díjhoz, a szépen restaurált kópiához.

Megköszönjük a gratulációkat, bár érezzük, hogy ezek nem bennünket illetnének, hanem azokat, akik ma már nem lehetnek itt, az erdélyi filmgyártás megteremtőit: a kolozsvári színészeket, s elsősorban Janovics Jenőt.

A restaurálás forrásai

AZ UTOLSÓ ÉJSZAKA170

Filmdráma 6 felvonásban

Bemutatja az Uránia pénteken, október 11-én, szombaton,
12-én vasárnap 13-án.

Baracs Endre fiatal gazdag földesúr boldogan él birtokán ifjú nejével, a volt primadonnával. De az asszony, aki egy szép gyermek anyja, visszavágyik a színpadra. Ez a vágyódása még erősebb lesz, amikor egy Vándori nevű színész rendezése mellett fellép egy jótékony célú előadás keretében. A színész elcsábítja az asszonyt és mialatt Baracs a birtokán jár, megszökik Vándorival Oroszországba. Oroszországban sok keserűségben van része Gittának. Vándori könnyelmű, léha ember. Elkártyázza az asszony pénzét és ékszereit, s arra akarja kényszeríteni, hogy orosz tisztekkel mulasson. Hiába írja férjének a bocsánatkérő leveleket, nem kap választ rájuk.

Vándori egy estén mindenét elveszti és az utolsó kártyalapra felteszi Gittát. Elveszti. A nyertes Orlov hadnagy, bemegy Gitta szobájába, hogy birtokába vegye a szép asszonyt. Gitta revolverrel védekezik, az véletlenül elsül és Orlov holtan bukik a földre. Gitta megrémül. Vándori azonban megmenti azzal a feltétellel, hogy mindenben engedelmeskedni fog neki. Gitta önkívületileg igent int. Vándori a revolvert a hadnagy mellé helyezi. Fellármázza a hotelt azzal, hogy Orlov öngyilkos lett.

Gittát bűne most már örökre Vándorihoz láncolja, aki a szép asszonyt lejjebb viszi a lejtő útján. Az ezredes Gittát meg akarja szabadítani Vándoritól és a színészt mint ellenséges ország alattvalóját elfogatja és kitoloncoltatja az országból. Gittát ellátja pénzzel és átvezetteti a határon. Gitta a Baracs-birtokra siet, hogy férjétől bocsánatot kérjen. Ott tudja meg, hogy férje még 12 évvel ezelőtt meghalt az utána való bánkódásban. Fia pedig valahol könnyelmű, léha életet él, ha ugyan el nem vitték katonának.

Gitta orfeumhoz szerződik. A nézőtéren gyakran megjelenik egy sápadt fiatalember, aki nagy érdeklődéssel nézi a színpadon történőket és vágyódással kíséri Gitta táncát. Gitta csöndesen él külvárosi lakásában, de egy este rettenetes viszontlátás zavarja meg nyugalmát. Vándori, a züllött színész keresi fel, s azzal ijeszti meg, hogy ha úrrá nem teszi, leleplezi az orosz földön elkövetett gyilkosságot. Vándori követeli, hogy Gitta hívja meg magához azt a gazdag fiatalembert, aki oly imádattal csüng rajta. Gitta tiltakozik, hiszen nem ismeri az illetőt, azt se tudja kicsoda. Vándori nem törődik Gitta esdeklésével. Levelet mond tollba, amellyel Gitta éjszakára magához hívja az ifjút. Vándori azt akarja, hogy Gitta itassa le a fiatalembert, akit ő majd aztán ki fog rabolni.

A fiatalember boldogan tesz eleget a meghívásnak, annál is inkább, mert ez az utolsó éjszakája, s másnap vissza kell térnie a harctérre. Gitta pezsgővel itatja. Közben észrevesz a fiú nyakán egy medaillont, amely Baracsot feleségét és fiát ábrázolja. Erről megtudja, hogy a fiatalember nem más mint Miklós, az ő fia. Elmeséli kálváriáját. A fia meghatottan hallgatja. Eltemetik a múltat és új életet fognak kezdeni.

Ezalatt a színész leitatta Miklós sofőrjét s annak ruháiba öltözött. Azután bekopog Gitta ablakán. Gitta felrezzen. Pénzt kér a fiától és kiviszi Vándorinak, odaadja és kéri, menjen el. Vándori attól fél, hogy tervet főztek ki ellene és a fiatalember majd feljelenti őt a rablásért vagy zsarolásért. Meg akarja ölni a fiatalembert.

Gitta, hogy fiát megmentse, férfiruhába öltözik és kimegy az udvarra. Vándori abban a hitben, hogy a fiatalember jött ki, zsákot borít rá, bedobja az autóba s elhajtat vele. Miklósnak feltűnik anyja távolmaradása. Kimegy az utcára s látja, mint robog el saját gépkocsija. Rendőröket hív, és egy másik autón az elsőnek üldözésére indulnak.

Vándori a vízeséshez ér, és beledobja a zsákba kötözött Gittát. Mire a rendőrök elfogják a züllött színészt és kihúzzák a vízből a zsákot, már csak a haldokló Gittára akadnak, akire zokogva borul rá egyetlen fia, Miklós.

KOLOZSVÁRI MOZIFELVÉTELEK150

Orgiákat ül a szín, percről-percre váltakoznak a képek? Most sebes sodrú folyóba ugrik a szerelmes fiú, majd vad és elszánt autóhajszát örökítenek meg, régholt romok, árván ágaskodó távírópóznák maradnak el, aztán ismét díszletes helyen vagyunk, a háttérben színpad, hol egy hamvas arcú, finom és titkon szenvedő színjátszónő: az Önök Berky Lilije ropja a táncot egy szerecsennek maszkírozott aktorral. Instrukció szerint Oroszországban vagyunk. Kabaréban. A nézőtéren ledér dámák, udvarias úrfiak, sok ital, taps, a bíboros páholy pereméről merően néz egy orosz ezredes, gukkerek szegődnek a vért zajdulásba kergető vengerkára, berreg a gép és készül a mozifelvétel, amit dr. Janovics Jenő rendez és amiről e sorok számot adnak.

*

A plain-air felvételek ma már megvoltak és most a Színkör udvarán, az e célra épült és berendezett atelierben folyik a munka. - Minden villámröptű gyorsasággal megy végbe. Nincs sok idő gondolkozni, nem lehet egy-egy jelenet beállításán sokat töprengeni, hanem futva és loholva kell történni az események megrögzítésének. Azok, aki szeretik a mozit, akik el tudnak mélyülni a mechanika-produkálta hangulatokba, akik az újfajta kultúrának e furcsa vetületét a szívükön keresztül nézik, azok lelkesedéssel figyelnék mindazt, ami itt már napok óta kergeti egymást.

*

A műterem közepén tikkasztó forróságban, ingujjra vetkőzve dirigál egy vasenergiájú férfi, dr. Janovics Jenő. Most délután van és meleg, olyan forróság mintha a levegő minden atomját katlanban sütötték volna. Kezdődik a díszletes felvétel. Janovics jelt ad és meginvitálja a szereplőket:

- Hölgyeim és Urak, tessenek ide fáradni!

Estélyi toilettekben vonulnak be a dámák, frakkosan a gáláns urak, majd orosz tiszteknek öltözve a többiek. Berky Lili egy színésznő szerepét játssza. Igen komplikált, fárasztó szerep. A mozidarab innen vette címét: A nehéz szerep.151 Fekete Mihály egy züllött, erkölcstelen, minden bűnre hajlamos színész alakját viszi a vászonra. Szakács Andor egy marcona orosz generális, Hetényi, Ujvári Ferenc, Réthely orosz tisztek, Lengyel egy bankfiú szerepét játssza. A hősszerelmes fizikailag is dolgozik: Berky Lili után vízbe kell ugrania. Meg is tette. Komolyan beugrott a Szamosba és úszott, szelte a vizet Berky után. Ugyanis a színésznőt elrabolják, és a rablók a hölgyet bedobják a folyóba. (Instrukció: báb.)

*

A mozifelfételeknél a legfontosabb feladata a rendezőnek van. Csak ilyenkor látszik, hogy lényegében egy egész egyszerű, a moziban vidáman pergő színpadi rész milyen rengeteg mozaikból van összetéve. A hölgyek a rekkenő hőségben várják jelenetüket. Most egy együttes felvétel. Janovics asztalokhoz ülteti a kabaré vendégeit. Mindenkit úgy kell leültetni, hogy benne legyen a gépben. A tisztek és más előkelőségek a páholyokban foglalnak helyet. A színpad függönyének kárpitja szétlibben, a közönség tapsol, pincérek szaladgálnak, a zenekari pulpitusnál élénken bökdösi a levegőt a karmester. Kezdődik a tánc: Berky Lili pompás koreográfiai mozdulatokat produkál, partnere a négernek öltözött Berky József precízen lejti mellette a táncot és az operatőr forgatja a gépet, ami minden mozdulatot lepontoz, felvesz és megörökít. Piciny részletekből tevődik össze e rövid jelenet és ha valaki hibázik, már rossz az egész és mindent újra kell kezdeni. Majd jönnek a nagy jelenetek, amikor az ezredes az öltözőben van, mikor a színész zsarol, az elvonulás, a tiszta lelkű vengerka tragikus szenvedése. A színésznő szenved a setét sors kegyetlenségeitől, lelkében képek sírnak az otthon után,  honnan elszakadt, sóvár ajakkal vágyik a tiszta csókra. Este, a moziban mindez percek alatt, pattogó modorban pereg a közönség előtt, itt azonban csupa fárasztó, idegtépő munka mellett jut a filmre. Ami ott szórakozás, az itt gyötrődés. Óh, ha a publikum tudná, hogy a gőgös, gót torony tövében szerelmeskedő pár jelenete milyen körülményesen kerül vászonra, ha látná, hogy egy enyhe egymásba karolás mennyi munkával, próbával, lármával és sok hasonló egyébbel jár, bizony más szemmel nézné az előadásokat...

*

Napok alatt készül el egy-egy film. Rekkenő hőségben folyik a munka. A szereplők festékes arcán barázdákat szánt a veríték. Hígabb lesz a kacagó karmin, enyhébb a berlini kék és naponta tízszer újra kell magát maszkírozni a játszóknak. A műhely dísztelensége vonul végig a felvételeknél, ahol mindenki dolgozik. Hogy ezrek gond nélkül szórakozhassanak azt a tízek megfeszített munkája adja.

A kolozsvári mozifelvételek egész nyáron fognak tartani. Sok érdekes film van készülőben, melyek  közül egyik-másik komoly szenzációszámba fog menni. Lelkes színészek, kvalitásos emberek fáradoznak azon, hogy a kolozsvári mozidaraboknak a külföld előtt tiszteletet szerezzenek.

(K.K.)