Lajta Andor
A magyar filmlaboratóriumok
története
1901-1961
( Előzmény Filmspirál,
24-26. számában. )
Cines filmlaboratórium
A régi Hungária filmgyár filmkölcsönzőjének volt a vezetője a fiatal és nagyon rokonszenves Vas Nándor: A Hungária filmgyár megszűnése után egy ideig különböző filmvállalatoknál dolgozott, majd Ister filmvállalat elnevezéssel saját filmkölcsönző vállalatot alapított. A nagy filmkölcsönző inflációban ez a cég nem prosperált, úgy, ahogy azt Vas Nándor szerette volna, ezért hamarosan megszüntette.
Ekkor 1924-ben új kormányrendelet
lépett életbe, amely szerint 1924. január 1-től kezdődően
a külföldi filmek negatívjainak behozatala nem esik tilalom
alá (mert eddig a koronaromlás következtében valutavédelmi
okokból nem engedtek be megvilágított negatívot)
és ez az intézkedés a budapesti filmlaboratóriumok
között élénk érdeklődést keltett.*
*(A szerk. kiemelése. )
A laboratóriumok
tudniillik azt remélték, hogy a behozatali tilalom felfüggesztése,
illetve megszűntetése, lehetővé teszi külföldi filmnegatívok
behozatalát és ezzel a laboratóriumok új munkához
jutnak.
Igen ám, csakhogy a húszas évek elején működő
laboratóriumok nem voltak olyan állapotban, hogy vállalni
merték volna a külföldi filmnegatívokról való
kópialehúzást, de a külföldi filmesek sem mertek
ide küldeni negatívokat.
Ekkor gondolt új laboratórium alapítására
Vas Nándor, aki kibérelte a Rottenbiller utca 19. alatti volt
Medek-féle fényképészeti műtermet, azt megfelelően
átalakította és teljesen új külföldi laboratóriumi
gépekkel szerelte fel. A Cines név alatt üzembe helyezett
filmlaboratórium 1924. szeptember elején kezdte meg működését.
Az egyik filmszakmai asszony volt a vállalat helyi ügynöke,
azonban jelentékeny munkát nem sikerült megszerezni. A laboratórium
vezetését Wastl Ottó, az ismert filmoperatőr és
filmlaboráns vette át. A Mozi és film 1924. évi
42. számában csak annyit írt az új laborról,
hogy teljes felszerelési és berendezését külföldről
kapta, de hogy mit honnan, nem lehetett megállapítani. Ma még
kevésbé, hiszen Wastl Ottó közben meghalt, a kövér
asszony Brazíliába vándorolt, és nincsen élőlény,
aki erről a laboratóriumról ma bármit is mondhatna. Maga
Vas Nándor súlyos betegségben, 1926-ban meghalt, így
a Cines egy éves fennállása után szintén
beszüntette működését.
Rapid filmgyár és Pathé filmlaboratórium
Most tartsuk be az időrendi sorrendet. Arany Ferenc kiválása
és a laboratórium visszaadása után Goldstein Leó
megállapodott 19224-ben Szántó Rezsővel, aki akkoriban
rendkívüli aktív vállalkozó szellemű fiatalember
volt és dr. Melléky Kornél ügyvéddel együtt
bérbe vette Goldsteintől a Pathé laboratóriumot és
azt Rapid néven folytatták. Az üzem erőssége
és műszaki lelke Volkmayer Antal volt, aki akkoriban tért
haza Bécsből.
A laboratórium előszeretettel vállalt reklámfilmeket,
családi és egyéni próbafelvételeket, fotófelvételeket
és nagyításokat. A lapokban megjelent hirdetések
között szerepelt ez a szó: "élő és illusztrált
feliratok", ez bizony nem volt egyéb, mint ötletesen megrajzolt
trükkszerű mozgóképek a feliratok szövegének
élénkítésére. (Ma is láthatunk ilyeneket,
pl. ezt láthattuk évekkel ezelőtt a Rakétatámaszpont
c. angol és egyéb külföldi filmen is.) A Rapid a
felvételeket rendszerint Pathé anyagra dolgozta fel.
Kok filmlaboratórium
Szántó Rezső hamarosan visszaadta szerződését Goldstein
Leónak, aki ezután újabb bérlőt keresett, hiszen
érdekében állott, hogy a kisméretű de mégiscsak
teljesítőképes filmlaboratóriumát üzemben tarthassa.
A filmkölcsönzés 1927-ben már alaposan visszafejlődött
a Goldstein-cégnél, az öreg Goldstein Leó kifáradt
a munkában, az örökös gondokban egyik fia, Christian -
mert román származású volt a család - Franciaországba
vándorolt és ott szép filmkarriert futott be, míg
itt a vállalat vezetését lassacskán Goldstein Salamon,
a másik fiú vette át, aki 1940 és 1960 között
Bukarestben élt és más pályán működött.
Goldstein Leó 19225-ben megállapodott Kovács Gusztávval,
hogy átveszi a laboratóriumot. Kovács szerződött is
Goldsteinnal és a kis filmlaboratóriumot Kok néven
üzembe helyezte, ill. folytatta a Szántó Rezső kiválásával
megszűnt üzemet. A Kok elnevezés rövid története
a következő: a Pathé cég világhírű márkája
a kakas. Franciául a kakas coq, innen vette át Kovács
Gusztáv is a Kok-elnevezést, most már fonetikusan. Kovács
Gusztáv, akinek gazdag filmlaboratóriumi múltja volt és
jeles filmoperatőrként ismerték mindenütt, hiszen addig már
rengeteg filmfelvételt készített, két évig
vezette a Kok-ot, amelyet sikerült magasabb színvonalra emelni.
1927-ben Kovács másutt vállalt szerződése miatt
visszaadta a filmlaboratóriumot Goldstein Leónak, aki maga vezette
az üzemet néhány nála dolgozó laboránssal.
A vállalkozás most egyre jobban visszafejlődött, a filmpiacon
mutatkozó munkalehetőség is egyre gyérült, a versenytársak
nyomását is érezte Goldstein, úgyhogy 1927. végével
a Kok-filmlaboratórium megszűnt.
Kovács és Faludi filmlaboratórium Kft.
A Corvin filmgyár rt. az 1927-ben bekövetkezett súlyos természetű
anyagi összeomlása után megindult csődeljárás
folytán megszűnt. Az akkori hírek szerint kb. 4-5 milliárd
korona veszteséggel zárta mérlegét. Nagyon sokat
a hitelezők közül csődeljárást kértek ellene,
amely meg is indult, tárgyaltak is ügyvédi irodákban,
minisztériumokban és a bíróságokon eleget
a Corvin filmgyár ügyében. Végül árverésen
kelt el. A Magyar Holland Bank vásárolta meg az egész Corvint
a hozzá tartozó hatalmas telekkel, majd ettől vette át
az egész komplexumot a Filmipari Alap. A Filmipari Alap, állami
hivatali szerv lévén és nem gazdasági vállalkozás,
pro-forma céget alapított filmipari és filmkereskedelmi
rt. elnevezéssel a vállalat jogtanácsosának, dr.
Natzler Ervin irodahelyiségében.
Még mielőtt a Hunnia filmgyár megalakult, azaz átvette
a Corvin filmgyár telepét és szánalmas, jóformán
értéktelen berendezését, a Filmipari Alap megbízásából
Horváth Elek, h. államtitkár, a Filmcenzúra
elnöke bérlőket keresett a Corvin telepén levő rettenetesen
elhanyagolt laboratóriumra. Ha jól emlékszem Arany Ferenc
volt az utolsó bérlő vagy vezető, és amikor ő otthagyta
a laboratóriumot, annak egyetlen berendezési tárgya sem
volt alkalmas a további felhasználásra. Jól emlékszem
arra is, hogy a kádak, dobok és a fából készült
tárgyak teljesen elrothadtak, szúette, bomlási állapotban
lévő értéktelen lim-lomok voltak. Ilyen "laboratóriumra"
nehezen lehetett bérlőt találni. Ámde Kovács Gusztáv,
akit Horváth szintén kiszemelt bérlőnek, mert garanciát
látott benne a laboratórium becsületes és szakszerű
vezetésére, megtalálta a megfelelő pénzügyi
embert Faludi Sándor személyében. (l. Corvin alatt
is.)
1927-ben kezdték meg a "munkát", amely azonban csak
akkor vált igazán szakszerűvé, amikor a két társ
egymásután szerezte be a szükséges új berendezési
tárgyakat. Magát a helyiségeket is át kellett alakítani,
építeni, jóformán "fertőtleníteni",
vagyis teljesen új otthont kellett a laboratórium számára
teremteni. Mindkét cégtárs gyakran utazott külföldre,
ahonnan minden alkalommal néhány új berendezési
tárggyal jöttek haza. Összeköttetésbe kerültek
francia, angol és német gépgyárakkal, filmvállalatokkal,
úgyhogy 1929-től 1930-ig fokozatosan "modernizálódott"
az egyébként eredetileg hasznavehetetlen laboratórium.
Szerencséjükre, 1927-ben, 1928-ban és 1929-ben nem igen volt
munka, kivéve a filmvállalatok feliratozási munkálatait,
amelyekre Kovácsék nem kaptak annyi megrendelést, mint
amennyire számítottak, mert az akkori versenytársak legnagyobbrészt
elláthatták a 30-40 magyar filmvállalat feliratozási
munkáit.
A Kovács és Faludi cég 1928-ban és 1929-ben a Misik-féle
magyar találmánnyal hangosfilmeket és néhány
hangos filmriportot forgatott és ez arra kényszerítette
a céget, hogy a laboratóriumot továbbfejlessze, közben
azonban az akkori magyar kormány is teljes erővel ráfeküdt
a Hunnia filmgyár modernizálására, hiszen át
kellett nekünk is térni a magyar hangosfilmek gyártására
és ezeknek az előhívására, kidolgozására,
ami elsősorban a telepen lévő Kovács és Faludi filmlaboratórium
főfeladata lett volna. A bérleti szerződés is - emlékezetem
szerint - arra kötelezte a Hunniát, hogy a gyártelepen
készülő filmeket elsősorban vagy kizárólag
a Kovács és Faludi cégnek kell átadni kidolgozásra.
És 1931. tavaszán megindult a magyar hangosfilmgyártás
A kék bálvány című filmmel. A Kovács
és Faludi cég, vagyis rövidesen most már KOFA, felkészülten
várta a megindulás előtt álló hangosfilmgyártást.
Ekkor történt meg a vállalat első nagyszabású
átszervezése, rekonstrukciója. A vállalat elsősorban
s feliratkészítés terén szerzett be modern berendezést,
Kovács Gusztáv találmányával készítették
a magyar feliratokat. Valóban gyökeres és tökéletes
átszervezést végeztek a társak. 1931-ben átépítették
az addigi szűk és meg nem felelő helyiségeket. Ekkor szerezték
be az új Debrie-hívó- és szárítógépet,
teljesen átalakították a vállalat hűtő- és
fűtőberendezéseit és elérték azt is, hogy naponta
5000-8000 métert tudott már a laboratórium feldolgozni.
1930-ban 10-15 dolgozója volt a laboratóriumnak. Itt hívták
elő a külföldi produkciók negatívjait és készítették
el az első kópiákat vagy a keleti országok részére
szánt kópiákat. A vállalat olyan szépen és
olyan jól dolgozott, hogy Berlinben és Párizsban elismerték
a végzett munkálatok kitűnő voltát. Külföldről
egyre többen látogattak ide, gyakran eljöttek a nyersfilmgyárak
vezetői, külföldi filmgyártó cégek igazgatói
és rendezői a KOFÁ-va tárgyalták le a készülő
filmek laboratóriumi munkálatainak kérdését.
A cég kereskedelmi hitele is egyre jobban emelkedett: nagy hitelekhez
jutottak, új gépi berendezéseket szereztek be, úgyhogy
előbb-utóbb kicsinek bizonyult a laboratórium területe és
meg nem felelőknek a feldolgozó helyiségek. A KOFA benyomó-üzeme
nemcsak a hazai piac, hanem a külföld számára is dolgozott.
Kovács Gusztáv találmányai, újításai
természetesen erősen fellendítették a laboratórium
munkásságát és teljesítőképességét.
A Photomut nevű felirati mutáció-készítő
gép sokk-sok más újdonsága olcsóbbá,
gyorsabbá tették a munkát.
Tíz évig tartott ez a barátságos összműködés
Kovács Gusztáv és Faludi Sándor között,
amikor az akkori törvények arra kényszerítették
a társakat, hogy szerződésüket és társas viszonyukat
felbontsák.
Faludi Sándor az akkori törvények kényszerítő
hatása alatt 1941. decemberében megvált a KOFA cégtől,
amely azután ebben a formájában megszűnt. Kovács
Gusztáv a háborús konjunktúrában felduzzadt
munkák lebonyolítására a Gyarmat utca 27. számú
telken új laboratóriumot épített, a ma is fennálló
Állami Filmlaboratórium épületét.
Kovács Gusztáv filmlaboratórium
Faludi Sándor kénytelen volt az akkori rendelkezések alapján
1941. decemberében a Kovács és Faludi filmlaboratórium
kft. vállalatból megválni. Kovács Gusztáv
az egyedül maradt volt társa az új filmlaboratórium
elnevezését egy ideig Kovács és Faludi filmlaboratórium
kft. utódja Kovács Gusztáv filmlaboratórium
névre változtatta. Az ilyen fajtájú elnevezés
ezekben az időkben általában ebben a formában divatozott.
Egy ideig megmaradt a cég, de utána biggyesztették az utóda
pótlást.
Ámde ez a forma sem maradt meg sokáig, mert 1943-ban Kovács
Gusztáv a vállalatát már csak Kovács Gusztáv
filmlaboratórium névvel jegyezte. A filmlaboratóriumot
lényegesen bővítette, megnagyobbította, új osztályokkal
szaporította, hiszen az új Kovács filmlaboratórium
most már nemcsak Magyarország, hanem valóban Közép-Európa
egyik legjobban felszerelt és legnagyobb filmlaboratóriuma volt.
Kovács Gusztáv 1941-től 1943-ig vezette a dupla nevű vállalatát,
új néven az újonnan épített házban
1943. november 24-én avatta fel ünnepélyes keretek között.
Az ünnepségen az akkori közéleti előkelőségek
közül többen vettek részt. A Hunnia-beli helyisége
után a Gyarmat-utca 27. alatti új épület impozáns
benyomást keltett az egyébként csendes és nyugodt
hangulatú Gyarmat utcában. Az új Kovács laboratórium
1943. évi elhelyezése és berendezése így
alakult. A földszinten állították fel az expedíciót,
a hívó és kopírozó szobákat és
még néhány munkahelyet. Az első emeleten helyet adtak az
igazgatói szobának, az adminisztráció különféle
szobáinak és a telefonközpontnak. Itt kapott helyet a házivetítő,
amelyben hat sor széket állítottak be, összesen 34
ülőhellyel. Itt nézték a produkciók és a filmlaboratórium
vezetők az elkészült filmek munkakópiáit vagy a már
elkészült első kópiát, esetleg a külföldről
érkezett bemutató-kópiákat. A vetítésre
egy kétszalagos Schilling-gyártmányú vetítőgép
szolgált. Ezen az emeleten volt a vegyszerraktár is, a felirat-bejelölő
helyiség, a lehallgatószoba és a szinkronterem, valamint
a trükkszoba is. Igen érdekes újításszámba
ment az ún. klímaszoba, amely a helyiségek hőmérsékletét
szabályozta. Ez rendkívül fontos újítás
volt, talán az első a magyar filmlaboratóriumok hatvan éves
történetében.
A második emeleten helyezték el a keskenyfilm-redukálógépet,
a keskenyfilmvetítő-termet és itt kaptak helyet a vágószobák
is. A trükkszobában négy hatalmas gépet állítottak
be, itt készültek a filmek bevezető szalagjai trükkös,
rajzos felírásaikkal.
A bevezető (befűző) szalag, vagyis a feliratok eleje-munkamenetét Kovács
Gusztáv saját konstrukciójú gépén
végezték. A dialóg-feliratok mutációit most
már nem a drága és nagyobb formátumú papírra
nyomták vagy rajzolták, hanem a Kovács-féle Photomut-gépen
kisebb alakban fényképezték és onnan történt
azután a mutációk átvitele a filmszalagra.
A feliratok benyomását ugyancsak Kovács Gusztáv
újszerű találmánya alapján végezték.
Ezt a szabadalmat Kovács Gusztáv körülbelül 15
országban adta el. Ez a rendszer abból állt, hogy a film
emulzióját kellőképpen megpuhították és
így egy miniatűr-klisével benyomták a szöveget a képfelület
alsó részébe.
Amikor Kovács Gusztáv új laboratóriumát
bemutatta érdekes statisztikai számokkal támasztotta alá
addigi működését. Kovács Gusztáv szerint a
filmlaboratórium 1943-ban 16 éve állt fenn és ez
alatt az idő alatt kb. 170 magyar, 30 német, 6 francia és 4 másnyelvű,
továbbá mintegy 60 kultúrfilmet (ma dokumentumfilmet) készített.
Kovács Gusztáv beszámolója szerint az elmúlt
16 év alatt több mint 20 millió méter kópiát
készített. Még egy harmadik vetítőhelyiséget
is kapott az új laboratórium, az alagsorban, ahol idegenek bevonásával
vagy idegenek részére mutattak be filmeket. Az új filmlaboratórium
1943 novemberében 12 tisztviselőt és 60 munkást foglalkoztatott,
úgyhogy a filmlaboratórium összdolgozóinak létszáma
eléérte kb. a 70-75 személyt.
A laboratórium in Floribus volt, amikor bekövetkezett a
magyar történelem legszégyenteljesebb éve az 1944.
esztendő. A német megszállás és a nyilasok rémuralma
tönkretett mindent. Kovács Gusztáv filmlaboratóriumában
1944. végével leállt minden. A laboratórium egyes
helyiségeiben sokan bujkáltak, sokan itt találtak menedéket:
polgári és katonai egyének.
Zugló korábban szabadult fel, mint a város belseje, itt
már január elején bejöttek a Vörös Hadsereg
csapattestei és a zuglói üzemekben lassan megindult az élet.
A Szivárvány laboratórium
A Kovács Gusztáv féle laboratóriumban is két
évig 1945-1946-ban ugyan jóformán csak "átmeneti"
állapotok uralkodtak a laboratóriumban. A politikai helyzet következményeként
a Kommunista Pártnak jutott a laboratórium, amelynek vezetését
Somló Endre, a régi Kovács és Faludi cég
tisztviselője vette át. A labor új nevet kapott: Szivárvány
filmlaboratórium elnevezést. A munkálatok abból
álltak, hogy a gyorsan talpra állt magyar filmkölcsönzés
számára kellett új kópiákat lehúzni,
az ideérkezett külföldi filmek feliratozását
ellátni, végül a Balkán felé irányuló
magyar filmexportra szánt kópiákat nagy részben
is itt készítették. Volt tehát munka bőven. A berendezés
terén változás nem történt. A fontos az volt,
hogy a régi gépek jól működjenek, a régi és
új dolgozók gyorsan beleéljék magukat a munkarendbe.
A Hunniában két magyar filmet forgattak 1945-ben, ezeknek negatívjait
és kópiáit a Szivárvány dolgozta fel. A dolgozók
áldozatos munkát végeztek, sokszor bizony a legszükségesebbre
sem tellett. Élelmiszerhiány mutatkozott és ilyenkor kinek
van kedve dolgozni?, de a Szivárvány munkásai és
tisztviselői kara méltó fürgeséggel dolgoztak. 1946-ban
a helyzet egyre rosszabbodott, a gyorsan, mondhatni másodpercenként
romló adópengő, milliós és trilliós pengők
egy fillért sem értek és így át kellett vészelni
azt a szomorú időt, amely a magyar pénzinfláció
legszörnyűbb korszakát produkálta, amire a magyar történelemben
még nem volt példa.
De 1946. augusztus elseje a forintvaluta bevezetése meghozta
a lelki és anyagi felszabadulást, megnyugvást és
mindenütt megkönnyebbülést idézett elő.
A két évig tartó "átvészelés"
után 1947-ben már kedvezőbb körülmények
közé került a filmlaboratórium. Miután a Magyar
Film Iroda üzeme jóformán teljesen leállt, az ottani
berendezés nagy részét áttelepítették
a Gyarmat utcába. Mint ismeretes két párt osztozkodott
a kéz üzemen: a Kommunista Párt vette át a volt Kovács
laboratóriumot, új néven a Szivárványt, míg
a Kisgazdapárt a volt Magyar Film Irodát szerezte meg. Ebben az
időben a Szivárvány igazgatója Révai Dezső lett.
Itt helyezték el a Mafirt Krónika szerkesztőségét
is, hiszen a híradót most már itt adták ki. A laboratórium
vezetője Volkmayer Antal, a régi kiváló szakember lett
és a munkáslétszám is elérte már a
száztizet.
Lényeges változást azonban ez az esztendő sem hozott,
hiszen előrelátható volt, hogy az akkori állapot sokáig
nem tartható fenn! A gépi berendezés mindössze azokkal
a gépekkel bővült, amelyet a MFI-től hozták át.
1948. az államosítás éve. A kormányrendelet
világosan előírta az államosítás lefolyását,
pontosan állapította meg, hogy melyik vállalat hová
kerül, ki lesz a vezetője, stb. 1948-ban az államosítás
alkalmával a vállalat új vezetőt kapott Szanyi Andor
személyében, aki azóta is teljes odaadással, nagy
szakértelemmel és határtalan lelkesedéssel intézi
ennek a fontos népgazdasági üzemnek az ügyeit. A vállalatot
1948 augusztusában államosították és ekkor
a laboratórium beolvadt a Magyar Filmgyártó Vállalatba,
és mint annak főosztálya működött. Az addig Szivárvány
elnevezés megszűnt és a vállalat szemmel láthatóan
fejlődött, megerősödött.
1949-ben már elkészítette az első magyar színes
dokumentumot (1949. május 1!) és az első magyar színes
játékfilmet, a Ludas Matyit. Ez a két munka nagy
próbára tette a vállaltot, amely feladatát nagy
sikerrel elvégezte.
A filmlaboratórium hatalmas fejlődési időszaka 1950-ben
kezdődött. Január elejével került a Filmlaboratórium
állományába Dobrányi Géza mérnök,
hogy a laboratórium munkásságát tudományos
alapokra fektesse. A Filmlaboratórium szellemi és műszaki dolgozói
éppen Dobrányi Géza érdemes és tudományos
tapasztalatokban gazdag munkássága révén vehetik
fel a versenyt bármelyik európai filmlaboratórium dolgozóival.
Döntő fordulatot jelentett a laboratórium életében
1951. január elseje.
Magyar Filmlaboratórium N. V.
Ekkor vált ki a Magyar Filmgyártó Nemzeti Vállalat
kötelékéből és mint Magyar Filmlaboratórium
Nemzeti Vállalat megkezdte önálló és mindenütt
elismert munkásságát.
Ez a hat évtizedes magyar filmlaboratóriumi történet
ötödik évében történt. Holhos József
1949. áprilisától 1950. július elsejéig mint
főosztályvezető irányította a filmlaboratórium ügyeit,
utána mint helyettes maradt addigi munkakörében, mert 1950.
július elsejétől az önállósításig
Tomássy János intézte a filmlaboratórium
ügyeit mint főosztályvezető. Az államosítás
óta Holnos József a vállalat műszaki igazgatója.
A filmlaboratórium személyzete az 1945. évi 30-35 főről
duzzadt 1961-ben kb. 250 főre, ami jelentékeny fejlődést igazol.
A régi "hagyományos" filmlaboratóriumi munkán
kívül 1955. utáni időkben a filmlaboratórium munkássága
lényegesen emelkedett, szociális körülményei
javultak és az egész vonalon a fejlődés jeleit mutatja.
Ez nagyjában néhány mondatban felsorolva a magyar Filmlaboratórium
Vállalat rövid története.
Ez a történet azonban nem volna tökéletes és
hűséges összefoglaló, ha befejezésül nem vennénk
ki néhány adatot abból a "jelentés"-ből,
amelyet a vállalat tízéves jubileuma alkalmával
a vállalat vezetősége összeállított. Ebből
a következő legfontosabb adatokat veszem ki: lényeges és
fontos körülmény, hogy a filmlaboratórium az utolsó
tíz évben jelentős beruházásokat végzett,
amelyekkel hatalmasan megnőtt a vállalat termelőképessége.
Az önállósítás idejében, tehát
1951-ben a vállalat termelőberendezése még az 1945. előtti
időkből származott. A vállalat épületét 1952-1954.
években 1.8 millió forint költséggel bővítették
és korszerűsítették és fél millió
forint értékben új épületet csatoltak a régihez.
(A volt szinkron-épületet.) A vállalat ez alatt a három
év alatt a következő termelőeszközöket szerezte be:
4 hívógépet
4 filmtisztítógépet
3 vetítőgépet, továbbá trükkasztalt, polírozógépet
és egyéb műszereket, összesen 4.8 millió Ft. értékben.
1955-57 közötti időkben újabb berendezési tárgyakhoz
jutott a vállalat:
2 db DUC-hívógéphez
2 db 32mm-es kopírozógéphez
2 db 32mm-es vetítőgéphez
1 db Truka trükkgéphez és
1 db normál kopírozógéphez, összesen 3.6 millió
Ft. értékben.
Az 1958-60 közötti három esztendő további fejlődés
görbéjét mutatják. Ekkor a vállalat beszerzése
a következőképpen alakult:
3 db negatívvágó-asztal
1 db 32mm-es vágógép
Különböző tisztítógépek, ragasztógépek,
filmgyaluk, stabilizátorok, műszerek, így többek között
senzitométerek, spektrofotméterek stb. A tíz év
alatt a beruházások értéke 3.8 - szerencsére
emelkedett, a termelés ez alatt az idő alatt megkétszereződött.
A termelés - mondja a jelentés - az első évtizedben nem
volt zökkenőmentes, mert két esetben: 1954-ben és 1958-ban
némileg visszaesett. Az 1954-es évi visszaesést az idézte
elő, hogy a gépek időközben nagyon elhasználódtak,
de az 1955. évi beszerzések ismét lehetővé tették
a keskeny fehér-fekete filmek mennyiség termelésének
fejlődését.
Az 1958-as visszaesést az okozta, hogy a normál színes
és a keskeny fehér-fekete gyártáshoz a szállítások
elmaradása következtében az egész év folyamán
nem állt rendelkezésre megfelelő mennyiségű nyersfilm.
Az 1956. évi ellenforradalom közel két hónapi termeléskiesést
jelentett. A színesfilm kidolgozása terén a vállalat
tíz év alatt rendkívüli eredményt mutathat
fel. A vállalat 1960-ban már 3 millió méter színesfilmet
dolgozott fel. A géppark új hívó- és kopírozó-gépekkel
történt kibővítése után 1956 évben lehetővé
vált az Agfacolor és Eastmancolor színesfilmek párhuzamos
kidolgozása.
Óriási haladást jelentett az is, hogy 1955-ben megindult
a színes fordítós dubnegatív gyártása,
ami lehetővé tette azt, hogy a normál színes filmek keskeny
változatban is színes kópiákban jelenhessenek meg.
A keskeny filmgyártás szinte elképzelhetetlen emelkedést
mutatott az elmúlt tíz év alatt, mert 1947-ben még
mindössze 0.3 millió méter volt a termelés, 1951-ben
2.9 millió méter, míg 1960-ban a keskenyfilm-termelés
elérte 7.1 millió métert! Óriási fejlődés,
szinte káprázatos szám! A normál kópiák
termelése nem volt ennyire szembeszökően nagyarányú,
mert a Mokép takarékoskodó kópiapolitikája
miatt viszonylag kevesebb kópiát kellett előállítani,
mint amennyit a laboratórium készíthetett volna, Itt a
fejlődést a következő szám igazolja: 1951-ben 5.6 millió
méter fehér-fekete kópiát húzott le a laboratórium,
1960-ban 7.3 millió métert. Ez is emelkedés, de viszonylag
nem nagyarányú!
A filmlaboratórium 1951-1960 között rendkívül
sok filmet - több millió métert normálban és
keskenyben - szállított Kínának. Ugyancsak óriási
jelentőségű változás volt az is, hogy 1955-től 1960-ig
az egész laboratórium területére kiterjesztették
a kémiai és fotográfiai ellenőrzést, ami
az egész vonalon a minőségi munka fejlődését
mozdította elő.
Jellemző az 1960-as műszaki helyzetre a következő apró adat: 1949-ben
a filmlaboratóriumnak az akkori Magyar Filmgyártó N. V.
telepén mindössze egyetlen üzemmérnök volt, 1961-ben
három gépész, 5 vegyészmérnök dolgozik
a vállalatnál, ezenkívül 5 vegyésztechnikus
és 1 elektrotechnikus áll a vállalat alkalmazásában.
A termelékenység emelkedését nemcsak új,
korszerűbb gépek beszerzése és üzembe helyezése
segítette elő, hanem nagyon befolyásolta a kisgépek beállítása,
a szakmai tudás emelése, a munkafegyelem javítása
és a dolgozók politika tudatának erősödése.
A kémiai és fotográfiai ellenőrzés révén
megerősödött a vegyszerköltségek csökkenése,
lényegesen javult a vegyszeroldatok mennyiségi és minőségi
kialakulása.
A tíz év alatt újszerű technológiával sikerült
nagymennyiségű ezüstöt kivonni, illetve termelni, amellett
ennek következtében a fixíroldat további felhasználása
is lehetővé vált. A filmlaboratóriumban 1955-ben 172 kg
ezüstöt nyertek vissza, illetve ennyi volt az ezüsttermelés,
míg 1960-ban a termelés elérte már az 1.016-ot.
(...)
Ezek a beszédes számok az igazolják, hogy az elmúlt
tíz év alatt a fejlődés viszonylag nagyobb, mint az előző
50 év alatt. Igaz, hogy az úttörő munkát nem szabad
figyelmen kívül hagyni. A Zsitkovszky-féle névnélküli
laboratóriumból az Astorián, a MFI-n, a Kovács és
Faludin, a Kruppkán-n stb-n keresztül az út igen nagy. Válságos
évek, két világháború, súlyos gazdasági
és társadalmi megrázkódtatások megnehezítették
az 5 évtized fejlődését, de az embereken is múlott.
Láttuk 50 év alatt tűrhetetlen viselkedésű vállalkozókat,
főnököket, összeférhetetlen embereket, homokra épített
kalkulációkat, bizonytalan állású vállalatokat.
Az élet vihara mindent elsöpört, ezért ne legyünk
hálátlanok a múlttal szemben. Sokat és szépet
is produkáltak, de kétségtelen, hogy az államosítás
ténye egymagában döntően befolyásolta a magyar
filmlaboratóriumi ipar fejlődését és az utóbbi
években a laboratóriumi tudomány hatalmas és
le nem tagadható, egyenletesen felfelé velő haladását.
Az 50 év ingadozó filmtörténete szolgáljon
okulásul: öt évtized filmlaboratóriumi eseményei
lezajlottak előttünk, felvonultak előttünk a múlt úttörői,
a magyar filmtechnika elindítói. Akadtak becsületes, tehetséges
és tisztességes vállalakozók és dolgozók
és ha nem minden úgy sikerült, ahogy azt ők szerették
volna, az nem kizárólag az ő bűnük: a háborús
kalandpolitika sok mindent felforgatott, sok mindent tönkre tett. Csak
a béke hozhatja meg a komoly, zökkenőmentes és nyugodt
fejlődést és hisszük, hogy a szocialista országok
összetartása, gazdasági együttműködése a
Szovjetunió vezetésével meghozza a következő évtizedek
eszményien szépnek ígérkező fejlődését.
*
Perregi Gyula filmstatisztikus szíves engedélyével
leközlöm az 1948-1960-as években feltüntetett normál-
és keskenyfilm-termelésről szóló kimutatást,
amely élénken igazolja az utolsó 14 év termelési
görbéjét.
Íme a táblázat:
Filmlaboratóriumi
termelés 1948-1960
1000
méterben
Normál -film |
Keskenyfilm |
||||
Év |
Fekete-fehér
|
Színes
|
Fekete-fehér
|
Színes
|
Összesen
|
1948 |
2310* |
- |
500 |
- |
2810
|
1949
|
4389*
|
40
|
1014
|
-
|
5443
|
1950 |
5534*
|
204
|
2302
|
-
|
8040
|
1951 |
7400*
|
253
|
2912
|
-
|
10565
|
1952 |
7863
|
491
|
4117
|
-
|
12471
|
1953 |
9237
|
1366
|
4785
|
-
|
15388
|
1954 |
9330
|
1606
|
4351
|
-
|
15287
|
1955
|
10037
|
2048
|
5144
|
7
|
17236
|
1956 |
9076
|
1610
|
5600
|
106
|
16392
|
1957 |
11169
|
1800
|
7157
|
116
|
20260
|
1958 |
10952
|
1398
|
6065
|
126
|
18541
|
1959 |
11163
|
2431
|
6642
|
920
|
21156
|
1960 |
11553
|
2992
|
7136
|
492
|
22173
|
* részben becsült adat
Seidl és Veress filmlaboratórium
Két ifjú és szorgalmas fiatalember összeállt és neveik alatt új filmlaboratóriumot alapítottak. Szerény tőkével, de annál nagyobb buzgalommal és lendülettel fogtak munkához. Kevesen voltak eleinte, de remélték, hogy a nagy versenyben - MFI, Kovács és Faludi és a Krupka filmgyár hadakozása között - ők is megállják a helyüket. 1931. november 15-én telepedtek le a Thököly út. 61. alatti ház alagsorában. A gépi berendezés nem volt gyárszerű, de megállta a helyét: két Debrie-kopírozógép és egy egyénileg összeállított másológép állt rendelkezésükre, azután volt egy ún. Schleif-hangkopírozógép (ekkor már a hanggal is kellett törődni). A hívást fakádakban végezték kereteken (rámákon) és egy szárítódobon szárítottak. Napi termelésük nagyjában elérte a 600 métert, ami ebben az időben az átlagos termelési lehetőség volt a kisebbszerű laboratóriumokban. Igaz, erre az időre, a harmincas évek elejére a kisebb filmlaboratóriumok már "kipusztultak", a hangosfilm bevezetése új tőkét és új berendezést involvált, ezt a kicsinyek nem bírták, és a nagy halak megették a kis halakat, mondanók "közgazdasági nyelven", csak éppen Seidl Károly és Veress Gábor tudtak ellenállni a nagy hullámnak, amely egyébként mindenkit elsöpört.
Egy évvel később, 1932-ben, dán segítséggel és elgondolással új hívógépet állítottak össze, ennek alkatrészeihez ebben az időben még könnyen lehetett hozzájutni. A Schilling Gyula-cég pedig újszerű modern kivitelezésű szárítógépet szállított az ifjú vállalatnak, amely most már modernebb felszereléssel vette fel a harcot a három nagy versenytárssal. A filmlaboratóriumot ugyanekkor kibővítették egy néhány székkel rendelkező filmvetítővel, úgyhogy azok az ügyfelek, akiknek nem voltak irodáikban vetítőhelyiségeik, itt nézhették meg a filmeket. A 4-5 főnyi személyzet is ekkor már 12 főre szaporodott, köztük egy olyan ifjúval, aki ma a Hollywood Filmlaboratórium Inc. egyik becsült laboránsa és munkatársa, Takács Károly.
1934-ben a Seidl és Veress-cég is áttért a hangosfilmek feliratnyomás-rendszerére és ezért Turchányi Olivértől (l. ott) megvásároltak egy Filmtyp-rendszerű feliratnyomó gépet. Ez a gép elektromos úton melegített klisékkel nyomta be a feliratokat az eredeti kópiára.
Ugyanakkor vállaltak olyan feliratkészítést is, amikor a feliratokat a negatívokon keresztül fényképezték be a kópiára. Ekkorra a személyzet száma már felugrott 18 főre. Tehát elég tekintélyes szám és komoly berendezés az ilyen fajtájú "kisebb" filmlaboratórium számára.
Pannónia Filmlaboratórium
Az olvasót ne tévessze meg a Thököly út elé biggyesztett kerület-számváltozás. A harmincas évek közepe táján a Thököly út egy részét "leszakították" az addigi VII. kerületi Thököly úttól (a mai Dózsa György úttól kezdődően) és átkerült az újonnan kialakított XIV. kerületbe. Így "jöttek" át Seidlék is a VII. kerületből a XIV. kerületbe. 1939-ben a két cégtárs között bizonyos személyi ellentétek merültek fel, úgyhogy Veress Gábor átmenetileg kivált a cégből. Helyébe Seidl Károly egy csinos fiatal asszonyt vett oda társul, akinek amellett természetesen még pénze is volt. Bus Gabriella volt az új társ, akinek mozija is volt a Teleki tér közelében és ezenkívül Fortuna filmkölcsönző név alatt a zsidótörvényes években vállalatot is alapított, amelynek irodája az Erzsébet körút 8. szám alatt az ún. Filmházban nyílt meg. A személyi változás következtében Seidl és Veress vég elnevezés is megváltozott és az új társak felvették a Pannónia filmlaboratórium elnevezést. A cégekhez most már nem Veress Gábor járt, hanem maga Seidl Károly, vagy Bus Gabriella, a szép asszony. A változás, hogy őszinték legyünk, egy kisebbszerű visszafejlődést vont maga után, ami a munkák mennyiségében nyilvánult meg, mert már sehogysem tudtak a versenytársakkal megküzdeni. A Pannónia filmlaboratórium ebben a meglehetősen nehéz helyzetben 1944-ig állt fenn.
A háborús állapotok, főleg az 1943-as és 1944-es háborús események, a nyugati filmek kitiltása súlyosan befolyásolta a vállalat létfenntartását, mert a magyar filmvállalatokon kívül a "nagy" Ufa-Tobis a MFI-nek és a Kovács Filmlaboratóriumnak adta ki a munkákat. A kisebb magyar filmkölcsönző-vállalatok pedig egy-két magyar "vezetőfilmen" kívül jóformán már csak a feliratozott, két-három év előtti filmeket forgalmaztak.
Continental filmlaboratórium
A Seidl és Veress cégből kivált Veres Gábor a felszabadulás után csakhamar "kibékült" Seidl Károllyal. A két jóbarát nem vált el egymástól haragban, nem voltak ellenségeik, csak éppen a régi vállalat társviszonya szűnt meg, a barátság azonban megmaradt. A felszabadulás után a közös sors ismét összehozta őket. Ekkor azonban sem az első, sem a második cégelnevezés nem maradhatott meg, hanem választottak egy harmadikat: a Continental filmlaboratórium elnevezést. Bús Gabriella a felszabadulás után kivált innen is, minthogy megszűnt a Fortuna és a Teleki téri mozit az egyik párt vette át. De belépett hozzájuk egy új és harmadik társ Bánáss József, egy kiválóan képzett kitűnő mérnök ember, aki a filmtechnika minden ágát ismerte, hiszen éveken keresztül a honvédség filmkeretében működött.
Bánáss József nagy nyereség volt a vállalat szempontjából. Csak másfél évig maradtak a Thököly úton, majd 1947 januárjában átköltöztek az akkori Szivárvány filmlaboratóriummal szemben lévő épületbe (ahol ma a Magyar Filmlaboratórium egyes részlegei dolgoznak) és elölről kezdték szerény, de most már újból fejlődésnek induló életüket. A Continental a régi Pannónia berendezésből alig hozott át valamit, inkább teljesen új gépeket szereztek be. A ház egyébként egy volt filmes vállalkozóé volt. Magyar gyártmányú új hívógépeket szereltek be - részben Meitner-Schwartz, részben pedig Bohrmann és Liptay-féle rendszerek alapján állították össze ezt az egészen új berendezést. Nagy lelkesedéssel indultak meg és úgy látszott, hogy a felszabadulás utáni időleges konjunktúra közepette megállják a helyüket. A 40-50 filmvállalat közül többen náluk dolgoztattak, azonban a Magyar Népköztársaság államosítási politikája következtében 1948. december 3-án a Continentalt állami tulajdonba vették. Így ezzel a nappal szűnt meg a Continental is és helyiségeibe a magyar Filmlaboratórium Á. V. helyezte el egyik üzemrészlegét, illetve a Hunnia filmgyár szinkron részlege is itt dolgozott egy ideig.
Diatyp filmlaboratórium
A hangosfilm feltűnése után súlyos probléma volt a filmek feliratozása. Eleinte még ment valahogyan a "bevágott" feliratok beiktatása, de csak nagyon rövid ideig, mert a néma felirati részt zenével kellett "aláfesteni". Azután egyre-másra következtek a különböző felirati eljárások, találmányok. Talán büszkeséggel említhetjük, hogy néhány magyar filmfeliratbenyomó-eljárás világsikert aratott és a legkülönbözőbb országok Magyarországon vásárolták meg a benyomógépeket. Ezek közé az ismert benyomó-rendszerek közé tartozott a Hruska-féle benyomógép is. Hruska Rudolf mérnök 1891-ben született, és mint technikus a vegyiparban fejtett ki huzamosabb ideig munkásságot. Kedvenc munkaköre a fotókémia és ez indította arra, hogy a hangosfilm kezdeti korában a filmek feliratozási kérdéseivel is foglalkozzék. Híres és világszerte elismert találmánya volt a Diatyp-eljárás, amely az egyetlen vegyi eljáráson alapuló filmfeliratozási módszer volt a világon. Szabadalmát idehaza és külföldön bejegyeztette. Gépi berendezését számos nyugati országban vásárolták meg és helyezték el újonnan létesített vagy modernizált filmlaboratóriumokban.
A magyarországi jog kihasználására 1933-ban megalapította a Diatyp nevű filmlaboratóriumot. Ehhez egy gazdag társat vett magához, akinek anyagi segítségével a Rottenbiller utca 19. alatti ház második emeletén, ahol már valamikor működött a Cines filmlaboratórium, megindította az üzemét. A laboratóriumot Fodor Ferenc vezette és dolgozott néhány fiatal szakember is, akiknek nem esett nehezére a kb. négy-öt méteres benyomógépet kezelni és a feliratozást megtanulni és elvégezni.
A Hruska féle eljárás lényese a következő volt: az eredeti filmkópiát bevonták egy átlátszó anyaggal, ebbe belenyomták a roppant kényes és vékonyfinomságú klisét. A klisé után fennmaradó betű anyaga az emulziót "kifehérítette", utána ezt az átlátszó anyagot vegyi úton levették (lemosták) és mire a filmszalag a 4-5 méteres gép útját végigjárta, teljesen kiszárított, tökéletesen benyomtatott feliratos filmkópiát kaptak. Eltérően a többi filmlaboratóriumtól, itt csak ezzel az egy géppel dolgoztak, a filmlaboratóriumok ismert hagyományos berendezési tárgyai, mint kopírgép, fixáló és mosógép, valamint szárítógép felesleges volt és ilyet itt nem is szereltek fel. A kliséket az egyik józsefvárosi cinkográfus készítette Hruska mérnök előírása szerint. A Diatyp 1944-ben szűnt meg.
Filmatyp laboratórium Kft.
Turchányi Olivér a régi filmoperatőrök gárdájához tartozott. Már az első világháború előtt dolgozott egyes budapesti filmlaboratóriumokban, 1919-ben pedig irányította a Vörös Riport Film felvételeit, az első szabad május elsejei hatalmas felvonulásról készített felvételeket, végül Turchányi vezette a Vörös Hadsereg harctéri eseményeiről felvett mozgófényképeket készítő csoportot is. A háború után egy ideig Bécsben dolgozott, mint filmoperatőr, majd újból visszatért Budapestre. Turchányi Olivér két testvérével Turchányi Gyula újságíróval és Turchányi Pállal 1937 novemberében megnyitotta önálló filmlaboratóriumát a Szentes utca 60. alatti saját házban. Az új laboratóriumot teljesen modern és új gépekkel szerelte fel Turchányi Olivér, aki gazdag külföldi tapasztalatai alapján építette fel és szerelte fel laboratóriumát.
Az épületben néhány kisebb lakáson kívül kizárólag az új laboratórium helyiséget helyezték el és már külsőjében is kitűnő benyomást tett a házba belépőre.
Az új laboratórium kezdetben a hagyományos berendezéssel indult. A filmvállalatok közül többen dolgoztattak nála, főleg azonban a Fox film tartozott a Filmatyp állandó ügyfelei közé. Hónapok múltán 1935. májusában újabb gépeket kapott a Filmatyp laboratórium: nagyteljesítményű automata hívó és szárítógépet szerzett be Párizsból és azonnal be is illesztette a filmgyár munkarendjébe. Az új automatahívó- és szárítóberendezés óránként 600 méter pozitívfilmet dolgozott fel, úgyhogy négy óra leforgása alatt egy teljes játékfilmet hívhatott elő, fixírozhatott, száríthatott. Turchányi ezen kívül bevezette a filmfeliratok benyomási rendszerét saját találmánya alapján. Találmánya a Filmatyp-eljárás néven a harmincas évek végén és a negyvenes évek elején világszerte vált ismertté és nagyon sok nyugati és keleti (ázsiai) ország rendelte meg. A Filmatyp benyomógépet Turchányi ezután sorozat-eljárással készítette és rendeléseit gyorsan teljesíthette. A laboratórium 1937-ben színes benyomóüzemmel bővült és elvállalta a Bipack (stb.), a három alapszínű (Tricolor stb.) színes filmek feliratozását.
A Filmatyp laboratórium 1941-ig működött, aztán lassan elsorvadt, de a felszabadulás után ismét erőre kapott. Az 1949-ben bekövetkezett államosítás során a Filmatyp is megszüntette működését.
Filmgrafika
A színes filmmel történő másolás csak a harmincas évek vége felé vált időszerűvé Magyarországon is. Színes nyersfilmet még nem igen kaptunk, az Agfa Bipackot pedig Magyarországon nem tudták előhívni és kopírozni és valahányszor Bipack anyagra történt Magyarországon felvétel, az exponált filmet ki kellett küldeni Berlinbe az Agfához. Mondanunk sem kell, hogy gazdasági "liberalizmus ide, liberalizmus oda", a vámhatóságoknál mindenkor nagy bajt és konfliktusokat idézett elő a kényesen becsomagolt színes-filmanyag kiküldése.
De maga a színesfilm-probléma Magyarországon már régen izgatta szakemberek kedélyét.
1938-ban Turchányi Gyula újságíró tulajdonában egy-két szakember közreműködésével megnyílt az első magyar színesfilmlaboratórium Filmgrafika néven. Turchányiék a legmodernebb gépeket állították üzembe, így többek között egy automatahívó- és szárítóberendezést, amely óránként - akkoriban ez nagy szó volt! - hatszáz métert dolgozott fel. A laboratórium modern gépekkel dolgozta fel a fekete-fehér filmeket is, mind kopírozásra, mind feliratozásra.
A Filmgrafika munkája a Natúr-color színesfilm eljárás alapján történt. Új találmányú, színesfilm gyártására alkalmas, ún. háromszínnel dolgozó eljárással működött, ezenkívül színes trükkfilmek készítésében is specializálta magát az új filmlaboratórium. Újításként bevezette a bábjátékok színes filmezését is. Bábfilmeket a harmincas évek táján még nagyon ritkán, úgyszólván egyáltalán nem készítettek, ez azután különösképpen teljesen újszerű eljárás volt Budapesten.
A találmány magyar agy munkája volt, a különleges felvevő és másológép magyar géptervező munkája.
A vállalat egyébként 1937. májusában alakult meg és 1939-ben az 1939. évi IV. törvény következtében megszűnt.
Filmipari laboratórium Kft.
Turchányi Gyula újságíró, a Turchányi testvérek egyike, régebben rövid ideig érdekelt volt a Filmatyp laboratóriumban, majd 1938-ban megalapította a Filmgrafika filmlaboratóriumot, ennek rövid fennállása után 1940. őszén filmlaboratóriumot nyitott Filmipari Laboratórium Kft. elnevezéssel. A laboratóriumot saját épületben helyezték el, komoly és tekintélyes külsőt nyújtott. A laboratóriumot 1940 nyarán helyezték üzembe és átmenetileg Veress Gábor volt a műszaki vezetője. Dolgozott ott még Kurbás István, Sklenárzs Rudolf, Tóth Gyula - utóbbiak a Filmlaboratórium mai dolgozói - és még 1-2 fiatal munkaerő.
A Filmipari Laboratórium teljes berendezését Meitner Mór mechanikai üzeme állította elő. Ez a műhely készítette el a hívógépet, a felirati és fényváltós automata kopírgépet, valamint a szárítószekrényt. Volt a labornak egy Ernemann vetítőgépe, egy trükkasztala és rendelkezett a szokásos laboratóriumi berendezési tárgyakkal. A labor nem tartozott a nagyteljesítményű vállalatok közé. A nagy versenyben nem bírta szusszal, közbejöttek az elvadult gazdasági és társadalmi állapotok és a fiatal laboratórium néhány hónapos működése után 1942-ben végleg megszűnt.
Colorit Filmlaboratórium
Közvetlenül a felszabadulás után Wusinczky László, fiatal filmtechnikus és filmlaboráns, átvette a régen megszűnt Filmgrafika helyiségét és Colorit néven saját filmlaboratóriumot nyitott. Az új vállalat viszonylag kis helyiségben húzódott meg, gépi berendezése hagyományos jellegű volt: egy kopírgép, egy kisebbszerű szárítószekrény végezte a munkákat, csak éppen a színes filmek kopírozása és feliratozására szerzett be újszerű gépeket, főleg saját találmánya alapján. A vállalat természetesen fekete-fehér kópiák készítésével és feliratozásával is foglalkozott és 1945-ben és 1946-ban külföldről is kapott számos megrendelést. Foglalkozott a vállalat használt filmek reemulzionálásával is, azonban ez régebben sem vált be Magyarországon, most sem jelentett Wusinczky számára jelentékeny üzletet.
A laboratórium berendezését Meitner Mór kinomechanikai vállalata állította elő.
Wusinczky László ezeken a laboratóriumi munkálatokon kívül foglalkozott készfilmek dukkózásával is és ezen a téren újszerű találmányával operált. Az államosítás alkalmával a Colorit megszűnt és Wusinczky László dukkózási találmányával beolvadt a Moképbe és mint annak egyik osztálya egy ideig a Rákóczi tér 11. alatti volt raktárban, majd később a Báthory utca 10-ben, végül az Algyői úti "raktárvárosban" működött. Wusinczky László nagyon fiatalon 1958-ban hirtelenül elhunyt.
Honvéd Filmintézet Laboratóriuma
A régi Kruppka filmlaboratórium épületében annak teljes berendezésével az államosítás után a honvédelmi minisztérium filmosztálya, illetve a filmgyártó osztálya vette át. Az új üzem itt, mint a Honvéd Filmintézet kezdte meg működését kizárólag katonai dolgozók közreműködésével, de akadt köztük polgári munkaerő is, így dramaturgok, vágók, laboratóriumi dolgozók nem tartoztak a honvédség kötelékébe. A Filmintézet vezetője az alapításkor Molnár Dezső őrnagy, majd később Takács Antal őrnagy, akik megfelelő számú katonai beosztottakkal irányították a laboratóriumot és azzal egybekötött Filmintézet munkásságát. A Filmintézet katonai oktatófilmeket és katonai filmhíradókat készített.
A filmlaboratórium berendezése teljesen azonos volt a Kruppka-filmgyár és filmlaboratórium berendezésével, mert az államosítás után azt vették át. A Kruppka-filmgyár államosítása 1949. július 14-én történt és napok múltán már a Honvéd Filmintézet foglalta el az épületet és kezdte meg működését. Már az államosítás előtt kérelmezte a minisztérium az épületet és már korábban kívánta bérbe venni, közben megtörtént az államosítás, úgyhogy az előzetes tárgyalások folytatása már feleslegessé vált.
A Kruppka-filmgyár és filmlaboratórium az államosítás során tulajdonképpen beolvadt az akkori létesített Magyar Filmgyártó Nemzeti Vállalatba, amelytől a honvédség 1949. októberében vette át az épületet a teljes berendezéssel. Ezen felül a honvédség új gépekkel egészítette ki a laboratóriumot. Miután a honvédség a keskenyfilmmel is dolgozott és dolgozik ma is, vagyis oktatási célokra jobbára keskenyfilmkópiákat használ fel, ennélfogva beszereztek keskenyfilmredukálógépet, szereztek egy Debrie-féle kopírozógépet is. A Honvéd Filmintézet nem kezdte meg azonnal a működését az átvételkor, mert kb. egy évig tartott, míg az épületet kibővítették, a helyiségeket átrendezték, sőt a későbbiek folyamán új raktárhelyiségeket is építettek. (Igaz, ezek egyáltalában nem feleltek meg a követelményeknek!)
A Honvéd Filmintézet laboratóriummát kezdettől fogva 1955-ig, tehát a megszűnésig Tornyai Ferenc vezette, a Budapest Film laboratóriumának mai kitűnő vezetője. A laboratórium már 1955-ben leállt és elbocsátotta teljes személyzetét.
Iskolai Filmintézet
A régi VKM Oktatófilm Kirendeltség elsőszámú jogutóda volt a Közművelődési Filmintézet, amely azonban rövid fennállása után megszűnt. Rövid intervallum után az iskolai filmoktatást, amely immár közel 50 esztendős, az 1952-ben létrehozott Iskolai Filmintézet vette át. Eleinte a Szalay utca 10-14 számú házban kapott 2-3 aprócska szobát és ott 6-8 főnyi személyzettel "működött". Előrelátható volt, hogy ez a megoldás nem végleges, mire az intézetet elköltöztették a VII. kerületi Szövetség utca 13-as számú házba, ahol kisebbszerű laboratórium is működött a Híradó és Dokumentumfilmgyárból átkerült Kiss Szölgyéni János vezetésével. Azonban felsőbb szervek belátták, hogy ez a megoldás sem megfelelő, nem viszi előbbre az egyre fejlődő és erősödő iskolai filmoktatás ügyét.
1955 júliusában végre végleges és a viszonyokhoz képest kellemes és megfelelő otthont kapott az Intézet. Egy régi szállodai épületet alakítottak át megfelelően és ma jól képzett pedagógus, művészi és műszaki karral teljesíti nehéz feladatát.
Az Intézet saját filmlaboratóriumában Tar Ferenc régi filmlaboráns vezetésével alig néhány dolgozó közreműködésével igen komoly és elismerésre méltó munkát végeznek. A filmlaboratóriumot az épület II. emeletén helyezték el és a következő filmlaboratóriumi berendezésekkel rendelkezik:
1 db átalakított Ari (Arnold és Richter-féle redukálógéppel, 1 db Union rendszerű úgynevezett kontax-Schleifgéppel, 1 db házilag készített trükk-kopírgéppel, 1 házilag készített keskenyhívógéppel. Mindezeket a gépi berendezéseket az Intézet az Állami Filmlaboratóriumtól vette át. Az intézeti filmlaboratórium napi kapacitása kb. 3.500-3.600 méter keskenyfilm. Normálfilmmel a laboratórium nem dolgozik.
Működik az intézetben egy fotólaboratórium is, ahol ketten dolgoznak. Külön vetítőhelyiségben egy db 16 mm-es vetítőgéppel nézik és ellenőrzik a vetítésre kerülő filmeket.
Az ötven esztendős magyar oktatófilm-ügy ma végre saját otthonában végzi érdemes munkásságát.
Neptun filmlaboratórium
A keskenyfilm a harmincas évek végén Magyarországon is kezdett "üzletté" fejlődni. A Magyar Film Iroda is berendezkedett erre, sőt a Kovács és Faludi is belefogott ebbe az üzletágba és úgy látszott, hogy teljesen önálló és kizárólag a 16mm-es filmanyagot feldolgozó vállalat is megtalálta helyét a nagy versenyben.
De nem így lett. A mozgóképszínházak számára készülő keskenykópiákat monopolban készítette a Magyar Film Iroda (a Kovács és Faludi laboratóriummal történt megegyezés után) és így csak a "mellékes" munkálatokra számíthatott az a filmlaboratórium, amely kizárólag keskenyfilmmel kívánt foglalkozni.
1941-ben özv. Meitner Mórné Gödöllői úti házában berendezett ilyen 16mm-es anyaggal dolgozó laboratóriumot, amelynek Neptun nevet adott és vezetésére felkérte Sklenaras Rudolfot, akinek akkoriban már ismert neve volt a magyar filmszakmában.
A fiatal filmlaboratórium kizárólag keskenyfilmek hívására és kopírozására rendezkedett be. Foglalkozott fordítós anyag kidolgozásával is, valamint rendes anyagnak fordítós úton történő kidolgozásával is. A Meitner cég elkészítette a teljes berendezést, a hívógépet, a kopírgépet és a szárítószekrényt.
A vállalat fennállása alatt kizárólag a Vallás- és Közoktatásügyi minisztérium Oktatófilm Kirendeltsége számára dolgozott. A laboratórium csak keskenyfilmeket dolgozott ki, hangosfilmmel nem foglalkozott. Kétévi fennállás után a vállalat beszüntette működését.
Pathé-baby filmlaboratórium
Ha már megírtam a magyar filmlaboratóriumok történetét, ne maradjon ki a "legifjabb" sem, jóllehet ennek a története nem vág teljesen ide, mégis "befogadjuk". A Pathé-baby 8mm-es filmről van szó. Hosszú időn át a Danubius mozgóképipari rt. képviselte Magyarországon a párizsi Pathé filmgyárnak ezt a részlegét. A Pathé kész babyfilmeket szállított ide, ezeket a Danubius vagy eladta vagy kölcsönözte szombat, vasárnap vagy ünnepnapok délutánjainak családi összejöveteleire szórakozás céljából. A Pathé-baby "helyettesítette" a mai televíziót. A kész Pathé-baby filmekkel nem is volt baj, a zavar csak akkor keletkezett, amikor a lelkes filmamatőrök 8mm-es Pathé-nyersfilmet vásároltak. Keskenygépeikkel itt készítettek felvételeket, ám ezeket Magyarországon akkoriban még nem lehetett előhívni és kopírozni.
1920-ban Szigeti Ferenc a Danubius Mozgóképipari rt. igazgatója azzal az ajánlattal fordult Ehrenthal Zoltánhoz, aki akkor vált meg a Phönix laboratórium vezetésétől (l. ott) és azt javasolta neki, rendezzen be nála, az Erzsébet-körúton Pathé-baby laboratóriumot, vezesse be Magyarországon az itt forgatott Pathé-baby-filmek hívását és kopírozását. Szigeti ezt megjelentette a párizsi központnak is, amely örömmel fogadta az ötletet. Megfelelő előzetes kísérletezések és tanulmányozás után Ehrenthal Zoltán a párizsi központ segítségével berendezte a Pathé-baby magyarországi laboratóriumát és elkezdte az itt készített felvételek hívását és másolását. Ehrenthal 1935. május 1-éig vezette az Erzsébet körúti Pathé-baby laboratóriumot és közös megegyezéssel ettől kezdve Ehrenthal Zoltán átvitte a berendezést és a teljes munkakört a Rákóczi út 23. alatti házban megnyílt Amateur Kino Services nevű vállalatba, amely mint Ehrenthal és Hellschein cégtársak üzlete hamarosan gyors fejlődésnek indult és Magyarország egyetlen Pathé-baby laboratóriuma volt. Itt a felszabadulás után színes Pathé-babykkal is foglalkoztak és itt kapcsolódott a munkába alkalmilag Dobrányi Géza mérnök is. Ehrenthal Zoltánék 1949-ig dolgoztak itt, ekkor a vállalat beszüntette tevékenységét.
Az új filmlaboratórium
Negyven évvel ezelőtt a Star filmgyár műterme és laboratóriuma épült fel Buda legszebb és legkellemesebb helyén, a Pasaréten. A villamos síneken túl, közel Budakeszihez, ózondús levegőjű erdős környezetben 1961-ben épül az új magyar állami filmlaboratórium, amely Budapest és Magyarország egyik legmonumentálisabb építkezése lesz.
A régi Kovács-féle filmlaboratórium épülete 1952. óta egyre rosszabbodott, sőt volt időszak, amikor beomlás veszélye fenyegette. A savszigetelés hiánya és a meg nem felelő csatornázás nem tudott ellenállni a kb. 8-10-szeres mennyiségű és a színesfilmeknél használt jóval erősebb korrodáló vegyszerek hatásának, így a vegyszerek elárasztották az épület alapjait, födémét és csak jelentős költségekkel viszonylag rövid ideig tartó javításokkal lehetett a további bajt megelőzni. Ilyen körülmények között már 1952-ben felmerült az új filmlaboratórium felépítésének gondolata, sőt, a beruházási programot 1952-ben már jóvá is hagyták. A terveket a Középülettervező Intézet készítette el. A mai laboratórium zsúfoltsága, a többszörösen megnőtt termelés természetesen teljesen lehetetlenné tette a komoly és tervszerű munkát.
Eredetileg évi 24 millió méter feldolgozására méretezték 1952-ben a tervezett filmlaboratórium kapacitását. Az azóta eltelt nyolc év igazolta, hogy az előirányzott mennyiség lényegileg helyes volt.
Az új filmlaboratórium tervezésénél felhasználtak rengeteg külföldi dokumentációt és a vállalati dolgozók gazdag tapasztalatait. Hozzávetőlegesen 40 szovjet, lengyel, csehszlovák, bolgár, nyugat- és keletnémet, francia és olasz laboratóriumot tanulmányoztak a külföldre ment szakemberek, főleg olyanokat, amelyek az utóbbi évtizedben épültek, tehát nem régi, már szinte korszerűtlen épületet és berendezést.
Az új épület tervfeladatát elfogadták és a minisztertanács döntése alapján az építkezés 1956-ban megkezdődött, azonban az ellenforradalom miatt rövid ideig szünetelt a további munka és csak 1957-ben folytatták a megkezdett munkálatokat.
Az 1959-es árváltozások következtében az átmenetileg 441 millió forintban megállapított beruházási költségkésőbb 126 millió forintot tett volna ki, végül is 112,6 millió forintban állapították meg az építkezés végköltségeit. Miután azonban a laboratórium építkezés céljaira csak 109 millió forint áll rendelkezésre, az építkezés során további megtakarításokat kellett elérni.
1963-ban kell majd elkészülni az új magyar filmlaboratóriumnak. A régi laboratórium közben sem mennyiségileg, sem minőségileg képtelen az egyre növekvő igényeket kielégíteni.
Az új filmlaboratórium terveit a csehszlovák és kínai laboratóriumok építésénél nagy tapasztalatokra szert tett cseh tervezők konzultálták a KGST keretében. Az 1959. évi Filmtechnikai kongresszuson a laboratórium terveit a résztvevő külföldi és belföldi szakértők megismerték és ennek alapján több hasznos támogatást nyújtottak, amelyeket a filmlaboratórium vezetősége figyelembe is vett. A szakvélemények alapján megállapítható, hogy az épülő laboratórium mind technológiai célszerűség, mind pedig a kivitelezés szempontjából igen kedvező. Az elgondolás szerint húsz éves perspektívában elegendő helyet és korszerű laborálást biztosít az új épület a jövő laboratóriumának. A megfelelő méretű munkahelyiségeken kívül egészséges öltözők, fürdők stb. állnak majd a dolgozók rendelkezésére, a pormentesítés, a klimatizált levegő biztosítottnak látszik, az anyagmozgatást célszerűen oldják meg. Külön artézi kutak biztosítják a vízellátást és ennek a révén állandó vegyi összetételű és hőmérsékletű vízzel biztosítják majd a filmek minőségét is. Az új laboratóriumot a fokozott gépesítés és automatizálás mindenre kiterjedő méréstechnika jellemzi, így a növekvő kapacitást csupán jelentéktelen filmlaboráns-létszámnövekedéssel éri majd el, ugyanakkor azonban a karbantartók üzem és energiaszolgáltató részlegek létszáma jelentékenyen megnő.
Az építkezést Morvay György mérnök vezeti, aki állandóan az építkezés színhelyén tartózkodik és egy pillanatra sem távozik onnan. Egészen bizonyos, hogy Magyarország és ezzel a főváros is olyan nagyarányú és jelentőségteljes gyárépülettel gazdagszik, amelyre büszke lehet majd nemcsak a magyar filmszakma, a magyar filmipar, hanem a magyar tudomány is.
Búcsúzunk. Hatvan év kavalkádja vonult el előttünk. Akik ma a régi nemzedékből még élünk, emlékszünk az úttörőkre, azokra, akik nehéz körülmények között meglapították a magyar filmfeldolgozást.
De most nézzünk előre, irányítsuk figyelmünket Budakeszi felé, ahol szorgos kezek építik az új filmlaboratóriumot.
A pincékből, a sötét lakásokból, a levegőtlen alagsorokból felkerülő magyar filmlaboratóriumi élet, íme, erdőövezte vidéken, ózondús levegők környezetben alakul ki, hogy hirdesse a magyar tehetség és alkotás örök dicsőségét!
A hatvan év felvonulása után búcsúzunk a múlttól és üdvözöljük a jövőt, amely előttünk áll, és amelynek minden szépségét, emberségét már az új laboratóriumi nemzedék élvezi.