Gál Ferenc

"Kossuth, Harmónia, 5 éves terv"

Avagy a dohányzás dramaturgiai szerepe
az 1948-1956 közötti magyar játékfilmekben

Bevezetés

Mint korábbi vizsgálódásunkból láthattuk, a magyar filmtörténet - általunk ismert - némafilmjeit belengi a cigarettafüst. Főszereplők, mellékszereplők, háttérben álló statiszták, csak úgy mellékesen, vagy - ahogy azt annak idején, előző tanulmányomban* bizonyítani kívántam - éppen alapos okkal, indokkal, de bizony hosszan füstölögnek a filmvásznon.
*( "Hamvadó cigarettavég..." a dohányzás szerepe a némafilmekben, In: Filmspirál 19. szám, Filmintézet, 1999. Budapest )

Akkor megállapítást és bizonyítást nyert, hogy a némafilmek rendezői a szereplők jellemábrázolásához, bizonyos helyzetek kifejezőbb bemutatásához, érzelmek és hangulatok megfestéséhez választották gyakran a különféle dohányzási módokat és eszközöket, mint kifejezésre alkalmas, látványos, mindazonáltal minden néző számára felismerhető, feldolgozható képi elemet.

A szokás hatalma

Az 50-es évek játékfilmjeiben sincs ez másképp: úgy tűnik, a füstölés különféle módozatai továbbra is nélkülözhetetlen részét képezik a filmes ábrázolásnak. Mivel ekkor még** a dohányzást nem kezelték problémaként, mint ma, vagyis nem bírt különösebb jelentőséggel - nem ítélték el - azt például, hogy az ifjúság szemében (akik akkor is és most is a mozi közönségének jelentős része) példaképként élő színész, vagy rajongásig tisztelt (mondhatni imádott! ) színésznő szinte folyamatosan dohányzik: Azaz a rendezők erkölcsi netán egészségügyi, egészségvédelmi korlátozások és különösebb lelkiismeret furdalás nélkül adhattak cigarettát, szivart sztárjaik kezébe.
**( A dohányzás egészségre káros hatásáról előbb a 36/1996(X11.11.)FM-NKM-IKM együttes rendelet, majd az 1999. évi XLII. törvény szól, s tette kötelezővé előbb: A dohányzás rákot okozhat!", majd "A dohányzás súlyosan károsítja az egészséget!" feliratokat. )

Sőt, a játékfilmek légkörében szinte folyamatosan gomolygó füstöt látva olykor az a gyanú is felmerül, hogy a rendezők nem a kezükbe adták, hanem inkább nem parancsolták ki színészeik kezéből a füstölgő csikkeket még a felvétel idejére sem.

A kocsmákban, kávézókban, sokszereplős jelenetekben szinte mindig akad egy-két színész, akinek kezében ott a cigaretta. A totál képekbe (sőt a közeliekbe is) gyakran betéved egy-egy kígyózó füstcsík, csak úgy mellékesen, arról nem is beszélve, hogy a rágyújtást vagy a cigaretta elnyomásának szertartását nem is láttatja a rendező. A Hannibál tanár úr (Fábri Zoltán, 1956) kávézóban játszódó jeleneteiben, sőt a tanári értekezleteken* az iskolában is láthatjuk ezt.
*(Az iskolákban ma már tilos a dohányzás a pedagógusok számára is, pontosabban az arra kijelölt, tanulók által nem látható és látogatható, elkülönített részen még(!) szabad. )

A filmbéli alakok tehát úgy általánosságban, megszokott módon dohányoznak végig az 50-es éveken. Ám - és minket ezúttal is ez érdekel inkább -, dohányoznak "kiemelt jelentőséggel" is. Egy-egy szivarnak, pipának vagy éppen az általuk nyújtott élvezetnek bemutatásával különös mondanivalót kívánnak közvetíteni továbbra is az alkotók.

Mit szív? Hogy szívja?

A dohányzás különféle módjainak és eszközeinek sajátosan kialakult hierarchiája van a hétköznapi életben, nem különben a filmen. Az, hogy szivar, cigaretta vagy adott esetben hosszú szárú pipa kerül egy-egy szereplő kezébe, az gyakran társadalmi osztályt, rangot, esetleg vélt ítéletet is jellemez.

A munkások, az egyszerű dolgozók, a közkatonák és a parasztok, zsellérek jussa a mindig éppen félig elszívott cigaretták (szinte csikkek) végeláthatatlan sora, melyre mindig gyufával gyújtanak rá. A Budapesti tavasz (Máriássy Félix, 1955) katonái és a ház lakói - bár élelem nincs - még az óvóhelyen is cigarettáznak (annak ellenére, hogy a pince egyetlen dísze a falra festett, előrelátó, ámde láthatóan hatástalannak bizonyuló "Dohányozni tilos!" felirat).

A fiatal férfiak az Egy pikoló világosban (Máriássy Félix, 1955) is egyöntetűen cigarettáznak, legyenek akár a tisztességes, pozitív értékeket képviselő szereplők (Marci és barátai), akár a "rosszak" csoportjának tagjai.

A kubikusnak elszegődött parasztok rövid ebédszünetük egy részét szintén cigarettasodrással és annak elfüstölésével töltik a Talpalatnyi földben (Bán Frigyes, 1948), de dohányoznak a lakodalomban és otthon, kevés kis pénzük számolgatása közben is. Számukra a cigarettázás azonban még kissé szertartás jellegű: kimért mozdulatokkal sodorják maguknak a füstölnivalót.

A munkások és az értelmiségiek sietősen elszívott cigarettái, szivarjai körül viszont már nem láthatjuk nyomát a dohányzás szertartásosságának (így az általa nyújtott élvezet kihangsúlyozásának sem). Ez a mozzanat csak az arisztokraták pipázásában, vagy az újgazdag emberek szivarozásában figyelhető meg ismét.

Az értelmiség "felsőbb kasztjába" tartozó tanárok és papok olcsóbb szivart pöfékelnek a Hannibál tanár úrban, az idősebb férfiak pedig békésen pipáznak (a Budapesti tavaszban még kenyérért való sorban állás közben is).

A szivarozás és a pipázás a dohányzás olyan formáit jelentik, melyek sokkal időigényesebbek, mint a cigarettázás. A mindig rohanó dolgozó emberek nem engedhetik meg maguknak, hogy akár órákat töltsenek el egy parázsló szivar, vagy pipa társaságában, csak az általa nyújtott élvezetnek szentelve idejüket.

A munkások és a parasztok mindig a sietve elszívott cigaretták füstjében élnek, melyeket nem is feltétlenül az élvezetért szívnak (mint például a Talpalatnyi föld ebédszünetben dohányzó kubikusai), hanem sokszor izgalmuk, idegességük, fáradtságuk csökkentésére szolgálnak. Marci például az Egy pikoló világosban akkor dohányzik, mikor ideges Juli miatt, akkor is, amikor összevesznek, de akkor is amikor a ház előtt türelmetlenül vár a lányra.

Az Állami áruház (Gertler Viktor, 1952) igazgatója, Dancs Frigyes, a hivatalos levelek diktálása közben dohányzik, vagy amikor veszélyben érzi vagyonát, és összehívja a családtagjait. Az áruházak "kifosztásának" megbeszélése közben egyébként a többi férfi is cigarettázik. Ekkor idegességükben, kapkodva, ám ezt teszik megelégedésükben is, de már nyugodtan, mikor a szobában felhalmozott áru között elégedetten füstölve várják haza Dancs urat.

Nyugodtan állíthatjuk, szivarra az gyújt, akinek nem kell sietnie sehová. Nyugodtan szivarozhat a Talpalatnyi föld gazdag számtartója a mulatóban, vagy Nyúl tanár úr is, a dolgozatok javítása közben.

A különleges, márkás szivar által közvetített érték a Hannibál tanág úrban a leghangsúlyosabb. Az írása miatt először még különös megbecsülésnek örvendő Nyúl tanár urat kollégái, ismerősei elismerésük jeleként ajándékokkal halmozzák el, melyek közül a tanár úr azonban egy doboz finom szivart értékel a legtöbbre. (A márkás szivar a különféle ajándékcsomagok - desszertek, italok, ritkaságnak számító gyümölcsök - között egyenrangúnak, sőt egy dohányzó embernek még értékesebb ajándéknak számít.)

Nyúl tanár úr még éjszaka is önfeledten szivarozik, felesége szeretetteljes tekintete kíséretében - dohogása helyett, amit a későbbiekben majd többször hallhatunk - boldogan eregeti a füstfelhőket a szobában. A parázsló szivar Nyúl számára a szakmai elismerés, a várva várt megbecsülés tárgyiasult, kézzelfogható bizonyítékát szolgáltatja. Oly annyira ragaszkodik ehhez a bizonyítékhoz, hogy szivarral a kezében alszik el, és reggel is büszkén pöfékelve indul az iskolába. Ha ez a doboz szivar nem lenne, reggelre ébredve talán azt hinné élete váratlan pozitív fordulatáról, álom volt az egész.

A pipázás a még gondtalanabb élet, vagy még több szabadidő jele. Pipázhatnak a nemesek és az öregek. Az Én és a nagyapám (Gertler Viktor, 1953) nagypapájának szabad perceit-óráit tölti ki a füstölés ezen formája, meg persze a lassú mozdulatok sora, a dohányos zacskóval és a gyújtóval való bíbelődés. Ez annak jele, hogy az idős ember - ha ezúttal nem is teljesen gondtalan - lassú, megfontolt életében nincs helye a kapkodásnak. Mindamellett a pipázás az idős férfiaknak bölcsességet is kölcsönöz.

A pipának egy sajátos fajtája, a hosszú szárú pipa, a "mesefilmeknek" is kedvelt kelléke. A Különös házasság (Keleti Márton, 1950) bárójának nemességét emeli, hangsúlyozza ez az eszköz. A Ludas Matyiban (Ranódy László Nádasdy Kálmán, 1949) pedig Döbrögi uraság ruházatát és személyiségét egészíti ki a hosszú szárú pipa, szintén nemesi voltának, és ebből adódóan hosszas semmittevéssel (pipázgatással) töltött napjainak jeleként.

Ettől eltérő jelentéssel csak egy szereplőnek kerül a kezébe pipa: az Állami áruház Rezsője sétálgat pipával kezében, ez ekkor is az arisztokráciához való vonzódás jele (Rezső a walesi herceget emlegeti és állítólag golfozni is tud).

Pipájával az olyan alantas dolgoktól határolja el magát, mint a Kossuth vagy az 5 éves terv*, ugyanakkor ez a pipa érdekes módon soha nincs megtömve és általában zakója zsebében, a díszzsebkendő helyén tartja.
* (Később, csak "Terv" cigaretta )

(a gonosz dohányzik)

A negatív szereplők szintén cigarettát szívnak, de azt a cigarettatárcából veszik elő, majd a kivett szálat tömörítés céljából lassú mozdulatokkal a tárca fedeléhez ütögetik, és öngyújtóval gyújtanak rá. Így tesz Nyúl tanár úr befolyásos barátja, Muray Árpád a Hannibál tanár úrban, és a hozzá hasonlóan a fasiszta szimpatizáns tornatanár ugyanebben a filmben; vagy az Állami áruház - később leváltott és "reakciósnak" bizonyuló - igazgatója, Dancs Frigyes.

Cigarettatárcából veszi elő cigarettáját a Talpalatnyi földben a munka felvigyázója is, miközben a halastó kiásásának munkálatait figyeli. Ugyanebben a filmben a számtartó, Zsíros Tóth Mihály azonban vaskos szivart szív elégedetten, miközben a mulatóban kártyázik, majd füstfelhőket eregetve kergeti el a kérésükkel hozzá forduló parasztokat.


(a nők dohányzása)

A kizárólag pozitív tulajdonságokkal bíró, ártatlan tekintetű, feddhetetlen hősnők (mint Zoltán Jutkája a Budapesti tavaszban, vagy a világ legártatlanabb teremtése, Marika a Talpalatnyi földben) természetesen nem dohányoznak. Még az Egy pikoló világos rossz útra lépett Julija sem tévelyedett el annyira, hogy cigarettára gyújtson.

A romlott, démoni, igéző tekintetű, bájaikat kiemelő (vagy éppen alig takaró) ruházatú hölgyeknek azonban elengedhetetlen tartozéka hossz szárú cigarettaszipka végéből kacskaringózó füst.

A Hannibál tanár úrban Muray Árpád könnyűvérű barátnőjének és a kávézó felszolgálónőjének szexualitását emeli ki - többek között - ez a tárgy, és a hozzá tartozó finom, nőies kéztartás. Ahogy ez utóbbi férje meg is jegyzi: olyan nők ők, aki "még a papnak is kelleti magát".

Ha nem szexualitásának kiemelését szolgálja a cigaretta, akkor egy nő csak akkor dohányozhat, ha egyértelműen negatív szereplő. A "rossz oldalon álló" nő különösebb trükkök nélkül, magától értetődő természetességgel dohányzik.

Ezeknek a nőknek nem eszköze a cigaretta semmire, hanem az általuk képviselt rossz értékrend velejárója. Az Egy pikoló világosban Juli barátnője, Gizi, nem "eltévelyedett", rossz útra vezetett lány, mint Juli, hanem alapvetően "romlott", tehát dohányzik. Csakúgy, mint a Budapesti tavaszban a nyilasok titkárnője, aki gépelés közben, tehát munkavégzés közben is cigarettázik.

Ezek a nők olyan természetesen dohányoznak, mint a férfiak. A különbség csak az, hogy nők. Ezzel pedig a rendezők az életfelfogás (Gizi esetében), vagy az ideológia (a titkárnő esetében) amit képviselnek elitélendő voltát erősítik meg.

Kínálás

A fentebb említett szűzies hölgyeket senki sem sérti meg azzal, hogy cigarettával kínálja meg őket (igaz, engedélyüket sem kérik a jelenlétükben való dohányzásra).

A könnyűvérű nők azonban éppen a rágyújtás feltűnő előkészületeivel "kérnek" tüzet a kiszemelt áldozattól, ezzel alkalmat adva egy hosszú és kifejező szempillantásra, szembenézésre "szemezésre". (Érdekes például a Budapesti tavaszban, ahogy az utcán álldogáló emberek között egy hölgy tüzet ad a gyufáját kereső férfinak: a köztük lévő - csak feltételezhető - viszonyról egyedül a nő mozdulatát kísérő, hosszú, sejtelmes pillantás tanúskodik, na meg a férfi szintén jelenlévő feleségének arcára kiülő, leplezetlen, féltékenységről árulkodó arckifejezés.)

A cigarettatárcás urak rendszerint megkínálják beszélgető partnerüket - főleg ha az hozzájuk képest alárendelt személy -, sőt tüzet is adnak elegáns öngyújtójukkal, laza természetességgel, miközben folyamatosan beszélnek. (Ezek a cigarettatárcák ráadásul rejtélyes - ám kifejező - módon mindig tele vannak.)

Az Állami áruház igazgatója irodájában a dohányzóasztalon lévő gyakorlatilag státusz-szimbólumnak is tekinthető cigarettás dobozból kínálja Kocsis Ferencet (a pozitív főszereplőt), és öngyújtóval ad neki tüzet. Sőt Kocsis még választhat is, a kínálat: "Kossuth, Harmónia, 5 éves terv" - sorolja az igazgató. (Kocsis Harmóniát választ - jó érzékkel, mert az igazgató is azt szívja.)

Érdekes módon azonban a jelenet nem ismétlődik meg, mikor a szereplők fordított helyzetbe kerülnek: immár Kocsis az igazgató és ő hívatja irodájába Frigyest. ő nem kínálja meg az egykori vezért, talán ezzel jelezve, hogy ő nem kíván ily módon kedvében járni, "udvarolni" neki.

A másik fél cigarettával való megkínálása olykor a feszültség csökkentésére is alkalmas. A Budapesti tavasz szereplőinek alapállapota, hogy rettegnek a házban rendszeresen ellenőrzést tartó nyilasoktól. Amikor olyan egyenruhások érkeznek, akiknek bizonytalan a "hovatartozása" az óvatos férfiak az idegeneket azzal próbálják támogatásukról meggyőzni, vagy legalább kedveskedni nekik, hogy cigarettával kínálják őket. De a beszélgetés még sokáig tart füstölés nélkül, mert tüzet csak akkor adnak az idegennek, mikor kiderül, hogy van közös ismerősük, közös bajtársuk az illetővel.

Egyenrangú felek közt a kínálás mozzanata gyakran fejez ki egyfajta közösséget, a másik sorsában, bajában való osztozást. A Budapesti tavasz óvóhelyén a szomorú férfiak szótlanul adják tovább egymás közt a körmükre égő csikket. Mikor pedig vége a háborúnak és végre feljöhetnek a pincéből, az őket üdvözlő orosz katona is - közös nyelv ismerete híján - azzal fejezi ki együttérzését és jó szándékát, hogy cigarettával - pontosabban mahorkával* - kínálja az elcsigázott férfiakat. Az orosz katonákkal együtt füstölő, csoportban ácsorgó emberek között ez a cigaretta már szinte békepipává növi ki magát.
*( Jellegzetes orosz -szovjet - cigarettaforma, jellemzője a hosszú üreges szopóka, amit a szokásoknak megfelelően más-más módon hajtanak, nyomnak össze a füst megszűrésére. )

  A Hannibál tanár úrban Nyúl tanár úr éjszakája a kínálás talán legfurcsább példáját is szolgáltatja számunkra: a tanár úr álma megelevenedik a vásznon, láthatjuk, amint megjelenik dolgozatának tárgya: maga Hannibál.

Nyúl tanár úr és a hadvezér átlátszó szelleme kedélyesen beszélget és énekelget a kis szoba éjszakájában, és kevéssé valóságos voltuk nem akadályozza meg őket abban, hogy rágyújtsanak egy-egy szivarra.

Hannibál nem leplezett kéréssel a szemében nézi a szivaros doboz, és Nyúl rögvest bocsánatot is kér az illetlenségért, hogy nem kínálta meg őt. És máris kedélyesen eregetik a füstöt. Így joggal állíthatjuk, hogy ebben a filmben még a szellemek (vagy álomképek) is dohányoznak, és hogy Nyúl tanár úr egyedülálló módon egyszerre két szivart is szív: egyet tart az ágyban fekve a kezében, egyet pedig boldog árnyképe füstöl álmában.

A dohányzás tehát adott esetben még a legszebb álmok része is lehet: a kisember, ha önfeledten boldog, olykor dohányzik álmában.