Gál Ferenc
"Kossuth, Harmónia, 5 éves terv"
Avagy a
dohányzás dramaturgiai szerepe
az 1948-1956 közötti magyar játékfilmekben
Bevezetés
Mint korábbi vizsgálódásunkból
láthattuk, a magyar filmtörténet - általunk ismert
- némafilmjeit belengi a cigarettafüst. Főszereplők, mellékszereplők,
háttérben álló statiszták, csak úgy
mellékesen, vagy - ahogy azt annak idején, előző tanulmányomban*
bizonyítani kívántam - éppen alapos okkal, indokkal,
de bizony hosszan füstölögnek a filmvásznon.
*( "Hamvadó cigarettavég..."
a dohányzás szerepe a némafilmekben, In: Filmspirál
19. szám, Filmintézet, 1999. Budapest )
Akkor megállapítást és bizonyítást nyert, hogy a némafilmek rendezői a szereplők jellemábrázolásához, bizonyos helyzetek kifejezőbb bemutatásához, érzelmek és hangulatok megfestéséhez választották gyakran a különféle dohányzási módokat és eszközöket, mint kifejezésre alkalmas, látványos, mindazonáltal minden néző számára felismerhető, feldolgozható képi elemet.
A szokás hatalma
Az 50-es évek játékfilmjeiben
sincs ez másképp: úgy tűnik, a füstölés
különféle módozatai továbbra is nélkülözhetetlen
részét képezik a filmes ábrázolásnak.
Mivel ekkor még** a dohányzást nem kezelték problémaként,
mint ma, vagyis nem bírt különösebb jelentőséggel
- nem ítélték el - azt például, hogy az ifjúság
szemében (akik akkor is és most is a mozi közönségének
jelentős része) példaképként élő színész,
vagy rajongásig tisztelt (mondhatni imádott! ) színésznő
szinte folyamatosan dohányzik: Azaz a rendezők erkölcsi netán
egészségügyi, egészségvédelmi korlátozások
és különösebb lelkiismeret furdalás nélkül
adhattak cigarettát, szivart sztárjaik kezébe. Sőt, a játékfilmek légkörében szinte folyamatosan
gomolygó füstöt látva olykor az a gyanú is felmerül,
hogy a rendezők nem a kezükbe adták, hanem inkább nem parancsolták
ki színészeik kezéből a füstölgő csikkeket még
a felvétel idejére sem.
A kocsmákban, kávézókban, sokszereplős jelenetekben
szinte mindig akad egy-két színész, akinek kezében
ott a cigaretta. A totál képekbe (sőt a közeliekbe is) gyakran
betéved egy-egy kígyózó füstcsík, csak
úgy mellékesen, arról nem is beszélve, hogy a rágyújtást
vagy a cigaretta elnyomásának szertartását nem is
láttatja a rendező. A Hannibál tanár úr (Fábri
Zoltán, 1956) kávézóban játszódó
jeleneteiben, sőt a tanári értekezleteken* az iskolában
is láthatjuk ezt. A filmbéli alakok tehát úgy általánosságban,
megszokott módon dohányoznak végig az 50-es éveken.
Ám - és minket ezúttal is ez érdekel inkább
-, dohányoznak "kiemelt jelentőséggel" is. Egy-egy szivarnak,
pipának vagy éppen az általuk nyújtott élvezetnek
bemutatásával különös mondanivalót kívánnak
közvetíteni továbbra is az alkotók.
Mit szív? Hogy szívja?
A dohányzás különféle módjainak és
eszközeinek sajátosan kialakult hierarchiája van a hétköznapi
életben, nem különben a filmen. Az, hogy szivar, cigaretta
vagy adott esetben hosszú szárú pipa kerül egy-egy
szereplő kezébe, az gyakran társadalmi osztályt, rangot,
esetleg vélt ítéletet is jellemez.
A munkások, az egyszerű dolgozók, a közkatonák és
a parasztok, zsellérek jussa a mindig éppen félig elszívott
cigaretták (szinte csikkek) végeláthatatlan sora, melyre
mindig gyufával gyújtanak rá. A Budapesti tavasz (Máriássy
Félix, 1955) katonái és a ház lakói - bár
élelem nincs - még az óvóhelyen is cigarettáznak
(annak ellenére, hogy a pince egyetlen dísze a falra festett,
előrelátó, ámde láthatóan hatástalannak
bizonyuló "Dohányozni tilos!" felirat).
A fiatal férfiak az Egy pikoló világosban (Máriássy
Félix, 1955) is egyöntetűen cigarettáznak, legyenek akár
a tisztességes, pozitív értékeket képviselő
szereplők (Marci és barátai), akár a "rosszak"
csoportjának tagjai.
A kubikusnak elszegődött parasztok rövid ebédszünetük
egy részét szintén cigarettasodrással és
annak elfüstölésével töltik a Talpalatnyi földben
(Bán Frigyes, 1948), de dohányoznak a lakodalomban és
otthon, kevés kis pénzük számolgatása közben
is. Számukra a cigarettázás azonban még kissé
szertartás jellegű: kimért mozdulatokkal sodorják maguknak
a füstölnivalót.
A munkások és az értelmiségiek sietősen elszívott
cigarettái, szivarjai körül viszont már nem láthatjuk
nyomát a dohányzás szertartásosságának
(így az általa nyújtott élvezet kihangsúlyozásának
sem). Ez a mozzanat csak az arisztokraták pipázásában,
vagy az újgazdag emberek szivarozásában figyelhető meg
ismét. Az értelmiség "felsőbb kasztjába" tartozó
tanárok és papok olcsóbb szivart pöfékelnek
a Hannibál tanár úrban, az idősebb férfiak
pedig békésen pipáznak (a Budapesti tavaszban még
kenyérért való sorban állás közben is).
A szivarozás és a pipázás a dohányzás
olyan formáit jelentik, melyek sokkal időigényesebbek, mint a
cigarettázás. A mindig rohanó dolgozó emberek nem
engedhetik meg maguknak, hogy akár órákat töltsenek
el egy parázsló szivar, vagy pipa társaságában,
csak az általa nyújtott élvezetnek szentelve idejüket.
A munkások és a parasztok mindig a sietve elszívott cigaretták
füstjében élnek, melyeket nem is feltétlenül
az élvezetért szívnak (mint például a
Talpalatnyi föld ebédszünetben dohányzó kubikusai),
hanem sokszor izgalmuk, idegességük, fáradtságuk csökkentésére
szolgálnak. Marci például az Egy pikoló világosban
akkor dohányzik, mikor ideges Juli miatt, akkor is, amikor összevesznek,
de akkor is amikor a ház előtt türelmetlenül vár a lányra.
Az Állami áruház (Gertler Viktor, 1952) igazgatója,
Dancs Frigyes, a hivatalos levelek diktálása közben dohányzik,
vagy amikor veszélyben érzi vagyonát, és összehívja
a családtagjait. Az áruházak "kifosztásának"
megbeszélése közben egyébként a többi
férfi is cigarettázik. Ekkor idegességükben, kapkodva,
ám ezt teszik megelégedésükben is, de már nyugodtan,
mikor a szobában felhalmozott áru között elégedetten
füstölve várják haza Dancs urat.
Nyugodtan állíthatjuk, szivarra az gyújt, akinek nem kell
sietnie sehová. Nyugodtan szivarozhat a Talpalatnyi föld gazdag
számtartója a mulatóban, vagy Nyúl tanár
úr is, a dolgozatok javítása közben.
A különleges, márkás szivar által közvetített
érték a Hannibál tanág úrban a
leghangsúlyosabb. Az írása miatt először még
különös megbecsülésnek örvendő Nyúl tanár
urat kollégái, ismerősei elismerésük jeleként
ajándékokkal halmozzák el, melyek közül a tanár
úr azonban egy doboz finom szivart értékel a legtöbbre.
(A márkás szivar a különféle ajándékcsomagok
- desszertek, italok, ritkaságnak számító gyümölcsök
- között egyenrangúnak, sőt egy dohányzó embernek
még értékesebb ajándéknak számít.)
Nyúl tanár úr még éjszaka is önfeledten
szivarozik, felesége szeretetteljes tekintete kíséretében
- dohogása helyett, amit a későbbiekben majd többször
hallhatunk - boldogan eregeti a füstfelhőket a szobában. A parázsló
szivar Nyúl számára a szakmai elismerés, a várva
várt megbecsülés tárgyiasult, kézzelfogható
bizonyítékát szolgáltatja. Oly annyira ragaszkodik
ehhez a bizonyítékhoz, hogy szivarral a kezében alszik
el, és reggel is büszkén pöfékelve indul az iskolába.
Ha ez a doboz szivar nem lenne, reggelre ébredve talán azt hinné
élete váratlan pozitív fordulatáról, álom
volt az egész.
A pipázás a még gondtalanabb élet, vagy még
több szabadidő jele. Pipázhatnak a nemesek és az öregek.
Az Én és a nagyapám (Gertler Viktor, 1953) nagypapájának
szabad perceit-óráit tölti ki a füstölés
ezen formája, meg persze a lassú mozdulatok sora, a dohányos
zacskóval és a gyújtóval való bíbelődés.
Ez annak jele, hogy az idős ember - ha ezúttal nem is teljesen gondtalan
- lassú, megfontolt életében nincs helye a kapkodásnak.
Mindamellett a pipázás az idős férfiaknak bölcsességet
is kölcsönöz.
A pipának egy sajátos fajtája, a hosszú szárú
pipa, a "mesefilmeknek" is kedvelt kelléke. A Különös
házasság (Keleti Márton, 1950) bárójának
nemességét emeli, hangsúlyozza ez az eszköz. A
Ludas Matyiban (Ranódy László Nádasdy
Kálmán, 1949) pedig Döbrögi uraság ruházatát
és személyiségét egészíti ki a hosszú
szárú pipa, szintén nemesi voltának, és ebből
adódóan hosszas semmittevéssel (pipázgatással)
töltött napjainak jeleként.
Ettől eltérő jelentéssel csak egy szereplőnek kerül a kezébe
pipa: az Állami áruház Rezsője sétálgat
pipával kezében, ez ekkor is az arisztokráciához
való vonzódás jele (Rezső a walesi herceget emlegeti és
állítólag golfozni is tud).
Pipájával az olyan alantas dolgoktól határolja
el magát, mint a Kossuth vagy az 5 éves terv*, ugyanakkor ez a
pipa érdekes módon soha nincs megtömve és általában
zakója zsebében, a díszzsebkendő helyén tartja.
(a gonosz dohányzik)
A negatív szereplők szintén cigarettát szívnak,
de azt a cigarettatárcából veszik elő, majd a kivett szálat
tömörítés céljából lassú
mozdulatokkal a tárca fedeléhez ütögetik, és
öngyújtóval gyújtanak rá. Így tesz Nyúl
tanár úr befolyásos barátja, Muray Árpád
a Hannibál tanár úrban, és a hozzá
hasonlóan a fasiszta szimpatizáns tornatanár ugyanebben
a filmben; vagy az Állami áruház - később
leváltott és "reakciósnak" bizonyuló -
igazgatója, Dancs Frigyes.
Cigarettatárcából veszi elő cigarettáját
a Talpalatnyi földben a munka felvigyázója
is, miközben a halastó kiásásának munkálatait
figyeli. Ugyanebben a filmben a számtartó, Zsíros Tóth
Mihály azonban vaskos szivart szív elégedetten, miközben
a mulatóban kártyázik, majd füstfelhőket eregetve
kergeti el a kérésükkel hozzá forduló parasztokat.
(a nők dohányzása)
A kizárólag pozitív tulajdonságokkal bíró,
ártatlan tekintetű, feddhetetlen hősnők (mint Zoltán Jutkája
a Budapesti tavaszban, vagy a világ legártatlanabb
teremtése, Marika a Talpalatnyi földben) természetesen
nem dohányoznak. Még az Egy pikoló világos rossz
útra lépett Julija sem tévelyedett el annyira, hogy cigarettára
gyújtson.
A romlott, démoni, igéző tekintetű, bájaikat kiemelő (vagy
éppen alig takaró) ruházatú hölgyeknek azonban
elengedhetetlen tartozéka hossz szárú cigarettaszipka végéből
kacskaringózó füst.
A Hannibál tanár úrban Muray Árpád
könnyűvérű barátnőjének és a kávézó
felszolgálónőjének szexualitását emeli ki
- többek között - ez a tárgy, és a hozzá
tartozó finom, nőies kéztartás. Ahogy ez utóbbi
férje meg is jegyzi: olyan nők ők, aki "még a papnak is kelleti
magát".
Ha nem szexualitásának kiemelését szolgálja
a cigaretta, akkor egy nő csak akkor dohányozhat, ha egyértelműen
negatív szereplő. A "rossz oldalon álló" nő különösebb
trükkök nélkül, magától értetődő
természetességgel dohányzik.
Ezeknek a nőknek nem eszköze a cigaretta semmire, hanem az általuk
képviselt rossz értékrend velejárója. Az
Egy pikoló világosban Juli barátnője, Gizi, nem
"eltévelyedett", rossz útra vezetett lány, mint
Juli, hanem alapvetően "romlott", tehát dohányzik. Csakúgy,
mint a Budapesti tavaszban a nyilasok titkárnője, aki gépelés
közben, tehát munkavégzés közben is cigarettázik.
Ezek a nők olyan természetesen dohányoznak, mint a férfiak.
A különbség csak az, hogy nők. Ezzel pedig a rendezők az életfelfogás
(Gizi esetében), vagy az ideológia (a titkárnő esetében)
amit képviselnek elitélendő voltát erősítik meg.
Kínálás
A fentebb említett szűzies hölgyeket senki sem sérti meg
azzal, hogy cigarettával kínálja meg őket (igaz, engedélyüket
sem kérik a jelenlétükben való dohányzásra).
A könnyűvérű nők azonban éppen a rágyújtás
feltűnő előkészületeivel "kérnek" tüzet a
kiszemelt áldozattól, ezzel alkalmat adva egy hosszú és
kifejező szempillantásra, szembenézésre "szemezésre".
(Érdekes például a Budapesti tavaszban, ahogy az
utcán álldogáló emberek között egy hölgy
tüzet ad a gyufáját kereső férfinak: a köztük
lévő - csak feltételezhető - viszonyról egyedül a
nő mozdulatát kísérő, hosszú, sejtelmes pillantás
tanúskodik, na meg a férfi szintén jelenlévő feleségének
arcára kiülő, leplezetlen, féltékenységről
árulkodó arckifejezés.)
A cigarettatárcás urak rendszerint megkínálják
beszélgető partnerüket - főleg ha az hozzájuk képest
alárendelt személy -, sőt tüzet is adnak elegáns öngyújtójukkal,
laza természetességgel, miközben folyamatosan beszélnek.
(Ezek a cigarettatárcák ráadásul rejtélyes
- ám kifejező - módon mindig tele vannak.)
Az Állami áruház igazgatója irodájában
a dohányzóasztalon lévő gyakorlatilag státusz-szimbólumnak
is tekinthető cigarettás dobozból kínálja Kocsis
Ferencet (a pozitív főszereplőt), és öngyújtóval
ad neki tüzet. Sőt Kocsis még választhat is, a kínálat:
"Kossuth, Harmónia, 5 éves terv" - sorolja az
igazgató. (Kocsis Harmóniát választ - jó
érzékkel, mert az igazgató is azt szívja.)
Érdekes módon azonban a jelenet nem ismétlődik meg, mikor
a szereplők fordított helyzetbe kerülnek: immár Kocsis az
igazgató és ő hívatja irodájába Frigyest.
ő nem kínálja meg az egykori vezért, talán ezzel
jelezve, hogy ő nem kíván ily módon kedvében járni,
"udvarolni" neki.
A másik fél cigarettával való megkínálása
olykor a feszültség csökkentésére is alkalmas.
A Budapesti tavasz szereplőinek alapállapota, hogy rettegnek a
házban rendszeresen ellenőrzést tartó nyilasoktól.
Amikor olyan egyenruhások érkeznek, akiknek bizonytalan a "hovatartozása"
az óvatos férfiak az idegeneket azzal próbálják
támogatásukról meggyőzni, vagy legalább kedveskedni
nekik, hogy cigarettával kínálják őket. De a beszélgetés
még sokáig tart füstölés nélkül,
mert tüzet csak akkor adnak az idegennek, mikor kiderül, hogy van
közös ismerősük, közös bajtársuk az illetővel.
Egyenrangú felek közt a kínálás mozzanata
gyakran fejez ki egyfajta közösséget, a másik sorsában,
bajában való osztozást. A Budapesti tavasz óvóhelyén
a szomorú férfiak szótlanul adják tovább
egymás közt a körmükre égő csikket. Mikor pedig
vége a háborúnak és végre feljöhetnek
a pincéből, az őket üdvözlő orosz katona is - közös
nyelv ismerete híján - azzal fejezi ki együttérzését
és jó szándékát, hogy cigarettával
- pontosabban mahorkával* - kínálja az elcsigázott
férfiakat. Az orosz katonákkal együtt füstölő,
csoportban ácsorgó emberek között ez a cigaretta már
szinte békepipává növi ki magát. A Hannibál tanár úrban Nyúl tanár
úr éjszakája a kínálás talán
legfurcsább példáját is szolgáltatja számunkra:
a tanár úr álma megelevenedik a vásznon, láthatjuk,
amint megjelenik dolgozatának tárgya: maga Hannibál.
Nyúl tanár úr és a hadvezér átlátszó
szelleme kedélyesen beszélget és énekelget a kis
szoba éjszakájában, és kevéssé valóságos
voltuk nem akadályozza meg őket abban, hogy rágyújtsanak
egy-egy szivarra.
Hannibál nem leplezett kéréssel a szemében nézi
a szivaros doboz, és Nyúl rögvest bocsánatot is kér
az illetlenségért, hogy nem kínálta meg őt. És
máris kedélyesen eregetik a füstöt. Így joggal
állíthatjuk, hogy ebben a filmben még a szellemek (vagy
álomképek) is dohányoznak, és hogy Nyúl tanár
úr egyedülálló módon egyszerre két szivart
is szív: egyet tart az ágyban fekve a kezében, egyet pedig
boldog árnyképe füstöl álmában.
A dohányzás tehát adott esetben még a legszebb
álmok része is lehet: a kisember, ha önfeledten boldog, olykor
dohányzik álmában.
**( A dohányzás egészségre
káros hatásáról előbb a 36/1996(X11.11.)FM-NKM-IKM
együttes rendelet, majd az 1999. évi XLII. törvény szól,
s tette kötelezővé előbb: A dohányzás rákot
okozhat!", majd "A dohányzás súlyosan károsítja
az egészséget!" feliratokat. )
*(Az iskolákban ma már tilos a dohányzás
a pedagógusok számára is, pontosabban az arra kijelölt,
tanulók által nem látható és látogatható,
elkülönített részen még(!) szabad. )
* (Később, csak "Terv" cigaretta )
*( Jellegzetes orosz -szovjet - cigarettaforma, jellemzője a
hosszú üreges szopóka, amit a szokásoknak megfelelően
más-más módon hajtanak, nyomnak össze a füst
megszűrésére. )