Egyesült Izzólámpa és Villamossági R.-T.

Megjelent 1933. évi április hó 1-én.
MAGYAR KIRÁLYI SSZABADALMI HIVATAL
SZABADALMI LEÍRÁS
105870. szám.
IX/h. osztály.
Berendezés és eljárás hangos filmek reprodukálására.
Egyesült Izzólámpa és Villamossági R.-T. cég Újpest.
A bejelentés napja 1931. évi február hó 7-ike.

A találmány berendezés fotografikai úton rögzített hangképeknek elektromos áram-, illetve feszültségingadozásokká való átalakítására és eljárás e berendezés működtetésére. A találmány e szerint elsősorban hangos filmek reprodukálására vonatkozik.

A találmány szerinti berendezés lényegileg fényelemből és pedig a réz-rézoxidul típusú száraz fényelemből és ezzel sorbakapcsolt 1 voltnál nagyobb feszültségű, egyenáramú áramforrásból, valamint az ismeretes erősítőberendezésből áll.

A találmány szerinti berendezéssel a hangkép által önmagában véve ismeretes módon létrehozott fényerősségváltozásokat oly módon alakítjuk át áram-, illetve feszültségváltakozásokká, hogy a változó erősségű fényt valamely, az ismeretes réz-rézoxidul fényelektromos elemhez hasonló szerkezetű fényelemmel fogjuk fel, amely elemen a hozzákapcsolt külső áramforrásból megfelelő erősségű alapáramot vezetünk keresztül. Ha az alapárammal terhelt fényelemet változó erősségű megvilágítás éri, az alapáram erőssége is a megvilágítás erősségének megfelelően változik és ezt áramerősség, illetve az ezáltal előidézett feszültségváltozást erősítő cső rácsáramkörének vezérlésére használhatjuk fel.

Az 1. ábra szerinti kapcsolásnál az (1) fényelektromos elem, az ezzel sorbakapcsolt (4) áramforrás és a (3) ellenállás zárt áramkört alkotnak. A (3) ellenállás sarkain az (1) elem változó megvilágításának hatása alatt fellépő alapáramerősségváltozás okozta változó feszültséget a (12) erősítőcső rácsára visszük át. A kapcsolás vagy közvetlen - galvanikus - lehet, vagy a (7) kondenzátor közbeiktatásával kapacitive történhet. Az erősítő rácsa a szükséges előfeszültséget a (6) telepből a (8) ellenálláson át kapja. Az erősítést további erősítőfokozatok alkalmazásával tetszés szerint növelhetjük.

A 2. ábra a fényelektromos elem és az erősítőcső közötti induktív kapcsolást tűnteti fel. Az (1) fényelektromos elem változó erősségű megvilágítása által létrejött változó erősségű áram a (9) transzformátor (3) primertekercsén folyik át, míg í (10) szekundertekercs a (12) erősítőcső rácskörére dolgozik. A (3) primertekercsen átfolyó alapáram a transzformátor vasmagjának bizonyos állandó mágnesezést ad. Szükség esetén ezen állandó mágnesezést csökkenthetjük vagy növelhetjük a transzformátor harmadik (11) tekercse segélyével, amelyben az egyenáramú (13) áramforrás és a (14) ellenállás segélyével a kívánt irányú és erősségű áramot hozhatjuk létre.

Az alkalmazott fényelektromos elem hatásos felületét célszerűen lehetőleg kicsinyre választjuk és a rendelkezésre álló fénymennyiséget megfelelő optikai berendezéssel ezen kis felületre koncentráljuk. Minthogy ugyanis az elemben keltett fényelektromos hatás a megvilágítás erősségétől növekszik, kis felületű elemek alkalmazásával és a fény összegyűjtésével az adott megvilágítással létrehozható hatást sokszorosan növelhetjük.

Az alapáramnak a találmány szerinti alkalmazása ez esetben különös előnyökkel jár. Alapáram híján ilyen kis elem belső ellenállása igen nagy, ami a (9) transzformátor helyes méretezését és a kellő áttételi viszony alkalmazását megnehezíti. Azt találtuk, hogy az alapáram erősségének kellő megválasztásával az elem belső ellenállása igen erősen lecsökkenthető, pl. 5x0,50 mm méretű, azaz kb. 2,5 mm2 felületű rézoxidul elem belső ellenállása az eredeti, körülbelül 50-80 000 ohm értékről néhány ezer ohmra szállítható le úgy, hogy az elemhez nagy áttételű transzformátor eredményesen alkalmazható. Ilyen méretű elemben az alapáram intenzitása néhány mA nagyságrendű lehet, míg az elemre kapcsolt feszültség néhány volttól 100 voltig és azon túl is terjedhet. Kísérleteink azt is igazolták, hogy különösen előnyös, ha az alapáramot a fényelemen, melynek tudvalevőleg egyenirányító hatása is van, a nagyobb ellenállású irányban, azaz a fotoárammal megegyező irányban vezetjük át.

Az alkalmazandó alapáramot illetően megjegyezzük, hogy ha annak erősségét kicsinyre választjuk, akkor a megvilágítás hatása alatt az alapáram növekszik vagy csökken a szerint, amint iránya megegyezik vagy ellenkezik a puszta fotoáram irányával, azaz azon árammal, amelyet a fényelem megvilágítás hatása alatt önmaga szolgáltat. Az alapáram erősségét növelve, csakhamar olyan állapothoz jutunk, amidőn a megvilágítás az alapáramnak növekedését okozza, tekintet nélkül ennek irányára. Azt találtuk, hogy az alapáram erősségének ilyeténképpen való megválasztásával különösen kedvező hatásokat érhetünk el.

1 rajzlap melléklettel



 

Borbély Ferenc - Rymorz Lajos

Megjelent 1933. évi július 15-én.
MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI HIVATAL
Szabadalmi leírás
105541. szám.
IX/h. osztály.
Eljárás és készülék több filmtekercs folyamatos vetítésére.
Borbély Ferenc mozigépész és Rymorz Lajos elektroműszerész Budapest.
A bejelentés napja 1931. évi július hó 22-ike.

Régebben a több tekercsből álló, többfelvonásos filmek vetítésénél egy-egy filmtekercs lejátszása után rövid szünetet kellett tartani, míg a vetítőgépre a következő filmtekercset ráhelyezték és a filmtekercs kezdetét a gépbe fűzték. Szünetek nélkül több filmtekercset egymás után eddigelé csak úgy tudtak vetíteni, hogy mialatt az egyik filmtekercset vetítették, a következő filmtekercset második gépre helyezték, amelyet akkor indítottak, amikor az első vetítőgép az előző filmtekercs vetítését már befejezte. A szünet nélküli folytatólagos vetítéshez két teljes vetítőgép kellett, melyeknek beszerzése nagy tőkebefektetéssel jár, és amelynek felállítása sok helyet igényel, mely nem mindenkor állott rendelkezésre.

A találmány szerinti fenti hátrányokat elkerülhetjük és több filmtekercset folytatólagosan, megszakítás nélkül, egyetlen vetítőberendezéssel vetíthetünk, ha meglévő vetítőberendezésünkre a találmány szerinti készüléket szereljük.

A találmány tulajdonképpen két részből áll: a találmány egyik része a filmtekercsek elejének és végének oly sajátos kiképzésére vonatkozik, hogy minden egyes filmtekercs végéhez a következő filmtekercs elejét könnyen, biztosan, gyorsan és mégis megoldhatóan kapcsolhassuk, míg a találmány második része oly, a vetítőberendezésre alkalmazható készülékre vonatkozik, amellyel a különleges kiképzésű filmvégeket önműködően kapcsolhatjuk.

Hogy az egyes filmtekercsek végét a következő filmtekercsek elejével oldhatóan kapcsolhassuk, azért a kapcsolandó filmszalag végeket egymásba illő kapcsolószervekkel, előnyösen horoggal és füllel látjuk el, éspedig az egyes filmtekercsek elejére horgot, végére pedig fület alkalmazunk, és a találmány szerinti önműködő kapcsolószerkezettel a vetítés alatt álló filmet a vetítésre váró film horgos eleje előtt úgy vezetjük el, hogy a vetítés alatt álló filmnek füles vége a vetítésre váró film horgos elejébe önműködően bekapcsolódjék. A horgot előnyösen szintén celluloidból készítjük, és vagy a film végéből alakítjuk, vagy pedig a film végéhez ragasztjuk. A fül a film síkjától kiállhat, előnyösebb azonban, ha a fület a film anyagából vágjuk ki és a kivágás szélét ráragasztott celluloidsávokkal megerősítjük. Előnyösen horgos és füles filmszalag darabokat hozunk forgalomba, amelyeket a filmtekercsek elejéhez és végéhez bármely mozigépész könnyen odaragaszthat.

A találmány szerinti filmvégeket tehát különleges eljárással kapcsolhatjuk önműködően össze, mely eljárás foganatosítására való a találmány szerinti kapcsolókészülék.

A rajzon az

1. ábra a találmány szerinti kapcsolókészüléket, a

2. ábra a kapcsolandó horgos és füles filmvégeknek távlati képét, a 3. ábra a 2. ábrák szerinti filmvégeket összekapcsolva, a

4-5. ábrák a horgos és füles filmvégeknek másik kiviteli alakját nézetben és hosszmetszetben, a

6. ábra a 4-5. ábrák szerinti horgos és füles filmvégeket kapcsolás közben, a

7. ábra pedig összekapcsolva hosszmetszetben mutatja.

A 2-3. ábrák szerinti kiviteli alaknál az egyik (b) filmtekercs elején (B) horog, a másik (a) filmtekercs végén pedig (A) fül van. Az (A) fület a 2. ábra szerinti kiviteli alaknál azáltal létesítjük, hogy a (a) filmszalag végére keresztirányú celluloiddarabot úgy erősítünk, hogy e celluloiddarab és a film között (A') rés maradjon, amelybe a másik (b) filmszalag elején lévő (B) horgot beakaszthatjuk. A 3. ábrán a (a, b) filmszalagokat összekapcsolva látjuk azáltal, hogy a (B) horgot (A) fülbe akasztjuk. Ezt önműködően azáltal végezhetjük, hogy a (b) film horgos vége előtt az (a) filmet elvezetjük, és akkor, midőn a (a) film vége közeledik, miértis a mozgó (a) filmnek (A) füle a vetítésre váró (b) filmnek (B) horgába akad, és azt önműködően magával viszi.

A 2-3. ábrák szerinti kapcsolásnak hátránya, hogy a (A) fül a (a) filmszalag síkjából kiáll. E hátrányt a 4-7. ábrák szerintimegoldás kiküszöböli. E megoldásnál az egyik (a) film elejére ugyancsak (c) horgot erősítünk (4. ábra), az (e) fület viszont a másik (b) film végéből kivágjuk. A (c) horgot előnyösen celluloidból és rugalmasra készítjük, hogy a kapcsolás megbízható legyen, és csak nagyobb erőhatásra oldódjék. E célból a horognak (c') vége a (a) filmszalag síkjától elhajlik, (c) középrésze pedig az (a) filmszalagdarabnak rugalmasan nyomódik és a horog e középrészhez csatlakozik annak (c") ívrésze, melyben az (e) kapcsolófül (f) része helyezkedik el, míg a horognak hátsó (c'")részét előnyösen az (a) filmszalaghoz erősítjük, illetve ragasztjuk.

Az (e) kapcsolófül lényegileg a másik (b) filmszalagból kivágott téglalap alakú nyílásból áll, melynek szélét ráragasztott celluloidsávval megerősítjük. Azért, hogy a kapcsolási helynek a filmkapun való áthaladásakor a vetítővászonra az (e) fülön át fényfolt ne essék, az (e) kivágását lehető keskenyre vesszük. Hogy azonban ennek dacára a kapcsolást könnyen oldhassuk, ezért az (e) fülből kiindulólag a filmszalagot a fülkivágás két végén az (e', e') helyeken behasítjuk, ami által az (e) kapcsolófül szélességében az (e") nyelv keletkezik, mely a filmvégeknek szétkapcsolását megkönnyíti anélkül, hogy a kapcsolási helyen túl nagy fényáteresztő rés keletkezne, mely a vetítőernyőn villanást okozna.

Ha vetítésre váró (a) film horgos végét úgy helyezzük el, hogy a vetítés alatt álló másik (b) film előtt elhaladjon (1. ábra), és ha gondoskodunk arról, hogy a kapcsolás pillanatában a vetítés alatt álló (b) filmnek (A), illetve (c) füle a másik nyugvó (b) filmet súrolja, akkor az (A), illetve (e) fül a (B), illetve (c) horogba fog akadni (3., illetve 6-7. ábrák), és az (e) fül a (c) horognak átmeneti rugalmas szétfeszítése után (f) részével a horogba teljesen be is kapcsolódik (7. ábra). E kapcsolást a rugalmasan visszaugró horog oly megbízhatóvá teszi, hogy a kapcsolási hely akaratlanul nem oldódhatik. Az ismertetett kapcsolási eljárás keresztülvitelére az 1. ábra szerinti szerkezet való:

Az(1) tartó felső végéhez a (2) kereszttartó csatlakozik, melynek két végére egy-egy (3, 4) dobot helyezünk el, melyekre a vetítendő filmeket ismert módon felcsévézzük. Az (1) tartón a (3, 4) dobokról lekerülő (a, b) filmszalagok vezetésére való szerkezet van, mely az (5, 6) vezetőgörgőkből és az alattuk fekvő függélyes (7) válaszfalból,
valamint a függélyes (8, 9) szorítólapokból áll.

A rajzon bemutatott munkahelyzetben a baloldali dobon a vetítés alatt álló és vége felé közeledő (a) filmszalag van, mely az (5) görgőn át a (7) válaszfal és a baloldali (8) szorítólap közé jut, majd a vetítőgép lencserendszerének (X-X) tengelyen halad át. A (8) szorítólapnak a filmszalag felé néző oldalán, a filmszalag (p) lyuggatásainak megfelelő helyen a (38, 48) szorítótestek vannak, melyek mentén a film lyuggatott szélei csúsznak, miért is a készülék a filmnek képes részét nem rongálja. A (38, 48) testeket a (80) tolókon ülő (81, 82) ékfelületek befolyásolják. A (81, 82) ékek a rajzon feltüntetett helyzetükben a (38, 48) szorítófelületeket a (18, 28) rugók ellenében visszahúzzák, miért is az 1. ábra baloldalán berajzolt helyzetben a (38, 48) felületek az (a) filmszalagnak nem nyomódnak, és az szabadon, súrlódásmentesen fut a (7) válaszfal és (38) szorítófelület között. Evvel szemben az 1. ábra jobb oldalán látható módon, ha a (91, 92) ékfelületeket a (90) tolóka lehúzásával visszahúzzuk, akkor a (39, 49) szorítófelületekre ható (19, 29) rugók a szorítófelületeket a (b) filmszalagok irányába szorítják. Az 1. ábra jobb oldalán feltüntetett helyzetben, tehát a vetítésre váró (b) film eleje a (7) válaszfal és (39) szorítótestek közé rugalmasan annyira be van szorítva, hogy e filmvég önkénytelen elmozdulása ellen biztosítva van, viszont a film végén lévő (B) horogba kapcsolódó füle a másik (a) filmnek a (b) filmet magával viheti.

A vetítésre váró filmet az 1. ábrán látható módon tehát a (4) dobra helyezzük, és végét a (7) válaszfal és (39) orítópofák közé rugalmasan úgy fogjuk be, hogy horgos (b) vége a (7) válaszfal alatt legyen.

Ha a (a) film vége közeledik, akkor a (80) tolóka lehúzásával a (81, 82) ékeket a (91, 92) ékekhez hasonló helyzetbe lehúzzuk, miáltal a (18, 28) rugók felszabadulnak és a (38, 48) szorítópofák az (a) filmet a várakozó (b) horog közelébe terelik, miért is az (a) film végének a (b) horog melletti elhaladásakor a (A) film füles (A) vége a (b) film (B) horgába beleakad, és a (b) filmet magával viszi.

Most tehát a (b) film vetítése következik, aminek megkönnyítésére a jobb oldali (9) szorítólap (90) tolókáját feltoljuk, miáltal annak (91, 92) ékfelületei a (19, 29) rugók közvetítésével a (39, 49) szorítófelületeket visszahúzzák és a (b) film szabadon, súrlódásmentesen haladhat a szorítófelületek és a (7) válaszfal között.

1 rajzlap melléklettel


 

Mihály Dénes

Megjelent 1934. évi november hó 2-án.
MAGYAR KIRÁLYI SSZABADALMI HIVATAL
Szabadalmi leírás
111032. szám - IX/h. osztály
Berendezés film, főleg hangosfilm másolására.
Mihály Dénes okl. gépészmérnök Berlin-Wilmersdorf.
A bejelentés napja 1933. évi november hó 4-ike.

Hangosfilmek másolásánál az a nagy nehézség lép fel, hogy a hangcsík egyes vonalainak rendkívül csekély méretei folytán az eredeti és a szekunderfilm (másolat) mozgásának már a legcsekélyebb szabálytalanságai esetében is hibák keletkeznek a másolásnál, amelyek a szekunderfilm reprodukálásánál igen zavaróan hatnak. Fokozott mértékben áll fenn ez a nehézség szabványméretű hangosfilm keskenyfilmre másolásánál. A kontaktusmásolási eljárás a filmeknek e közben fellépő hosszrezgései következtében erre a célra egyáltalán nem alkalmas. Még azok az eljárások sem küszöbölik ki teljesen ezeket a nehézségeket, amelyeknél a két filmet külön-külön vezetik, közös vagy külön-külön hajtószerkezettel mozgatják és a két film közé optikai berendezést iktatnak, mert az egyes hajtóelemek közötti rezgések ennél a másolási módnál is fellépnek.

Már javasolták az eredeti és szekunderfilmnek közös tengelyen elrendezett, fogazott dobokon vezetését és a másolófénysugárnak szög alatt vetítő berendezés útján az ere
deti filmről a szekunderfilmre való átvezetését. Ennél az elrendezésnél azonban az eredeti film és a szekunderfilm a fogazott dobok közös tengelyének ellentétes oldalain mozognak; az egyik film lefelé, a másik felfelé fut, ebből szükségképp következik, hogy ennél a megoldásnál a filmek utánatolása, ill. húzása még egy-egy, további fogazott dobot igényel, mert hiszen a közös tengelyen elrendezett fogazott dobok minden egyes filmnek csupán egyetlen helyén kapcsolódnak. Amint azonban egynél több hajtott fogazott dob hat a filmre, a közös tengelyen elhelyezett fogazott dobokkal járó előny: az ezen dobok közötti erőátviteli elemek kiküszöbölése elenyészik, mert a közös tengelyen elhelyezett fogazott dobok és az előttük, ill. mögöttük a filmre ható további fogazott dobok között tényleg fellépő rezgések éppen úgy maguk után vonják a szekunderfilmnek, különösen pedig a szekunder hangfeljegyzésnek eltorzulását, mint a fent hivatkozott elrendezéseknél.

A találmány oly berendezés filmek, főleg hangosfilmek másolá sára, amelynél az eredeti és a szekunderfilmet közös tengelyen elrendezett fogazott dobokon vezetjük és a másolófénysugarat szög alatt vetítő optikai berendezéssel vezetjük az eredeti filmről a szekunder filmre. Emellett a közös tengelyen elhelyezett fogazott dobok a filmet nem csak a másolási helyhez tolják, hanem onnan el is húzzák úgy, hogy a filmekre, előretolásuk és elhúzásuk céljából, további meghajtott, fogazott dobok nem hatnak. A találmány szerinti berendezésnél a filmek a közös tengelyen elhelyezett fogazott dob egyik oldaláról a másolási helyhez, majd ugyane fogazott dob másik oldalára futnak. Minthogy ezek a dobok egymást kölcsönösen el nem tolhatják és további meghajtott fogazott dobok nem hatnak a filmre, miközben az a fogazott dobok egyik oldaláról a másik oldalára vándorol, a film nem rezeghet és így a szekunderfilm rezgés folytán nem torzulhat el. Ezért a találmány szerinti berendezés igen alkalmas keskenyfilm szabványfilmről vagy szabványfilmre másolására, mely művelet a szabatosság tekintetében igen nagy igényeket támaszt.

A rajz a találmány szerinti berendezés példaképpeni megoldási alakját szemlélteti.

Az (1) tengelyen négy (2, 3, 4) és (5) fogazott dob foglal helyet, amelyek közül a (2) és (3) dobok pl. normál- és a (4, 5) dobok pl. keskenyfilmekhez valók. Az (1) tengelyt, amelynek végére (6) lendítőkerék van felerősítve, a (7) motor
ról hajtjuk. A doboktól bizonyos távolságban elhelyezett (8) ernyőn a filmszalagot vezető szervek és (9, 10, 11, 12) átvilágító hasítékok vannak. A másolást az (1) tengellyel párhuzamosan a (8) ernyő előtt oldalirányban csúsztatható optikai berendezéssel végezzük, amely két (13, 14) prizmából, a (15) képfordító lencséből és a (16) kicsinyítő vagy nagyító lencséből áll. Az ismertetett szög alatt vetítő szerkezethez tartozik célszerűen (17) gyűjtőlencse, egy előtte elrendezett (18) másolófényforrás, valamint a (14) prizmából kilépő fénysugár pályájába eső (19) lencserendszer is.

Ha az ismert berendezést szabványnagyságú, eredeti filmről ugyancsak normál szabványnagyságú szekunderfilmre másolásra óhajtjuk felhasználni, akkor az eredeti filmet a (3) és a szekunderfilmet a (2) dobra helyezzük, még pedig úgy, hogy ezek a dobok a filmeket előretolják és le is húzzák. A filmek a készletdobról a (2), illetve (3) fogazott dobok fölött a (8) ernyőhöz, majd egy-egy vezetőgörgőn át ismét a fogazott (2), ill. (3) dobokhoz kerülnek és végül a felvevőgéphez jutnak. Az ismertetett elrendezéssel elkerüljük a film járásában fellépő egyenetlenségeket, ami annak tulajdonítható, hogy a filmekre egyetlen fogazott dob hat. A filmeknek kellő helyzetbe hozása után az optikai berendezést a (17) lencsével, a (18) fényforrással és a (19) lencserendszerrel együtt balra toljuk addig, míg a (13, 14) prizmák pontosan a (10) és (9) hasítékok elékerülnek. Azonos léptékben való másolásnál a (16) lencsét eltávolítjuk. A másolófény a (18) fényforrásból a (17) gyűjtőlencsén, a (10) hasítékon és a (20) eredeti filmen át a (13) prizmához, majd ezen és a (15) képfordító lencsén át a (14) prizmához kerül, ahonnan a (9) hasítékon át a (21) szekunderfilmre esik. Ha a másolás megkezdése előtt a (21) filmet a (8) ernyőből eltávolítjuk, akkor módunkban van a (19) lencserendszer segélyével, amelybe ekkor a (14) prizmából jövő fénysugarak jutnak, a fényerősséget, a képerősséget stb. megfigyelni és beállítani. Ha azonban az eredeti film szabványfilm és a szekunderfilm keskenyfilm, akkor a szabványfilmet a (3) és a keskenyfilmet a (4) dob körül vezetjük és az optikai berendezést úgy állítjuk be, hogy a (13) prizma a (10) hasíték elé kerüljön.

Keskenyfilmről keskenyfilmre másolásnál a (4) és (5) dobokat használjuk, és az optikai berendezést a (11) és (12) hasítékok elé csúsztatjuk.

Szabványfilmek keskenyfilmre másolásánál természetesen (16) nagyítólencsét kell az optikai berendezésbe beiktatni. Ha kisebbített vagy nagyobbított léptékben másolunk, akkor fontos, hogy a különböző nagyságú dobok úgy legyenek méretezve, hogy a két dob, azonos fordulatszám mellett, az időegységben azonos számú filmképet szállítson. Szabványfilm keskenyfilmre másolásánál tehát a szabványfilmbe kapcsolódó fogazott dob fogszámának négyszer akkorának kell lenni, mint a keskenyfilmre ható dobé, mert a szabvány normálfilmnél minden egyes filmképre négy, a keskenyfilmnél azonban csak egy lyukasztás esik.

Az ismertetett berendezés tehát lehetővé teszi a különböző méretű filmek közötti másolást, azonos vagy kisebb vagy nagyobb léptékben. A találmány szerinti szerkezet természetesen nincs korlátozva a dobok megadott számára; a szükséghez képest két vagy három, sőt négynél több dobot is alkalmazhatunk.

1 rajzlap melléklettel


 

 

Stengel Károly

Megjelent 1938. évi október hó 1-én.
MAGYAR KIRÁLYI SSZABADALMI HIVATAL
SZABADALMI LEÍRÁS
119065. szám.
IX/h. osztály. - S. 15801.alapszám.
Hangosfilm több hangsávval.
Stengel Károly fogász, Budapest.
A bejelentés napja 1935. évi március hó 9-ike.

A jelenleg használatos hangosfilmek legnagyobb hátránya, hogy csak egy nyelven játszhatók le, miértis az államok igen nagy részében a képeken feliratokat kell alkalmazni, ami a kérdésnek nagyon tökéletlen megoldása. A hátrány kiküszöbölésére ajánlották már olyan hangosfilmek készítését, amelyeket két vagy több hangsáv vagy -csík van, és ezek a képekhez tartozó szöveget különböző nyelveken adják, az ilyen filmek elterjedésének azonban az az akadálya, hogy eddigilé a több hangsáv a szabványos filmszélesség megnövelését tette szükségessé, ami több nehézségbe ütközik.

A találmány olyan egy vagy több nyelven lejátszható hangosfilm, amely az egész világon használatos szabványos méretekkel készíthető, tehát a meglévő orsók, fölvevő- és vetítőkészülékek és egyéb felszerelések megváltoztatását feleslegessé teszi. A találmány annak felismerésén alapszik, hogy egy nyelv reprodukálásához a szabványos kb. 3 mm-es hangsávszélességre nincsen szükség, hanem ennek a szélességnek csekély törtrésze is elegendő. Tapasztalat szerint 1/2mm szélességű hangsávval már nagyon szép eredményeket lehet elérni, sőt még erre a méretre sincsen feltétlenül szükség.

A találmányhoz tartozik még az a megállapítás, hogy közvetlenül egymás mellé elhelyezett hangsávok nem tökéletesek, amennyiben nem sikerül a hansávok átvilágítására használt fénykéve egészen csekély szétszóródását elkerülni. Ez a szóródás azt eredményezi, hogy a szomszédos hangsávok is kapnak egy kevés fényt, minek következtében ezek a leadni nem kívánt sávok zavaró hangokat létesítenek. Ennek a hátránynak a kiküszöbölésére a hangsávok között keskeny elválasztó vonalat létesítünk, mely előnyösen sötét vagy fekete és egyenletes árnyalatú, hogy a fényt ne verje vissza, és fényrezgést ne okozzon.

A csatolt rajz a találmány szerinti film példaképpeni kiviteli alakjának nézete nagyított léptékben. Az (1) képsáv egyik oldalán az egyik lyuksor, másik oldalán pedig (2) hangsávok vannak. A rajzon példaképpen négy hangsávot tüntettünk fel, de a sávok száma ennél több vagy kevesebb is lehet. A (2) hangsávok között vannak a párhuzamos (3) elválasztó vonalak, melyek előnyösen feketék, de lehetnek átlátszóak vagy áttetszőek is. Ha az egyenes elválasztó vonalak összesen pl. 1 mm szélességet foglalnak el, a négy hangsávra 2 mm, tehát egy sávra 1/2mm jut, ami tapasztalat szerint teljesen elegendő, sőt lehet 1 mm-es sávokkal is dolgozni. A hangsávoknak nem kell egyforma széleseknek lenniük, hanem lehet olyan másolatokat is készíteni, amelyeknél egy vagy több hangsáv szélesebb a többinél. Így pl. ha magyar, német, francia és angol nyelven lejátszható filmet készítünk, ennek a filmnek Magyarország számára készített másolatain a magyar sávot, Németország számára készített másolatain a német sávot stb. a többinél szélesebbre készíthetjük, mert úgy járhatunk el, hegy ezeknél a másolatoknál a többi hangsávot fülhallgatóval közvetítjük, a szélesebb hangsávot pedig hangszóróval adjuk le és a fülhallgatóhoz a gyengébb hang megfelelőbb.

A film készítése tetszésszerinti lehet. Legelőnyösebb az egyszerre, vagy külön-külön, vagy csoportosan felvett negatív hangszalagokat egyszerre átmásolni a pozitív filmre. A negatív hangsávok készítésénél előnyös azokat aránylag szélesre, pl. 2-3 mm szélességűre készíteni, és ebből a hangsávból akkora szélességet másolni a pozitív filmre, mint amekkorára éppen szükségünk van.

Egyes esetekben előnyös sok hangsávot alkalmazni, mert szükséges lehet a filmet nemcsak több különböző nyelven, hanem több különböző nyelvjáráson, illetve tájszóláson leadni. Ha azonban megelégszünk két-három hangsávval, azokat a találmány értelmében a szabványos 3 mm-nél lényegesen keskenyebbre készíthetjük, miáltal a szabványos filmszélesség megtartása mellett a képsávot szélesebbre vehetjük.

Megtehetjük azt is, hogy ugyanannak a nyelvnek leadására való két vagy több sávot alkalmazunk, illetve az egyik sávot a (3) vonalakkal részekre osztjuk, hogy ily módon az egyik sáv megsérülése esetén a másik használható legyen. Lehet továbbá kizárólag ilyen egynyelvű hangcsíkokat alkalmazni oly esetekben, amikor csak a hangcsík létesítése és esetleg a képsáv szélesítése a cél, amikor tehát többnyelvű leadást nem kívánunk.

Megemlítendő végül, hogy a hangsávok nemcsak egyoldalt, hanem a képsáv két oldalán elosztva is elhelyezhetők.

1 rajzlap melléklettel