Budapesti mozgóképszínházak,
1903-1923

(A Rendőrségi Évkönyvek alapján.)

 

(1903)

c.) Mozgófénykép mutatványok

A kávéháztulajdonosok újabban fölkapták a mozgófénykép mutatványokat. Ily mutatványokra a következők nyertek engedélyt:

1. Desberg Dániel kávés, Ferenc József rakpart 6-7. Megszűnt január 24-én.

2. Flashner Janka kávés, VIII., Kölcsey utca 1. Megszűnt április 4-én.

3. Hirn Sámuel kávés, VII. Kerepesi út 82.

4. Neumann és Ungerleider kávésok, VII. Kerepesi út 68.

5. Popper Sándor kávés, VII. Király utca 35-37.

6. Scheiber Mór kávés, VIII. Népszínház utca 33.

7. Vanek József kávés, II. Margit körút, megszűnt április 13-án.

8. Weisz Ignác kávés, IX. Soroksári út 28.

9. Narten György mutatványos, VIII. Teleky tér.

10. Zeller Mátyásné mutatványos, a Városmajorban és a Teleky téren.

A két utóbbi külön e célra felállított sátorban tartották előadásaikat. Panasz nem merült fel ellenük.

 

(1904)

d.) Mozgófényképek

A közönség egy része előtt nagyon kedveltek a mozgófényképek és ezért a kávésok újabban a sokkal nagyobb engedélydíj alá eső és egyébként is nagy költséggel járó dalcsarnok helyett inkább mozgófénykép-mutatványokra kérnek engedélyt. Ily mutatványokra a következők nyertek engedélyt.

1. Frühauf Ignácné kávésnő, I. Kerepesi út 75.

2. Hirn Samu kávés, VII. Kerepesi út 82.

3. Neumann és Ungerleider kávésok, Kerepesi út 68.

4. Schaar Sándor kávés, Üllői út 69.

5. Szántó Ernő kávés, VIII. Kis Stáció u. 5.

6. Tepli Nándorné kávésnő, VIII. József körút 70.

7. Ungerleider és Róth vendéglősök, VI. Hermina út 51.

8. Tren Frigyes kávés, Csömöri út 22.

9. Weisz Ignác vendéglős, Soroksári út 28.

10. Zwillinger Adolf kávés, VI. Podmaniczky u. 37.

11. Narten György mutatványos, III. Pacsirtamező u. 40.

12. Fisch Ferenc, mutatványos a Városligetben.

13. Zeller Mátyás mutatványos, különböző helyeken.

 

(1905)

d.) Mozgófényképek

A mozgófénykép mutatványi engedélyek a lefolyt évben ismét szaporodtak; Budapesten ezidő szerint alig volt kedveltebb mutatvány és kávéházban, orfeumban, vagy mutatványos bódéban egyaránt szívesen nézi őket a közönség. Ily mutatványokra a következők nyertek engedélyt.

1. Adler Samuné kávés, VII. Csömöri út 22.

2. Bienenfeld Zsigmondné, Városliget, Játéktér.

3. Fisch Ferenc Városliget, Játéktér.

4. Fényes Gyula Városliget, Játéktér.

5. Fischer Adolf kávés, VII. Dob u. 31.

6. Grünspan Aranka kávés, VIII. Kis Stáció u. 5

7. Groszmann Lázár kávés, VI. Aréna út 33.

8. Hirn Sámuel kávés, VII. Kerepesi út 82.

9. Handler és Weinberger kávésok, VI. Podmaniczky u. 63.

10. Kühn Antal, Városliget, Játéktér.

11. Mandl Manó kávés, VI. Király u. 98/a.

12. Neumann és Ungerleider kávésok, VII. Kerepesi út 68.

13. Naerten György mutatványos, III. Pacsirtamező u. 40. és Batthyány tér.

14. Neumann Mórné kávés, VII. Akácfa u. 54.

15. Szánthó Ernő kávés, VIII. Kis Stáció u. 5.

16. Friedmann Adolf, VI. ősbudavára

17. Winkler Lambert mutatványos és

18. Zeller Mátyás mutatványos, különböző helyeken.

Ezen mutatványokra az engedélyek csak a helyiségnek és a vetítőkészüléknek a ker. tűzrendészeti bizottság által történt megvizsgálása után adattak ki; az engedély kiadásánál minden egyes esetben kiköttetett, hogy a vetítőkészüléket állandóan szakavatott egyén kezelje.

 

(1906)

Mozgófényképek

A lefolyt évben összesen 82 helyiségre adatott ki mozgófényképmutatvány-engedély, november havában egyidőben 45 helyen tartottak ily előadásokat.

E mutatványokra csak a ker. tűzrendészeti bizottság szakvéleménye alapján és csak az ezen bizottság által javaslatba hozott tűzrendészeti óvintézkedések pontos betartásának kötelezettsége mellett adattak meg az engedélyek. A tűzbiztonsági óvintézkedések a rendőrség által is szigorúan ellenőriztettek, mivel azonban a rendőrség megfelelő szakközegekkel nem rendelkezik és egyébként is a tűzrendészet a székesfővárosi hatóságok hatáskörébe tartozik, célszerűnek láttam a székesfőváros tanácsát megkeresni az iránt, hogy ezen helyiségek állandó műszaki és tűzrendészeti ellenőrzése tekintetében intézkedjék, különösen pedig hogy ezen helyiségeket, melyeknek ellenőrzése elektrotechnikai szakképzettséget igényel: elektrotechnikus mérnök által vizsgáltassa meg. A székesfőváros tanácsa e megkeresés értelmében azonnal intézkedett is.

Ezek a köznép által tömegesen látogatott helyiségek előreláthatólag a jövőben is kedvelt szórakozási helyei lesznek az olcsó látványokat kereső publikumnak és föltehető, hogy ezután is sok ily helyiség lesz a fővárosban. Célszerű volna tehát e helyiségek tűzbiztonsága tekintetében egy egységes szabályrendeletet alkotni, amely az ezen helyiségekre vonatkozó eljárást is szabályozná és az ellenőrzést is megkönnyítené.

E mutatványok közrendészeti ellenőrzésével négy kerületi kapitány bízatott meg, kik ezt az ellenőrzést fölváltva teljesítették és a mutatványosokat arra szorították, hogy a fennálló szabályokat pontosan betartsák. A mozgófénykép helyiségek ellen egyébként súlyosabb beszámítású kihágás miatt panasz nem merült föl.

 

(1907)

A mozgófénykép mutatványi helyiségek engedélyezése tekintetében a lefolyt évben is ugyanazt az eljárást követte a rendőrség, mint az előző évben, csak az előzetes eljárás során tapasztalt hiányok megszüntetése tárgyában történt megfelelő intézkedés.

A tűzrendészeti szemlét ugyanis minden kerületben az illető kerületi tűzrendészeti bizottság, tehát minden kerületben más-más tűzrendészeti bizottság tartja meg. Ez okból a tűzrendészeti bizottságok szemle-jegyzőkönyveiben gyakran kerületenként más-más óvintézkedések hozattak javaslatba. E hiányon segített a székesfőváros tanácsa, amennyiben minden ker. bizottsági szemléhez egy elektrotechnikus mérnökét küldte ki, kinek közreműködése folytán a kerületenként különböző bizottságok által tett javaslatok egyöntetűvé váltak, mely körülmény egységes óvintézkedések életbelépését tette lehetővé és az ellenőrzést is lényegesen megkönnyítette.

A lefolyt évben összesen 95 helyiségre adatott ki mozgófénykép engedély. November havában egymagában 60 ily engedélyt adott ki a rendőrség. Tartani lehetett attól, hogy ez a szám még megkétszereződik.

Egyes mozgófénykép mutatványosoknak anyagi sikerei valósággal elkábították az üzlethajszolókat. Mindenki a kinematográfiában látta a biztos s hirtelen meggazdagodás útját.

A vállalkozó szelleműek tehát rávették magukat erre a mutatványra, mint olyanra, mely kevés munkával és kis tőkével nagy nyereséget ígér. Különféle állású és állás nélküli hivatalnokok, kereskedők, iparosok, stb. stb. kis- és nagytőkével bíró, vagy tőke nélküli egyének ily mutatványi helyiségek tervével foglalkoztak és mindenhol, kávémérésben, korcsmában, utcai és udvari helyiségekben, emeleten és pincében mozgófénykép mutatványokra akartak volna engedélyt. Az üzleti spekulációkat elfogta a kinematográf láza és csoportosan ostromolták a főkapitányságot információkért, dacára annak, hogy a VII. kerületben már 20, a VI. kerületben és 14 és a többi kerületben is már fölös számmal voltak mozgók.

A "mozik", mint ahogy a köznép elkeresztelte a mozgómutatványosokat, nem kímélték sem a belvárost, sem a külvárosokat, a budai kerületeket épp oly kevésbé, mint a legtávolabb fekvő X. kerületet, mintha a "mozi" lett volna a főváros közönségének legfőbb életszükséglete.

A tömeges túltermelés mellett természetesen nagy versengés fejlődött ki az egymással konkuráló mozgófénykép színházak között, mégpedig olyan tolakodó reklámmal, hogy ez már a közrend és a közcsend békéjét is érintett. Nemcsak rikító, szemet sértő világítással, de mindenféle hanggal és lármával is igyekeztek a figyelmet magukra vonni. Csöngettyűket alkalmaztak, kikiáltókat állítottal helyiségeik elé, úgy, hogy a reklámnak ezt a módját a közrend és a gyalogközlekedés érdekében végre is be kellett szüntetni.

A mozik a köznépet és ifjúságot valósággal lefoglalták maguknak, ezeket a színháztól és más nemesebb szórakozásoktól majdnem teljesen elvonva. A bemutatott képek azonkívül a köznépre és ifjúságra gyakorolt hatásuknál fogva közerkölcsiségi szempontból szigorú ellenőrzést igényeltek, melyet az engedélyeseknek a kölcsönös versenyzésből kifolyó ama törekvése, hogy egymást mutatványaikkal túlszárnyalják, még fokozottabb mértékben tett szükségessé. Ezt azonban a helyiségek nagy száma már nagyon nehezítette, további növekedésük pedig teljesen lehetetlenné tette volna ami annyival is inkább megengedhetetlen helyzet, mert ezek a mozgófénykép mutatványok a legmesszebb menő óvintézkedések mellett is mindig tűzveszélyesek.

Így a közönség életbiztonsága és egyéb rendőri érdekek is, mindenképp indokolttá tették, hogy a múlt év november havától ez engedélyek további kiadását beszüntessem és újabb ily vállalatokra engedélyt ne adjak.

 

(1908)

Az 1907. évben szinte járványszerűleg föllépett "moziláz" 1908-ban megszűnt. Tavasz közeledtével a mozgófénykép helyiségek egy része megszűnt és november havában is csak 52 ilyen helyiség volt a fővárosban. Míg 1907- évben 60 ily mozgófénykép helyiség működött és a vállalkozók nap-nap után újabb engedélyekért folyamodtak a főkapitánysághoz, addig 1908-ban az engedélyért való ostrom egészen aláhagyott.

A mozgófénykép helyiségek minden vasárnap és ünnepnap rendszeresen és hétköznapokon is gyakran ellenőriztettek. Ezenkívül a ker. tűzrendészeti bizottság minden harmadik hónapban szemlét tartott, mely alkalommal a tűzrendészeti óvintézkedések pontos teljesítését ellenőrizte és szükség esetén újabb óvintézkedések elrendelése iránt intézkedett.

Az előző évben kiadott rendeletek rendes állapotokat teremtettek a mozgófénykép helyiségekben, minek következtében e helyiségek ellen általánosságban panaszok szintén nem merültek föl.

 

(1909)

Az 1908-ban fennállott mozgófénykép helyiségek közül néhány megszűnt. Ezek helyett újabbak engedélyeztettek. Valamennyiben a rendőrség közbenjöttével eszközölt tűzrendészeti szemlék valamint a technikai berendezések terén észlelhető fokozatos haladás a tűzbiztonságot növelték, a folytonos ellenőrzés és felügyelet pedig hozzászoktatták e vállalatok tulajdonosait a szabályok pontos betartására, minek következtében ellenük súlyosabb beszámítás alá eső panaszok nem is merültek fel.

 

(1910)

A mily mértékben csökkentek az alsóbbrangú dalcsarnokok, épp oly mértékben szaporodtak a mozgófénykép helyiségek.

Az utolsó évtized első éveiben a "Velence" kávéház kivételével csak elvétve és csak az orfeumokban lehetett mozgófényképeket látni. 1903-ban is két vándormutatványostól eltekintve csakis kávéházakban foglalkoztak kizárólag ily előadásokkal.

A vándormutatványosok sikerei megteremtették azután a külön e célra létesített és csakis ily mutatványokkal foglalkozó vállalatokat, melyek évről-évre szaporodtak. 1906-ban már 45, 1907-ben pedig 60 ily helyiség állott fenn. Ezen szám 1908. 52-re szállott le, de a lefolyt 1910-ben ismét emelkedett annyira, hogy 1910. év végén 80 ily vállalat működött a fővárosban.

Az a körülmény, hogy az előző években fennállott hasonló vállalatok sikeresen működtek, a nagy látogatottság, mely különösen vasár- és ünnepnapokon jutott ki a mozgófényképeknek, a külföldi gyárak által kipróbált szakértelemmel és routinnal összeállított és a vállalkozók által
kölcsönvett műsor - mely a vállalkozót a műsor összeállításának gondja alól fölmentette és kevés munkával és kis tőkével is látszólag biztos megélhetést és aránylag nagy jövedelmet nyújtott a vállalkozónak - nagy hatással voltak a spekulációra, mely ismét teljes erővel rávetette magát a mozgófénykép mutatványokra.

A jól jövedelmező nagyobb vállalatok közelében, a sűrűn lakott városrészekben egyre-másra létesültek új vállalatok. Minden újonnan épülő ház földszinti helyiségeire, a város minden kiadó és e célra némileg alkalmas bolthelyiségére jelentkeztek folyamodók, kik kis tőkéjüket ilyen vállalatokba akarták fektetni. Ahol kiadó helyiség nem volt, ott az újabban annyira divatos "kistájgerolás" eszközéhez nyúltak, úgy, hogy az élénkebb forgalmú helyeken a kereskedők és iparosok állandó veszélyben forogtak.

Kávéház és "mozi", ez lett volna signatúrája némely főforgalmú útnak. Felesleges fejtegetni, hogy ez mennyire ártalmára lett volna a kereskedelemnek és iparnak.

A kereskedelem és ipar érdeke, de közrendészeti érdekek is szükségessé tették azt, hogy a spekuláció túltengése korlátok közé szoríttassék. Gátat kellett vetni ennek az irányzatnak és elvül kellett kimondani, hogy a fő forgalmi utakra és utcákra ily engedélyek többé nem adhatók.

A mozgófénykép helyiségek egyébként állandó szigorú ellenőrzés alatt állottak. A rendőrségen kívül a ker. tűzrendészeti bizottságok is minden harmadik hónapban megvizsgálták e helyiségeket és az éber ellenőrzésnek köszönhető, az, hogy a mozgófénykép helyiségek ellen súlyosabb beszámítás alá eső panaszok nem merültek fel.

 

(1911)

A szórakozni vágyó közönséget a múlt évben is túlnyomólag a mozgófénykép helyiségek tartották el. Számuk folyton szaporodott is, úgy, hogy az 1911. Évben (a december 31-iki állapotot figyelembe véve) 80-ról 122-re emelkedtek.

A mozgófényképvállalatok a külföldön sokszor nagy tűzkatasztrófák okozói voltak. A főkapitányság tűzrendészeti szempontból már elejétől fogva szigorú ellenőrzés alatt tartotta valamennyit. Tűzveszélyességük a gépeken és a berendezéseken eszközölt javítások folytán idővel csökkent ugyan, de még mindig fennáll annyira, hogy éber hatósági felügyelet alatt tartásukra van szükség.

Mozgófénykép helyiségre engedély tehát a múlt évben is csak a helyiségeknek a kerületi tűzrendészeti bizottságok által történt tüzetes megvizsgálása után adattak.

Engedélyezésük azonban nemcsak tűzrendészeti, de egyéb közrendészeti szempontból is kötelezővé teszi az alapos mérlegelést.

Különösen rendőri tekintetek tették kívánatossá, hogy a mozgófénykép helyiségek egymáshoz túl közel ne engedélyeztessenek. Ilyen esetekben tulajdonosaik rendszerint olyan versenyt fejtenek ki, mely minduntalan túlcsap a megengedett határon. Ez a túlhajtott verseny nemcsak a közrendet zavarja, hanem azáltal, hogy a költségek csökkentése végett olcsóbb és kevésbé képzett műszaki személyzet alkalmazására készteti a vállalkozókat a közönség testi épségét és életbiztonságát is veszélyezteti.

A mozgófénykép vállalkozók leginkább a főforgalmú utcák, utak és terek felé gravitálnak. A kereskedelmi és ipari üzleteket magasabb bérösszegek felajánlásával helyiségeikből kiszorítani törekedtek, úgy, hogy régóta fennálló cégek exisztenciáját és ezzel a kereskedelem és ipar érdekeit is veszélyeztették.

Minthogy a kereskedelem és ipar fejlődése kétségtelenül közérdeket képez, a közérdek megóvása pedig elsősorban rendőri érdek is, ez engedélyek kiadásánál rendőri tekintetből is figyelemmel kellett lenni arra, hogy ezek által a kereskedelem és ipar érdekei csorbát ne szenvedjenek. Épp ezért oly utcákon, utakon és tereken, melyek arra vannak hivatva, hogy kereskedelmi és ipari vállalatok nyerjenek rajta elhelyezést, a mozgófényképvállalatok létesítése iránt, újabb kérelmeket épp úgy mint az előző években, most is meg kellett tagadni, nehogy e vállalatok a közérdek rovására, illetve a kereskedelem és ipar kárára terjeszkedjenek.

1911. év végén összesen 122 ily vállalat állt fent, és 25 vállalkozónak kilátásba helyeztetett az engedély.

Hivatalos adatok nem állnak ugyan rendelkezésemre de a külföldi lapok közlései után ítélve, jogosult a föltevés, hogy a fővárosban, más városokhoz viszonyítva a lakosság számához képest aránylag túl sok ily vállalatunk van már. Már másrészt készséggel el kell ismerni, hogy a mozgófénykép helyiségek e nagy elterjedése egyúttal kétségtelenül tanúbizonysága annak, hogy ma már közszükségletet is képeznek.

A mozgófénykép mutatványok tagadhatatlanul sokszor hoznak oly közművelődési jelleggel bíró, ismeretterjesztő képeket, melyek alkalmasak arra, hogy a közönség ismeretkörét tágítsák. Mindazonáltal - mivel üzletszerűen, nyerészkedés céljából űzetnek - mégis csak a mulattató képekre fektetik a fősúlyt és különösen újabban leginkább oly szenzációt hajhászó képeket kultiválnak, melyek izgató s a nemi szenvedély és a bűzöző hajlam fölkeltésére alkalmas jeleneteikkel nemcsak az iskolás gyermekekre, hanem a serdülő fiatalságra és a kevésbé művelt közönségre is káros hatásúak.

Különösen az iskolás gyermekekre gyakorolt nagy vonzóerejüknél fogva érdemelnek figyelmet. A népszerűen "mozi", az iskolás gyermekeket gyakran nemcsak minden hasznos munkától, sőt még a játékoktól és a szabad levegőn való tartózkodástól is elvonják, hanem különösen újabban rémdrámáikkal és úgynevezett erkölcsrajzaikkal erkölcseiket is megrontják.

E káros, s már sokszor szóvá tett irányzat legfőbb oka abban rejlik, hogy a mozgófénykép mutatványok ma már annyira elszaporodtak, hogy legtöbbje rendes, szolid üzletvezetés mellett már alig állhat fenn. A fékevesztett verseny szinte kényszeríti őket, hogy minél szenzációsabb képeket hozzanak műsorra, mert a legtöbb már csak ily képekkel tudja magát fenntartani.

A mozgómutatványok túl nagy számban való engedélyezése tehát közrendészeti és közerkölcsiségi szempontból föltétlenül kárhoztatandó, és ezért az év vége felé újabb engedélyek kiadását - a belterületen legalább - be kellett szüntetni.

 

(1912)

A mozgófényképvállalatok közül néhány kisebb megszűnt, de ezek helyett régebbi engedély alapján néhány új helyiség nyílt meg.

Az újonnan megnyílt helyiségek többnyire sokkal nagyobbak és több költséggel, jobb ízléssel vannak berendezve, úgy, hogy e tekintetben haladás észlelhető.

1911-ben már annyi új vállalat volt a fővárosban, hogy ezek számát az előző évi jelentésben részletezett indokok alapján újabb engedélyekkel szaporítani nem lehetett. A lefolyt évben csak az állatkertre és a Svábhegyre adtam új engedélyt, mert ott azok a szempontok, melyek a fővárosban általánosságban lehetetlenné teszik e vállalatok szaporítását, nem forogtak fenn.

Más engedély nem adatott ki, jóllehet a közönség még mindig tömegesen ostromolja a főkapitányságot kérelmével. A kérelmezők azonban mind visszautasíttatnak.

A mozgófényképvállalatok nagy száma és az ennek folytán kifejlődött - gyakran a tisztesség határait túllépő - verseny, a közönség minden rétegére gyakorolt nagy befolyásuk és a napról-napra felmerülő és megoldásra váró újabb kérdések sokasága immár elodázhatatlanná tette ez ügy országos, egységes és egyöntetű rendezését. A rendezés érdekében kimerítő jelentést tettem Nagyméltóságodhoz. A megindult tárgyalások arra mutatnak, hogy ezen, úgy kulturális, mint egyéb szempontból egyaránt számottevő vállalatok ügye nemsokára minden tekintetben szabályozva lesz.

Az országos rendezés legfontosabb tárgya a közbiztonsági és tűzrendészeti tekinteteken kívül, a bemutatásra kerülő képek előzetes megvizsgálása, ami egyetlen módja annak, hogy a mozgófénykép előadásoknak a fiatalságra, a műveletlen népre gyakorolt esetleges romboló, káros hatásának eleje vétessék. A nyilvános bemutatásra kerülő mozgófényképeknek előzetes megvizsgálása a művelt államok majd mindegyikében már gyakorlatban van. Már csak ezért is szükséges az előzetes megvizsgálást nálunk is elrendelni, mert különben annak leszünk kitéve, hogy a többi művelt államokban betiltott erkölcstelen és ízléstelen képek egyik lerakodó helye Magyarország lesz.

 

(1913)

A mozgófényképvállalatok tekintetében a lefolyt évben lényeges változás nem állott be. E vállalatok nagy számuk folytán nagy részt alig jövedelmeznek valamit, sőt sok esetben csak ráfizetéssel tarthatók fenn. És hogy tulajdonosaik ennek dacára mégsem szüntetik be előadásaikat, ennek oka részben abban rejlik, hogy a háztulajdonossal kötött bérleti szerződés, mely többnyire hosszú időre szól, ezt nekik lehetetlenné teszi. Az előadások beszüntetése a legtöbb esetben a tönk szélére juttatná őket és ezért, ha veszteséggel is, de folytatják előadásaikat, mert kevesebbet vesztenének így, mint ha az előadások beszüntetése mellett az általuk bérelt helyiséget 1 vagy ź rész bérért albérbe adják.

Leginkább ez az oka annak, hogy ezek a vállalatok, dacára a rossz üzletmenetnek, nem kevesbednek.

A vállalkozók, hogy befektetett tőkéjüket megmentsék, meghonosították azt a szokást, hogy vevőket keresnek üzletükre és ilyenek - mivel a mozgók nagy jövedelmezőségébe vetett hit még most sem szűnt meg - mindig akadnak. Az apróhirdetések közt sűrűn lehet találni oly hirdetéseket, hogy egy 30.000 korona évi tiszta jövedelmet hozó mozgófény-képvállalat 20.000 koronáért eladó. A mozgófénykép vállalkozóknak ily módon sokszor sikerült vállalati veszteségeit másra áthárítani, sőt a vállalatukkal való üzérkedés által sokszor anyagi előnyökre is tettek szert. Ezen a téren ezek folytán bizonyos szédelgésszerű üzérkedés kezdett lábrakapni, mely különösen özvegyek, nyugalomba vonuló idősebb kereskedők, iparosok s hivatalnokok között szedte áldozatait. Ez az üzérkedés már veszélyeztette a közönség vagyoni biztonságát, és ezért intézkedni kell az iránt, hogy ezek az állapotok megszűnjenek.

A mozgófénykép vállalkozók, mikor helyiségeiket eladták, nem a berendezést, amelybe tőkéjüket befektették, s mely a hosszabb használat folytán értékében erősen csökkent, hanem a vállalat üzemben tartásának lehetőségét, illetve ezzel az ennek alapját képező rendőri engedélyt bocsátották áruba. Minthogy azonban a rendőri engedélyek csak a rendőrhatóságoktól szerezhetők meg és adás-vétel tárgyát nem képezhetik, ezen engedélyek eladásának, átruházásának és ezzel az ezen engedélyekkel való üzérkedésnek azzal kellett véget vetni, hogy e vállalatok eladása esetén a rendőri engedély a vevőtől megtagadtatott. Az adás-vételi szerződés, amelynek az engedély átruházása rendszerint egyik föltételét képezte, ily esetekben többnyire felbontatott és a helyiség a régi engedélyes tulajdonában maradt.

A lefolyt évben néhány vállalat megszűnt és ezzel szemben két újabb vállalatra adatott engedély. Ezek közül az egyik Rákosfalván engedélyeztetett, ahol még nem volt ilyen vállalat, a másikra pedig a "Magyar Tanítók Otthona" egyesület nyert engedélyt. Ez az egyesület azért kapott ilyen engedélyt, mert az egyesület elnöksége és a székesfőváros tanácsának ez ügyben a főkapitányhoz intézett átirata biztosítékot látszott nyújtani arra nézve, hogy ez a vállalat érvényre fogja juttatni a mozgófénykép mutatványok kulturális jellegét és hozzá fog járulni ahhoz, hogy ezek a vállalatok visszatérjenek eredeti hivatásukhoz, amely abban áll, hogy a közönségnek kevés pénzért, ismeretterjesztő szórakozást nyújtsanak és a nagy tömeg művelődését előmozdítsák.

 

(1914)

A mozgófényképvállalatok számában a lefolyt 1914. évben tetemes csökkenés állott be.

Az 1913. évi január hóban engedélyezett 119 mozgófényképvállalat helyett 1914 december havában csak 90 vállalatra kértek engedélyt és ezek közül is hét vállalatban csak vasárnap és ünnepnapokon tartottak előadást.

A mozgófényképvállalatok számában mutatkozó csökkenés azonban semmi vonatkozásban nincs a háborúval. A megszűnt vállalatok bezárása - kettő kivételével - még a mozgósítás előtt történt.

A hadiállapot a mozgófényképvállalatok üzletmenetére nem gyakorolt kedvezőtlen befolyást, sőt ellenkezőleg, a lefolyt évben az október hó 1-től december hó 31-ig terjedő idő alatt általánosságban jóval jövedelmezőbbek, jóval látogatottabbak voltak, mint az 1913. Év ugyanezen szakában.

A hirtelen leapadásnak más okai voltak. A mozgóvállalatokra oly mohósággal vetette magát a spekuláció, hogy a közönség igényén messze túlmenő szaporodottságuk lehetetlenné tette, hogy mind fennállhassanak.

A legtöbb vállalat magától dőlt meg, másrészt pedig leapasztotta őket az 1914. év elején életbeléptetett azon intézkedésem, amely e vállalatok körül az előző években annyira lábra kapott és múlt évi jelentésemben már említett üzérkedésnek egyszer s mindenkorra véget vetett.

A mozgóvállalatokkal való üzérkedésnek ugyanis az előző években az a következetes rendszer, mely szerint a vállalatok eladása esetén a vevőtől megtagadtatott az engedély, sem tudott kellően gátat vetni. A vevők, kik sokszor egész vagyonukat fektették bele a megvett mozgófénykép helyiségekbe, az engedély megtagadása által többnyire helyrehozhatatlan károkat szenvedtek. Ismételten kérték tehát az engedély megadását azzal az indoklással, hogy nem volt tudomásuk arról, hogy a mozgófényképvállalatokat nem lehet eladni - erre az eladó őket figyelmeztette. Az eladók, a mozgófényképesek, pedig azzal a védekezéssel álltak elő, hogy a vállalat eladása alkalmával jóhiszeműleg jártak el, mert szintén nem lettek kiértesítve arról, hogy a mozgófényképvállalatok nem elidegeníthetők. Egyes vevők ily módon tényleg tetemes anyagi károkat szenvedtek és ezért egyeseknek méltányosságból meg kellet adni az engedélyt.

Hogy azonban ilyen esetek többé elő ne fordulhassanak, illetve, hogy a vevők oly esetben az ellen fordulhassanak és tőlük káruk megítélését követelhessék, a rendőri engedélyek természete, jellege határozatilag állapíttatott meg és határozatilag mondatott ki az a rendőri engedély természetében rejlő jogi elv, hogy a mozgófényképvállalatok, amelyeknek főalkatrésze, lényege a rendőri engedély, adás-vétel, bérlet tárgyát nem képezhetik.

E határozatot az összes mozgófénykép engedélyesekkel közöltem és ezzel az e vállalatokkal gyakorolt szédelgésszerű s többnyire gyámoltalan egyének becsapására irányult üzérkedés végképp megszűnt.

A mozgófénykép helyiségek tulajdonosai szintén kérték a díjak teljes vagy felerészben való elengedését, de ezt a kérelmüket a fent érintett kielégítő üzletmeneten kívül már azért sem lehetett teljesíteni, mert ezek a vállalatok a díjak tekintetében még mindig a kulturális vállalatoknak biztosított kedvezményt élvezik és még mindig a legkisebb díjakat fizetik. Ily körülmények közt egyes vállalatoknál inkább a díjak fölemelése, mint leszállítása volna indokolt. Ezt azonban 1913. évben az 1914. év elején tapasztalt válságos helyzet, amely negymérvű csökkenésüket okozta, azután pedig a háborús viszonyok időszerűtlenné tették. A rendes viszonyok helyreálltával azonban a mozgófényképvállalatok számának a fővárosi igényeknek megfelelő egészséges megállapítása esetén - hacsak addig országos rendelet másként nem intézkedik - feltétlen szükséges lesz e vállalatoknak a többi mutatványi vállalatokhoz hasonlóan osztályozni és egyesekre jövedelmezőségükkel arányosan nagyobb díjakat kiróni.

Mert bármily kulturális jelentőségük is van ezen vállalatoknak, bármily ismeretterjesztők a nép, a tömeg művelődése szempontjából, bármily messze kiható fontossággal bírnak is, a vállalakozók csak üzleti szempontból foglalkoznak velük. Az üzlet érdekében azután többnyire csak a mutatványok hátrányait juttatják érvényre és kultúra helyett sokszor kultúrálatlanságot terjesztenek és a jó ízlést rontják. Az állapotoknak a vállalatoknak csökkentésével megindult, fokozatos javulása azonban reményt nyújt arra, hogy e vállalatok közül ki fognak emelkedni olyanok, amelyek valóban kultúrintézetek és ezek az ily helyiségeknek biztosított kedvezményekben lesznek részesíthetők - míg ellenben a többiek az üzleti mutatványokra vonatkozó díjtételek alá lesznek vonhatók.

 

(1915)

A mozgófényképvállalatok száma tekintetében a lefolyt évben nagyobb változás nem állott be. Az 1914. december havában fennállott 90 vállalat közül 1915. december havában 83 működött. Ezek közül 6 helyiségben csak vasár- és ünnepnapokon tartottak előadást, úgy, hogy az év végén 77 mozgófénykép mutatványi vállalatnak volt rendes havi engedélye.

Ezek a vállalatok a lefolyt 1915. Évben is jól voltak látogatva. A háború tehát általánosságban ez évben sem csökkentette bevételeiket és ha létszámokban mégis némi apadás mutatkozik ezt nem annyira a háború, mint inkább az a körülmény idézte elő, hogy a megszűnt vállalatok kevés kivétellel majdnem mind olyanok voltak, amelyek már a háború előtt keletkezésük percében sem voltak életképesek. E vállalatok megszűnése egyébiránt csak folytatása annak a háború előtt is már megindult apadó tendenciának, amelynek az volt az oka, hogy sokkal több ily vállalat volt a fővárosban, mint amennyinek létjogosultsága volt.

A mozgófényképvállalatok előadásai ellen a lefolyt évben csak úgy mint az orfeumok és dalcsarnokoknál, kevesebb panasz merült fel. E tekintetben tehát némi javulás állott be, aminek oka nyilvánvaló. A mozgófényképvállalatok száma három év alatt 119-ről 83-ra apadt. Kevesebb volt a vállalat és így az üzleti verseny is mérsékeltebb lett.

Csak a tűzrendészeti intézkedések be nem tartása miatt szaporodtak itt is a panaszok és ezért ezekben a vállalatokban is szigorítani kellett e tekintetben az ellenőrzést.

A mozgófényképvállalatok nemcsak a közművelődés, hanem a közerkölcsiség, közrend és közbiztonság érdekeivel is szoros kapcsolatban vannak és ezért nem esnek az ipartörvény rendelkezései alá, hanem rendőri engedélyhez vannak kötve. A szabad ipar elvei tehát náluk nem érvényesülhetnek. Ezeknek a vállalatoknak a rendőri érdekek korlátaihoz kell alkalmazkodniuk. Épp ezért létesítésüknél csak úgy, mint minden más rendőri engedélyhez kötött vállalatnál, elsősorban a rendőri követelmények irányadók. Ezek pedig a szerzett tapasztalatok szerint, kizárják azt, hogy a mozgófénykép mutatványi vállalatok aránytalanul és korlátlanul szaporíttassanak.

A mozgók számának csökkenésével a viszonyok javulnak, ami kétségtelenül igazolja, hogy az e téren észlelt rendellenes állapotok tényleg a mozgók túl nagy számának a következményei voltak. A most fennálló vállalatok szaporítása, illetve a megszűnt helyiségek helyett újabbak engedélyezése így szükségképp a régi tűrhetetlen állapotok fölidézését vonná maga után, erre pedig a rendőrség intézkedéseivel alkalmat nem szolgáltathat. Ez okból a lefolyt évben újabb engedély nem is adatott ki. Újabb engedélyek csak akkor lesznek kiadhatók, ha ebben az ifjúkorát élő szakmában bizonyos fokú megállapodás jön létre, vagy ha újabb engedélyek kiadása egyenesen a közérdek szempontjából kívánatosnak mutatkozik.

 

(1916)

Azon mozgók közül, amelyek már 1915. év végén szünetelnek, a múlt évben 5 helyiség végképp megszűnt. Azok közül pedig, amelyek az 1915. év végén működtek, 1916. végén egy szünetelt. Az 1916 év végén működő mozgók közül 6 csak vasár- és ünnepnapokon játszott, úgy hogy összesen 76 mozgó működött állandóan.

E vállalatok közül sokan a múlt évben időközönkint zsúfolásig voltak megtelve, dacára annak, hogy fölemelték beléptidíjaikat.

Az a körülmény, hogy ezek a helyiségek a rájuk nézve kedvező kereseti viszonyok dacára is kevesebbedtek, eléggé igazolja, hogy ezeknek a száma még a mai viszonyok mellett is, amikor az igények a szórakoztató vállaltok iránt soha nem várt fokra emelkedtek - fölülmúlja a főváros közönségének ily irányú igényeit. Ha figyelembe vesszük azt, hogy a működésben levő mozgók egy része életképtelen és tulajdonosaik közül sokan csak azért tartják fenn vállalataikat, mert, ha nem is hajtanak annyit, hogy belőle megélhessenek, mégis annyit jövedelmeznek, hogy a lakbért, melyre nézve több évre kötelezettséget vállaltak, és a készkiadásokat fedezhessék - megállapíthatjuk, hogy e vállalatok száma még mindig túl nagy és hogy e vállalatok további csökkenése a közrendészet érdekében még mindig kívánatos volna.

Ez okból újabb ily engedélyek ez évben sem adattak ki.

E vállalatok ellen újabb panaszok nem merültek föl, de a régi panaszok, köztük kifejlődött féktelen verseny és a fiatalkorúakra gyakorolt erkölcsromboló hatásuk miatt még ma is fennállanak. E panaszok rendszabályok alkotását teszik szükségessé és ha a mozgóknak mindenre kiterjedő szabályozása nehézségekbe is ütközik, az engedélyezhető mozgók számának hatósági megállapítása, a mozgófényképnek nyilvános bemutatásuk előtti hatósági megvizsgálásának elrendelése és a gyermeklátogatás hatósági szabályozása már nem késhetik soká.

 

(1917)

Az elmúlt évben 80 mozgófényképvállalati engedély volt érvényben, ezekből állandóan 1 szünetelt már a háború kitörése óta. Új mozgóengedély az elmúlt év folyamán sem lett kiadva, a jelenleg működők a főváros közönségének igényeit teljesen kielégítik.

Nagyobb panaszok a mozgófényképvállalatok ellen nem merültek fel, de a műsorok fokozottabb ellenőrzése és a forgalomban lévő filmek nagyrészének a fiatalkorúakra gyakorolt erkölcsrontó hatása szükségessé tenné a filmek előzetes hatósági bemutatásának és a fiatalkorúaknak kísérő nélkül a mozgófényképhelyiségek látogatásától való eltiltásának elrendelését.

 

(1918-1920)

A mozgófényékpengedélyügyek revíziója az 1920. évben határoztatott el. E kérdés elvi alapjai a 8454/1920. M. E. rendeletben szabályoztattak, a végrehajtási módozatokra nézve pedig a 68.800/1920. VII/a. belügyminiszteri rendelet tartalmazott utasításokat. A gyakorlati keresztülvitelre azonban már csak a következő, a beszámolóm keretén kívül eső évben került sor.

Meg kell emlékeznem, mint fontos körülményről az 1920. évben kibocsátott, a filmcenzúrát megállapító 55609/1920. számú belügyminiszteri rendeletről, mely az erkölcs és lélekromboló filmek kiküszöbölése dolgában jelentős fordulat. Az ez alapon létesült mozgóképvizsgáló-bizottság hozzájárulása nélkül film nem adható el. A bizottság egyúttal szigorú megállapítást tesz a tekintetben, hogy mely filmek adhatók elő, melyek nem, a 16 évkor aluli látogatóknak. Régen sürgetett orvoslás vált ezzel valóra.

 

(1921)

Az 1921. évben, mint kiemelkedő mozzanatról, a 8454/1920. M. E. számú rendelettel és ennek végrehajtása tárgyában kiadott 68800/1920. VII. sz. belügyminiszteri rendelettel szabályozott mozgófényképüzemek revízióját kell említenem. E revízió következtében az egyes üzemek előző rendőri engedélyeinek mintegy hetvenöt százalékától elvonatott az engedély, s az nagyobbára jogi személyekre ruháztatott át.

A revízió gondolatait s közérdekű céljait képviselő intencióknak a gyakorlatba való átültetése, a megoldás technikai és különösen pénzügyi része azonban nem járt a várt és óhajtott eredménnyel.

A régi engedélyesek helyiségeiket 1921. évi július hó folyamán tartoztak átadni az új engedélyeseknek, s ez a legtöbb esetben - a berendezést készpénzzel megváltva - meg is történt. Az új engedélyesek szakmabeli járatlanságuk, nemkülönben tőkeszegénységük miatt azonban sok akadállyal, itt-ott szinte elháríthatatlan nehézséggel küzdöttek, melyek között a legsúlyosabb, mindezeknek természetes következménye: a mozgófényképüzem jövedelmezőségének az üzemköltségekkel arányban nem álló redukálódása lett. Egyik-másik vállalat helyzete tehát egyenesen kritikussá vált, úgy, hogy csak az üzem teherkönnyítésével lehetett e különösen a kezdet lapjára írandó bajokon segíteni. Ezek közé tartozott a köteles bélyegilleték eltörlése, illetve mély leszállítása. Másik mentesítés, hogy a mozgófénykép előadásokra kivezényelt rendőri kirendeltségek a megállapított felügyeleti díjaknak csak 75%-át fizetik.

Az állapotok ma sem stabilizálódtak teljesen. Az 1921. év végén a mozgófényképvállalatok száma Budapesten 83 volt.