Lajta Andor

A magyar filmlaboratóriumok története
1901-1961

(Első rész: Filmspirál, 24. szám.)

Mobil filmlaboratórium

A Mobil-filmgyár csak nevében volt "filmgyár". Néhány filmjét Fejős Pál rendezte, előtte pedig néhány kisebbszerű ismeretterjesztő film forgatását vállalta a Mobil. Braun Károly mérnök, a vállalat tulajdonosának irányításával és kezdeményezésére többek között 1917-ben a Mobil készítette a gyöngyösi tűzről készült filmfelvételt. Operatőre Barta János volt. Nagyobb vállalattá csak a Tanácsköztársaság bukása után alakult, de ekkor is csak rövid ideig - 2-3 évig - és mire Fejős Pál elhagyta az országot, a Mobil is megszűnt.

A vállalatnak kisebbszerű laboratóriuma volt az Erzsébet körút 23. szám alatti házban, a Wesselényi utca sarkán, a ma is fennálló gyógyszertári épületben. A laboratóriumot itt is a lakásban, az épület legfelső emeletén alakították ki. Vezetője eleinte Turchányi Olivér volt és rajta kívül még két laboránsa volt az üzemnek, amikor Turchányi megvált az Uranustól, és ide lépett be. A laboratórium feliratokat is készített, főleg azonban saját és néhány egyéni filmvállalkozó filmjeit dolgozta fel. Az akkori viszonyoknak megfelelően volt 1-2 kopírgépe, fakádak és forgódobok. A fából készített berendezési tárgyakat a Malomsoky-bútorgyárban állították elő. A kopírgép Debrie gyártmányú, a feliratozásokra alkalmas gépe pedig Prévost, francia eredetű. A Mobilban alkalmaztak először szárítógépet. Egy erre a célra berendezett szivattyú segítségével továbbította a meleg levegőt a szárítóhelységbe, és ott a dobon kifeszített filmszalagokat gyorsan és tisztán megszárította. A laboratóriumi perforálógép Williamson-féle amerikai gyártmányú. Jelentékeny szakemberek, képzett laboránsok nem dolgoztak itt, hanem Braun mérnök esetről-esetre vett föl olyan fiatalokat, akik a filmlaboránsi vagy filmoperatőri pályára készültek. A vállalat, amely 1915-1920 között mint magánvállalat működött, 1920. április 9-én 4 millió korona alaptőkével részvénytársasággá alakult, azonban 1922-ben megszűnt.

 

Kruppka filmgyár és filmlaboratórium (1915-1949)

A világháború második esztendejében - 1915-ben - fellendült a magyar filmgyártás. Egymás után alakultak a filmgyártó vállalatok és a filmműtermek száma is már kettő volt (Kino Riport és az Uher műtermei). A filmkölcsönzők száma is egyre nőtt, jóllehet a külföldi filmek behozatala elé mindinkább nehézségek merültek fel. Angol és francia filmeket nem volt szabad behozni, és 1915 nyarán Olaszország hadba lépése után betiltották az olasz filmek importját is. Maradt tehát a sok német, kevés osztrák és néhány skandináv film. A konjuktúra javulásával természetesen kezdtek feltűnni az új filmlaboratóriumok is.

Kruppka András Nagyváradon született 1878-ban, és onnan került fel Budapestre. A Színiakadémia elvégzése után a Bonbonniére kabaréhoz szerződött, ahol felvette a Kovács Andor nevet. A Luxemburg grófjában 250-szer alakította Brisard festő szerepét. Amikor megvált a Királyszínháztól, több filmszkeccsben lépett fel. Ezek a háború előtti időkben váltak népszerűekké Budapesten. Első filmszkeccse a Feleségem hű asszony, azután A gyilkos, a Weisz Pista a huszár és Molnár Ferenc A gazdag ember kabátja című filmszkeccsben aratott nagy sikert.

Mint önálló vállalkozó elkészítette Karinthy Frigyes Robinson Krausz című filmszkeccsét, amelyben ő is játszott. Ezzel a szkeccs-csel bejárta az egész országot.

Munkássága közben nemcsak a film művészeti részét ismerte meg, hanem elsajátította az ipari tudnivalóit is és ez érdekelte és érlelte meg benne azt a gondolatot, hogy önálló filmgyárat alapít.

Két fivérével, Kruppka Józseffel és Kovács Gusztávval 1915. február 15-én megkezdte a Kruppka Filmgyár és Filmlaboratórium néven megindított vállalkozását. Az első időkben különösképpen bizonyos szatirikus jellegű trükkfilmekkel tűnt fel. 1916-ban átvette két testvérének részét, és attól kezdve 1949. júlis 14-ig a Kruppka házaspár vezette a vállalatot.

A Kruppka Filmgyár kezdetben meglehetően primitív berendezéssel főleg trükk- és árnyképeket készített. Ezek ismertté tették nevét, és szép számban kapta a megrendeléseket. Másik újítása a relief hatású mozgókép előállítása volt, ezenkívül tökéletesítette a vállalat a retusnélküli nagyításokat is. Már az első években oktató- és ismeretterjesztő filmek forgatását és laboratóriumi kidolgozását vállalta. A Kruppka-filmgyár nem tartozott a legmodernebb üzemek közé, azonban munkáját és dolgozóinak munkásságát mindenkor és mindenütt megbecsülték. A laboratórium "esze" és motorikus ereje szorgalmas gazdasági vezetője Kruppka András felesége volt (aki egykor szintén színésznőnek készült) és aki kitartóan végigjárta a filmszakma cégeit és vette fel a rendeléseket, gondoskodott az elvégzett munkák pontos és kifogástalan leszállításáról stb. Kevés ilyen dolgozó asszony működött ebben az időben a filmvilágban, mint Kruppka-"mama", ahogy őt népszerűen elnevezték. Munkatársai, akik a szakmát itt elsajátították és továbbfejlesztették: Gordán János, Szigeti Nándor és mások. A József körút 71. számú házban berendezett laboratóriumban éveken keresztül 3 db. favázas 1905-ös Debrie és 1 db. 1905-ös Ernemann típusú kopírgéppel dolgoztak, volt egy Pathé felvevőgépük is, amellyel alkalmi munkát vállaltak. Ez a gép persze kezdetleges kézi fogantyús típushoz tartozott. Egy darab 3 méter átmérőjű szárítódobon naponta kb. 1500-2000 métert dolgozhattak fel. A hívó fakádakat a szakmában ismert Szegedi-asztalosműhely készítette. Külön mutációs feliratgépen készítették a feliratokat. Különösen kitűnt a Kruppka-filmlaboratórium a feliratkészítéssel a némafilm idejében, és ezen téren az itt készített rajzos feliratokkal kitűnően emelte a némafilmek színvonalát. Az előhívóban és fixálóban két-két, a mosóban pedig hat ráma fért el egyszerre. A mosás szintén fakádakban történt. A Kruppka-filmlaboratórium a húszas években bizonyos konzerválóanyagot talált fel, amely a film kiszáradását akadályozta, és az egész filmanyagot szívóssá tette. A laboratóriumot az évek során lassan kiegészítették, sokszor modernizálták. Amikor egy-egy laboratórium beszűntette üzemét, Kruppkáék mindig átvettek "valamit", amellyel a berendezést felújították, kiegészítették. Így 1929-ben a hangosfilm bevezetésekor a hangosfilmek feliratozására rendezkedtek be - többek között a legelső hangosfilm, az Éneklő bolond feliratozását is Kruppkáék végezték - azután beszereztek egy lehallgató asztalt is, majd 1934-ben egy Turchányi-féle "Filmaty" benyomógépet. A Kruppka-féle feliratkészítés annyira tökéletes és kifogástalan volt, hogy az amerikai és német filmgyárak náluk készítették a Balkánnak szánt idegen nyelvű feliratokat.

A József körúti ház udvari részének első emeletén szinkrontermet is berendeztek, ahol azonban csak a hangosfilm kezdeti hónapjaiban végeztek ún. "szinkronizálási" munkálatokat, ezekkel később a hangosfilmtechnika haladásával felhagytak. A Kruppka Filmgyár 1938 októberében a József körútról átköltözött a XIV. kerület Bácska utca 29/b alatti saját házba, ahol már nagyobb termek és modernebb gépi berendezések álltak a vállalat rendelkezésére. Az első idők 8-10 munkása után valamivel később már 16 ember dolgozott a laboratóriumban, de a József körúton is már 12 főnyi személyzettel végezték a munkákat. A laboratórium nagyon jó iskola volt sok-sok laboráns számára, akik ma az állami üzemekben vezető állásban dolgoznak. A Bácskai utcában a berendezést kiegészítették egy Süllős-féle hívógéppel is, amely azonban ún. egyoldalú hívógép volt, tehát a negatív- és pozitívhívásnál mindenkor cserélni kellett a vegyszereket. Az új épületben beszerzett a Kruppka gyár még egy Sülős-féle feliratozásra is alkalmas Matipot-rendszerű kopírgépet, a vetítőteremben pedig egy teljesen újszerű Bosch-féle vetítőgépet állítottak fel. Itt helyezték el a József körútról áthozott feliratnyomó gépet is. A Bácskai utcában a vállalat erőteljesebben forszírozta a Hunnia filmgyár telepén készülő magyar filmek kopírozási és kópiakészítési munkálatokat, és nem egy magyar film kópiáján láthattuk ezt a büszke kitételt: Kruppka-kópia!

Külföldi bérmunkára is sokszor kapott a gyár megbízást, és ezen a téren is szállítóképesnek bizonyult.

A Kruppka Filmgyár laboratóriuma 1949-ig működött, ekkor az államosítás során beolvadt a Magyar Filmlaboratórium Állami Vállalatba. Több dolgozója átkerült az állami laboratóriumba, és néhány gépi berendezése is itt talált megfelelő felhasználási lehetőséget.

 

A budapesti filmgyárak laboratóriumai

A magyar filmgyártás 1914-1919 közötti öt-hat évben olyannyira fejlődött, hogy Budapesten hat filmgyárnak már hat műterme volt. A hetedik műtermet, vagyis a Star második filmműtermét csak a Tanácsköztársaság előtti hetekben kezdték építeni.

A hat filmgyár műtermei a következő helyeken épültek:

1. Astra Filmgyár, VI. Tomory tér, a Röppentyű utca és Rozsnyai utca sarok

2. Corvin Filmgyár, VII. Gyarmat utca 39.

3. Hungária Filmgyár, VII. Szövetség utca 10.

4. Phőnix Filmgyár, V. Sziget utca 21,

5. Star Filmgyár, II. Pasaréti út 80. (akkor még 80-ig számozták a hosszú Pasaréti utat).

6. Uher Filmgyár, IX. Ráday utca 31. (A kerületeknél az akkori kerületek számát adtam meg.)

 

Nos, vegyük sorjában a filmgyárak laboratóriumait:

Astra Filmgyár

Ahol ma a hatalmas lakótelepek állnak, 50 évvel ezelőtt pusztaság, homokmezők terültek el. Újpest felé menet a Váci útról jobbra ház és épület nélküli tér alakult ki, amelyet Tomory térnek neveztek el. Itt valamikor a magyar aviatika úttörői is gyakorlatoztak. Épült is egy hatalmas hangárszerű asztalosüzem, amelyet azonban a háború kezdetén már nem használtak erre a célra. Ezt a hangárt vette át a Balogh Béla rendező és Oláh Gyárfás Mihály vezérigazgató vezetése alatt álló Astra-filmgyár Rt. Az épület favázas alkotmány volt, amelyet filmgyári célokra úgy sikerült átalakítani, hogy félig üvegházfalakat építettek az alapra. A vállalatnak nem volt kimondott filmlaboratóriuma, csak később vette meg az egyik megszűnt laboratórium berendezését, és így a Tomory téren az Astránál fogatott elég tekintélyes számú filmet már ott dolgozták ki. A háború alatt Nagy Dezső, Adler Miksa és Vanicsek János működött itt. A laboratórium vezetője 1920-ban Róna Frigyes, laboránsai Balázs Henrik és Heltai Kornél. Balázs Henrik 1933-ban Heinrich Ballasch néven filmet forgatott Budapesten. 1921-ben a laboratórium beszűntette működését. A laboratórium rengeteg nehézséggel küzdött az épületbe bevezetett villanyáram bizonytalansága miatt.

 

Corvin Filmlaboratórium

A Corvinnak eleinte szintén nem volt még laboratóriuma. Hiszen Kordáék 1917-ben még örültek, hogy sikerült aránylag rövid idő alatt a filmgyárat felépíteni, azt berendezni és a felvételeket megkezdeni. Addig is, amíg a Gyarmat utcai filmlaboratóriumot üzembe helyezték, a Corvin bérbe vette Goldenweiser Ernőtől a Molnár utcában lévő Pathé-laboratóriumot, amelynek helyiségébe később a Kok, Arany és Rapid filmlaboratóriumok rendezkedtek be. A Molnár utcai Corvin filmlaboratóriumban feliratokat készítettek, de főleg a zuglói műteremben készült kezdeti filmeket dolgozták ki. Itt dolgozott egy ideig Schäffer László, később ismert filmoperatőr, aki 1918-ban Pásztory Miklós megbízásából a Molnár utcai gépeket, amelyek a Corviné voltak, átvitte a Gyarmat utcába, és ott berendezte azt a laboratóriumot, amelyből később kialakult a Kovács és Faludi laboratórium. Ezt a laboratóriumot 1917-1919-ben Seidl Ferenc vezette egy ideig, és Kovács Gusztáv volt az operatőrje.

A Pathé-laboratórium ebben az időben egészen az 1919-es átköltözésig Corvin Filmlaboratórium név alatt működött. A Molnár utcai berendezés a következőkből állt: egy fakádas hívó, két szárító forgódob, egy régi Ernemann rendszerű hívógép, egy Pathé trükk gép, egy francia gyártmányú Chillen rendszerű trükkgép. Itt a Molnár utcában dolgozták ki pl. az Aranyember című kétrészes filmet is.

A Tanácsköztársaság után költözött ki ez a laboratórium a Gyarmat utcába, és itt már az újabb filmeket, így pl. a Yamata, a Fehér rózsa, a Fekete tulipán című filmeket dolgozták ki elsőnek. Ez a három film volt az első laboratóriumi munka Zuglóban. A Gyarmat utcai helyiség nyolcszor nagyobb volt, mint a Molnár utcai, itt már többen is dolgozhattak, de teljesen új berendezést is szereztek be Kordáék. A Corvin filmlaboratórium vezetője egy ideig Rubin Ernő volt, aki előzően a Greshamben kezdte pályafutását, de ott dolgozott egy ideig Polik Dezső is, viszont Kovács Gusztáv volt a laboratórium - mint akkoriban mondották - totumfactumja.

A Corvin Filmgyár laboratóriuma, amelynek helyisége réges-régen eltűnt, a mai Hunnia Filmstúdió telepéről, és csak az öregek emlékeznek arra, hogy az valamikor ott volt, az évek során egyre jobban leromlott és technikailag visszaesett. 1921-ben Lakner Arthurt állították a laboratórium élére, azonban sok eredményt a lerongyolódott laboratóriumban már ő sem ért el. Vele dolgozott ekkor mint műszaki vezető Polik Dezső, a régi jónevű filmoperatőr. 1925-ben Barna Károly vezérigazgató rokona - úgy emlékszem sógora - Deutsch Gusztáv mérnök került a laboratórium élére mint műszaki és gazdasági vezető, miután azonban a Corvinban most már tulajdonképpen leállt a munka, sok dolga a laboratóriumban nem akadt. 1926-ban a csődbe jutott Corvin Filmgyárat bérbe vette a Filmipari Alap, és ezzel a laboratórium formailag is tulajdonképpen új kezekbe kerül, ténylegesen azonban már alig működött.

A Corvin laboratórium 1927-ben szűnt meg végleg, és rövid tárgyalás után a laboratórium helyiségeit és eléggé rossz állapotban lévő berendezését Kovács Gusztáv filmoperatőr, jeles filmtechnikai szakember és Faludi Sándor, a Kereskedelmi Bank volt tisztviselője és a régi Magyar-osztrák Filmipari Vállalat egyik tulajdonosa vette át, és ezzel befejeződött a Kovács és Faludi Filmlaboratórium 15 éves fennállásának története.

 

Hungária Filmgyár laboratóriuma

Ennek az 1917-ben alakult filmgyárnak a Szövetség utca 10-ben volt a műterme, a laboratóriumát azonban a IV. kerületi Szép utca 5. alatti épület alagsorában helyezték el. Itt többen dolgoztak az ismert filmlaboránsok és operatőrök közül, így elsősorban Karbán József, Zsabka Gyula, rövid ideig Eiben István és Rubin Ernő. A laboratórium tulajdonképpeni vezetője Raymond Pellerin francia származású, de már évek óta Budapesten élő filmoperatőr volt, aki a háború után is még egy ideig itt maradt. A laboratórium négy helyiségből állt, többnyire viszonylag apró szobákból. A berendezés egy részét Pellerin Franciaországból hozatta még a háború előtti hónapokban, részben pedig Liedl Gyula ismert mechanikája állította össze. Itt is a szokásos előhívó kádakat, mosókat, dobokat szerelték fel, volt egy-két kopírozógép, feliratkészítő berendezés stb., vagyis minden, ami egy laboratóriumnak kellett.

Persze, mai szemmel nézve, ez mind selejtes berendezés lenne, de hát 40-50 évvel ezelőtt mások voltak a munkaviszonyok is. A szokásos laboratóriumi berendezésen kívül volt a gyárnak egy francia eredetű Prevost és egy Pathé felvevőgépe is. A Hungária-filmeket Raymond Pellerin forgatta és ő maga dolgozta ki a Szép utcában, és vigyázott arra, hogy saját felvételeinek laboratóriumi munkája jó és kifogástalan legyen. Ma is, de akkor is sokan csodálkoztak, hogy a párizsi Gaumont Filmgyárban felnőtt és nevelkedett Pellerin miért éppen ezt a kezdetleges alagsori helyiséget választotta laboratóriumául, és miért rendezte be ennyire silányul? Pellerin, aki nem tartozott az abszolút korrekt emberek közé (nekem külön ügyem volt vele 1923-ban), a Hungáriára ráakasztotta többek között két saját gyártmányú ún. "sleif-kopírgépét" is. Ezek nem feleltek meg a célnak, mert szakmai nyelven "köszörülték" a filmet.

Amikor 1920-ban a Hungária Filmgyár megszűnt, és helyébe lépett az Orion Filmgyár, ez átvette a Szövetség utcai műtermet, de Szép utcai laboratóriumot nem, és ezzel a laboratórium meg is szűnt.

 

Phönix Filmgyár

A laboratóriumot nevezhetjük röviden "Gresham" labornak is, mert ez a laboratórium már 1912 óta a Gresham-palotában működött, a Ferenc József rakpart és a Mérleg utca sarkán. Hivatalos helye a Mérleg utca 2. volt. A laboratóriumot eredetileg a Hunnia Biograph Társaság rendezte be, hogy rövid játékfilmjeit ott dolgoztassa ki. A műterem a Sziget utca 10. alatti telepen, de a laboratórium itt működött. A Hunnia már 1912 végén és 1913 elején leállt, rövid intervallum után a Projektograph bérelte, majd 1915 őszén az akkor virágzó Kino Riport vette bérbe. Itt dolgozták fel a Kino Riport néhány játékfilmjét, híradóit, riportfilmjeit, sőt dolgoztak a kolozsvári Janovicsnak és egy ideig az Uherék részére is.

Itt dolgozott két tehetséges újságíró: Fröhlich János és Fodor Aladár, itt ellenőrizte saját munkáját a ma Amerikában élő Kertész Mihály és az évekkel ezelőtt elhúnyt Illés Jenő, a két kitűnő filmrendező. Az egész félemelet volt a Kino Riporté, közvetlenül a Gresham-kávéház fölött. A laboratórium az akkori viszonyokhoz mérten már eléggé nagy kapacitású üzem volt. Berendezése: 2 Bulldog rendszerű Debrie-kopírgép, 1 amerikai Williamson-féle kopírozó gép, 2 db. faszekrényes Debrie-kopírozó gép, az 1895-1900 közötti időben bevált konstrukciójú gép, 1 db. Williamson-féle perforáló gép, 1 db. Debrie-féle perforáló gép, 1 db. Williamson-féle feliratozó gép, később a Projectographtól kaptak egy Prévost-féle feliratozó gépet, ezenkívül rendelkezett a labor eredeti Pathé-féle statívos felvevőgéppel is. A laboratórium persze itt is rámákon hívott, és a legnagyobb kapacitású budapesti filmlaboratóriumok közé tartozott. A szárítódobokon 5000 métert lehetett szárítani. A laboratórium jó munkájára jellemző, hogy az 1916. évi koronázási filmet az Uherrel együtt a Kino Riport vette fel, és itt dolgozták ki. Ez a film sok száz példányban elkészült, és a világ minden tájára küldték, hiszen az 1916. évi december 30-i Károly király koronázás nagy esemény volt a háború alatt.

A laboratórium előbb Polik Dezső, majd Wastl Ottó szakszerű vezetése alatt állt, itt kezdte pályáját Eiben István is mint gyakornok, itt dolgoztak Berendik István, Schäffer László operatőr és mások.

A Projectograph Rt. 1917. április 6-án megalapította a Phönix Filmgyárat, amely azonnal bérbe vette a parlagon heverő Sziget utcai filmműtermet, a hozzá tartozó teljes berendezéssel és telekkel, és ott nagyszabású filmgyártást kezdeményezett. Ugyanakkor vette át a már visszaeső Kino Riporttól a greshambeli laboratóriumot, amelyet ezentúl nemcsak hivatalosan, hanem ténylegesen is Phönix filmlaboratóriumnak neveztek. Wastl Ottón kívül Karbán József, Kató-Kiszly István, Rubin Jenő, Schultheisz Mária és mások dolgoztak itt, és a kitűnő gárda sokáig maradt együtt. Csak 1920-ban történt némi változás: Wastl helyébe Zala Lajos lett a vezető és Hirschl Miklós az üzemvezető. Egy évvel már Polik Dezső vette át a laboratórium vezetését. 1922-ben újból visszakerült üzemvezetőnek Wastl Ottó, míg a vezetői állásra Glenczer Lászlót, Ungerleider Mór sógorát delegálták. A háború után a Phönix Filmgyár már keveset dolgozott, és inkább esetről-esetre kiadta a műtermet másoknak. A laboratórium munkája azonban nem esett vissza, és csak 1925-ben állította le a Projectograph mint a Phönix Filmgyár anyavállalata az üzemet, és az egészet áthelyezte a Dohány utca 106. számú ház alagsorába.

A Dohány utcában új élet kezdődött, sajnos sokkal kisebb arányban és mértékben, pedig kiváló szakembert állítottak az élére: Ehrenthal Zoltánt, akinek ebben az időben már kitűnő gyakorlati tapasztalatai voltak.

 

A Phönix a Dohány utcában

A Dohány utcai laboratóriumba átvitték a greshambeli laborból, amit csak fel tudtak használni, sok berendezési tárgyat pedig eladtak. A Dohány utcai Phönix berendezése így alakult: 1 Ernemann- és 1 Pathé-kopírozógép, 1 feliratozógép, 1 Ehrenthal-féle húzós feliratozógép, 1 külföldi trükkfelvevőgép. A Dohány utcai laboratórium napi teljesítőképessége elérte az 1300-1500 métert. A Phönix mindössze másfél évig, 1925-ig működött a Dohány utcai pincében, mert a további fennállását tűzrendészeti okok miatt meg kellett szűntetni. Ezzel a hatósági intézkedéssel végleg lezáródott a Phönix Filmgyár laboratóriumának munkásságban gazdag korszaka.

 

Star Filmgyár és Laboratórium

A pasaréti filmlaboratórium volt a legeszményibb és legegészségesebb filmlaboratórium. A mai pénzügyőri labdarugó pálya helyén még kies, jó levegőjű liget, kisebbszerű erdőcske állott, amely a filmgyár környékét kellemessé és otthonossá tette. Ide szívesen jöttek át az emberek az ebédszünetben néhány perces pihenőre, hogy a savanyúszagú hívók helyett egy kis erdei levegőt szívhassanak.

A pasaréti filmgyárat 1917-ben építették, és akkor nyílt meg a bejárattól jobbra lévő önálló laboratóriumi épületben elhelyezett üzem is. Ott, ahol ma a Hunnia ruhatárát helyezték el, működött 1917-1927-ig, tehát 10-11 éven át a laboratórium.

Ez az üzem egyedül és kizárólag a Star Filmgyárban forgatott filmek kidolgozására készült, miután pedig a Star Filmgyár és Filmkereskedelmi Rt. külföldi filmek kölcsönzésére is berendezkedett, ezeknek a feliratozását is készítette, ezenkívül külföldi fiókjai számára kópiákat is húztak le.

Amíg azonban a Star Filmgyár Rt. magalakult, ezt megelőzően a Rákosi Tibor tanár tulajdonában lévő Star Filmgyár (még nem részvénytársaság) két filmet forgatott: a János vitézt és a Karthausit. Ennek a két filmnek a nagy sikere tette lehetővé Rákosi Tibor és társa Deésy Alfréd számára, hogy a magánvállalkozás helyébe részvénytársaságot hozzon létre. És amíg az új műterem, mondhatnám kisebbszerű filmváros a Pasaréten felépült, a két Star-filmet egy budai házban, a Kis Rókus utca egyik négyemeletes épületének pincéjében elhelyezett "laboratóriumában" dolgozták ki. Ebben a pincében dolgozott Gabriel Vilmos laboratóriumi vezető és Halbritter Károly bécsi filmoperatőr, aki abban az időben - talán, hogy Budapesten jobban élhessen, mint a már félig éhező Bécsben - itt dolgozott a Starban. Mondanom sem kell, hogy a Kis Rókus utcai laboratórium nem tartozott a modern üzemek közé.

Ellenben teljesen modernül rendezték be és szerelték fel az új pasaréti laboratóriumot. Ennek a berendezése körülbelül így alakult ki: 2 Ernemann kopírgép, 2 Ernemann perforálógép, 1 Eclair kopírozógép, 4 szárítódob kb. 1000 m egyszeri feldolgozásra. A laboratóriumnak ezt a részét a földszinten helyezték el, míg a pincében, amely azonban száraz, egészséges hely volt, a hívók dolgoztak, az emeleten volt a perforálógép, a mechanika, kisebbszerű fotóüzem a mutációk és egyéb nyomtatványok készítésére, ragasztóhelyiségek és filmösszeállító-szoba (ma vágószoba).

Gabriel Vilmos után Vanicsek János, a kitűnő meglátású és nagyon tehetséges filmoperatőr vette át az üzem vezetését, és alatta igen magas színvonalon sikerült a laboratóriumot tartani.

Ez volt az ideális filmlaboratórium: a filmműtermekkel egy helyen, gyorsan át lehetett vinni az aznapi hasznos anyagot, azonnal lehetett előhívni, és órák múltán a rendező láthatta, hogy mi a jó és mi a rossz felvétel. A filmlaboratórium 1928-ban a Star filmgyár leállásával szűnt meg. A Filmipari Alap, amely birtokába vette a Star telepét is, nem állította vissza a laboratóriumot, hiszen a Gyarmat utcai telepen lévő, akkor már Kovács és Faludi néven működő volt Corvin-laboratórium feldolgozott később mindent, amit a Pasaréten és a Gyarmat utcában forgattak. A megszűnés után a berendezés legnagyobb részét a Kruppka-filmlaboratórium vette át annál is inkább, mert más filmszakmai vonalon (mozgóképszínházak bérlete révén) a két vállalat között elszámolási viszony állt fenn.

 

Uher Filmlaboratórium

Id. Uher Ödöné volt Budapest egyik legszebb és legmodernebb fényképészeti műterme a Kossuth Lajos utcában, a Haris-bazár épületében. Uher Ödön már 1911-ben, 1912-ben nagyon megszerette a filmet, és huzamosabb időt töltött Berlinben, ahol alkalma volt az akkoriban nagyon fejlődött német filmipart és filmművészetet tanulmányozni. Hazajövet az első filmeket még a fényképészeti műteremben forgatta, a körülményekhez képest igen szépen és jól komponált művészi feldolgozásban. Az első sikerek után Uher Ödön kibérelt egy Ráday utcai épületszárnyat, ott rendezte be a filmműtermet, míg a Veress Pálné utca 32. alatt a Szerb utca sarkán lévő műemlék jelzésű házban saját filmlaboratóriumot állított fel. Ez a laboratórium földszintes és emeleti helyiségekből állt, egészséges, száraz szobákból, termekből. A földszinten voltak a hívó, másoló, mosó és színező (virazsírozó) helyiségek, az emeleten rendezték be a szárítót, a negítvvágót és ragasztóhelyiségeket. A berendezés nagy részét saját mechanikában állították össze. Ebben a laboratóriumban dolgozott Virágh Árpád világhírű filmoperatőr, Áltmayer (Apáti) István, Kovács Gusztáv, Berendik István és ifj. Uher Ödön is, aki hamarosan megtanulta a filmkészítés egész tudományát a felvételtől a ragasztásig.Jó és szép munka került ki innen. Janovicsék Kolozsvárról nem egy film exponált anyagát küldték fel Uherékhez, hogy itt kidolgozzák. De a magán filmvállalkozók felvételeit is sok esetben Uherknél hívták, kopírozták és állították össze. 1916-ban itt húztak le 120 koronázási kópiát.

A kópialehúzáshoz különleges kopírozógépet állítottak össze, olyat, amelyen már nem kockánként kopíroztak, hanem a másolás már folyamatosan szalagon történt. A Kolozsvárott forgatott filmek egy részét Uherék hívták elő és dolgozták fel (a greshambeli Kino Riport laboratórium egyedül nem mindig győzte a sok munkát, mert akkoriban még alig néhány ezer méter volt a napi feldolgozási lehetőség).

A másológépet tulajdonképpen ifj. Uher Ödön, aki később az ismert Corex rendszerű hívógépet találta fel, konstruálta és az ő elképzelései szerint állították össze.

A filmlaboratóriumban reggel 8-tól délután 5-ig megszakítás nélkül dolgoztak, hiszen nemcsak az Uher-filmeket kellett feldolgozni, hanem a filmvállalatok külföldi filmjeinek feliratozási munkálatait is megkapták. A munka bizonyos rendszerrel folyt: az emeleten végezték az ún. száraz munkát, a földszinten a nedves munkákat. A vetítőhelyiségekben Ernemann-gépen vetítettek. A Pathé rendszerű mosógépek újszerű eljárással mosták a filmeket, amelyek egy különleges eljárással összeállított "filmliften" kerültek az emeleti szárítóba. A kopírozáshoz 4 másológépen naponta kb. 5000 m filmet dolgoztak fel. Az Uher Filmgyár laboratóriumára jellemző volt, hogy 2 óra alatt egy négyfelvonásos film 5 példányának modern írású feliratai készülhettek el, és ragasztották be a filmbe. A két perforálógép naponta 3500 m filmet perforálhatott. Egy adat az Uher filmgyár laboratóriumáról: 1916. június 1-jétől szeptember 15-ig kb. 200 000 m munkát végzett.

 

A budapesti filmlaboratóriumok helyzete a Tanácsköztársaság alatt 1919. március 19-1919. augusztus 8-ig

A Tanácsköztársaság kikiáltásának első napjaiban jelent meg a magánvállalatok és gyárak államosítására vonatkozó rendelet, és ezzel egyidejűleg "A mozgóképüzemek köztulajdonbavételéről szóló XLVIII. sz. rendelet" is. Eszerint állami tulajdonba került minden filmgyár, filmlaboratórium, filmkölcsönző vállalat, rokonipari üzem, valamint valamennyi mozgókép színház, minden ingó és ingatlan vagyonukkal, annak tartozékaival és az üzem folytatására szolgáló készpénzzel együtt.

Így került állami tulajdonba minden magyarországi, helyesebben minden budapesti filmlaboratórium is. (Ebben az időben csak Budapesten működtek filmlaboratóriumok.)

A filmlaboratóriumokkal nem is volt baj. A filmgyárakban lévő laboratóriumok folytatták a munkákat, a magántulajdonban lévő filmlaboratóriumok pedig mint állami vállalkozások szintén végezték munkáikat. (...)

(Folytatjuk)