John B. Kuiper

Filmmegőrzés a George Eastman Házban

(Image, 26 (1983):4:21-24.)

Manapság a filmen, illetve mágneses szalagon rögzített mozgóképek korukat leghívebbem tükröző kifejezési formává váltak. Nemcsak művészi alkotások ezek, de a kor történeti forrásai is. Bár az amerikai film- és videoszalagok napjaink Amerikájának eseményeit örökítik meg, napjaink mozgókép műfaját képviselik, jelentős nemzetközi befolyásra tettek szert. Sok országban az amerikai film egyenesen a nemzeti kulturális örökség részévé vált.

Sajnos, ez a jelentős kifejezőeszköz, ami egyben hordozó is (a filmszalag) magában rejti önön végzetét, a pusztulás okát kémiai és fizikai jellegében leljük meg, annak a technológiának a jellemzőjeként, amelynek létét köszönheti. (...)

A George Eastman Házban helyet kapott Nemzetközi Fotómúzeum I950 óta válogatja, gyűjti és őrzi a film- és a fényképészeti ipar színe java termékét, amely komoly kutatások tárgya lehet, ha a fotó- és filmművészet mibenlétét keressük.

A gyűjtemény jelentős része nitrófilmekből áll, amelyek - mint tudjuk - nitrocellulóz alapra készültek. (...) Az ún. nitrófilmet 1951-ig gyártották, amikoris kiszorult a filmgyártásból, átadva helyét az acetát alapú, ún. biztonsági filmnek.

A nitrófilmnek hajdan számos kiváló tulajdonsága volt: "friss" állapotban hajlékony, fizikailag erős volt, és csodás fényhatásokat tett lehetővé. Egy komoly hibája volt azonban: mérete változó, labilis volt, és az idő múlásával zsugorodott, törékennyé vált, komolyan sérült a felhasználás során. Ráadásul, rendkívül szeszélyesen, kiszámíthatatlanul tűzveszélyes volt, noha ma már tudjuk, hogy nem is olyan kiszámíthatatlanul, ahogyan hitték.

Az Eastman Kodak Vállalat 1983-ban megjelent A film kezelése (The Book of Film Care) című könyvében olvashatjuk a következő sorokat: a nitrocellulóz alapú filmnyersanyag viszonylag labilis. Nagy mennyiségben tűzveszélyes lehet, váratlanul, spontánul begyulladhat. Kísérleti körülmények között a bomlásnak indult, 1000 láb (kb. 500 méter hosszú) tekercs 41 Celsius fokon, dobozba zárva, 17 nap után gyulladt be.

A nitrófilm megőrzésén azt értik, hogy biztonsági filmre másolják át. Egy nemrég készült felmérés szerint a Múzeum nitróállománya megközelítően 8 millió lábnyi. Egy New Jersey-beli laboratóriummal működik együtt a Múzeum, amelyik a nehezen másolható, zsugorodott filmekre szakosodott immáron 40 éve. Egyike a Keleti Part azon kevés laboratóriumának, amelyik még ma is folyamatosan hív és másol fekete-fehér filmet, ami fontos tényező az igen jó minőségű kópiák előállításában.

A George Eastman Ház 1977-1983 között 2 787 691 láb nitrófilmet másoltatott át, és 5 059 287 láb biztonsági filmet állított elő.1

A még átmásolásra váró 8 millió láb nitrófilmet speciálisan az e célra kialakított, a múzeum háta mögött épült raktárban tárolják. Az épület hat önálló blokkból áll, és építésekor a ma is érvényes építészeti előírásokat érvényesítették. Az anyag egy részét a washingtoni Library of Congress-szel közösen a daytoni légibázison tárolják.

A raktárban szellőzőrendszer működik, és a levegő nedvességtartalmát állandóan, naponta ellenőrzik, csakúgy, mint a kópiák állapotát a dobozokban. Az utóbbit évente legalább egyszer értékelik. A bomlás mértékét megállapítják, a bomlott kópiát kiemelik és megsemmisítik.

1 A kettő közti méterhossz különbség abból adódik, hogy számos nitrófilm hangszalagját különálló kópiaként gyártják le és számolják, a képszalagot pedig először egy finomszemcsés, ún. mesterpozitívre készítik, majd egy ún. dubnegatív készül belőle, végül erről az ún. megtekintő kópiát húzzák le.

 

Az Eastman Ház nitrófilm-állománya

Az GEH nitrófilmet örző archívumai 1968 óta hangolják össze programjukat az állomány megőrzése érdekében. 1978-1983 között, különböző forrásokból 1 738 000 dollárt költöttek a nitróprogramra.

Kb. 30 000, csak nitrófilmen létező alkotást tartanak számon a GEH különféle archívumaiban. Ez annyit tesz, hogy megközelítőleg 128 000 000 láb átmásolásra váró nitróanyag van archívumok, filmvállalatok, magánszemélyek birtokában. Az amerikai archívumok becsült nitróállománya a következő:

George Eastman Ház 8 000 000 láb

Library of Congress 70 000 000 láb

Museum of Modern Art 5 000 000 láb

National Archives 5 000 000 láb

UCLA Film Archives 30 000 000 láb

Magánszemélyek és filmvállalatok 10 000 000 láb

128 000 000 láb

A GEH filmmegőrzési programja elismerten a legjobbak közé tartozik a kópiák minősége, a téma sokfélesége, a filmek származási helye, készítésük időpontja miatt. E gyűjteményben egyedülállóan gazdag az 1896-1914 közötti amerikai és külföldi filmanyag.

Bár az elmúlt 5 évben a felújítás üteme felgyorsult, így is még legalább 20 évre lesz szükség a teljes nitróállomány átmentésére. Szerencsére az állomány romlása lelassult, a filmanyag így tehát kitart addig.

Az amerikai közvélemény figyelmét is felkelti lassan a megőrzés jelentősége. Abel Gance Napoleon-jának és az Egy csillag született (A Star is Born) jelentős közönségsikerének is köszönhető volt, hogy az Amerikai Filmintézet az 1983-1993 közötti időszakot A megőrzés évtizedének nevezte el. Majdnem 80 év kellett a felismeréshez, hogy a film megőrzendő érték.

Szilágyi Gábor fordítása