LAPOZGATÓ

Az Uránia a pesti mozik Nemzetije volt

Mulatónak épült a város egyik leglátványosabb háza, melynek földszintje az Uránia mozi, emeletén pedig csaknem egy évszázada színinövendékek készülnék a pályára. Az építtetőt máig Oroszy Henriknek nevezik a különböző kiadványok, pedig Molnár Gál Péter gondos kutatómunkával kiderítette, hogy voltaképpen Antal, és az ipszilon se dukál neki.

A később Uránia-ház néven híressé vált épületet tervezve alkalmazta a velencei gótika és az itáliai reneszánsz gazdag formakincsét, vegyítve az arab-mór építészet díszítőelemeivel. Molnár Gál Péter így írja le az egykori mulatót: "Pompától fülledt, bársonnyal bélelt, rézkorlátos, aranydíszítésű, luxuskivitelű karavánszeráj. Lépten-nyomon rejtekajtók nyílnak. Csak meglököd a tapétaajtót, a polgárian ésszerű lépcsőházból máris följuthatsz a vasrácsos gangokról nyíló szobákba. A látványosságoktól, italtól felhevült vendégek könnyen visszavonulhattak hölgyeikkel."

Oroszi a millennium elmúltával tönkrement. Alhambra néven rövid ideig még működött itt egy másik mulató, majd vándorkomédiások vették birtokba, ezután viszont hosszú ideig más célokat szolgált az épület. A tudományos ismeretterjesztés otthona lett, melyet a kor színvonalán létező legmodernebb eszközökkel műveltek itt.

A múlt század második felében világszerte tért hódított a felnőttek művelését célzó szabad tanítás gondolata és mozgalma. Városunkban a Pesti Népművelési Kör, a budai, népszerű felolvasásokat rendező társulat folytatta ezt a tevékenységet, valamint a Magyar Természettudományi Társulat szervezett népszerű tudományos előadásokat a főváros közönségének. Nagy lendületet adott a mozgalomnak az 1897-ben megalakult Uránia Tudományos Társaság, mely diapozitív képsorozatokat és nyomtatott előadásszövegeket kölcsönzött országszerte. Ennek kebelében alakult meg a berlini és bécsi Urania színház példáját követve az Uránia Magyar Tudományos Színház a mai Rákóczi út 21-ben. Az intézmény a Magyar Tudományos Akadémia kezdeményezésére alakult meg, és komoly állami támogatást élvezett.

Olyan komoly tudósok álltak a vállalkozás mögött, mint Matlekovits Sándor közgazdász akadémikus, országgyűlési képviselő, Molnár Viktor művelődéspolitikus, minisztériumi államtitkár, vagy Klupathy Jenő fizikus, akadémikus, Eötvös József tanársegéde, aki megalapította és hosszú ideig szerkesztette az Uránia című folyóiratot.

A Tudományos Egyesület 1900-ban rögzített alapszabálya szerint: "Az egyesület célja az Uránia Magyar Tudományos Színházat, mint kulturális intézményt erkölcsileg, szellemileg és anyagilag támogatni, és az úton a főváros és a vidék nagyközönségével a tudományos és művészeti törekvéseket megismertetni és megkedveltetni, s az összes tudományos és társadalmi ismeretek történetét, fejlődését és jelenét oly módon mutatni be, hogy ez a komoly tudományos jelleg és erkölcsi érzék szem előtt tartásával mindenkor vonzó és szórakoztató legyen."

Az Uránia vetített képes előadásairól szinte mindent tudunk Magyar Bálint jóvoltából, aki A magyar némafilm története 1896-1918 című munkájában alaposan feltárta az egész témakört. Megállapítja, hogy a pesti Uránia kezdettől korszerűbb volt berlini mintaképénél, mert itt a vetített állóképek és szcenírozott jelenetek helyett mozgóképeket mutattak be.

Pekár Gyula Spanyolországról szóló beszámolóját például tíz összecsatolt mozgókép kísérte, mely tízperces bikaviadalt mutatott be. Nemcsak a meglévő kisfilmeket használták fel, hanem maguk is készítettek mozgófénykép illusztrációkat saját fényképészeti műhelyükben. 1902 nyarán szerepelt műsoron a Budapesti élet, melyhez ötvennyolc képet vetítettek, uszodai jelenetek láthatók, tűzoltók kivonulása és a Balatonon szórakozó Rákosi Viktor is. Vetített képekkel illusztrálták Prohászka Ottokár előadását a pesti nyomorról. Itt számolt be a világhírű svéd Ázsia-kutató, Sven Hedin tibeti expedíciójáról, és itt táncolt először nyilvánosan Isadora Duncan.

Az Uránia előadásainak legtöbbet emlegetett darabja a Tánc, melynek kultúrtörténeti anyagát Pekár Gyula és Kern Aurél zenetörténész állították össze. Zitkovszky Béla, az Uránia fényképészeti műhelyének vezetője az Uránia tetőteraszán készítette a mozgóképeket olyan művészekről, mint Blaha Lujza, Márkus Emília, Pálmay Ilka, Fedák Sári és az Opera vezető balerinái. Az 1901. április 30-i bemutatóra nem készült el az összes felvétel, erre vonatkozóan idézte Magyar Bálint a Magyarország cikkét: "Sajnos a programnak Blaháné tánca nélkül kellett megtörténnie, határozatba ment azonban, hogy Blaháné csárdása, Pálmai toborzója és Fedák Sári angol tánca utólag kerül beillesztésre. Ezek nélkül is 24 kinematogramm kerül bemutatásra, közülük alig egynéhány idegen... a többi mind saját felvétele az Urániának." - A filmek nem maradtak meg, de az előadás nyomtatott szövege és a színlapok a szereposztással igen. Á nagyközönség megismerhette Blaháné csárdását és Fedák Sári angol táncát is, mert a produkció több százszor volt látható az Uránia előadásain. - Az Uránia előadások páratlan népszerűségét jelzi, hogy Karinthy Frigyes is megörökítette az Így írtok ti-ben, Pekár Gyula a tudományos felcímmel. Címe: A bőr, ami Pekár A vas című előadására utal. Alcím: Három részben, 114 színesen vetített képpel és 18 mozgófényképpel. Az "Uránia" tudományos színház részére Pekár Gyula úr távollétében és helyett. Sokat idézett mondata: "Már a régi görögöknél találjuk a bőrt..."

Nagy Endre sem hagyta szó nélkül a Royal Orfeumban a tudományos ismeretterjesztést: "Ha megállunk a rengő-ringó aranykalászos magyar rónaságon, vagy az alkonyuló Tiszánál, hinnék-e kedves hallgatóim, hogy a Föld gömbölyű? Pedig úgy van. A tudomány kiderítette, hogy a Föld gömbalakot képez..."

A paródia szeretetteljes volt, de az idők zordak. A színház, mely tizenhét esztendeig a tudományos ismeretterjesztést szolgálta, 1916-tól kezdve filmszínházi műsorok bemutatására tér át. A tudományos előadások délutánra szorultak, majd idővel teljesen megszűntek. 1928-ban mentegetőzve írta az ötvenéves Pesti Hírlap jubileumi albuma, hogy az Uránia Színház mindazonáltal megtartotta azt az "előkelő tendenciát", azt a "disztingvált nívót" - amelyet a tudomány diktált számára: "Soha kisigényű és kis értékű tucatfilmet nem adtak itt még - folytatta a beszámoló. - Viszont: sok nagyszabású, művészi értékű filmet látunk és láttunk, az expedíciós, kutató-, felfedező, tudományos filmek legtöbbjét. Az Uránia egy-egy estéje fölér egy-egy színházi estével. A közönség a vörös- és aranycirádás teremben már egy színház impresszióját kapja; de azt kapja a kitűnő zenekar és a filmek művészi beállítása által is.

Ha valahol, hát itt érezzük leginkább, hogy a film egy pillanatig sem volt múló gyerekjáték; hogy a mostani, drámai maggal bíró filmek, az útleírások, a tanítófilmek adják meg legnagyobb értékét a Lumičre-testvérek korszakalkotó találmányának, a mozgófényképnek. A »boszorkányos mesterség« itt mutatja leginkább, hogy művészet, amellyel számolni kell!" - Ezekre az évekre vonatkozóan igaz is lehet ez a minősítés, Pongrácz Erzsébet Mozikalauza (A mi Budapestünk sorozat) az évtizedek távlatából is úgy látja, hogy 1916-ot követően az igényes filmek bemutatóhelye lett a földszinti nagy színházterem.

Új korszak kezdődött 1930-ban, mikor új elnevezést kapott az Uránia, UFA Palota lett belőle. (A berlini Universum Film Actien-Gessellschaft rövidítése.) Pekár Gyula adta el a legszebb pesti mozit az UFA filmgyárnak, a Filmipari Alap felügyelőbizottsági elnöki minőségében.

A második világháború utáni a Szovexport mozija lett, 1945. február 4-én itt tartották a felszabadulás utáni első filmelőadást. A Szabadság című napilap így hirdette a másnapi vetítést: "Az első orosz filmműsorral a hősi orosz fegyvert ünnepeljük: Az oreli csata. A győzelmes Vörös Hadsereg diadalmas küzdelmeinek történelmi jelentőségű, grandiózus riportfilmje; azonkívül 57600 német fogoly vonul át Moszkván. Orosz híradófilm Sztálingrád foglyairól, azonkívül A felszabadított Minszk... Minden előadáson haladó szellemű magyar művészek fellépte."

Az épület visszakerült magyar tulajdonba, az Uránia mozi ma a Színház- és Filmművészeti Főiskolától bérli a helyiségeket. Mint arról lapunk tegnapi számában beszámoltunk, az Uránia mozit bizonytalan időre bezárták.

Erki Edit
Népszabadság, 1999. június 3.

"Fényjátékház"

Hogy valami kevésbé szomorúról is beszéljünk, egy kis nyelvészet. Pesten, de vidéken is egyre többet szerepel a mozgófényképszínház megjelölésére ez a szó: "fényjátékház". Igaz, hogy a kinematográfképeket mutogató helyiség számára nincs jó szavunk. Kinematográf, ez idegen szó, hosszú, nehezen kimondható. Mozgófényképszínház csúnya is, hosszú is, kimondhatatlan is, a főkapitány el is tiltotta. Mozgószínház hazugság, mozgóképház tatárul van, mozgó nem elég komoly, mozi túlságosan kedélyes. A nép mindenütt feltalálta magát, mert ahogy nálunk mozinak nevezte el Heltai Jenő után a főváros és az egész ország népe ezt az intézményt, úgy a francia rögtön cinemának, a német azonnal kinónak és kintoppnak csúfolta a mozit. De egyik szörnyű magyar szóra sem lehet annyira haragudni, mint a "fényjátékház"-ra. Mert ez a "Lichtspielhaus"-nak a fordítása. A német nyelvújítók az utóbbi években minden idegen szót németre fordítottak, a reflektorból Scheinwerfert, az automobilból Kraftwagent, s így a kinematográfból Lichtspielhaust csináltak, azzal a megokolással, hogy ha az árnyjáték Schattenspiel, akkor a mozgófénykép Lichtspiel. Ez sem jó, mert nem kifejező, mert hiányzik belőle a találmányt leginkább jellemző mozgás fogalma, amit a "Spiel" nem fejez ki világosan. De megvan az a mentsége, hogy németes, először mert a Lichtspiel meglevő formába, a Schattenspiel és a Schauspiel formájában öntődött, másodszor, mert a "...spielhaus" megvolt a "Schauspielhaus" már elfogadott szóban, harmadszor pedig azért, mert a német nyelv szelleme megengedi, sőt büszkén megköveteli ezeket a háromszorosan, sőt többszörösen összetett szavakat. De sem fényjáték, sem játékház nem magyar szó, fényjátékház pedig kétszeresen rossz: elsősorban azért, mert a fénynek a játéka alatt mi már értünk valamit, mégpedig valami egészen mást, mint azt, hogy vetített alakok mozognak a vásznon, valami olyat, amit a magyar költők a fény játékának neveznek, s leírtak, mikor tengerről, naplementéről, napkeltéről, modern nyelven szólva világítási effektusokról volt szó; másodsorban rossz azért, mert a szándék, amellyel készült, ostoba; úgy magyaroskodni, hogy egy görög szó német helyettesítőjét fordítsuk le magyarra. Akkor már inkább legyen kinematográf görögül vagy mozgófénykép-színház cseremiszül, vagy mozi népiesen. Fényjátékház nagyon szép orosz szó, sőt magyar hazafias cselekedet, de csak arra jó, amire Rákosi Viktor használta a "bútorraktár" és "várkertrakpart" szavakat: a gyerekeinek mondta hangosan és dühös arccal, amikor rosszul viselték magukat. (1914.)

Molnár Ferenc

Több évre prolongálva

A fapados mozik kora végérvényesen lezárult; immár számos olyan filmszínházra lelhetünk, ahol egy egész álló nap is kevés ahhoz, hogy valamennyi termét kipróbálhassuk. Tavaly az országos jegybevétel 40 százaléka már a multiplexekbe folyt be.

Valaha még az volt a legfőbb gondunk, miként tudnánk megúszni a kiválasztott filmet a teljes elzsibbadás nélkül, a hangot csak nehezen lehetett érteni az állandó széknyikorgás miatt, s ha nem volt szerencsénk, úgy a friss filmélménnyel együtt - nem kívánt ajándék gyanánt - néhány szálkát (szülői legendárium szerint bolhát) is hazavihettünk magunkkal. Rég volt, s legfeljebb csak a nosztalgia mondathatja velünk, hogy szép volt. Azóta - sok más mellett - a mozistruktúra is teljesen átalakult.

Minden szempontot (természetesen az üzletieket is) figyelembe véve, a legnagyobb változást a soktermes úgynevezett multiplex mozik megjelenése hozta: jelenleg már öt ilyen - legalább hattermes - filmpalota működik a fővárosban, s épülnek az újabbnál újabb csodák. A multiplexek megjelenése szorosan kapcsolódott a nagy bevásárlóközpontok (mallok) megnyitásához: a sorban első Hollywood Multiplex a Duna Plazában, míg a második Cineplex Odeon a Pólus Centerben nyitotta meg kapuját. Ezeket követte a Cinema City a Csepel Plazában és a második Hollywood Multiplex a Lurdy Házban. Kilóg a sorból a joggal e körbe sorolható hattermes Corvin Filmpalota, amely egy régi patinás mozi átalakítása nyomán került be az illusztris társaságba üdítő kivételképpen. Ugyanis az általános tapasztalat szerint amennyiben egy mozi csak egy pillanatra is bezárt, többé soha sem működött moziként.

A mozilátogatók nem kis hányada kezdetben némiképpen idegenkedett a kereskedelmi centrumokhoz kapcsolt, üzemszerűen működő filmkomplexumoktól, ám az ellenérzések a tapasztalat szerint gyorsan megritkultak; győzött a multiplex varázsa. E mozik megnyitása ennek megfelelően be is váltotta a beruházók számításait: legalábbis ezt mutatták az 1997-es bevételi adatok (ez volt az első olyan év, amikor végig működött az első négy multiplex 25 terme, s decemberben megnyílt a héttermes Cinema City is). Tudni kell, hogy abban az évben a teljes magyarországi mozijegybevétel 60 százaléka, azaz mintegy 2,8 milliárd forint a budapesti mozikból származott, s ennek kétharmada (azaz az országos bevétel nem kevesebb, mint 40 százaléka) a multiplexekbe folyt be. Budapest jelentősége amúgy a mozipiacon úgyszólván vita nélküli: csak 1997-ben 40 százalékkal nőtt a nézők száma, a bevételek pedig egyenesen 80 százalékkal voltak nagyobbak az előző évinél. Az újfajta moziknak köszönhetően a korábbiaknál jóval több filmbemutatóra került sor, s a sikeres filmeket jóval tovább műsoron is lehetett tartani (egészen addig, míg ki nem futották magukat), míg korábban a "torlódás" miatt hamarabb lekerültek a vászonról.

Művészmozik szárnyalása

A multiplexek megjelenése mellett még egy jellemzője van a mozipiacnak: a művészfilmeket játszó "art" mozik még állnak. Nem utolsósorban azért, mert a filmkínálaton (durván fogalmazva a közönségfilm-művészfilm tengely mentén) szépen megosztoztak nagy testvéreikkel. Az artmozikban még 1997-ben is 718 ezer jegy fogyott, s a tavalyi nézőszámok is biztatóak: például az "artmultiplexként" működő 5 termes Művész mozi tavaly a hetedik volt a budapesti filmszínházak rangsorában, de az idén már a tavaly októberben megnyílt, szintén az arthálózatba tartozó háromtermes Puskin mögé kerülhet, az utóbbi ugyanis 1998 utolsó néhány hónapjában 103 ezres nézőszámot produkált.

A művészmozik a kihasználtság terén is felveszik a versenyt a multiplexekkel: a Tabán, a Szindbád, az Örökmozgó, vagy a Bem 35-40 százalék közötti telítettsége csak a listavezetők, a Hollywood Multiplex és a Corvin 40 százalék körüli, nemzetközi mércével mérve is impozáns mutatóihoz mérhető.

A magas látogatottsági mutatók (nyugaton már a 20 százalék körülinek is örülnek) érthetővé teszik a külföldi befektetők heves érdeklődését: a tervek szerint gomba módra fog nőni a multiplexek száma; csak győzzünk válogatni közülük. Egy dél-afrikai mozitársaság (Ster-Kinekor) például két ilyet készül építeni: a dél-budai Campona bevásárlóközpontban egy 11 vetítőtermes, 2414 férőhelyes csodát, míg a Nyugati Pályaudvar mellett épülő Westend Cityben egy 14 vetítőtermes, 3100 férőhelyes kolosszust. Miközben a Nyugati mellett (az egykori sátor helyén) a Budapest Film Rt. is tervezi - befektetők bevonásával - egy multiplex felépítését. S ez csak a kezdet, hiszen a Margit körút és Lövőház utca sarkára tervezett Mammut 2 nevű szórakoztató központban is épülne egy 10-12 termes létesítmény, amelyet szintén a Budapest Film Rt. kapna bérbe.

Az impozáns terveket látva egyes elemzők már arról beszélnek, hogy az esetleg 16-18-ra bővülő multiplexállomány Európában példátlan túlkínálathoz vezetne, hiszen a piac ennek csak a felét képes eltartani. Vannak, akik máris a kezdeti érdeklődés elmúltának tulajdonítják, hogy tavaly megtört a korábbi tendencia: 1997-ben még a megelőző évhez képest 2,3 millióval - 7,6 millióra - nőtt, tavaly azonban már mintegy 200 ezerrel csökkent a budapesti mozik nézőszáma. Ez a megállapítás azonban nem állja meg teljes mértékben a helyét, elvégre a nézőszám visszaesése számos hagyományos mozi bezárásával együtt következett be. Márpedig azok közönsége (számos okból, például anyagiak miatt) nem feltétlenül áll át a multiplexek látogatására, így az utóbbiak terjeszkedése nem ellensúlyozhatta a piac másik szegmensének összeomlását. S akkor még nem beszéltünk arról, hogy a kereskedelmi televíziók bővülő filmválasztéka vajon milyen hatást gyakorol a mozilátogatási szokásokra. A multiplexek (illetve az artmozik) - köszönhetően a különleges szolgáltatásaiknak, illetve kínálatuknak - alighanem túlélik e kihívást, ám ez egy újabb szög a hagyományos filmszínházak koporsójába.

Elérhető közelségben

A multiplexek általános sikerét látva nem árt felhívni a figyelmet néhány tanulságra. Először is, igazán sikereseknek azok a vállalkozások bizonyultak, amelyek a város centrumában, vagy legalábbis tömegközlekedési eszközökkel, mindenekelőtt metróval jól elérhető helyen nyitották meg soktermes mozijukat (Corvin, illetve Hollywood Multiplex). A magyar közönség ugyanis látnivalóan nem szeret a külvárosba utazni egy mozi kedvéért, ide a tömegközlekedés már komplikáltabb, az autózás pedig drága mulatság. Nyilván az anyaországbeli, e tekintetben eltérő szokásokra apellált az az izraeli befektető, amely Csepelen, a helyi Plazaban nyitotta meg a maga moziját, ám a Cinema City tavaly csupán 511 ezres nézőszámot produkált, ami nem sokkal több, mint a négytermessé bővített (s e kategóriából egyedül hazai magánkézben lévő) Kossuth mozi 420 ezer látogatója. Az újpalotai Cineplex Odeon is "csupán" 760 ezer látogatót vonzott, s a 10 teremmel megnyílt második Hollywood Multiplex sem igazolta eddig a várakozásokat (ami összefügghet azzal, hogy az otthonául szolgáló Lurdy-házban általában sem tolonganak az emberek).

A fent leírtak alapján azt vetíthetjük előre, hogy a multiplexek hamarosan (néhány intő példa kivételével) kiszorítják majd a hagyományos "kommersz" mozikat. A Kossuth és a Corvin példája mutatja, hogy fel lehet venni a kesztyűt; ám ehhez át is kell venni a konkurencia módszereit és technikáit. Emellett megjósolhatjuk, hogy az újonnan megnyíló multiplexek közül csak a belső városrészekben, illetve a metróvonalak mentén elhelyezkedők fogják beváltani a reményeket, s közöttük is kíméletlen lesz a verseny.

Barotányi Zoltán
Figyelő, 1999. május 20.

VISSZA