Filmspirál 20. - Szabadalmak



	Megjelent 1934. évi április hó 16-án. Magyar Királyi Szabadalmi Bíróság Szabadalmi Leírás 10948. szám. _ IX/f. osztály. Eljárás többszínű fényképek és mozgófényképek előállítására. Dr. Gáspár Béla orvos és vegyész Berlin-Schöneberg. A bejelentés napja 1932. évi július hó 20-ika. Németországi elsőbbsége 1931. évi július hó 20-ika.

	Már több eljárás ismeretes többszínű fényképeknek, különösen mozgófényképeknek az előállítására, amelyeknek alap gyanánt több, egymásfölött elrendezett, különbözően színérzékeny rétege van. Ez eljárások egyik része ezeknek a különböző rétegmélységekben fekvő színtelen részképeknek utólagos befestését követeli meg, ami magában véve ugyan keresztülvihető, de nagyon körülményes és nem önmagától megy végbe. A javasolt eljárások másik része szerint a kép előállításához szükséges festékanyagot színtelen, festékanyagképző anyagoknak bevitele révén a rétegben hagyják létrejönni. Ezeket az eljárásokat főleg azért alkalmazták, hogy ne vigyenek fényt abszorbeáló anyagokat a rétegbe. Ha pl. egy fényképészeti réteg intenzív vörösre van festve, akkor a bevitt festékanyag _ ha az elegendő koncentrációban van jelen _ zöld és kék sugarak belépését megakadályozza, amennyiben ezek már a felületen, illetve a felülethez közel abszorbeáltatnak. Ha már most egy ilyen réteget vörös sugarak		iránt érzékennyé teszünk, akkor ebben egy fényképészeti képet lehet kapni. A kép létrehozásában magától értetődően csak a vörös sugarak vesznek részt. Az eddig ismeretes eszközök, szerek és módszerek alkalmazásánál a festékanyagok önabszorpciója miatt nem volt lehetséges több, intenzíven festett, különböző fénysugarak iránt érzékeny, egymásfölött fekvő fényképészeti halogén-ezüstrétegen többszínű képeket előállítani. Ha pl. egy intenzíven kékzöldre festett rétegre egy intenzíven vörösre festett réteget öntenénk, akkor ez a keresztülnézésnél majdnem feketének látszanék és egy így exponált lemeznél a vörös sugarak csak a kék rétegig hatolnának és azután az intenzíven festett kék réteg felületén abszorbeáltatnának. Ámbár ismeretesek olyan módszerek, amelyek lehetővé teszik azt, hogy a réteg egész vastagságában megfestett ezüstkolloidképet festékképpé alakítunk át, mégsem lehetett ezeket a reakciókat, a fentebb leírt zavaró abszorpció miatt,



	egész vastagságukban megfestett, többrétegű fényérzékeny anyagokra gyakorlatilag alkalmazni. A találmány e nehézségeket különleges rendszabályokkal elkerüli és az az előnye, hogy a festékanyagot előre meghatározható koncentrációban és a kép előállításához szükséges intenzitásban több, egymásfölött fekvő, bensőleg összefüggő rétegbe visszük be. A találmány szerint lehetséges többrétegű festett anyagon a színes fényképészet és mozgófényképészet céljaira való másolatokat előállítani és ezenkívül a fényképészet és mozgófényképészet számára színes másolómintákat (úgynevezett mesternegatívokat és -pozitívokat) is készíteni, közvetlen felvétel segélyével vagy tetszőleges módon előállított, többszínű, átlátszó képeknek másolás útján való reprodukálása segélyével. Az egymásfölött fekvő festett rétegeket a találmány szerint oly fénysugarak iránt tesz-szük érzékennyé, amelyek számára a festett rétegek, illetve fölöttük fekvő rétegek gyakorlatilag színtelenek. A találmány szerint tehát nemcsak a részréteg abszorpciója, illetve áteresztőképessége van tekintetbe véve, hanem a fölötte fekvő színes rétegek abszorpciója is. A találmány szerint _ mint tipikus foganatosítási példa _ háromszínű képnek vagy mozgófényképfilmnek az előállítására a következőképpen járunk el: Három halogénezüstréteget, először egy kékzöld, azután bíborvörös és végül sárga festékkel fes		tett emulziót egymásfölé öntünk. A sárgára festett legfelső réteg elnyeli a kék sugarakat, a zöld és vörös sugarakat pedig átereszti. Ezt a legfelső réteget a találmány szerint a zöld sugarak iránt érzékennyé tesszük, pl. pinaflavollal vagy eritrozinnel. A legközelebbi réteget, amely bíborvörös és a zöld sugarak tekintetében önabszorpciója van, vörös sugarak iránt tesszük érzékennyé, pl. pinacianol, pinakróm, ortokróm, etilibolya stb. segélyével: a legmélyebb réteg számára, amely intenzív kékzöldre van festve, és amelynek a vörös sugarakat, illetőleg van önabszorpciója, az áteresztőképesség csak infravörös azaz kb. 680 m m-től felfelé van meg és ezt a réteget a spektrum infravörös része iránt tesszük érzékennyé, egy infravörös szenzibilizatorral, pl. kriptocianinnal, neocianinnal vagy rubrocianinnal. A legtöbb kék és zöld festékanyag _ amint az a spektroszkopikus vizsgálatokból ismeretes _ infravörös számára áteresztő és azoknak kb. 680 m m-tól felfelé éles abszorpcióhatára van. A festékanyagok ezen spektroszkopikus tulajdonságainak a kihasználása által és vélszerű szenzibilizatoroknak az alkalmazásával a találmány lehetővé teszi azt, hogy több, egymásfölött fekvő, intenzíven festett réteget három, szelektíven érzékeny régióra osszunk. Az intenzíven festett fényképészeti rétegek részint a saját részrétegük számára védőszűrőként, részint az alattuk fekvő részrétegek számára kiválasztószűrőkként hatnak. A



	fenti példában a legfelső rétegben a sárga festékanyag, a kék sugarak védőszűrőjeként, valamennyi részréteg számára hatásos: a középső réteghez csak zöld és vörös sugarak jutnak és azt saját intenzív bíborvörös megfestettsége a zöld sugarak hatásától megvédi: a legmélyebb fekvő harmadik réteget is megvédi a zöld sugarak hatásától. Viszont a kék rétegnél csak az infravörös sugarak maradhatnak hatásosak. Színes kép előállítása a találmány szerint a következőképpen megy végbe: Tetszőleges módszer szerint három részképet veszünk fel. Ezt a három részképet tetszőleges additív vagy szubsztraktív módszer szerint, egymásután vagy egyidejűleg, a fentebb leírt másolóanyagra másoljuk. E részképek mindegyikének _ akár negatívok, akár pozitívok alakjában _ csak arra a megfelelő részrétegre kell hatnia, amelynek a megfelelő színt kell visszaadni. Így pl. a vörösszűrőkivonatnak a kékre festett rétegre kell hatnia, amely pl. a fentebbi esetben infravörös iránt érzékeny: a zöldszűrőkivonatnak a vörös iránt érzékeny, bíborvörösre festett rétege és a kékszűrőkivonatnak a zöld iránt érzékeny, sárgára festett rétegre kell hatnia. Ezt vagy egy más eljárás szerint, időben egymásután következő, megfelelő fényszűrőkkel foganatosított másolással lehet elérni _ ahol is a fentebbi példában a vörösszűrőkivonatot az infravöröst áteresztő, a zöldszűrőkivonatot a		narancssárgát átbocsátó és a kékszűrőkivonatot a zöldet áteresztő szűrővel másoljuk _ vagy pedig az alábbiakban leírt eljárással. A fenti foganatosítási példában a rétegek egész érzékenysége mindenkor a spektrum hosszúhullámú része felé van eltolva. Másolóminták előállításának további, legcélszerűbb foganatosítási módjaként a találmány szerint a következőképpen járunk el: Színes negatív vagy pozitív másolómintákat állítunk elő (pozitív másolómintákat abban az esetben, ha a pozitív eljárásnál a másolóanyag olyan kémiai kezelését foganatosítjuk, amely fordított képet ad). A vörösszűrőkivonatból olyan színben, amely az infravöröst abszorbeálja, részképet állítunk elő _ pl. naftolzöldet _ amely kismérvű koncentrációban a narancssárgára festett sugarakat, szabatosabban a sugarakat kb. 650 m m-től lefelé áteresztő. A zöldszűrőkivonat számára kékre festett képet állítunk elő, amely a kb. 650_580 m m hullámhosszúságú vörös sugarakat abszorbeálja, a sárgaszűrőkivonat számára pedig bíborvörös részképet állítunk elő, amely kb. 500_600 m m között abszorbeál. Amint az e részképek abszorpciós körzeteinek az összehasonlításából kitűnik, mindegyik részkép a többi részkép sugarait teljesen átereszti. E részképeket vagy egyenkint, szűrőkkel vagy minikromatikus fénnyel kontaktusban másoljuk _ mint fentebb le van írva _ vagy pedig színes másolómintákká, azaz úgynevezett



	mesternegatívvá vagy _pozitívvá egyesítjük. A mesternegatívvá vagy _pozitívvá egyesített részképeket fehérfénnyel másoljuk és esetleg a színárnyalatok befolyásolása céljából korrekciós szűrővel másolhatjuk, amelynek rendszerint csak kevéssé kell megfestve lenni. A másolóminták egyes részképeinek az előállítása tetszőleges módszer szerint történhetik. Színes képeket állíthatunk elő pl. zselatinreliefek fölött egy ezüstkép alapján, továbbá közvetlenül a színnyomóeljárás vagy valamely edzőszínező-eljárás vagy cserzőeljárás szerint, vagy ugyanolyan módszer szerint, mint az előállítandó másolatokat egyidejűleg többrétegű festett anyagon, amilyent a jelenlegi eljárásnál másolatok előállítására is alkalmaznak és az alábbiakban részletesebben leírunk. Azonban a felvételt már több, egymásfölött fekvő, különbözően színérzékeny, színtelen rétegre is foganatosíthatjuk, amelyeket utólag festünk be ismert eljárások szerint vagy amelyek festékanyagképző anyagokat tartalmaznak. Mesternegatív vagy _pozitív, azaz egy színes másolóminta előállításának az a nagy előnye, _ amely különösen mozgófényképek előállításánál jelentkezik hatásosan _ hogy csak egyszer szükséges részképeket egyesíteni és ezekről korlátlan számú másolatot kontaktusban vagy optikai úton e bejelentésben leírt többrétegű anyagokon előállítani, oly módszerekkel ellentétben, amelyeknél minden egyes másolathoz több részkép egyesíté		se vagy többszörös egymásfölé másolás szükséges. Többszínű képek előállítása céljából az előhívott ezüstképeket festékképpé alakítjuk át és pedig a festéknek az ezüstkép helyén vagy fordítva, az ezüstmentes helyen való elroncsolása által oly reakciók útján, amilyeneket már korábban leírtam. Azonban tetszőleges más módszert is alkalmazhatunk festőképek előállítására, mint pl. a Luther és von Holleben-félét vagy cserzést és ezt követőleg a festéknek a cserzetlen helyen való kioldását, továbbá pácképzést és hasonlót. A találmány szerint az eljárás alapját képező elvet más módon is alkalmazhatjuk. Például a színes rétegek sorrendjét másképpen oszthatjuk be. Ez a következőkben részletesen le van írva. Továbbá _ spektrumnak a háromszínválasztás céljából eddigelé szokásos, három részre való osztásától eltérőleg _ körülbelül a (D) és (F) vonaltól kezdve három különböző színű részréteget azáltal lehet előállítani, hogy a részrétegek színérzékenységét másképpen választjuk meg, mint az eddig a tripack-oknál szokásos volt. A részrétegek eddigelé a spektrum minden ¹/₃ része, azaz a spektrum egy főszakasza számára a vörös, zöld és kék iránt voltak érzékenyek. Különböző színű, megfelelően érzékenyített részrétegeknek a találmány szerint való értelmezése azt célozza, hogy három, szelektíven érzékeny réteghez jussunk, három részrétegnek a legtágabb értelemben



	való visszaadására, azaz a három részrétegnek nem kell egyidejűleg a kiválasztószűrők szerepét átvenni vagy más szavakkal: a három részréteg különleges esetben három festékkivonat visszaadására szolgál, amelyek magukbanvéve színtelenek vagy színesek, minden esetre szín tekintetében úgy választatnak meg, hogy csak egy rétegre hatásosak. E kiválasztáshoz elegendő, ha a rétegeket mindenkor valamely főszínnek, azaz egy spektrumharmadnak egy része számára tesszük érzékennyé. Ez esetben a háromszínvisszaadás céljából a színérzékenységet a harmadik színben kiiktatjuk. PL. _Amint az első példában kifejtettem _ a spektálrégióhoz, amelyet vörösnek tekintünk, két részréteg tartozik: egy csak vörös, kb. 680 m m-ig terjedő hullámhosszúságú sugarak iránt és egy infravörös, kb. 680_800 m m hullámhosszúságú sugarak, valamint egy zöld, kb. 500_600 m m hullámhosszúságú sugarak iránt érzékeny réteg. Ez esetben a kék iránti érzékenységet nem használtuk. Úgy is járhatunk el, hogy a zöld spektrálszakaszhoz két részréteg tartozzék, amelyek mindegyike a spektrum kékzöld és sárgazöld része iránt érzékeny: pl. az egyik rétegnek sárgazöld sugarak iránt való érzékenységet kölcsönözünk, megfelelő érzékennyé tevő szernek, mint eritrozinnek vagy kinolinvörösnek az alkalmazásával, a másik rétegnek pedig kékzöld sugarak iránt való érzékenységet adunk, alkalmas érzékennyé tevő festék		anyagnak, mint pl. akridinnarancssárgának az alkalmazásával, amely _ mint ismeretes _ csak kb. 550 m m-ig tesz érzékennyé. Harmadik rétegként vagy egy kék iránt érzékeny réteget vehetünk és a vörös iránt érzékeny réteget elhagyhatjuk vagy fordítva, egy vörös iránt érzékeny réteget vehetünk és a kék réteget kiiktathatjuk. Az itt vázolt elvnek megfelelően azonban a spektrum infravörös régióját is két különböző érzékenységi körzetre oszthatjuk és e körzetek mindegyikéhez egy réteget oszthatunk be. Színes felvételeknek és másolatoknak az előállítására, amelyeknél minden egyes réteg a spektrumnak a háromszínkiválasztáshoz szokásos három főrégiója mindegyike számára érzékennyé van téve és a találmány szerint úgy festve, hogy a megfelelő spektralregión belül a festékanyag abszorpciósávjában egy áteresztőhézag marad nyitva, megfelelő, hasonlóan festett és érzékennyé tett réteget használunk a másoláshoz, amelyek a megfestés tekintetében a felvételhez használt anyagtól abban különböznek, hogy az abszorpcióhézagok a spektrum ugyanazon régióján belül, de egy más helyen maradnak nyitva. Másolásnál ezt a különbséget azzal egyenlítjük ki, hogy vagy egy másolószűrőt (vagy megfelelően monokromatikus fényt) alkalmazunk, amely a festékanyagok abszorpcióhézagait a másolómintákon kitölti vagy azáltal, hogy felvevő- és másolóanyagként mindenkor olyan festékanyagokat alkalmazunk,



	amelyek az abszorpcióhézagokat kölcsönösen kitöltik. Így pl. a másolóminta előállítására bíborvörös festékanyagot használunk, amely 600 és 560 m m között áteresztő. pl. (7, B1) klóraminvöröst: a másolóanyagnak megfelelő zöld iránt érzékeny rétegében egy rétegnek hasonlóképpen vörösibolyaszínű festékanyagot, pl. (B1) sziriusibolyát kell tartalmaznia (e két festék színe a szemnek nagyon hasonló), amely azonban 500 és 530 m m között áteresztő. Magától értetődik, hogy a rétegek érzékennyé tétele ehhez is igazodik. Az első esetben eritrozinnel, a második esetben akridinnarancssárgájával teszünk érzékennyé. Hasonló rend- szabályokat a spektrum kék vagy vörös részében is foganatosíthatunk. Pl. egy sárga festékanyagot, pl. (GG) pácsárgát, amely csak 475 m m-ig, a másolóanyagban pedig egy sárga festékanyagot, amely ibolyántúli színben áteresztő, alkalmazunk; vagy a felvételhez egy kék festékanyagot, amely csak 650 m m-on felül abszorbeál, pl. naftolzöldet, a másolóanyagban pedig olyan festékanyagot, pl. (EF) diamintisztakéket, amely 660 m m fölött áteresztő. Az első esetben, pl. pinacianollal, a második esetben kriptocianinnal tesszük érzékennyé. A fentebbi példában nem szükséges a másolóminták részképeinek a színeit a kiválasztószűrő színétől függetlenül megválasztani, mint ahogyan az a jelen eljárás néhány példájánál le van írva. A rétegek színei a kiválasztószűrő szí		neit vagy azoknak kiegészítő színeit kaphatjuk. Ezért ez utóbbi említett módszer különösen előnyös másolóminták előállítására és színes eredetiek felvételére. A találmány lehetővé teszi másolatoknak optikai úton vagy kontaktusban a film mindkét oldaláról való előállítását is. Eddig egy kétszínű film előállítására alkalmas másolóanyagokat mindkét oldalukon el kellett önteni és egymástól az aktinikus fényt abszorbeáló festékanyagréteggel elkülöníteni. A találmánynál elkülönítőréteg fölösleges, minthogy az intenzíven megfestett rétegeket a bevitt festékanyag szűrőhatása a saját színezéstől eltérő színezésű fénysugárzás ellen megvédi. A találmány szerint előállított rétegek nagy előnye az, hogy ezek a különleges érzékennyététel és intenzív megfestés kombinációjában egyidejűleg védőszűrőkként és kiválasztó szűrőkként vannak kiképezve és rendszerint nem szükséges még külön szűrőfestékanyagokat alkalmazni, amelyeknek a kép előállításában nincs része, ámbár ez a rendszabály a lehetőség körébe tartozik. Tegyük fel pl., hogy a színes képek előállítására kék sugarakat nagy mértékben áteresztő sárgát kell alkalmazni, amely pl. csak 480 m m-ig abszorbeál. Ez esetben ennek vagy az alatta levő rétegnek a védelmére az említett festékhez egy könnyen kimosható, sárga festéket keverhetünk, amely körülbelül 500 m m-ig abszorbeál. Hasonló hozzákevert festékanyagokat, amelyek a



	többi rétegek abszorbeáló tulajdonságait kiegészítik, a többi rétegben is alkalmazhatunk, azonban e festékanyagnak a festékanyagoskép előállításánál utólag nem kell résztvennie. A másolóminták festése tetszőlegesen változtatható vagy a felvétel tárgyának a színétől függően vagy ezt kiegészítően is, permutált feketefehér értékekkel (amint ez a "Photographischer Rundschau und Zentralblatt" c. folyóirat 25. évfolyamának 1_4. oldalain le van írva) vagy még célszerűbben a másolóminta egyes részképeinek a színeit a találmány szerint a felvétel tárgyának a színétől függetlenül választjuk meg: utóbbi szín csak a visszaadáshoz, illetve másoláshoz használt, megfestett, többszínű rétegek érzékenységéhez, illetve spektrális áteresztőképességéhez igazodik. Ily módon két-vagy háromszínű képeket kaphatunk. Tegyük fel, hogy kétszínű felvételt kell csinálni a fentebb leírt, megfestett és különbözően színérzékeny, többrétegű anyagokra. Kétszínű képhez a kékzöld- és vörösértékek visszaadására van szükség: pl. az első réteg legyen kék iránt érzékeny, azaz nem érzékenyített és olyan festékanyagot tartalmazzon, amely a kék és vörös sugarakat átereszti, pl. naftolzöldet megfelelő higításban. A második réteg vörös és sárga sugara iránt érzékeny és egy sárga festékanyagot, pl. metanilsárgát tartalmaz. A megfestett ezüstképeknek festékképpé való átalakítása után a kék kép egy világos		zöld, a vörös pedig egy sárga képpel lesz visszaadva. Az ilymódon kapott másolómintát rétegekre másoljuk, amelyeknek a felső rétegben kékre festett és kék iránt érzékeny, azaz nem érzékenyített rétege van, míg e mélyebb rétegnek vörösre festett és infravörös iránt érzékennyé tett rétege van. A naftolzölddel megfestett kép ez esetben az összes kék sugarakat át fogja ereszteni és csak az infravörös sugarakat fogja visszatartani, az ezüstcsapadék sűrűségével fordított vagy egyenes arányban _ aszerint, mint egy pozitív képet egy negatívról vagy a megfordító eljárás segítségével állítunk elő _ és ennek megfelelően fog az infravörös rétegre hatni. A metanilsárgával megfestett kép az összes infravörös sugarakat át fogja abszorbeálni és a legfelső kékre festett rétegre hatni. Az ezüstképnek már ismert és e leírás más helyén is említett rendszabályok segélyével festékképpé való átalakítása után kétszínű, kékzöld és vörös képet kapunk, amely a megfelelő színértékeket természethűen adja vissza. Magától értetődik, hogy hasonló módon az itt leírt, megfelelően festett, különbözően színáteresztő és érzékennyé tett rétegek kihasználása révén háromszínű képet is kaphatunk. Két vagy három, egymás fölé öntött, különbözően színérzékeny réteg helyett a felvételhez két, a fényérzékeny réteggel egymásra felfekvő filmet is alkalmazhatunk, az ismert bipack- vagy tripack _eljárás szerint vagy hasonló módszert használha



	tunk, amennyiben ezen egyrétegű filmek egyikét oly filmmel helyettesíthetjük, amelynek két vagy különbözően színérzékeny, esetleg meg is festett rétege van. Másrészt lehet ezeket az egymásfölött fekvő rétegeket még utólag oly színekkel is megfesteni, amelyek a másolás céljaira alkalmazandó festett halogénezüst-emulziók érzékenységéhez hozzá vannak igazítva. A következőkben az eljárás foganatosításához különbözően megfestett rétegeknek több elrendezé		sét és megfelelő érzékennyé tevő szereket sorolunk fel: ezek példáknak és főfoganatosítási módoknak tekintendők anélkül, hogy a találmány ezekre lenne korlátozva. A találmánynak azonban nagyon sok foganatosítási változata lehetséges, amelyeket mind nem is lehet e leírás keretében felsorolni. Az eljárás foganatosításához a fentebb felsorolt példákban említetteken kívül még a következő táblázatokban felsorolt elrendezéseket használjuk:

	A réteg saját színe: A réteg érzékenyítése: I. II. III. I. II. III. réteg réteg réteg réteg réteg réteg 1. biborvörös sárga kékzöld kék (nem ér- vörös infravörös zékenyített) 2. kékzöld sárga biborvörös kék (nem ér- zöld infravörös zékenyített) 3. sárga biborvörös kék kék (nem ér- sárgazöld vörös vagy (abszorpció (abszorpció (abszorpció zékenyített) infravörös kb. 480-ig) kb. 595_480) kb. 630_750 kb. 620_680) 4. kékzöld vörös _ kék (nem ér- infravörös _ zékenyített) 5. sárga kékzöld _ vörös infravörös _ narancssárga 6. sárga kékzöld _ vörös kék (nem ér- _ narancssárga zékenyített 7. kékzöld sárga _ kék (nem ér- vörös _ narancssárga zékenyített) _ A részkép színe a másolómintában (a mesternegatívban vagy pozitívban) Kékszürő-kivonat Zöldszürő-kivonat Vörösszürő-kivonat az I. réteg számára az II. réteg számára az III. réteg számára 1. kék sárga zöld (infravöröst abszorbeáló) 2. biborvörös zöld (infravöröst sárga abszorbeáló) 3. sárga biborvörös kék vagy zöld (infravöröst abszorbeáló)



	Kékzöldszürő-kivonat Narancssárgaszürő-kivonat 4. sárga zöld (infravöröst abszorbeáló) 5. kék zöld (infravöröst abszorbeáló) Feketefehér-résznegatívok vagy pozitivok másolásához való szürő színe, illetve áteresztőképessége Kékszürő-kivonat Zöldszürő-kivonat Vörösszürő-kivonat 1. vörös kék infravörös 2. zöld infravörös kék 3. kék sárgavörös vörös vagy infravörös Kékzöldszürő-kivonat Narancssárgaszürő-kivonat 4. infravörös kékzöld 5. vörös infravörös
	Az egymásfölé öntött és megfestett halogénezüstrétegek másolásánál oly módon is járhatunk el, hogy a megvilágítás (exponálás) a film mindkét oldaláról történik (a fenti táblázat 6. és 7. foganatosítási példái). Emellett a rétegek megfelelő védőszűrőhatása és érzékenyítése éppen úgy érvényesül, mint a filmnek egyik oldalról való másolásánál. E célra azok a másolókészülékek használhatók, amelyeket a kétoldalt leöntött filmek megvilágításához (exponálásához) alkalmaznak: másolóminták gyanánt közönséges feketefehér részképeket használhatunk és fehér fénnyel másolhatunk. A fehér fény ez esetben mindig csak egy rétegre hat, minthogy a rétegek megfestettségei védőszűrőkként hatnak. A rétegek szerkezete és működési módja a rajzon vázlatosan van feltüntetve, ahol is az 1. ábra egy fényérzékeny anyag metszete, amelynél az (a) réteghordozóra három, különbözőképpen megfestett (I, II, III) réteg van ráöntve. Köz		vetlenül az (a) réteghordozóra az (I) réteg fekszik fel. A réteg egész keresztmetszetére egy spektrum van ráépítve, amely a rajzon baloldalt az infravörös sugaraknál kezdődik és az egész látható spektrumra kiterjed. Az összes rétegeket átszelő függőleges vonalak _ amint ez már a felírásokból is kitűnik _ a hullámhosszúságot, pl 700 m m-t adják meg. (D) és (F) spektrum (D) és (F) vonalait jelölik, mimellett az előbbi a vörös és a zöld spektrummezők közötti elválasztóvonal, az utóbbi pedig a zöld és a kék spektrummezők közötti elválasztóvonal. A rézsutosan vonalkázott felületek a réteget színező festékanyag abszorpciógörbéit, a felületek függőleges vonalkázott részei a föléöntött rétegek átnemeresztőségei, illetve abszorpciói. Ezek a függőlegesen vonalkázott abszorpciók arra mutatnak, hogy a (III) réteg felületéről a (I) réteg felé behatoló fény révén (amint ezt a párhuzamosan egymás mellett levő nyilak mutatják), a spektrum egy részét a magasabban



	fekvő, festett rétegek mindig elnyelik. Ezért _ amint vázlatosan jelölve van _ a magasabb rétegek átnemeresztőségei bizonyos spektrummezők számára a mélyebben fekvő rétegekre is hatásosak. A rajzon levő csillagocskák a spektrum ama helyét jelölik, amelyek iránt az illető réteg érzékeny. 1. ábra. Az (I) rétegben a (rézsutosan vonalkázott) abszorpciógörbe kék festékanyagot jelent, vagyis az 600 és 700 m m között abszorbeál; a (II) rétegben bíborvörös festékanyagot, mely 600 és 500 m m között abszorbeál; a (III) rétegben sárga festékanyagot, amely 500 m m-nál kisebb hullámhosszúságú sugarakat abszorbeál. A kis csillagok ama spektrummezőket jelölik, amelyek iránt a réteg érzékeny vagy érzékennyé tétetett. Az I. réteg infravörös iránt van érzékennyé téve, kb. 680 m m-tól felfelé; a II. réteg a látható vörös iránt, a III. réteg a zöld iránt van érzékennyé téve. A 2. ábrán ama rétegek abszorpciógörbéi vannak jelölve, amelyeket az 1. ábra szerinti fényérzékeny anyag számára másolómintákul használunk és az ábrából látható, hogy a másolóminták egyes rétegei színes részképeket tartalmaznak, amelyek az 1. ábra egyes részrétegei érzékenységének kiegészítő színeit abszorbeálják. A 2. ábra (I, II) és (III) részrétegei színei az 1. ábra (I, II) és (III) rétegeinek érzékenységi körzetében abszorbeálnak. A 3. ábra a rétegek más megfes		tését mutatja. Mindegyik réteg mindenkor a spektrumnak ugyanabban a harmadában van érzékennyé téve, amelyben a réteget színező festékanyag abszorbeál. Az ábrából kitűnik, hogy ámbár az érzékennyététel ugyanabban a spektrumrégióban történik, azonban az abszorpciógörbék, illetve a festékanyag koncentrációja és fajtája úgy van megválasztva, hogy ugyanabban a spektrumrégióban, amelyben a festékanyag főabszorpciója megy végbe, még egy kis abszorpcióhézag marad meg. Pl. az 1. ábra szerint a főabszorpció a vörös spektrummező hosszúhullámú részében megy végbe, az érzékennyététel azonban a vörös spektrummező rövidhullámú részébe van helyezve. A (II) rétegben az abszorpció a zöld részben van meg, az érzékennyététel azonban a zöld spektrumszakasz hosszúhullámú részében, tehát ez esetben a zöld spektrumszakasz sárga részében megy végbe. A (III) rétegben azonban, amely sárgára van festve, a sárga festékanyag koncentrációja úgy van megszabva, hogy az abszorpció nem terjed egészen a kék iránt érzékeny (III) réteg sajtá érzékenysége régiójának a határáig. A 4. ábrán hasonló elrendezés van feltüntetve, de azzal a különbséggel, hogy a kék spektrummezőben az érzékennyététel a spektrum kék részében még tovább fekszik. Az 5. ábra másolóanyagot mutat, amelynek ama helyeken vannak abszorpcióhézagai vagy ezzel



	egyértelmű érzékeny részei, amelyek számára a 4. ábrán jelölt festékanyagok abszorbeálnak. A (III) réteg érzékeny helye a rövidhullámú ibolyaszínben van. Az 5. ábra szerinti anyagot akkor lehet megfelelő másolóanyagként használni, ha a 4. ábra szerinti anyagot felvevőanyagként alkalmazzuk. A 6. ábra kékszínű filmek számára való festett felvevőanyagot mutat. Az (I) réteg vörös iránt, a (II) réteg pedig normálisan kékzöld iránt érzékeny. Ezeken a rétegeken kétszínű felvételt csinálhatunk, mimellett mindegyik réteg a látható spektrumnak csak egyik fele iránt érzékeny. Az (I) réteg sárgára van festve. Ez a festés védőfestékanyagként szolgál és egyúttal festékanyagként egy másolóminta képzésére, amely olyan részképet ad, amely a másolóanyag érzé		kenységéhez kiegészítő színű. A másik részkép, amely a (II) rétegben keletkezik, a látható sugarak számára teljesen áteresztő, csak a hosszhullámú vöröst abszorbeálja. E festékanyagból kell azután a másolóminta második részének képződnie, amely a spektrum infravörös részét abszorbeálja. A 7. ábra kétszínű képek számára való fényérzékeny anyagnak másolóanyagát mutatja. A felső, kékre festett réteg, amely a spektrumnak vörös és sárga részében abszorbeál, a 6. ábra szerinti vörös részképet fogja felvenni és kék iránt lesz érzékeny. Az (I) réteg infravörös iránt érzékeny és vörösnarancssárga festékanyagot tartalmaz. Ez a spektrum infravörös részében fog reagálni. Erre a részre hat az a kép, amely a felvevőanyagnak a 6. ábra szerinti (II) rétegében keletkezik és amelyet infravörös fényben másolunk.

	1 rajzlap melléklettel.



	*Dr. Gáspár Béla*



	Kovács Gusztáv



	Megjelent 1934. évi április hó 16-án. Magyar Királyi Szabadalmi Bíróság Szabadalmi Leírás 109431. szám. _ IX/h. osztály. Eljárás és berendezés a hangosfilmgyártásban a képpel utólag szinkronizálandó beszédszöveg-fordítás felvételére. Kovács Gusztáv filmoperatőr Budapest. A bejelentés napja 1933. évi május hó 18-ika.

	A találmány eljárás a hangosfilmgyártásban a képpel utólag szinkronizálandó beszédszövegfordítás felvételére, valamint berendezés az eljárás foganatosítására. Az ilyenfajta felvételeket ezidőszerint úgy készítik, hogy az idegennyelvű filmet levetítik a színészek előtt, akik a szövegfordítás bemondásakor igyekeznek a lehetőség szerint a filmen beszélni látszók szájmozgását utánozni. Ennek az eljárásnak rendkívüli nehézsége és bizonytalansága abban van, hogy a szövegfordítást bemondó színésznek nagy pontossággal el kell találnia azokat az időpillanatokat, amikor a szöveg bemondását elkezdi, illetve abbahagyja, mivel különben olyankor hallunk beszédet, amikor a képen játszó színész szája nem is mozog, vagy olyankor látunk szájmozgást, amikor beszélt szöveget nem is hallunk. A beszéd megkezdésének és befejezésének előírásszerű időpontját a jelenleg szokásos felvételi eljárás mellett azért nagyon nehéz tökéletes pontossággal eltalálni, mert a film igen tekintélyes sebességgel _ percenként 28 m		vagy másodpercenként 24 kép _ pereg le. A találmány szerinti eljárás ezt a nehézséget teljesen kiküszöböli. Lényegében az eljárás abban van, hogy a szövegfordítást elmondó színész előtt egy, a film lepergési sebességéhez képest lassítva mozgó papírpályát pergetünk le, amelyben a beszédszöveg fel van írva. A beszéd megkezdésének és befejezésének időpontja azáltal válik érzékelhetővé, hogy a papírszalagra a szöveg alá vagy fölé írt kezelési és befejezési jelek egy helytálló mutató alatt haladnak el. A papírszalag lepergési sebességét oly alacsonyra kell választani, hogy a szalagra írt szöveg még olvasható legyen; ezen követelmény keretén belül tetszésszerinti lepergési sebesség választható. Célszerűnek mutatkozott pl. a beírt papírszalagot percenként mintegy 5_6 m sebességgel járatni, de választható természetesen ettől eltérő sebesség is. A bemondott fodításszöveg fényképészeti rögzítése azután a szokásos, a jelen találmány körébe nem tartozó módon megy végbe.



	*Kovács Gusztáv*



		A fentiekben vázlatosan ismertetett felvételi módszert megelőzi a lassan haladó papírszalag kikészítése. Ez oly módon történik, hogy az eredeti film hangcsíkján a beszélt szöveg szótagjainak kezdő és végső pontjait láthatóan kijelöljük, az ezen pontok által meghatározott vonalhosszakat arányosan megrövidítve átrajzoljuk egy papírszalagra, a vonalakra pedig a szövegfordítást _ esetleg még az idegennyelvű szöveget is _ ráírjuk. Ugyanezt a papírszalagot pergetjük le azután a bemondó színész előtt a helyes megszólalási és elhallgatási időpillanatok tökéletesen pontos kijelzése céljából. A találmány felöleli még azt a berendezést is, amellyel az eredeti film hangcsíkján a beszélt szöveg szótagjainak kezdő és végső pontjait láthatóan ki lehet jelölni. A rajzon a találmány szerinti berendezés egy példaképeni kiviteli alakjában vázlatosan van bemutatva, ahol is az 1. ábra a lassítva forgatott, az elhangzó szótagoknak, illetve szavaknak megfelelő vonalhosszakat tartalmazó papírszalagot kikészítő berendezés oldalnézete; a 2. ábra felülnézete; a 3. ábra a már kikészített _ átírt _ és a hangos filmmel szinkrón, de kisebb sebességgel mozgó papírszalagok elrendezését és hajtását mutatja felülnézetben, míg a 4. ábra egy ily papírszalagot tartalmazó szekrénynek függélyes metszete. (a) az idegennyelvű szöveget		hordó hangosfilm a (b) hangcsíkkal; (c) a fényforrás és az optika, (d) a fotocella, (e) hajtómű, amellyel az (a) film kézzel tetszésszerinti sebességgel hajtható. Az (a1) dobról lefutó film az (a2) nyíl irányában haladva az (a3) dobra fut fel. Az eredeti _ idegennyelvű _ (a) film (b) hangcsíkján a beszélt szöveg szótagjainak kezdő és végső pontjait tetszésszerinti, e célra alkalmas és ismert berendezéssel lehet kijelölni. A találmánybeli, e célra való berendezés jellegzetessége, hogy a film áll, míg a fényforrás, az optika és a fotócella a hangcsík mentén csúszópályán a helytálló film fölötti tetszésszerinti sebességgel ide-oda mozgatható. Ha egy bizonyos filmszakaszon a beszélt szöveg szótagjait láthatóan _ pl. tűszúrással vagy színes irónnal vagy bármely más módon _ kijelöltük, úgy egy másik filmszakaszt hajtunk az (e1) kézi fogantyúval a (c) optika alá, (f) papírszalag, amelyet a filmhajtószerkezetről a (g, h) lassító áttétellel kényszerművesen hajtunk és amelyre a rövidített hangvonalhosszakat átírjuk. A rajzon látható kivitelnél a lassító áttevés a (g) csavarból és a (h) csavarkerékből áll, de használható erre a célra természetesen bármilyen más szerkezeti kiképzés. A (h) csavarkerékről az (f) papírszalagot az (f1) nyíl irányában hajtjuk, vagyis jobbról balfelé, szemben az (a) filmszalagnak balról jobbfelé való haladásával. (i) morseírószerű készülék, amellyel az (f) papírszalagra jeleket írunk oly módon, hogy a (b)



	*Film(szinkron/hang/technika)történet*



	hangcsíkon kijelölt szótagkezdő vagy szótagbefejező jelnek a helytálló (j) mutató alatt való elhaladásakor az (i) morseíró rugóhatás alatt álló irónját kézzel rányomjuk a szalagra, illetve a befejezőjelnek a mutató alatt való elhaladásakor a morseirónt az (f) papírszalagról felemelkedni engedjük. Ily módon egy bizonyos, a (b) hangcsíkon kijelölt szótagvonalhossznak az (f) papírszalagon olyan megfelelő mását kapjuk, amelynek hossza oly arányban rövidebb a (b) hangcsíkon kijelölt hossznál, mint amily arányban lassúbb az (f) szalag haladási sebessége az (a) filmszalag haladási sebességéhez képest. Az (f) szalagból annyi kerül alkalmazásra, ahány szereplő van, lehet azonban két szereplő részére is csak egy szalagot alkalmazni, amely esetben a kétfajta szöveget kétféle színben írjuk. Több szalag alkalmazása a könnyebb leolvasás mellett még azzal a előnnyel is jár, hogy egyidejűleg folyó beszédek esetében az utólag belépő beszélő megszólalásának időpontját áttekinthetőbben lehet kijelölni. A nemcsak kézzel, hanem elektromosan vagy más módon is végezhető morseírószerű szerkezet he		lyett lehet kézzel működtetett pick up-ot is használni. Az ismertetett módon beírt (f) szalagokat a bemondott szövegfordítás felvétele céljából (k) szekrényekben helyezzük el, ahol azok az (l) üveglap alatt peregnek le a színész előtt, akinek a szöveg bemondásánál csak arra kell ügyelnie, hogy megszólalását és beszédének elhangzását a helytálló (m) mutató alá kerülő megszólalási vagy elhallgatási jelhez igazítsa. Az (f) beírt papírszalagot az (s) elektromotorról, az (r, p, q, o) lassító áttevéssel hajtjuk, az áttétel mértéke egyezik az átírószerkezet hatjóművéével. Célszerű, ha a beszédszövegfordítást bemondó színész az idegen nyelvű filmet nem is látja, de az idegen beszédszöveget mégis hallja; ez ugyanis lehetővé teszi, hogy beszédje hangerősségének, színárnyalásának és ütemének megválasztásánál figyelembe vegye a beszédet esetleg kísérő egyéb hanghatásokat, mint természeti hangokat, zörejeket vagy más ilyeneket. E célból mindegyik (k) szekrényhez, illetve (f) papírszalaghoz minden színész részére egy-egy, az idegennyelvű hangosfilmről hangot hozó (t) fejhallgató van szerelve.

	2 rajzlap melléklettel.



	*Kovács Gusztáv*



	Mihály Dénes



	Megjelent 1934. évi október hó 15-én. Magyar Királyi Szabadalmi Bíróság Szabadalmi Leírás 110889. szám. _ IX/h. osztály Fényképészeti hangfeljegyzés végnélküli filmszalagon. Mihály Dénes okl. gépészmérnök Berlin-Wilmersdorf. A bejelentés napja 1933. évi november hó 7-ike.

	Hangfeljegyzések hordozójaként már javasolták a szokásos lemezek helyett, véges vagy végnélküli filmszalagok alkalmazását, melyekre mechanikai vagy fényképészeti úton jegyezték fel a hangokat. Az ily végnélküli filmszalag hátránya, hogy a reprodukáló készüléket, a filmszalag lefutása után, mindig át kell kapcsolni oly célból, hogy a film ellentétes mozgási irányánál a hangfeljegyzés következő sorát le lehessen játszani. Ez az átkapcsolás nemcsak a reprodukció megszakításával jár, hanem zavaró zörejt is okoz. E hátrányok teszik alkalmatlanná a hangfeljegyzésnek ezt a módját hosszabb zenedarabok reprodukálására. Folytonos leadás lehetővé tételére, a hangfeljegyzésnek végnélküli szalagon, spirális alakjában való elrendezését is javasolták már. E hangfeljegyzéseknél az a hátrány lép fel, hogy ha a film elszakad, ami könnyen előfordul, nem sikerül azt ragasztás útján helyreállítani, mert a hangfeljegyzés egyes sorai a ragasztás helyén többé nem folynak egymásba, amikor is az egész film használhatatlanná válik. Mindezeket a hátrányokat a ta		lálmány szerint úgy küszöböljük ki, hogy a fényképészeti hangfeljegyzéseknek végnélküli filmszalagon való elrendezésénél a hangfeljegyzés minden sora a filmszalag szegélyével párhuzamos és az egyik sor vége fokozatosan megy át a következő sor elejébe. Ily módon egyrészt a reprodukáló készüléket a reprodukció alatt nem kell átvezérelni és másrészt a netán elszakadt filmszalag ragasztás útján újból helyreállítható anélkül, hogy a reprodukció jósága szenvedne. A hangfeljegyzés egyenesvonalú sorai ugyanis ragasztás útján ismét pontosan összeilleszthetők és a ragasztási hely a reprodukáló fénysugarat nem befolyásolja. A találmány ily módon a végnélküli és véges szalagok előnyeit egyesíti, hátrányaik nélkül. A mellékelt rajz a találmány szerinti hangfeljegyzés példaképpeni megoldási alakját szemlélteti. A (2) görgők körül futó végnélküli (1) filmszalagon elrendezett, egymással és a filmszalag szélével párhuzamos fényképészeti (3) hangfeljegyző-sorok a (4) helyen fokozatosan mennek át egymásba. Az ily hangfeljegyzések reproduká



	*Mihály Dénes*



		lása céljából, a reprodukáló készülék fénysugarát, valahányszor a (4) hely a fénysugár útjába esik, fokozatosan tovakapcsoljuk. Ez pl. a fényforrásnak vagy egy, a fénysugarak útjába elhelyezett tükörnek, prizmának stb.-nek elmozgatásával			történik. A hangfeljegyzésnek a (4) helyen nem kell folytonosnak lennie, hanem e helyen meg is szakítható. Tekintettel arra, hogy a reprodukálásnál ily módon keletkező kb. ¹/₁₀ másodpercnyi szünetet az emberi fül nem érzékeli.

		1 rajzlap melléklettel.



	*Film(hang/technika)történet*



	Megjelent 1938. évi augusztus hó 1-én. Magyar Királyi Szabadalmi Bíróság Szabadalmi Leírás 118562. szám. IX/h. Osztály _ M. 10915. Alapszám. Készülék több egymásmellett fekvő hangsávból álló fényképészeti hangfeljegyzés felvételére és leadására. Mihály Dénes mérnök, Berlin. A bejelentés napja 1936. évi december hó 5-ike. Németországi elsőbbsége 1935. évi december hó 6-ika.

	Több, egymásmellett fekvő hangsávból álló fényképészeti hangfeljegyzések felvételére, illetve leadására alkalmas készülékek már ismertesek. Ezeknél a felvevő illetve letapogató fénysugár a filmszalagra keresztirányban eltolódik mégpedig úgy, hogy a film előtt annak haladási irányára keresztben eltolható fényrekesz van elhelyezve és a fényforrás, valamint az optika együtt tolódik el a fényrekesszel, hogy a filmnek a pontszerű megvilágítását, illetve átvilágítását a fényképész minden állásánál biztosítsa. A fenti leadókészüléket feljegyzéshez is használhatjuk, amikor azonban a leadáshoz valló állandó fényerejű fényforrást a beszédárammal vezérelhető fényforrással, pl. ködfénylámpával kell helyettesítenünk. Eltekintve attól, hogy a fényforrás eme szükséges kicserélése már magában is terhes, miután a szükséges pontos beállítás és a csatlakozások változtatása bizonyos gyakorlatot igényel, emellett nem is lehetséges, hogy a felvételt, pl. kerrcellával végezzük el,		miután a kerrcella és a polarizátorok számára szükséges tér nem áll rendelkezésre s ezenkívül további hangsávra való átkapcsolásnál a mozgatandó alkatrészek súlya túl nagy volna. A találmány tárgya effajta készülék, melynek tapintásra, továbbá a felvételre való és a beszélőáramokkal vezérelhető fényforrása, valamint mozgatható tükre vagy prizmája van, melynek segítségével a filmre az egyik vagy a másik fényforrás fénye vetíthető. E szerkezetnél az átmenet a leadásról a felvételre vagy fordítva, tükör vagy prizma egyszerű átfordításával érhetjük el, mivel mindkét fényforrás már előre pontosan be van állítva, valamint üzemképes kapcsolatban áll. Hogy felvevő fényforrás tekintetében ne legyünk ködfénylámpa vagy gázkisülésű lámpa alkalmazásához kötve, hanem, hogy állandó fényerejű fényforrást kerrcellával kapcsolatban használhassunk, valamint, hogy csökkenjen a szerkezet amaz alkatrészeinek súlya, melyek az egyik hangsávról a másikra



	*Mihály Dénes*



		való átmenetnél mozognak, mind a letapintó fényforrás, mind pedig a felvételre való fényforrása, valamint az adott esetben alkalmazandó fényvezérlő berendezés is helytállóan van elhelyezve és köztük, valamint a mozgatható tükör vagy prizma között egy-egy fényforrások fénynyalábját párhuzamosra irányító lencse van elhelyezve. Ennél az elrendezésnél tehát a film előtt lévő fényrekesszel együtt csak egy kondenzort kell a filmre határirányban eltolni, mely a fényt a fényrekeszre összpontosítja, miután a kondenzor előtti párhuzamos sugármenet folytán a fényforrás távolsága a kondenzortól tetszőlegesen változtatható anélkül, hogy ezzel a fényforrás pontszerű képét a filmen hátrányosan befolyásolnánk. A rajz a találmány kiviteli példáját vázlatosan szemlélteti. Az (1) filmet, mely a (2) dob körül szalad és az orsóra újra felcsévélődik, a nem ábrázolt fogasdob végtelen orsóval húzza le. A dobban (3) keret függőlegesen eltolható. A keret a (4) kondenzort és az (5) hasítékkal ellátott (6) fényrekeszt hordja. Az utóbbira (7) ferde tükör van erősítve. A (2) dob belsejében (8) fotocella van elhelyezve és a dob falán az (5) hasítékkal szemben a film egész szélességére kiterjedő függőleges nyílás van. A (3) keret a (9) éllel kétkarú emelő rövid (1) karján nyugszik és hosszú (11) karja végén (12) fogas ívvel van ellátva. Az ív fogaiban a (14) elektromágnes kilincsszerűen		kialakított horgonya, valamint a (15) rugóval a fogasszegmens felé nyomott (16) kilincs kapaszkodik. A (13) horgonyt a (17) rugó emeli. Az (1) film egyik éle (18) mélyedéssel van ellátva. A filmnek (18) bemélyedéssel ellátott élére rugózó (19) görgő fekszik fel, mely a ráerősített (20) érintkezővel együtt a (21) pont körül forgathatóan van ágyazva. A (20) érintkező a (22) áramforráson át a (14) elektromágnes egyik sarkával, a (23) ellenérintkező pedig a mágnes másik sarkával van összekötve. A film egyik hangsávjáról a következőre való önműködő átmenetet a filmszalag (18) bemélyedése vezérli, amennyiben az a (19) görgővel való minden egyes találkozása esetén zárja a (20, 23) érintkezőt. Ezzel gerjed a (14) mágnes, magához vonzza horgonyát, mely viszont a (12) fogazott ívet egy foggal lenyomja s ezáltal a (3) keretet a rajta lévő optikával együtt egy hangsáv szélességének megfelelő terjedelemében megemeli. Mihelyt a (18) bemélyedés a (19) görgőt elhagyta, a mágnes nem kap többé áramot és a (17) rugó a (13) kilincset a fogas ív következő fogához emeli; a fogasívet a (16) kilincs mindenkori helyzetében megtartja. A (4) kondenzor alatt egy a (24) fogantyú segítségével a (25) vízszintes tengely körül forgatható tükör van elhelyezve. E tükör egyik oldalán helyezkedik el a tapintásra való (27) fényforrás, pl. izzólámpa, és e lámpa fénysugarait párhuzamosra irányító (28) lencse, a



	*Film(hang/technika)történet*



	másik oldalára szintén (29) izzólámpa van elhelyezve, melynek sugarai a két (30) nikolprizmából és (31) kerrcellából álló vezérlőszerkezeten át a párhuzamosra irányító (32) lencséhez jutnak. A (26) tükör rajzolt állása szerint a készülék hangfelvételre használható, amennyiben a (28) lámpának a (31) kerrcelláival modulált és a (32) lencsével párhuzamosra irányított fénysugarai a tükörről a (6) kondenzoron át a ferde (7) tükörre és erről az (5) hasítékon át a filmre		vetítődnek. Ha a (26) tükröt visszaadásra való átkapcsolás céljából 90o-kal elfordítjuk, akkor a (27) lámpának a (28) lencsétől párhuzamosra irányított fénysugarait ugya-nezen az úton a filmre vetíti s a filmen átlépő fény a (2) dobban elhelyezett (8) fotocellát éri. Az (5) hasíték és a (6) kondenzor emelése és süllyesztése a fénysugármenet optikailag pontos beállítását nem befolyásolja, mivel a kondenzorba csak párhuzamos fénysugarak lépnek be.

	1 rajzlap melléklettel.





	Megjelent 1939. évi december hó 1-én. Magyar Királyi Szabadalmi Bíróság Szabadalmi Leírás 122226. szám. IX/f. osztály. _ T. 6245. alapszám. Berendezés a filmzsugorodás kiegyenlítésére Tobis Tonbild-Syndikat Aktiengesellschaft cég, Berlin. A bejelentés napja 1938. évi augusztus hó 24-ike. Németországi elsőbbsége 1937. évi szeptember hó 3-ika.

	A találmány célja filmek, különösen hang- és kép-hangfilmek zsugorodásának kiegyenlítése. A filmszalag hossza ugyanis idővel változik, megrövidül, mely jelenség a filmzsugorodás neve alatt ismeretes. E filmzsugorodásnak az az eredménye, hogy régebbi filmszalagok az újakhoz képest megrövidülnek, mely rövidülés nagyságrendje egy százalék törtrésze és néhány százalék között ingadozhat. Hangos filmek felvételénél, másolásánál és eladásánál a feljegyezett hangjel hangmagassága csak a másodpercenként továbbított hordozó hosszától függ. Ha az ilyen hangfeljegyzésekkel ellátott film idővel megrövidül, leadásakor a hang magassága emelkedik, ha azonos meghajtószerkezettel és a film azonos pergési sebességével dolgozunk. Más feljegyzésekkel nem kapcsolatos, tiszta hangfilmek esetében a hangmagasság ily csekély változásának esetleg nincs is nagy jelentősége. Ha azonban a hangfeljegyzés egyéb feljegyzésekkel van bizonyos viszonyban, pl. kép- és hangfilmek szinkron leper		getésénél, nem a másodpercenként lepergő filmhossz, hanem a feljegyzések másodpercenként lepergő tartalma irányadó. A filmszalagokat ezért lyuksorokkal látják el, úgyhogy a fogazott dobokkal való továbbításnál a feljegyzések tartalmának egyforma mértékű továbbítását érjük el, tekintet nélkül arra, hogy a film hossza zsugorodás folytán változott-e, vagy sem. Ha a fogazott dob úgy van méretezve, hogy pontosan a friss, nem zsugorodott filmhez illik, ugyanez a dob a zsugorodott filmet nem egyenletesen, hanem a fogak számának megfelelő lökésekkel fogja elmozgatni, mert mindegyik fog a hozzátartozó lyukba való hatolásakor a filmet a zsugorodás mértékével lökésszerűen előrehúzza. Hangos filmeknél az ilyen lökésszerű továbbításnak az a nagy hátránya, hogy leadásnál az egyenetlen mozgás frekvenciája felülhelyezkedett zavaró frekvencia alakjában hallható lesz. Fontos tehát, hogy a hangos filmeket lepergetésük alkalmával a megfelelő szerkezeteken teljesen egyenletesen, lökésszerű továbbítás



	*Film(fotó/kémia)történet*



	elkerülésével húzzuk át. Különösen fontos és nehezen teljesíthető e követelmény a hangos filmek másológépeinél, melyekben mindig friss, nem-zsugorodott filmszalagot, a filmmásolatot kell egy régebbi, többé-kevésbé zsugorodott filmszalaggal, a filmnegatívval, egyazon berendezésben, egyidejűleg továbbítani. A hangos filmet a fent ismertetett okoknál fogva a megvilágítás és letapintás helyén nem fogazott dobokkal, hanem sima görgők között továbbítják. E sima menesztőgörgő mögött, illetve előtt a filmszalag útjában a szalag szinkron lepergetését biztosító, fogazott dobok vannak elrendezve. Gondoskodni kell azonban arról is, hogy a filmszalag esetleges lökésszerű elmozdulásait a fogazott dob a megvilágító görgőre át ne vigye. A célra különböző eljárásokat javasoltak. Abból az elvből indultak ki ezeknél, hogy a filmszalagot hosszirányban megfelelő pontossággal csak úgy lehet továbbítani, hogy a sima menesztőgörgő súrlódó hatása a kinyitott filmszalag valamely felületén érvényesül. Ha azonban a filmszalag meg van hajlítva, a homorú filmfelülete a film középhosszához képest csekély mértékben megrövidül, míg a domború filmfelület e középhosszhoz képest kissé megnyúlik. Aszerint már most, hogy menesztőgörgő a homorú vagy a domború felületre hat, a továbbítás sebessége a középsebességhez képest kis mértékben csökkenthető vagy növelhető. Ezt		a jelenséget a filmmásológépeknél fel is használták olyképen, hogy a zsugorodás mértéke szerint kisebb vagy nagyobb átmérőjű menesztőgörgőt alkalmaztak. A zsugorodott (negatív) filmet közvetlenül a görgőre helyezték, míg a nem-zsugorodott (pozitív) filmet a filmnegatívon helyezték el. E két filmszalag (súrlódás hatására való) egyidejű továbbításánál a két különböző filmhossz kiegyenlítődik, mert a hosszabb, nem-zsugorodott filmet a homorú vagyis rövidebb súrlódással hajtották meg. Ennek az eljárásnak az a hátránya, hogy a zsugorodás minden nagyságrendje számára külön menesztőgörgőt kell alkalmazni, mimellett a zsugorodás csak ezen nagyságrend esetében egyenlítődik ki. Különböző zsugorodású filmek önműködő kiegyenlítése azonban nem következik be. E hátrány kiküszöbölésére filmhurok elrendezését is javasolták a sima menesztő görgő és a fogazott dob között. E hurok a filmszalag továbbításának a fogazott dob által meghatározott mértéke szerint más és más alakot vesz fel és így a menesztőgörgőn más és más görbület keletkezik. Ezáltal a továbbítás sebessége a megvilágítás helyén önműködően növekednék vagy csökkenne. Ezen ismert elrendezésnél ellennyomó görgőt kell alkalmazni, mely a filmszalagot aránylag nagy nyomással szorítja a sima görgőhöz. E szorítógörgőnek akkora nyomást kell kifejtenie, hogy a







		filmszalagok egymáshoz képesti eltolódása (Schlupf), mely a pozitív film hurokképzése folytán könnyen következhetnék be, feltétlenül elkerültessék. Filmszalagok továbbításánál azonban nagy nyomás alkalmazása nem kívánatos, nemcsak a film mechanikai igénybevétele miatt, de különösen azért is, mert a ma használatos nagy érzékenységű filmek emulziói nyomással szemben rendkívül érzékenyek. A találmány értelmében mármost a kiegyenlítő filmhurok előnyeit használjuk fel anélkül, hogy a sima menesztőgörgőn másológépeknél a megvilágító dobon nagy nyomást kellene alkalmazni. A találmány értelmében nemcsak a görgő előtt, hanem mögötte is filmhurkot rendezünk el. E filmhurok tangenciális erői a menesztőgörgőn egymást kölcsönösen megszüntetik, úgyhogy a görgő és a filmszalag közötti kellő súrlódást a továbbításhoz aránylag kisnyomású nyomógörgő biztosítja. A menesztőgörgő előtt és mögött elrendezett hurkok ezenkívül a szalag különböző görbületeit idézik elő a továbbítás helyén és így a szalagnak a két film közötti hosszúságkülönbségétől függő, különböző sebsességű továbbítását teszik lehetővé. A mellékelt rajz a találmány szerinti filmvezetés másológépen alkalmazott példaképeni vázlatát szemlélteti. A kisebb-nagyobb mértékben rendszerint zsugorodott negatív (1) filmet a fogazott (2) dob továbbítja		a megvilágítás sima (3) görgőjéhez. A megvilágítási görgőtől a filmet egy további fogazott (6) dob viszi a feltekercselő görgőhöz. A megvilágítási (3) görgő és a fogazott (6) dob között a mozgatható (5) görgő van elrendezve, mely az (1) filmet rugó vagy máseféle behatására megfelelően kifeszített állapotban tartja. Az (5) görgő elmozgatása magában véve ismert szerkezeti részekkel csillapítható. A rendszerint friss, nem-zsugorodott anyagú pozitív (7) filmet a fogazott (8) dob továbbítja és laza hurok képeződésével ugyancsak a megvilágítási (3) görgőhöz viszi. A (7) film, miután a megvilágítási görgőt elhagyta, ismét hurokba megy át s azt azután egy további fogazott (9) görgő a feltekercselés dobjához továbbítja. Két külön feltekercselő (6) és (9) görgő helyett egyetlen közös görgőt is alkalmazhatunk. A megvilágítás helyén a két filmet a rugóhatás alatt álló (4) görgő szorítja a megvilágítás (3) görgőhöz, úgyhogy a megvilágítás helyén a két filmszalag az egymáshoz képesti elcsúszás veszélye nélkül van vezetve. A zsugorodás kiegyenlítése a következő módon történik: Minthogy a meghajtó művei szilárdan kapcsolt fogazott (8) és (9) dobok, fordulatszáma állandó, az általuk továbbított filmszalag hosz-sza a másodpercenként elforduló fogak, illetve a szalagokon kiképzett lyukak számától függ. Ha a továbbított, nem-zsugorodott (7) film, meghatározott lyukszám mellett, a zsugorodott (1) filménél na



	*Film(fotó/kémia)történet*



	gyobb hosszat mutat, a fogazott (8) dob és a megvilágítás sima (3) dobja közötti hurok megnagyobbodik és kb. az eredményvonallal jelölt helyzetet foglalja el. A hurok e megnagyobbodásánál fogva a filmmszalag jobban simul a megvilágítási görgőhöz, a görbületi sugár csökken és minthogy a mozgató erő most már a film homorú felületére hat, a másodpercenként továbbított hossz nagyobb lesz. A továbbítás sebességének növekedése állandó állapot beállításáig tart. Ha mármost másolás közben a negatív (1) szalag zsugorodása csökken, vagyis a filmszalag hossza azonos lyukszámhoz viszonyítva növekszik, a másolás helyén a (7) filmszalagnak a is hosszabb darabját továbbítjuk. A baloldali hurok megrövidül, míg a jobboldali hurok meghosszabbodik. A (7) filmszalag görbülete a továbbítás helyén így máskép alakul s e görbület, mint pl. a rajzban szemléltetett esetben, konvex alakot vesz fel. Ezáltal viszont egyidejűleg a (7) filmszalag továbbított hossza, mint fent ismertettük, növekszik, míg az állandó állapot ismét be nem áll. Kitűnik ebből, hogy a zsugorodás mértéke szerint a filmszalag továbbított hossza a megvilágítás helyén a (7) filmszalag görbületének megfelelő kialakítása által önműködően kiegyenlítődik. A találmány értelmében mármost ugyanolyan hurkot, mint a megvilágítási dob előtt, e dob mögött is elrendezünk, még pedig olyképen, hogy a (7) filmnek a meg		világítási görgő előtti, illetve mögötti részei teljesen vagy megközelítőleg szimmetrikusan haladnak. A filmszakaszoknak a megvilágítás helyéhez képesti szimmetrikus elrendezése által a (7) film nyomó- illetve húzóhatása e helyen megszűnik és a (4) görgő csekély nyomása elegendő ahhoz, hogy a szalagok elcsúszásmentesen továbbíttassanak. Előnyös a film pályájában akként beiktatott vezetőrészeket elrendezni, hogy azok a megvilágítás görgője előtti és mögötti hurkokat a legkedvezőbben kialakítsák. E vezetőrészek megfelelő elrendezésével a filmhurkok megfelelő szimmetrikus kialakítását is elősegítjük. Látnivaló, hogy a (7) film zsugorodásának minden értékéhez a hurkok megfelelő alakja tartozik. Hogy a berendezés kezdettől fogva kifogástalanul, elcsúszásmentesen működhessék, valamint annak elkerülésére, hogy megfelelő hurokalak csak hosszabb pergetési időszak multán alakuljon ki, a találmány értelmében a behelyezendő filmszalag zsugorodási értékét előre meghatározzuk és a filmet a készülékben az ezen zsugorodási értéknek megfelelő alakban rendezzük el. Minthogy a zsugorodás minden értékéhez megfelelő hurokalak tartozik, célszerű a hurok megfelelő alakját magán a készüléken megfelelő sablónokkal vagy egyéb jelzésekkel rögzíteni. A találmány nem szorítkozik csupán az







		ismertetett filmmásológép kiviteli példájára, de alkalmazható mindenütt, ahol több filmszalagot bizonyos törvényszerűség		gel kell lepergetni. A találmány előnyösen alkalmazható egyes filmszalagokkal ellátott készülékeknél is, pl. hang-filmek felvevő- vagy leadókészülékeinél, melyeknek más, pl. kép-filmekkel meghatározott szinkronizmusban kell állniok.

		1 rajzlap melléklettel.