Reggel lett. Május 21-e. Jim a hajnali nap betűző fényére ébredt, mely lágyan
cirógatta arcát. Egy kellemes érzés kerítette hatalmába: bár minden nap így
kezdődne! Fordult egyet az ágyában és lassacskán feleszmélt. Mosollyal az
arcán nézte a plafont, érezte, ma valami nagy dolog kezdődik el... valahogy
benne volt a levegőben. Lágyan arrébb tette felesége ölelő karját,
nyújtózkodott egyet, és körülnézve, a távolban megpillantotta a vörösen izzó
képernyőt. Hirtelen felpattant, átrohant a folyosón, egyből rávetve magát a
billentyűzetre, két gyors gombnyomás, Jim blokkolt, leesett a székébe, az
előtte lebegő képernyőn egy szó és pár szám villogott:
Jim meredten nézte a képet, majd arca vörösödni kezdett, keze ökölbe szorult,
felugrott helyéből, és hatalmasat ordított.
Ez az! Megvan!
Felesége a szobából hamar ott termett mellette, és hozzá hasonló
izgatottsággal pillantott a képernyőre. Átölelte férjét. Jim eltolta magától,
majd mélyen a szemébe nézett.
Tudjuk, ez mit jelent. Mi elsőként hibát találtunk a rendszerben.
Megfagyott a levegő.
Nem akarok semmit sem elhamarkodni. Te szólj a többieknek, én addig
pontosan lokalizálom és definiálom. Rendben?
Felesége bólogatott, és már indult is kifelé a szobából, az ajtóhoz érve
gyerekes mosollyal visszanézett.
Igazi boldog házasságban éltek, teljes összhangban, amihez persze nagyban
hozzájárult mindkettőjük lázadó típusa. Olyan emberek voltak, akik a
pubertáskor végével elfelejtették kinőni a világmegváltó terveiket.
Megvan Jim! Megvan! Szeretlek!
Én is Cecil! válaszolta a férfi, majd amint a nő kilépett, Jim
máris munkához látott.
A hibalokalizálás és pontos definiálás általában sokkal több időt vesz
igénybe, mint puszta létének felfedezése, ilyen hatalmas rendszer esetén
pedig nagyon is igaz volt ez az állítás. Jim gyakorlata ezen a téren viszont
egyedülálló volt, ezért is volt ő az Ördög ügyvédje csoport vezetője. A
csoport létrejötte óta viszont még soha nem sikerült hibát találni a Perfect
Day projektben.
A szociometrikusban jelen van. Igen! Az ekonómia mátrix is gyanús.
Kicsináljuk! motyogta magában. Teljesen elmerült a számokban,
táblázatokban, elméje eggyé vált a cselekvéssel.
A hiba megtalálása nehezebbnek bizonyult, mint várta, mindenben jelen volt, ám
konkrét helyet nem talált. A probléma kezdett aggasztó lenni, ugyanakkor egyre
érdekesebb.
A Perfect Day projekt az élet minden területén ott volt. Egy mesterséges
intelligencia program ez, amely folyamatosan ellenőrzi az emberek
tevékenységét, próbálja javítani a teljesítményt a morállal együtt, cél egy
boldog és tevékeny emberekkel teli világ.
Jim ott volt, mikor az egész elindult, még fiatalként találkozott vele először.
Akkoriban az Internetről lehetett egy programot letölteni, ami figyelte a
felhasználó reakcióit és rögzítette azokat, majd ha elég adat összegyűlt,
tanácsokat lehetett tőle kérni. Ez volt az
PD at home. A rendszer
nagyon is működött. Ugyanis a PD az összes felhasználót ismerte, így képes
volt párokat összehozni, valamint jó üzletfeleket teremteni. Idővel a
program kiterjedt az élet minden területére. Minél többen használták, annál
több személyiséget ismert meg és annál több adatból dolgozott. Így előre
jelezhetővé váltak a nagy társadalmi és szociális problémák. A tudományos
fejlődés terén is hatalmas sikereket ért el, az átlagosan várható életkor
rohamosan nőtt, az élet otthonról működővé vált, a halálozások szinte nullára
csökkentek, nem volt nyomor vagy bűnözés, az időjárást is sikerült
befolyásolni, katasztrófák nem léteztek, és az emberek valóban egyre
boldogabbak lettek. Kivéve Jimet és csapatát.
Sok lázadó volt akkoriban a rendszer ellen, ám idővel mindenki belátta, a
tökéletesség megfoghatatlan. Csak ők páran maradtak meg, keresve a hibát.
Jimék élete ezért nem volt felhőtlenül boldog. Ott motoszkált bennük, hogy
egy ilyen világban minden csak színlelten lehet boldog, így szinte már csak a
rendszer hibájának megtalálása jelenthetett számukra igazi örömöt.
Cecil ismét a szobában volt. Izgatottan lengette kezét.
Szóltam nekik, ráálltak, átadták a kapacitást. Nem hiszed el, mekkora
örömet szereztél nekik ezzel. Már mindenki várja az eredményt, szerinted
mikorra lesz meg? kérdezte kapkodó lélegzetvétellel.
Ha minden jól megy, éjfélre felelte Jim.
A nő ismét magára hagyta a férjét.
Késő délutánra járt, mikor Jim a billentyűket otthagyva elindította a végső
tesztelőt. Megropogtatta ujjait, kinyújtóztatta derekát, majd kilépett az
erkélyre.
Szép vidéken éltek, távol a várostól. Kis mentsvára volt ez az
Ördögöknek. Jól leárnyékolva hegyekkel, amik a naplementénél
narancssárga fényben tetszelegtek. Pár madár is elrepült a szeme előtt.
Gyönyörű volt minden, nem csak a táj, hanem a tudat is, főleg a tudat, hisz
a táj szépségében ott volt a rendszer keze. A mai nappal élete eddigi
csúcspontjához ért. Jim érezte, pár óra, és teljesül az álma. Ő lesz az első,
aki megtudhatja az eredményt és lebuktathatja a PD-t. Ilyenkor akarva
akaratlan is a lázadása kezdetei jutottak eszébe, amikor megismerte a rendszer
működését. A program működési elvének lényege, hogy a kapott adatokból számol
előre, és megpróbálja jelezni a következő napi, heti vagy évi emberi
reakciókat. A rendszer tökéletessé válik, amint a különbség nulla lesz a
kapott és az előzetesen számolt adatok között. Az eredményeket viszont senki
sem tudhatta meg, csak a gép. Ezt a szabályt az esetleges visszaélések miatt
iktatták be. A rendszer bármit megtehetett, kivéve az emberi élet kioltását
vagy a személyiségi jegyek megváltoztatását. A PD egyetlen célja az volt, hogy
létrejöjjön a tökéletes nap, amikor mindenki boldog és tevékeny. Hihetetlen
álom, csak követjük a gépet, és boldogok leszünk.
Jim nem tudott hinni benne. A rendszer hibás! Őt csak az teheti igazán
boldoggá, ha rájön, mi a hiba. Vagyis soha sem lesz Tökéletes nap, hiszen az
a rendszer hibáját jelentené. Így próbált ő maga lenni a rendszer talán egyik
utolsó buktatója, amíg nem tud találni valami mást. Ahogy az idő telt, úgy
lett egyre jobb a keresésben, egyre mélyebb részeket tudott feltárni a
rendszerből, egyre gyorsabb programokat tudott írni, viszont hibát még soha
egyik sem jelzett ki, most viszont... Izgatottan várakozott estig.
Közeledett az éjfél. Jim egyre feszültebb és izgatottabb lett. Mi lehet az,
ami mindennel összefügg, mégsem okoz igazi működési hibát. A gép előtt ült
feleségével. Cecil megszorította a kezét, és átfordult. Hosszan nézték
egymást, elmerülve közös győzelmi gondolataikban, ezt furcsán kellemes
érzésként élték meg mindketten.
Az eredmény nem váratott magára többet. A képernyőn piros felirat villant ki.
A pár hirtelen felpattant és a monitorra tapadtak. Életük legboldogabb
pillanata volt ez.
A rendszer dátuma eltér. 45 évvel, 2 hónappal, 23 nappal többet mutat.
|
Cecil örömteli arcán lassan az értetlenség kezdett formát ölteni:
Jim, nem értem, mit jelent az, hogy... hogy eltér?
A férfi közben mosolyogni kezdett. A mosolya egyre szélesebb és szélesebb
lett.
Jim, mi az, mondd már?
Jim felnevetett, tiszta szívből nevetett.
Jim, mi az? Válaszolj! Nem értelek! Cecil egyre aggódóbb hangon
kérdezősködött.
Nyugi, szívem, máris, csak ez... valami hihetetlen. Lassan
visszafogta magát, majd, mint aki sokáig bent tartotta a levegőt, fújt egy
nagyot. Mi voltunk azok mégis.
De az nem lehet, a keresőt mindig úgy futtattad, hogy minket kihagyjon.
Akkor hogyan lehetséges mégis, hogy... nézett kérdően a nő.
Tehát, mi vagyunk a rendszer paradoxona, legalábbis ezt hittük. Mivel
mi csak akkor leszünk boldogok, ha a rendszerben hibát találunk, vagyis addig
a rendszer nem lehet tökéletes, amíg mi nem találunk benne hibát, és általunk
össze nem omlik. Ez volt a mi megdönthetetlennek hitt eszménk. Eddig...
Ezt értem is, de hát akkor mi ez a dátum?
Figyelj! Megölni nem ölhet meg minket és a személyiségünket se
változtathatja meg, vagyis nem adhat nekünk olyan élményt, ami miatt ne
keresnénk tovább a hibáját. Így választott egy elegáns megoldást. Berakott
minket egy olyan közegbe, ahol mi minden nap azt hisszük, megtaláljuk a
hibát, illetve azt a hibát, amit maga a közeg okoz. Vagyis mi minden nap május
21-ét élünk át, a PD lebukásának napját, ám a valós idő tovább telik. Immáron
45 éve 2 hónapja és 23 napja megy ez így.
Akkor csináljunk valamit! Szóljunk gyorsan a többieknek!
kiáltott a nő, és ijedt szemekkel, kapkodva, már indította is a kommunikációs
programot.
Állj, szívem! Nyugalom. Értelmetlen lenne. Hisz amint tehetnél valamit,
a rendszer azonnal feledtetné veled azt a férfi keze végigsimított a nő
hátán. Inkább élvezzük ezt a kis időt, ami még hátra van a napból és
készüljünk a holnapi nagy kalandra.
Cecil megfordult és könnyes szemekkel a férje karjába omlott. Fehér fény
kezdte elárasztani a szobát, lágyan végignyúlt a falakon, majd könnyedséggel
felkúszott a párra. A nő melegséget érzett és lassacskán megenyhült. Nem
számított már semmi, a külvilág zajai, fényei megszűntek, elmerült saját
magába, érezte, vágya végül teljesült, elérte élete nagy célját. Lelke
megnyugodott. Beletörődött örök boldogságába.
Reggel lett. Május 21-e. Jim a hajnali nap betűző fényére ébredt, mely
lágyan cirógatta arcát. Egy kellemes érzés kerítette hatalmába: bár minden
nap így kezdődne! Fordult egyet az ágyában és lassacskán feleszmélt.
Mosollyal az arcán nézte a plafont, érezte, ma valami nagy dolog kezdődik
el... valahogy benne volt a levegőben. Lágyan arrébb tette felesége ölelő
karját, nyújtózkodott egyet és körülnézve, a távolban megpillantotta a vörösen
izzó képernyőt. Hirtelen felpattant, átrohant a folyosón, egyből rávetve magát
a billentyűzetre, két gyors gombnyomás, Jim blokkolt, leesett a székébe, az
előtte lebegő képernyőn egy szó és pár szám villogott:
ÚJ GALAXIS 5. szám Tudományos-fantasztikus antológia
(Kódex Kiadó, Pécs, 2005, 3-6. o.)