J. A. Nogueira A nevető Gnóm Ráborul a világra a sötétség, Elpusztul ma mindenki, semmi kétség. Nincs mától fogva többé élet, szépség, Hol házak álltak, tátong üres mélység. Égen, földön mindenütt katasztrófa, Hiába száll egekig bármely strófa, Sötét Gnóm tekint le a bús világra, Rálép az utolsó, árva virágra. A nevető Gnóm a sötétség atyja, Mit érdemel a világ, azt megadja. Nincs szíve, lelke, nem tekint semmire, Csak fantom, csak árny, nem szorul senkire.