Patt Morisson vagyok, a felderítő űrhajózási hivatal 34 éves nyomozója. Egy
régi történetet szeretnék elmesélni. Még mielőtt hozzáfognék a meséléshez, el
kell mondanom, hogy teljesen véletlenül került a kezembe az a dosszié,
amelyben történetem meglapult. Hogy pontos legyek, már nagyon közeledtek az
űrpszichológiai szigorlatok, s nekem még nem volt semmilyen épkézláb anyagom,
ezért fogtam magam, és elmentem az iratgyűjtőtár épületébe, ahol nagy
meglepetésemre éppen selejtezés folyt. Ez abból állt, hogy a 2000 évesnél
idősebb anyagok adatait gyémántlemezre írták, majd a feleslegessé vált
műanyag lapokat bezúzták, azután az olvasztóba kerültek, hogy anyagukat
később újból felhasználhassák.
Most ez mindenkinek természetesnek tűnik, pedig aki valaha is tanult
történelmet, annak tudnia kell, hogy a régi iratok mindennél fontosabbak. No,
persze próbálnám én ezt most mondani, lehet, hogy engem is azonnal bezúznának,
mint régiséget...
Szinte találomra kapkodtam ki a fricskázó gép karmai közül a becsomagolt
tömböket. Az automata hangszórójából többször is megismétlődött a
figyelmeztetés, hogy túl közel vagyok az iratmegsemmisítőhöz.
Persze ez a legkevésbé sem érdekelt, annál inkább az irattömbök. Kicsomagoltam
az összesajtolt anyagokat, s módszeresen átfutottam a tartalmukat. Be kellett
látnom, hogy igaza volt annak, aki elrendelte az idejüket múlt okmányok
bezúzatását. A csomagok semmi egyebet nem tartalmaztak, csak régi
jelentéseket, amelyeknek a tartalma általában csak 50 évenként változott.
Olyannak tűnt a rengeteg iromány, mintha sok száz ember azzal szórakozott
volna, hogy az előző jelentést lemásolja.
Már-már azon voltam, hogy otthagyom az egészet, amikor a szemem hirtelen
megakadt valamin, egy szón: DROMEDÁR.
Miközben tovább lapoztam, egyszer csak azon kaptam magam, hogy képtelen vagyok
rájönni, mit is jelent ez a szó. Mivel sehogy sem jutott eszembe a szó
jelentése, mérgemben arrébb hajítottam az irattömböt, és nekiláttam a többi
csomag kibontásának. Kis idő elteltével azonban ezt is meguntam, és mindent
visszadobáltam a szakadatlanul zúgó gépbe, amely jóízűen rágcsálta össze a
vékony celluloid lapokat tartalmazó irattömböket. Az iratok egymás után
röpködtek a levegőben, már egészen élvezni kezdtem a dobálódzást, amikor
megállt a kezem, mert hirtelen úgy döntöttem, megtartom az utolsó
iratcsomagot, így az iromány a zúzógép helyett a hátizsákomba került...
A kollégiumba visszatérve azzal fogadtak, hogy ügyeleti szolgálatba kell
lépnem. Sohasem örültem a szolgálatnak, mert feleslegesnek tartottam, hogy
amíg a többiek alszanak, addig valakinek ébren kelljen virrasztani. Az
ügyeletesnek semmi dolga sem akadt egész éjjel, hiszen minden berendezést
gépek kezeltek és ellenőriztek, ráadásul még ezeket a gépeket is gépek
ellenőrizték, azonban a katonai szerveknél a szabályzat előírta, hogy a
személyzet köteles ügyeleti beosztást készíteni.
A rám rótt feladatot tehát kénytelen voltam végrehajtani. Persze, nem
keseredtem el, mert elhatároztam, hogy szolgálati időmet elméleti tudásom
gyarapítására fogom kihasználni. Magamhoz vettem a tananyagot tartalmazó
DVD-met, és a szolgálati asztalnál helyet foglalva nekiláttam a tanulásnak.
Persze, mondanom sem kell, nem nagyon érdekelt akkor a
„Hosszú ideig
tartó súlytalanság hatása az idegrendszerre” vagy a
„Gravitációs
zavarok összefüggése az eszméletvesztéssel” című tanulmányok
olvasgatása, hiszen mindvégig egyetlen szó égett az agyamban: DROMEDÁR.
Éjszaka, mikor a társaim pihenőre tértek, szép óvatosan kivettem a lemezemet a
komputer meghajtójából, majd egy ugyanilyen óvatos mozdulattal a számítógépet
is aludni küldtem.
A teremben hirtelen olyan csend vett körül, mintha a világűrben lettem volna,
csak az ellenőrző berendezések kattogtak néha, mikor mérőműszereik ingadozást
észleltek a bázis energiaellátásában.
Kibontottam az iratokat tartalmazó csomagot, olvasólámpám fényét halványabbra
állítottam, hogy jobban ki tudjam olvasni a műanyag lapkákra írt lézertollas
szöveget. Mi már régóta nem használtunk ilyen feljegyzéseket, mert a
lézertollak használata nagyon nehézkes és fárasztó volt. A feljegyzések
készítői néha kissé megroncsolták a lapokat tollaikkal, de azért szépen
olvashatók voltak a mondatok.
Íme a feljegyzések:
_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_
Kód JF-9243-RZ-22
Járőrfigyelő Testület
John Obsborn (22345-I. Jf.R.) jelentése.
Feladat: A JH-00341 járőrhajóval való rádiókapcsolat tartása.
Jelentés:
John Obsborn (22345-I. Jf.R.) első osztályú járőrfigyelő-rádiós jelentem, a
JH-00341 prototípusú élettérkereső feladattal megbízott járőrhajóval minden
összeköttetés megszűnt.
Az utolsó jelzést a hajó mozgási körzetének belsejéből vettem 10:10:34-kor,
mely szerint a 200648 dupla naprendszer legbelső földtípusú bolygóján landolt.
A Járőrhajó parancsnoka felderítő-kilépést kérvényezett, melyet a rá vonatkozó
előírások szerint engedélyeztem.
A fenti prototípusú járőrhajó a soron következő 2 időegységenkénti
bejelentkezést elmulasztotta.
Hívójelemre nem válaszol, kapcsolatteremtési kísérleteimre nem reagál.
Javaslom a Járőrmentő Osztály riadóztatását, és engedélyt kérek a
kormányzóságtól az előírás szerinti I. fokozatú nagyfrekvenciás segélyhívójel
kibocsátására. A további kapcsolatteremtési kísérletet folytatom.
Az eltűnt járőrhajó adatai:
Prototípus: JH-00341
Legénység: 5 fő
Parancsnok:
| (552237-I. A.G. p.) |
König Running |
antropológus-geológus |
Személyzet:
| (722300-II. O.B.P.) |
Kollins Cline |
orvos-biológus-pszichológus |
| (002134-I. L.K.) |
Neva Spell |
lénykutató-kozmológus |
| (124897-III. R.N.) |
Mira Rendows |
rádiós-nyelvfordító |
| (798217-I. T.M.) |
Rocco Panagio |
tűzmester-mindenes |
Mozgási körzet: MPC 6722 Spirálgalaxis
12:32:00
_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_
Kód KG-9243-RZ-23
Kormányzóság
Parancs:
John Obsbornt (22345-I. Jf.R.), első osztályú járőrfigyelő-rádióst utasítom,
hogy a JF-9243-RZ-22 kódú jelentésben leírtakat a rá vonatkozó előírások
alapján hajtsa végre, kezdje meg a Járőrmentő Osztály riadóztatását, Kezdje
meg az I. fokozatú nagyfrekvenciás segélyhívójel kibocsátását, és folytassa a
kapcsolatteremtési kísérletet.
12:50:00
_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_
Ezen még nem lepődtem volna meg, mert ilyet és ehhez hasonló jelentéseket már
olvastam. Valami azonban arra késztetett, hogy folytassam az olvasást.
A jelentés pontos dátumát a kódból könnyen megfejtettem. Nem volt nehéz
rájönnöm, hogy a jelentés a nagymúltú Super Society honkereső anyabolygó
utolsó éveiből való.
_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_
Kód JMO-9243-RZ-50
Járőrmentő Testület
Qulic Pendof (4022-II. Jm. p.) jelentése.
Prototípus: JMO-123 Mentő Cirkáló
Legénység: 50 fő
Parancsnok: Qulic Pendof (4022-II. Jm. p.)
Mozgási körzet:
MPC 6722 Spirálgalaxis
200648 dupla naprendszer
legbelső földtípusú bolygó
Feladat: Az 5 fős JH-00341 járőrhajó felkutatása
Jelentés:
Qulic Pendof (4022-II. Jm. p.) másodosztályú Járőrmentő parancsnok jelentem,
az eltűntnek nyilvánított, JH-00341 prototípusú, élettérkereső feladattal
megbízott járőrhajó felkutatása megtörtént.
A kiküldött felderítő szonda rábukkant a járőrhajóra, mely sík terepen
látszólagos sérülés nélkül pihen a landolás helyén. A letapogató műszerek
jelzése szerint a járőrhajóban nem tartózkodik élőlény.
Kérem a kormányzóságtól a további engedélyt az idevonatkozó műveletre a
járőrmentési-szabályzatban leírtak alapján.
10:00:00
_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_
Kód KG-9243-RZ-51
Kormányzóság
Parancs:
Qulic Pendoft (4022-II. Jm. p.), a Járőrmentő Testület JMO-123 prototípusú
másodosztályú járőrmentő-parancsnokát utasítom, hogy a JMO-9243-RZ-50 kódú
jelentés alapján kezdje meg a szabályzatban előírt rendelkezések
végrehajtását.
10:18:00
_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_
Kód JMO-9243-RZ-52
Járőrmentő Testület
Qulic Pendof (4022-II. Jm. p.) jelentése.
Prototípus: JMO-123 Mentő Cirkáló
Legénység: 50 fő
Parancsnok: Qulic Pendof (4022-II. Jm. p.)
Mozgási körzet:
MPC 6722 Spirálgalaxis
200648 dupla naprendszer
legbelső földtípusú bolygó
Feladat: Az 5 fős JH-00341 járőrhajó megközelítése.
Jelentés:
Qulic Pendof (4022-II. Jm. p.) másodosztályú Járőrmentő parancsnok jelentem,
hogy a KG-9243-RZ-51 kódú utasítás végrehajtása megtörtént. A kibocsátott négy
MK típusú mentőkabin az előírt módon landolt a járőrhajó mellett. Az 1. számú
kabin 2 tagja behatolt az űrhajóba, melyben életnek semmilyen nyomát nem
találták. A kiküldött egységnek nem sikerült a szerencsétlenül járt JH-00341
járőrhajó legénységének azonosítható maradványait megtalálnia.
A mentőegység utolsó híradásában beszámolt arról, hogy bizonyos jelek arra
utalnak, hogy a járőrhajó belsejét feldúlták és kifosztották. Beszámolójukban
hírt adnak arról is, hogy a járőrhajó legénységét feltehetőleg lemészárolták.
Várom a további utasításokat.
12:00:00
_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_
Kód KG-9243-RZ-53
Kormányzóság
Parancs:
Qulic Pendoft (4022-II. Jm. p.), a Járőrmentő Testület JMO-123 prototípusú
másodosztályú járőrmentő-parancsnokot utasítom, hogy haladéktalanul rendelje
vissza a cirkáló fedélzetére az MK típusú mentőkabinokat, majd semmisítse
meg a JH-00341 típusú járőrhajót, és azonnal kezdje meg a visszatérést a
bázisra.
12:18:00
_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_
Kód JMO-9243-RZ-54
Járőrmentő Testület
Qulic Pendof (4022-II. Jm. p.) jelentése.
Prototípus: JMO-123 Mentő Cirkáló
Legénység: 50 fő
Parancsnok: Qulic Pendof (4022-II. Jm. p.)
Mozgási körzet:
MPC 6722 Spirálgalaxis
200648 dupla naprendszer
legbelső földtípusú bolygó
Feladat: A KG-9243-RZ-53 kódú utasítás végrehajtása.
Jelentés:
Qulic Pendof (4022-II. Jm. p.) másodosztályú Járőrmentő parancsnok jelentem,
hogy a 4 MK típusú mentőkabint visszarendeltem a JMO-123 mentőcirkáló
fedélzetére.
Az azonosítási hívásokra az MK-1 és MK-2 számú mentőkabin két-két fős
legénysége nem válaszol, kapcsolatteremtési kísérleteimre nem reagál. A
letapogató műszerek jelzése szerint a járőrhajóban nem tartózkodik élőlény.
Az MK-3-4 számú mentőkabinok visszatértek a JMO-123 mentő cirkáló fedélzetére.
Várom a további utasításokat.
14:00:00
_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_
Kód KG-9243-RZ-55
Kormányzóság
Parancs:
Qulic Pendoft (4022-II. Jm. p.), a Járőrmentő Testület JMO-123 prototípusú
másodosztályú járőrmentő parancsnokát utasítom, hogy rendeljen el azonnali
vészhelyzetet. Tegye meg intézkedéseit a vészhelyzetre vonatkozó szabályzat
szerint a rádiókapcsolat helyreállítása érdekében. Tartsa szem előtt a
megmaradt legénység biztonságát, és haladéktalanul teljesítse a
KG-9243-RZ-53 kódú utasítást. A bázis és a JMO-123 prototípusú járőrmentő
cirkáló közötti távolság a szabályzatban megengedettnél nagyobb értéket
vett fel. Utasítom, hogy haladéktalanul kezdje meg a visszatérést a bázisra.
14:18:00
_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_
Kód JF-9243-RZ-70
Járőrfigyelő Testület
Steve Burgner (22345-I. Jf.R.) jelentése.
Feladat: A JMO-123 Járőrmentő Cirkálóval való rádiókapcsolat tartása.
Jelentés:
Steve Burgner (22345-I. Jf.R.) első osztályú járőrfigyelő-rádiós jelentem, a
JMO-123 prototípusú Járőrmentő Cirkálóval minden összeköttetés megszűnt.
Az utolsó JMO-9243-RZ-54 kódú jelzést a hajó mozgási körzetének belsejéből
vettem 14:00:00-kor.
A fenti prototípusú Járőrmentő Cirkáló a soron következő 2 óránkénti
bejelentkezést elmulasztotta. Hívójelemre nem válaszol, kapcsolatteremtési
kísérleteimre nem reagál.
Javaslom a Járőrmentő Osztály riadóztatását, és engedélyt kérek a
kormányzóságtól az előírás szerinti I. fokozatú nagyfrekvenciás segélyhívójel
kibocsátására, a térségbe. A további kapcsolatteremtési kísérletet folytatom.
Az eltűnt járőrhajó adatai:
Prototípus: JMO-123
Legénység: 50 fő
Parancsnok:
| (4022-II. Jm. p.) |
Qulic Pendof |
parancsnok |
Feladat: JH-00341 járőrhajó felkutatása.
Mozgási körzet:
MPC 6722 Spirálgalaxis
200648 dupla naprendszer
legbelső földtípusú bolygó
16:10:00
_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_
Kód KG-9243-RZ-71
Kormányzóság
Parancs:
Steve Burgnert (22378-I. Jf.R.), első osztályú járőrfigyelő-rádióst értesítem,
hogy a JF-9243-RZ-70 kódú jelentésben kért riadóztatási engedélyt nem adom meg.
Járőrmentő Osztály riadóztatását nem engedélyezem. Folytassa a
kapcsolatteremtési kísérletet.
Figyelmeztetés:
A nevezett övezetben már elvesztettük a JH-00341 típusú járőrhajót.
Utasítom, hogy fokozott figyelemmel járjon el. A rádiókapcsolat helyreállítása
esetén azonnal tegye meg jelentését.
16:30:00
_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_
Kód JF-9243-RZ-72
Járőrfigyelő Testület
Steve Burgner (22345-I. Jf.R.) jelentése.
Feladat: A JMO-123 Járőrmentő Cirkálóval való rádiókapcsolat felvétele.
Jelentés:
Steve Burgner (22345-I. Jf.R.) első osztályú járőrfigyelő-rádiós jelentem, a
JMO-123 prototípusú Járőrmentő Cirkálóval való rádióösszeköttetés felvétele
sikertelen.
Várom a további utasításokat.
18:10:00
_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_
Egyre érdekesebb lett a dosszié, s kezdtem lázba jönni, a rejtélyes
eltűnésekre azonban az akta további jelentései nem derítettek fényt.
Az eddigi jelentéseken kívül még több
százat olvastam el, de tartalmilag szinte megegyeztek a JF-9243-RZ-72-es kódú
irattal.
Számításaim szerint körülbelül 30 napig próbálkoztak még a soros szolgálatban
lévő járőrfigyelő-rádiósok eredménytelenül.
A gyors olvasásba kissé belefáradt a szemem, ezért lehunyt szemmel
gondolkodtam a régmúlt eme különös eseményein.
Szerencsére nyugodt éjszakánk volt, csend volt a számítógépes figyelővonalon
is, egyetlen riasztás sem érkezett, ezért teljes kapacitással vethettem magam
a jelentések közé.
A szolgálatom lejártának ideje végzetes sebességgel közeledett, ezért újra
elkezdtem a jelentések olvasását.
_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_
Kód JF-9243-SA-80
Járőrfigyelő Testület
Ernest Jung (23018-I. Jf.R.) jelentése.
Feladat: A JMO-123 Járőrmentő Cirkálóval való rádiókapcsolat felvétele.
Jelentés:
Ernest Jung (23018-I. Jf.R.) első osztályú járőrfigyelő-rádiós jelentem, a
JMO-123 prototípusú Járőrmentő Cirkálóval való rádióösszeköttetés felvétele
sikertelen. Kérem a Szolgálati Szabályzat rendelkezései alapján a JMO-123
prototípusú Járőrmentő Cirkáló eltűntnek nyilvánítását. Kérem az engedélyt a
legénység adatainak törlésére a Járőrmentő Osztály adatállományából. Kérem az
engedélyt a legénység adatainak betöltésére a Bázis Ex memóriájába. Javaslom a
Szolgálati Szabályzat rendelkezései értelmében az MPC 6722 rendszer tiltott
övezetté nyilvánítását. Javaslom a Szolgálati Szabályzat rendelkezései
értelmében a Bázis útmutató jelzéseinek további sugárzását az eltűnt JMO-123
prototípusú Járőrmentő Cirkálónak.
Várom a további utasításokat.
00:10:00
_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_
Kód KG-9243-SA 81
Kormányzóság
Parancs:
Ernest Jungot (23018-I. Jf.R.), elsőosztályú járőrfigyelő-rádióst utasítom,
hogy a JF-9243-SA-80 kódú jelentésben leírt kérelmet engedélyezve hajtsa
végre a Szolgálati Szabályzatban leírtak szerint. Folytassa a
kapcsolatteremtési kísérletet.
Megjegyzés:
Utasítom a nyomozóhivatallal való együttműködésre, ennek érdekében Ernest
Jung (23018-I. Jf.R.) elsőosztályú járőrfigyelő-rádióst 100 óra időtartamra
felmentem a szolgálat alól. A szükséges engedélyeket a felettesei bocsátják
rendelkezésére.
00:28:00
_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_
Kód KG-9243-SA-U 704
Kormányzóság
Parancs:
A Járőrfigyelő Testület ügyeletes parancsnokát utasítom, hogy a JF-9243-RZ-22
és a JF-9243-SA-80 kódú időpont között a JH00341 prototípusú járőrhajó és a
JMO-123 prototípusú Járőrmentő Cirkáló megfigyelését végző teljes személyzetet
a nyomozóhivatallal való együttműködés céljából 100 óra időtartamra mentse fel
a szolgálat alól. Továbbá utasítom, hogy a JF-9243-RZ-22 és a JF-9243-SA-80
kódú időtartam között készített jelentéseket és a rádiókapcsolatról készített
kép vagy hangfelvételeket bocsássa haladéktalanul a nyomozóhivatal
rendelkezésére.
A JF-9243-RZ-22 és a JF-9243-SA-80 kódú időtartam között készített
jelentések és a rádiókapcsolatról készített kép vagy hangfelvételek tartalma
szigorúan bizalmas. Utasítom a Szolgálati Szabályzat titokvédelmi előírásainak
szigorú betartására.
00:36:00
_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_
Már hallottam a váltótársam lépteit, de mielőtt a dossziét lezárhattam volna,
még az utolsó lap jelentését is gyorsan végigolvastam.
_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_
Kód NH-9243-TZ-L-98
Nyomozó Hivatal
Nyomozati anyag:
Jelentési időtartam: JF-9243-RZ 22 — JF-9243-SA 80
Jelentési tárgy:
Eltűnés
JH-00341 Járőrhajó és JMO-123 Járőrmentő Cirkáló
Segédanyag:
Szolgálati jelentések
Szolgálati rádiójelzések
Szolgálati hang- és képfelvételek
Kihallgatási anyag:
Járőrfigyelő Testület szolgálatos járőrfigyelő-rádiósai
Értékelés:
A segédanyag hiányossága miatt a megfelelő értékelés eredménytelen.
A JH-00341 prototípusú járőrhajó és a JMO-123 prototípusú Járőrmentő Cirkáló
a mai időpontig nem sugárzott jelzéseket, ezért a Szolgálati Szabályzat
előírása szerint az eltűntnek nyilvánítás végleges érvényességet nyert.
A nyomozati anyag minden adatának betöltése megtörtént a Bázis Ex memóriájába.
A Bázis az NH-9243-TZ-L-98 kód alapján
beszüntette útmutató jelzéseinek sugárzását az MPC 6722 rendszer felé.
00:00:01
_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_
Társam a vállamra tette kezét, gyorsan becsuktam a dossziét, aláírtuk a
Szolgálat-átvételi naplót, majd az irattömböt a hónom alá szorítva elindultam
a pihenőszoba felé.
A sok olvasás eléggé megviselt, de az olvasás közben kialakult feszültség
miatt úgy éreztem, képtelen lennék elaludni.
A szolgálat másnapján mindig pihenőnapos voltam, ami azt jelentette, hogy nem
kellett bemennem aznap a felderítő hivatalba. Persze mondanom sem kell, hogy
már kora hajnalban ott toporogtam a hatalmas hivatali épület
dokumentum-raktárában. A raktár ügyeleti személyzete kezdetben vonakodott,
hogy az üggyel kapcsolatos hanganyagot kiadják nekem, hiszen semmilyen
engedéllyel sem rendelkeztem, mivel azonban látták, hogy nem hagyom magam
meggyőzni, mégis sikerült egyezséget kötnöm velük. A hanganyagot nem kaphattam
meg kölcsönzésre, azonban arra hajlandóak voltak, hogy a teremben elhelyezett
fülhallgatók egyikére kiirányítsák a felvételt. A bürokrácia volt talán az
egyetlen dolog az emberiség történelmében, ami az idők folyamán semmit sem
változott, a megfelelő engedélyek nélkül sajnos nem juthattam hozzá hosszabb
távon az egykori nyomozati anyag hangfelvételeihez. Annak is örülnöm kellett,
hogy legalább az egyszeri meghallgatást engedélyezték számomra a szolgálatot
teljesítők. Mielőtt a fejemre helyeztem az Ex memóriához kapcsolt
fülhallgatót, belső zsebembe nyúlva zsebkendőért kotorászva kitapogattam a
nálam lévő hangfelvevő kapszulát, majd egy ügyes mozdulattal a fejhallgató
hangszórójának mágnesére tapasztottam, így a „mikro-szerkentyű” a
fülem és a hangszóró közé került. Elégedetten igazítottam meg fülemen a
fejhallgató puha párnáját.
A dossziét kinyitva magam elé tettem a padra, majd az asztali irányítópult
billentyűzetén beütöttem a hanganyag megindítását engedélyező kódot.
A sercegést meghallva kissé izgatott lettem, hiszen tudtam, hogy ezeket a
hangfelvételeket előttem több száz éve hallgatták utoljára.
Reméltem, hogy közelebb jutok az elveszett űrjárművek titkának nyitjához.
Reménykedésem alapját az is erősítette, hogy ekkor már tudtam, hogy az MPC
6722 spirálgalaxis ma már nem tartozik a tiltott zónához, több kolónia is
letelepedett azóta már ebben a titokzatos övezetben.
Az első rádiófelvétel zaja megütötte a fülemet.
_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_
Rádiókapcsolat:
JH-00341 jelentése
Járőrfigyelő Testület
A JF-9243-RZ-22 12:32:00 kódú jelentéshez csatolva.
– JH-00341 járőrhajó hívja a bázist. Super Society jelentkezz!
– Itt a bázis. A bázis hallgatja JH-00341 jelentését.
– Mozgási körzetem az MPC 6722 spirálgalaxis, 200648 duplanaprendszer,
legbelső bolygó. Az átvizsgált naprendszerek száma 529, az átvizsgált bolygók
száma 5099. Élettér kereső programom ez idáig sikertelen, az eredményem
negatív. A vizsgálati eredményeket a fedélzeti rendszer folyamatosan
továbbítja a bázisnak. Engedélyt kérek mozgási körzetem behatóbb
átvizsgálására!
– Az engedélyt megadom. Sok sikert mindannyiuknak!
– Köszönjük. Két időegység múlva újra jelentkezünk.
Adás beszüntetve: 08:00:00
_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_
A fejhallgatóból szinte azonnal jött a következő jelentkezés hanganyaga.
Természetesen a két jelentkezés közötti 2 időegységnyi háttérzaj
„csendjét”, az akkori szakemberek kivágták a felvételből.
_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_
Rádiókapcsolat:
JH-00341 jelentése
Járőrfigyelő Testület
– JH-00341 járőrhajó hívja a bázist. Super Society jelentkezz!
– Itt a bázis. A bázis hallgatja JH-00341 jelentését.
– Itt König Running (552237-I. A.G. p.), a JH-00341 járőrhajó
parancsnoka. Engedélyt kérek a járőrhajó elhagyására felderítés céljából. A
szükséges mérések elvégzéséhez a szabályzatban meghatározott könnyített
védőöltözetben, a két biztonsági kísérővel szándékozom elhagyni a járművet.
– Nevezze meg kísérőit!
– Kollins Cline (722300-II. O.B.P.) és Neva Spell (002134-I. L.K.)
– Az engedélyt megadom. Feltételeim a következők: legyenek állandó
rádiókapcsolatban a járőrhajóval, és tartsák szem előtt a szabályzatban
leírtakat. A felderítésre és mérésre a 2 időegységet ne lépjék túl. Bármilyen
esemény esetén várom soron kívüli jelentésüket, ezért 2 időegységig nyitva
hagyjuk a csatornát. A szabályzat értelmében a soron következő jelentést
személyesen öntől várom, parancsnok úr, nem a rádióstól. A két hátrahagyott
személy teljes készültségben legyen, és állandó nyomkövetést végezzen.
– Ismerem a szabályzatot, de azért köszönöm a figyelmeztetését. A
rádiósunk, Mira Rendows (124897-III. R.N.) és az örök tűzmesterünk, Rocco
Panagio (798217-I. T.M.) marad itthon, higgye el, értik a dolgukat.
– Ennek örülök, mert az előbb kaptam egy jelentést a JH 00400-tól, hogy
csak hárman térnek vissza, mert üzemhiba miatt az egyik plazmavető felmondta
a szolgálatot, majd a hőfeszültség növekedése miatt, amit a generátor működése
okozott, felrobbant. A közelben tartózkodó rádióst és a parancsnokot a
detonáció darabokra tépte. Szerencsére a személyzet többi tagja a jármű
vezérlőtermében tartózkodott, amikor az oldaljáróban elszabadult a pokol.
– Ion Barrett?
– Igen uram, így hívták a parancsnokot.
– Jó barátom volt...
– Sajnálom parancsnok,... ha tudtam volna...
– Hagyja csak, nem kell magyarázkodnia. Mi a neve?
– Nekem?
– Igen.
– John... John Obsborn (22345-I. Jf.R.).
– Akkor most elindulunk. Ön lesz szolgálatban legközelebb is, John?
– Igen, uram, és várom a jelentésüket. Vigyázzanak magukra!
Adás beszüntetve: 10:10:00
A JH-00341-el a rádiókapcsolat megszűnt.
_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_
A rádiós felvételek véget értek, s az Ex memória monoton gépi hangja közölte,
hogy a következő rádiókapcsolatok a JMO-123 és a Kormányzóság között
zajlottak le, és hanganyaguk tartalma megegyezik a JMO-9243-RZ-50,
KG-9243-RZ-51, JMO-9243-RZ-52, KG-9243-RZ-53, JMO-9243-RZ-54 és a
KG-9243-RZ-55, kódú jelentésekkel.
Természetesen végighallgattam az összes párbeszédet, sajnos azonban nem tudtam
belőlük újabb tényt vagy adatot kihámozni. Kissé elkeseredtem, mert többet
reméltem a rádiókapcsolat hanganyagától, mint amennyit valójában nyújtott.
Sóhajtva egy újabb kódot nyomogattam be a vezérlő billentyűzeten, s az újabb
hanganyag azonnal elindult.
_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_
Rádiókapcsolat:
JMO-123-MK-1, MK-2, MK-3, MK-4
Járőrfigyelő Testület
A JF-9243-RZ-70 16:10:00 kódú jelentéshez csatolva.
– Vétel a JMO-123 mentőcirkálónak, itt az MK-1 mentőkabin.
– Itt a JMO-123, leértetek a helyszínre?
– Igen, nagyon nyugodt minden. Észlelésem a következő: a külső
zsilipajtó szabályellenesen nyitva van.
– Egyelőre ne csináljatok semmit. Adjátok meg a járőrhajóhoz viszonyított
helyzeteteket.
– Itt az MK-1. 100 méterre landoltam, a zsilipajtóval szemben.
– Itt az MK-2. 50 méterre vagyok a baloldali oldaltörzstől.
– Itt az MK-3. 50 méterre szálltam le a hátoldali hajtóműtől.
– Itt az MK-4. 50 méterre értem talajt a jobboldali oldaltörzstől.
– Jól van, fiúk! Ha valaki észlel a járőrhajón valamilyen elváltozást,
most jelentse...
– Itt az MK-1. Kiszállunk, és bemegyünk. Legyetek résen és fedezzetek
bennünket.
– Sok szerencsét, vigyázzatok magatokra. A rádiókapcsolatot állandóan
tartjuk.
– Itt Bert. Kint vagyunk. Jal 10 méterre jön mögöttem. Behatolunk a
JH-00341-be.
– Itt a JMO-123. Vettük. Csak óvatosan, fiúk! A többiekkel mi a helyzet?
– Itt az MK-2. Nálam minden rendben.
– Itt az MK-3. Nálam is minden rendben
– Itt az MK-4. Nincs mozgás, minden rendben.
– Itt a JMO-123. Tartsátok nyitva a szemeteket.
– Itt Bert. A JH-00341 rádiósfülkéjében vagyok.
– Itt a JMO-123. Beszéljetek!
– Itt Bert. Röviden. A külső és a belső zsilipajtó nyitva van. A
zsilip folyosón három szkafandert találtunk. Csupa vér. A vezérlőben
ruhafoszlányok és vér. A vér a központi monitorra fröccsent. A rádiós fülke
ajtaja be van szakítva. A rádió csatornakeresőjét bekapcsolva hagyták. Itt is
találtunk vért és ruhafoszlányokat, de sokkal kevesebbet. A rojtdarabok
felismerhetően szolgálati egyenruhából származnak. Erős a gyanúm, hogy nem
robbanás okozta ezt a szörnyűséget. Akárki vagy akármi törte be az ajtót,
hatalmas ereje volt...
– Itt a JMO-123. Azonnal gyertek vissza a fedélzetre!
– ... ez a típusú oldalsiklós ajtó 10.000 kg-os ütést is kibír. Azt
hiszem, Jal talált valamit...
– Itt a JMO-123. Bert, azonnal hagyjátok el a terepet, nem biztonságos.
Ismétlem, térjetek vissza az MK-1-be.
– ... és a számítógép monitorján villog a kurzor. Valaki használta a
gépet, egy megkezdett szöveg van a monitoron, nem sok értelme van, csak betűk
és számok sora. Nem...
– Itt a JMO-123. Megismétlem a parancsot. Bert és Jal azonnal térjetek
vissza... nem vagytok biztonságban.
– ...hogy SOS DROMEDÁR. Ez meg mi a fene. Jal szerint a dromedár egy
régen kihalt állat neve. Mi ez? Valami ragacs...
– Itt az MK-2. Azt hiszem, hogy Berték nem hallanak minket!
– Szállj ki a vonalból...
– ... arra utalnak, hogy kettő, de legalább egy felderítő még él... csak
három hullát, vagyis szkafander maradványt találtunk... a többi szkafander
nincs a helyén...
– Itt a JMO-123. Megismétlem a parancsot. Bert és Jal, azonnal térjetek
vissza! Bert, válaszolj! Figyelem, riadókészültség 1-es fokozat.
– Itt az MK-2. Kiszállási engedélyt kérek!
– Itt a JMO-123. Az engedélyt nem adom meg.
– ...lehet hogy rég megették szőröstül-bőröstül...
– Itt az MK-2. Köszönöm. Kintről jelentkezünk...
– Itt az MK-3. Mi a fenét csinálnak ezek? Hé, az MK-2 személyzete kint
tartózkodik... hová mennek ezek?
– Itt a JMO-123. A rádiókapcsolat megszűnt Berttel. Az MK-2 sem válaszol.
Figyelem! Kormányzói parancs: a mentőkabinok térjenek vissza mentőcirkáló
fedélzetére.
– És a többiek?
– Ez a parancs. Végrehajtani. MK-2 válaszolj! MK-2 válaszolj!
– Csak öt percet adjon, kapitány!
– Parancsot végrehajtani! Szállj ki a vonalból...
– A JMO-123 hívja az MK-1 legénységét. Bert, válaszoljatok, mi történik
ott?
– ...
– A JMO-123 hívja az MK-2 legénységét.
– ...
– Itt az MK-3. Kérem a leszállási engedélyt, nyissátok már ki a dokkot.
– Itt az MK-4. Mi is megjöttünk. Azt hiszem, már a kezdetektől fogva nem
hallottak bennünket. Leszállási engedélyt kérek. Mi a franc ez... valami
ragasztó...
Adás beszüntetve: 14:00:00
A JMO-123-al a rádiókapcsolat megszűnt.
_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_
Még sokáig susogott a fülemen a némaság. Kezem dermedten markolta az asztal
szélét. Amit hallottam, minden képzeletemet felülmúlta. Képtelen voltam
magamhoz térni, és képtelen voltam bármilyen magyarázatot adni a hallottakra.
Az ügy számomra oly elérhetetlen lépést tett valahová a semmibe, hogy nem is
tudtam, mitévő legyek. Az üggyel kapcsolatos minden dokumentumot, hanganyagot,
digitális és írott sajtót átfésültem, de ez semmit sem változtatott a
rejtélyként lezárt ügyön. Sajnos, semmit sem tehettem már.
Az MPC 6722-es ügyet félreraktam.
Az űrpszichológiai szigorlatokat kitűnő eredménnyel zártam. A szigorlati
témám „A szkafanderes munkavégzés idegrendszeri terhelése a
világűrben” címmel hangzott el, s természetesen semmi köze sem volt
a rejtélyes űrhajós eltűnésekhez. Azóta elvégeztem már az űrhajózási hivatal
nyomozóakadémiáját is. Jó eredményeimnek köszönhetően I. osztályú besorolást
kaptam. A keresetem, persze, jóval az elérhető maximum alatt van. A főnökeim
szerint fényes karrier előtt állok, de én ebből nem érzek semmit. Jó pár évi
kemény irodai munka után 3 hónap szabadságot igényelhettem, ezzel járt némi
anyagi támogatás is, ami természetesen nem jött rosszul. Ezt a kis mellékest
tisztességesen kipótolva eljuthattam távolabbi vidékekre is. Mondanom sem
kell, hogy nyaralásom helyét egy duplarendszer legbelső bolygójára kértem.
Életemben először „nyaraltam” az MPC 6722-es spirál-galaxisban.
A bolygó nem volt túl nagy, de több mint fél milliárd ember lakta. A
turistaszállító űrhajó landolása közben jól megfigyelhettem a dús, buja
növényzetet. A bolygó tiszta kék egén egyszerre világító napok fénye elég
magas hőmérsékletet teremtett. Egész ruhakészletemet ki kellett cserélnem.
Bosszúságom ellenére, szinte azonnal megkapott valami ebben a paradicsomi
világban. Nem ilyennek képzeltem ezt a helyet, ami annyi évvel ezelőtt oly
sok szörnyű rejtélynek adott otthont.
Az űrkikötőben kissé furcsán néztek rám, mikor a papírjaimból kiderült, hogy a
központi rendszerből jöttem ide.
Mivel nem értettem a csodálkozó tekinteteket megkérdeztem, hogy mi ezen a
furcsa. A személyzet válasza csak annyi volt, hogy túl messze van az MPC 6722
a központtól, és ha valaki onnan idejön, az vagy menekül, vagy keres valamit.
Nevetve próbáltam elütni a dolgot egy viccel, s biztosítottam őket, hogy én
kivételesen egy turista vagyok.
Már olyan nagy izgalommal töltött el az előttem álló kutatómunka, hogy
csomagjaimat elhelyeztem egy hotelben, s azonnal nekiláttam az adatgyűjtésnek.
Az első csalódás hamar utolért, ugyanis úgy gondoltam, utánanézek a
számítógépes helytörténetnek vagy helyrajznak, ez azonban sokkal bonyolultabb
volt, mint ahogy én azt elképzeltem. Fájdalmasan kellett tudomásul vennem,
hogy itt, az isten háta mögötti helyen is tökéletesen működik a bürokrácia
örlőgépe. Hamar felhívták a figyelmemet, hogy az ilyen jellegű kutatómunkának
csak külön engedéllyel láthat neki az ember. Hiába hivatkoztam arra, hogy én
az űrhajózási hivatal nyomozója vagyok, ezzel sem értem el sikert. Engedélyem
nem lévén, szépen, udvariasan kitessékeltek az épületből. Próbálkoztam
mindenféle csellel, miután a szükséges engedélyeket sehogyan sem akarták
megadni. Olyan védelmi rendszerrel akadtam össze a komputer-hálózatban, hogy
szinte mindig azonnal visszafejtették a különböző kódolási kísérleteimet.
Kudarcot vallottam.
Hirtelen oly dühöt éreztem tehetetlenségemben, hogy kértem egy gyorsvonalat a
központi rendszer űrhajózási hivatalába. Úgy gondoltam, hogy azonnal be kell
számolnom feletteseimnek, hogy ezen az eldugott helyen semmibe veszik az
Ü.H.N. igazolványt, és ahelyett, hogy támogatnák nyomozásomat,
ellehetetlenítik a helyzetemet.
Erre megjelent egy biztonsági ember, aki felszólított, hogy kísérjem el a
kormányzósági palotába. Próbáltam tiltakozni, de az őr mogorva arcát látva
azonnal tudtam, hogy nem járok sikerrel. Kénytelen voltam elkísérni
„őrömet” egy díszterembe.
Maga a kormányzó fogadott, akinek el kellett mondanom, hogy miért jöttem.
Türelmesen hallgatta történetemet, én meg csak beszéltem és beszéltem, egyre
jobban belejöttem. Újra az az izgatottság fogott el, mint amikor rábukkantam
arra a bizonyos megsemmisítendő irattömbre. A kormányzó mosolyát látva
sérelmeztem, hogy kevéske időm, amit itt tölthetek, milyen drága számomra,
és úgy pocsékolják az itteni hivatalos szervek, mintha végtelen lenne. A
kormányzó erre hangos kacajban tört ki. Megrökönyödtem, és szótlanul álltam,
hiszen ilyenfokú tiszteletlenséggel még soha sem találkoztam. Nem értettem, mi
ebben számára a nevetséges. Még nem értettem.
– Bocsásson meg – mondta a kormányzó –, nem magán nevetek.
– Nekem úgy tűnik – válaszoltam sértődötten.
– Kérem, tegye félre a haragját, számítottunk arra, hogy egyszer idejön
a mi világunkba – bólogatott a kormányzó, majd meglepett arcomat látva
folytatta –, természetesen számoltunk azzal a dossziéval, azaz tudtuk,
hogy egyszer valaki megtalálja és elhozza nekünk.
– Nem! – kiáltottam fel – Ön félreért uram, én nem azért
jöttem, hogy a dossziét átadjam önöknek, hanem azért, hogy utánajárjak egy-két
dolognak!
– Én is épp ezt mondom! – mosolygott az ősz hajú úr. – Mi itt
sokat tudunk önnek segíteni azzal az üggyel kapcsolatban. Azonban mi is kérünk
cserébe öntől valamit, nyomozó úr.
– Igen – kiáltottam fel meglepődve – mit tehetek én önökért?
– Tőlünk minden segítséget megkap, ha akarja, derítse fel az ügyet,
mindenhova zöld utat kaphat... mi a dossziét kérjük cserébe.
Hirtelen világossá vált számomra, hová vezet a kormányzó meglepő nyájassága.
– Ha a válaszom nemleges? – kérdeztem.
– Higgye el, ez tisztességes alku!
Képtelen voltam logikusan gondolkozni, bizonytalanná váltam. Tudtam, ha a
dossziét kiadom a kezemből, akkor az egyetlen lehetőségemet is elveszítem,
hogy valaha is a titok nyitjára bukkanjak. Mivel a dosszié a hotelszobámban
lévő bőröndben volt, nyilvánvalóvá vált számomra, hogy bármikor eltűnhet
onnan. Azt is tudtam, hogy bármit megtehetnek velem, a biztonságom csak úgy
tarthatom meg, ha mindenbe beleegyezem. Engedtem a zsarolásnak.
A kormányzó elégedetten felállt, majd odament egy páncélszekrényhez.
Kinyitotta és kivett belőle egy bekötött könyvet. Odanyújtotta nekem.
– Hogy lássa, mi tartjuk a szavunkat! – mondta mosolyogva.
Mohón kaptam a könyv felé. Hiába kerestem a címet. Belelapoztam és azonnal
rájöttem, hogy valamilyen kéziratot tartok a kezemben.
– Mi ez? – kérdeztem elképedve.
– Egy dosszié, valószínűleg annak a párja, amit ön tanulmányozott.
Ezt nem értettem, de bólintottam s megjegyeztem, hogy majd megnézem. Erre ő
nemet intett.
– Nem! Ezt most megnézheti, de a szobából nem viheti ki.
– Titkos?
– Nem – nevetett az öreg. – Csak ez az egyetlen eredeti
példány létezik.
A kormányzó még ahhoz is ragaszkodott, hogy ott lehessen a szobában, miközben
olvasom a kéziratot.
Nem tehettem mást, kényelembe helyeztem magam, s nekiláttam az olvasásnak.
Próbáltam izgatottságomat leplezni, a kormányzó mosolyát látva azonban rá
kellett jönnöm, hogy nem sikerült.
Már az első oldalon láttam, hogy egy naplót tartok a kezemben. A lélegzetem
akkor állt el, amikor rájöttem hogy kinek, kiknek a naplóját tartom a
kezemben.
Sajnos az egész dokumentumot csak egyszer ott és akkor tudtam elolvasni. A
naplóról semmilyen másolat nem létezett és nem is készíthettem, ezért
megpróbáltam nagyon lassan olvasni, és többször is végigfutni a sorokat,
hogy minél jobban megjegyezhessem azok tartalmát. A naplóbejegyzések néhol
hiányosnak és zavarosnak tűntek, mindez szintén nehezítette megértésüket. A
bejegyzések rövidek voltak, de lényegre törők.
_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_
9243-RZ-22
10:20:00
Már jó ideje elhatároztuk, hogy nem térünk vissza. Ez a bolygó álmaink
bolygója. Ehhez foghatót még egy Super Society típusú űrbázis sem adhat.
Amint leszálltunk, a bolygó rabjaivá váltunk. Akkor még nem is sejtettük, de
amikor a talajára léptünk, tudtuk, hogy nincs visszaút. A gyönyör megfogott
bennünket. Nem tudom, hogy a többiek pontosan mit éreznek, de én egy mélyről
jövő bizsergést érzek a testemben. Tudom, hogy keresni fognak bennünket, de
azt is tudom, hogy mit kell tennem. Még mindig csupa ragacs a padló, képtelen
vagyok rájönni, mibe lépett bele Rocco.
9243-RZ-23
15:12:00
Nagyon elfáradtunk. Sokáig tartott, míg a járőrhajót kimaszkíroztuk. Úgy
látszik, a két nap sohasem nyugszik itt le, de mi sem aludtunk, dolgoztunk
rendületlenül. Magam sem értem, de ezt kell tennem. A vér imitálása tartott a
legtovább. A rádiós kabin ajtaját lézerrel fricskáztuk szét, Neva és Mira öt
időegységen keresztül reszelték, csiszolták a megégett részeket, hogy
eltüntessék az áruló jeleket. Közben Kollins feláldozta kezeslábasát s
szétszórta a ruhafoszlányokat a vezérlőben. Rocco most fröcsköli le a
zsilipfolyosóban a széttépkedett szkafandereket. Az enyém a rádiósfülke, most
bemegyek és feldúlom.
9243-RZ-23
22:27:00
Már nagyon fáradtak vagyunk. Rocco még elintézi a két zsilipajtót és elmegyünk
az erdőbe. A légkör összetétele belélegezhető. Körülnézünk, de minden nap
visszajövünk a hajóra. Egyelőre nincs szükségünk semmire. Elég nagy
élelmiszerkészlettel rendelkezünk.
9243-RZ-24
11:34:00
A bolygó gyönyörű. Az erdőben kisebb méretű fejlettebb élőlényekre bukkantunk.
Rocco leterített egyet belőlük. Még nem tudjuk, mi legyen a nevük, de a húsuk
ízletes. Sokkal jobb, mint a mi szintetikus ételeink. Mira felfedezett egy
hatalmas tavat az erdőben, tiszta vize ihatónak tűnik. Ez a Paradicsom.
9243-RZ-25
10:02:00
Eltelt újra egy periódus. Kollins megkérdezte, miért nem mondjuk meg a
bázisnak, hogy milyen gyöngyszemre bukkantunk. A többiek lehurrogták. Úgy
érzem, mintha Kollins nem akarna maradni, de erről nem beszéltem senkinek.
9243-RZ-25
23:50:00
Kollins belázasodott. Beadtam neki a megfelelő készítményt, várom a hatását.
Furcsa érzéseim vannak. Nem tudom megmagyarázni Kollins lázát, félek, hogy
valami baj lesz. Mondtam a többieknek, hogy vissza kéne vinni a hajóba a
beteget. Neva hallani sem akart a dologról... Neva térdig elsüllyedt
valamilyen ragacsos anyagba. Először nagyon megijedtünk, de aztán jót
nevettünk az egészen. Fáj a fejem.
9243-RZ-26
01:20:00
A láz nem múlik, sőt egyre nagyobb. Az előbb sétáltam egyet, mintha nekem is
lázam lenne. Lehet, hogy mégis el kellene mennünk a hajóhoz? Ha Kollins
meghal, el kell mennünk innen, mert lehet, hogy mindannyiunkra ez vár.
9243-RZ-26
02:30:00
Mira kért bennünket, hogy vigyük a hideg vízhez Kollins-t, mert megöli a láz.
A víztől betegünk jobban lett, végre magához tért. Kollins azt mondta, nem
akar már elmenni. Én is megfürödtem. Már nem fáj a fejem.
9243-RZ-26
03:10:00
Kollins láza hirtelen elmúlt, pedig már lemondtunk róla. A többiek a vízre
gyanakodnak. Mindannyian megfürödtünk. Az előbb már aludtam egy kicsit. Rocco
újra lőtt nekünk vadat. A szintetikus készlet nagy részét szétszórtuk. Most
már biztos, hogy maradunk.
9243-RZ-26
20:47:00
Kollinsnak semmi baja, az ebédet ma már ő szerezte be. Egész nap hancúroztunk
a napsütésben a tó partján. Délelőtt mélyebben bementünk az erdőbe, de egy
helyen olyan sűrűn nőtte be az aljnövényzet, hogy képtelenek voltunk beljebb
hatolni. Rengeteg kistestű állattal találkoztunk. Számításunk szerint húsz nap
múlva érhet ide a felkutatásunkra küldött cirkáló, addig nem kezdhetünk
semmiféle tevékenységbe, nehogy megneszeljék, hogy élünk.
9243-RZ-28
11:10:00
Tegnap nem voltunk a hajóban. Már megszoktuk, hogy nem függünk tőle és az
elektronikus agyától. A berendezést már rég szétvertük. Mira nagyon leégett a
két tűző nap alatt. Rocco és Neva kifacsarta pár növénynek a nedvét s azzal
kenegették le Mira felhevült testét. Ez csodálatos. Mira teste teljesen
megújult, eltűntek róla a csúnya vörös foltok. Rocco szerint szebb lett, mint
valaha. Erre mindannyian bekenegettük egymást, majd nevetve vetettük be
magunkat a hűs habokba. Nem gondoltam volna, hogy Rocco és Neva ismerik a
természetes gyógymódokat. Rocco azt mondta, ő sohasem foglalkozott ilyen
dologgal. Neva azt mondja, ő csak a megérzésére hagyatkozott.
9243-RZ-30
09:17:00
Már nagyon várjuk a cirkálót. Ha majd megállapítják, hogy meghaltunk,
elpusztítják a járőrhajót és elmennek, akkor elkezdhetünk igazából élni.
Csodálatos ez a bolygó. Ma hosszan aludtam. Gyönyörű álmom volt. Régebben
sohasem álmodtam. Olyannak érzem ezt a bolygót, mintha mindig is ezt kerestem
volna. A testem részének érzem. Szeretem.
9243-RZ-35
14:16:00
Öt napja voltam utoljára a hajón, a többiek már akkor sem jöttek el velem.
Lehet, hogy én sem jövök egy darabig. Sajnálom a szövegszerkesztőt, kár hogy
nem vihetem magammal az erdőbe. Majd az utolsó napokban jövök és elpusztítom
a számítógépet is, nehogy valamit észrevegyenek. Mindenki él és virul.
Nagyszerű itt minden. A többiek is álmodtak már.
9243-RZ-50
07:42:00
Érzem, hogy a cirkáló már nagyon közel van. Azért jöttem ide, hogy a
számítógépet kiiktassam. Találtunk az erdőben olyan anyagot, amire írni is
tudunk, olyan mint a papír, valamilyen sásszerű növény. A hajóra nincs már
szükségünk. A két megmaradt szkafandert kiviszem az erdőbe és elásom. Így még
rejtélyesebb lesz az ügy, a merev szabályzati pontok miatt biztosan nem
keresnek majd bennünket...
_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_
Itt megálltam az olvasásban. Teljesen megdöbbentettek az olvasott bejegyzések.
A kormányzóra emeltem tekintetemet, de ő olyan mély, szuggesztív nézéssel
figyelte reakcióimat, hogy nem mertem tovább a szemébe nézni.
Kezdett bennem összeállni a rejtély története, csak azt nem értettem, miért
nekem adódik meg e rejtély megfejtésének lehetősége.
Nem gondolkodtam ezen sokáig, mert a kíváncsiság tovább hajtott. Miközben
lapoztam a dokumentumot, ujjaim érezték a lapok anyagának megváltozását,
másságát.
Megértettem, hogy azt a papírszerű anyagot tartom a kezemben, amire az
önkéntes hajótöröttek folytatták a naplójuk írását.
Újabb pár sor olvasása után meglepetésem csak fokozódott.
_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_
9243-RZ-52
13:00:00
Most ért ide Bert és Jal. A cirkáló itt tornyosodik az erdő felett, az árnyéka
ránk vetődik. Tudom, nagy most ott a zűrzavar. Letapogatóik nem érzékelik két
felderítőjük életjeleit a kis járőrhajóban. Bert még liheg a futástól.
Jal most kérdezte, hogy a cirkáló miért nem
érzékelte, hogy a hajóból bejöttek az erdőbe.
A többiek nevettek ezen a buta kérdésen.
Tényleg, miért?
Egyszerűen tudom, hogy a cirkáló műszerei a
bolygó légkörét mérgesnek ítélik meg, belélegezhetetlennek. Ők azt hiszik,
hogy itt nem lehet élni. Nem látják az erdőt sem.
Tudom, hogyha nem szállnak le, akkor elmennek, de ha leszállnak ide, akkor
ők is bejönnek az erdőbe. A bolygó szeret minket, és mi is szeretjük.
9243-RZ-54
07:19:00
Eltelt két periódus és a cirkáló még mindig itt lebeg felettünk.
Nem is sejtik, hogy itt vagyunk. Láttuk a két mentőkabint, amint visszatértek
egységükhöz. Két ember közeledik felénk.
Mindannyian arra gondolunk, milyen jó lenne, ha mindenki itt maradhatna
örökre.
9243-RZ-55
15:45:00
Bert nagyon ideges, mert a cirkáló nem a szabályzat előírásának megfelelően
cselekszik, hanem a bolygó felé közelít. Lehet, hogy megnézik közelebbről?
9243-RZ-55
20:05:00
Itt ülök szemben Qulic Pendoffal, a cirkáló parancsnokával. A többiek
sikítozva pancsolnak a vízben. Hirtelen megszaporodtunk. Pendof és egész
legénysége el van ragadtatva ettől a helytől. Örülnek, hogy rászánták magukat
arra, hogy ők is körülnézzenek itt. A két feleslegessé vált űrhajót azt
hiszem, később elássuk. Felrobbantani nem szabad, mert az megviselné a
bolygót, itt hagyni a járműveket szintén nem szabad, mert esetleg mások
rábukkannának. Elásni a két hajót igen nagy munka lesz 55 embernek, de a több
száz méter mély gödröket biztosan ki tudjuk majd ásni. Lesz rá időnk bőven.
Lehet, hogy sokáig nem írok a naplóba, mert el leszek foglalva.
9243-ZZ-23
Időt nem írok, mert már régóta nem tudom követni
Az időmérésre nincs szükségünk. A cirkálót már eltemettük, már csak a kis
járőr van hátra. Pár periódussal ezelőtt hirtelen eleredt az eső. Eddig még
sohasem esett. Most minden csupa ragadós nyálka. Érdekes.
Neva fiúgyermeknek adott életet. Rocco is nagyon örül. A létszám már 67 fő.
9243-SA-10
A bázis már biztosan tiltott övezetté nyilvánított minket, most már nyugodtak
vagyunk.
Ma három kölyök megint elcsavargott...
_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_
Abbahagytam az olvasást. A napló még folytatódott, de már nem volt értelme
tovább olvasnom. Ami engem érintett, azon már túljutottam. A napló szinte
minden nyitott kérdésre megfelelt. Rájöttem, hogy nyugodtan lezárhatom a
történetet. Persze, voltak még kérdéseim, és nem értettem igazán még, hogy
honnan jött az a kollektív erő vagy tudat, ami úrrá lett a hajdani űrutazókon.
A kormányzó továbbra is némán és fürkészően figyelt.
Türelmetlen voltam.
– Mit jelentsen mindez? – kérdeztem.
– Nem értette meg? – kérdezett ő vissza, majd folytatta – ez
az álombolygó, ez az a hely, amire mindenki vágyik, itt minden tökéletes,
harmónia van, ön nem érzi?
– De miért titkolták el a bázis elől? – tértem ki a kérdés elől.
– Nem titkolunk el semmit. Önöknél mindenki tudja, hogy ez ma már egy
lakott rendszer, de ki törődik ezzel? – tért ki ő is kérdésem elől.
Rá kellett jönnöm, hogy igaza van. Rajtam kívül senkit sem érdekel ez az ügy.
Rengeteg időt töltöttem el gondolkodással, kutatással, és most rá kellett
jönnöm ezen a távoli helyen, hogy minden felesleges volt.
A kormányzó jól elzárta a naplót a páncélszekrénybe, és utamra bocsájtott.
Nem kérdezett és nem kért semmit tőlem, de én biztosítottam arról, hogy a
megállapodásunkhoz tartom magam és átadom neki a dossziét, melyben az üggyel
kapcsolatos jelentések vannak. Ígéretet tettem neki arra is, hogy ami a
szobában történt, azt szigorúan bizalmasan kezelem.
Mivel úgy éreztem, nincs már mit keresnem ezen a helyen, bejelentettem neki,
hogy egy periódus múlva visszatérek saját rendszerembe.
A kormányzó meghívott a házába, a tiszteletemre készített búcsúvacsorára.
Kért, hogy feltétlenül menjek el, mert tartogat még egy meglepetést a
számomra.
Elfogadtam a meghívást.
Miközben csomagoltam a holmimat és az elutazáshoz készülődtem, azon
gondolkodtam, hogy ezeknek az embereknek mit jelent ez a hely, távol a
központi rendszertől. Rövidke itt tartózkodásom alatt kicsit beleláttam az
itteniek életébe. Nekem, a nagyvárosi fiúnak, kissé szokatlan volt, hogy
ezek az emberek mennyire kiegyensúlyozottak voltak, soha nem siettek sehová,
nem volt annyi reklám az utcákon, és az emberek nyíltan a szemembe néztek,
amikor elmentem mellettük. Meglepett a természet közelsége is. Nálunk az
ember a rengeteg közlekedési eszközön és az égig érő építmények nyirkos
árnyékán kívül csak az utcán hömpölygő tömeget láthatta. Itt azonban ez is
más volt. A szellős utcák szélén rengeteg sövényszerű növényzetet láttam,
melyek tökéletesen eltakarták az úton közlekedő járműveket. A sövényzet
aljnövényzetében nem ritkán egy-egy apróbb termetű állatot is megfigyelhettem.
Kezdetben kissé szokatlannak tűnt, hogy ezek az állatok az emberek között és
közelében éltek, nem féltek senkitől, sőt már eléggé el is szemtelenedtek. Ez
a fajta természeti közelség számomra eddig megfoghatatlan volt. Az utcák
tiszták voltak, az emberek mosolyogtak, tisztelték a természetet, és a
természet is tisztelte őket. Sokszor eszembe jutott az a mondat, amit a
naplóban olvastam „A bolygó szeret minket, és mi is szeretjük.”
A rejtély megoldódott – ezért elöntött a szomorúság, pedig örülnöm
kellett volna – azonban újabb rejtélyt jelentett számomra, hogy hogyan
tudták az itteniek megőrizni ezt a tisztaságot és szeretetet. Emberi
kapcsolataik felszabadult lobogását látva, elfogott a kétségbeesés, hogy el
kell mennem, de az idő kérlelhetetlenül elfogyott. Mérlegeltem magamban a
kormányzónak tett ígéreteimet, és arra az elhatározásra jutottam, hogy
kutatási eredményeimet nem hozom a nyilvánosságra. Könnyen tehettem ezt,
hiszen egyéni akciómról rajtam kívül úgysem tudott senki. Vesztesnek éreztem
magam.
– Tartogatok még valamit az ön számára – mondta a kormányzó
nyájasan, vacsora közben. – Egy hangfelvételt, egy korabeli
hangfelvételt.
Már nem lepődtem meg semmin, hűvös nyugalommal folytattam az evést.
– Kormányzó úr, ön csupa meglepetés a számomra. Ez a fenséges
vacsorameghívás, a kedves családja s ráadásul még remekül el is szórakoztat a
meglepetéseivel – néztem a kormányzó gyönyörű lányára.
A lány megérezte tekintetemben szavaim értelmét, majd mosolyogva folytatta az
evést.
– Tudja fiam, ez nem akármilyen hangfelvétel lesz ám, amit hallani fog.
Nagyon nehezen sikerült olyan hangszedőt szerkesztenünk, amivel ismét
hallhatóvá tehettük a rögzített anyagot.
Kissé meglepett, hogy az öregúr „fiam”-nak szólított. Jólesett.
Ezeket a szavakat már rég hallottam, eszembe jutottak a régi családi esték,
ahol mindenki tudta, hogy a másik éppen mire gondol.
Elmélkedésemet egy párbeszéd hangjai szakították félbe.
_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_
– Bert, miért nem mondtuk meg az igazat? Láthatod, ami ezen a hajón van,
az egy gyengén megrendezett színjáték.
– Jal, ha mindent elmondanánk, akkor ennek a helynek vége lenne. Ha
mindent elmondanánk, a bázis csúnyán megbüntetné őket. Rangjukat elveszítenék
és bizonyára többé nem is repülhetnének.
– Dehát így sem repülhetnek, s biztosan meghalnak!
– Jal, egyszer mi is meghalunk, de ők boldogan fognak meghalni, mert ezt a
bolygót egy kis időre a sajátjuknak érezhetik. Belefáradtak az örökös
keresésbe, hazaértek és élni akarnak.
– Ezt nem értem. Hol lehetnek most?
– A járőrhajót elhagyták, biztosan az erdőbe mentek.
– Dehát a nyomás... a légkör...?
– Hazugság. Ugyanolyan hazugság, mint ahogy az erdőt sem láttuk, amíg ki
nem szálltunk. A nyomás és a légkör biztonságos. A bolygó egyszerűen becsapta
a cirkáló műszereit. Az előbb ellenőriztem.
– Bert, ezek szerint lehet itt élni?
– Igen, a légkör belélegezhető, legalábbis egy darabig biztosan.
– Bert, ne felejtsd el, ők élettérkeresők, nekik meg kellett volna
mondaniuk az igazat, hiszen ezt keresi mindenki a bázison is...
– Jal, még mindig nem érted? Mi sem mehetünk el innen. Tudom.
– Én nem akarok maradni...
– Figyelj rám! Nem azért találtam ki ezt a szöveget a monitoron villogó
kurzorral meg a „Dromedár” szöveggel, hogy most visszamenjek és azt
mondjam: „bocs, fiúk, csak ugrattalak benneteket”!
– De mi ez az egész? Mi az, hogy Dromedár? Minek mondtad ezt
egyáltalán?
– Nem tudom... egyszerűen csak eszembe jutott. Tulajdonképpen azt sem
tudom, hogy mit jelent ez a szó. Már azóta itt motoszkál a fejemben, mióta ide
beléptünk. Ez a história a vérrel, a szétzúzott zsilipajtóval eléggé szörnyű
ahhoz, hogy a bázis ne engedje meg a további kutatást. Ha a szolgálati
szabályzat szerint járnak el, akkor kizárt, hogy kockáztassanak egy ilyen
értékes űrjárművet. Jal, jegyezd meg, mi semmit sem érünk. A bázis csak a
gépeit félti, és nekem ebből már elegem van.
– Az előbb azt jelentetted, hogy két felderítő még életben lehet? Ez
ellentmond...
– Igen Jal, mi biztosan élünk, nem igaz? Ketten vagyunk.
– Bert, ezt nem értem... Ne, Bert megőrültél! Mit akarsz azzal a
fegyverrel? Bert csak nem akarsz megölni?
– Sajnálom Jal! Értsd meg, nem, engedhetlek vissza a cirkálóra. Vedd le
a szkafandered sisakját!
– Ne..., kérlek ne...! Nem ölhetsz meg!
– Vedd le, mert lövök! A légkör nem mérgező!
– Nem, nem veszem le! Ha megölsz, akkor is minden kiderül...
– Nem derül ki semmi! Akármennyire is erőlködsz, a beszélgetésünk
felvételre megy, de a hajón nem hallják meg sohasem. Ahogy mi sem halljuk
őket. Ez a bolygó csodálatos, és azt tesz velünk, amit akar. Azt halljuk és
látjuk, amit ő akar! Azt érzem, amit sugall nekem!
– Kicsoda? Bert, te képzelődsz! Én nem érzek semmit!
– Gyáva vagy Jal. Én most leveszem a sisakomat és kibújok a szkafanderből.
– Bert ne... úristen ne... JMO-123 jelentkezz!
– ...
– Jal. Ezt nézd meg, kezeslábasban vagyok, és élek!
– Ez őrület. Neked meg kellett volna halnod azonnal. Bert, ez nem lehet
igaz. A légnyomás... Mit csináljak?
– Gyere velem!
– Hová?
– Az erdőbe! Eldobom a rádiót, nincs már rá szükségem.
– Bert, várj... Hallasz engem...?
– JMO-123 jelentkezz...
– ...
– JMO-123 ezt nem teheted velem... Itt minden csupa ragacs...
_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_
Halk kattanással ért véget a hangfelvétel. Nehéz volt magamhoz térnem. Kissé
megviselt a lejátszott anyag feszült légköre. Az agyam még mindig hallotta a
Jal nevű űrhajós kétségbeesett, zokogó hangját. A kormányzó intett, hogy
maradjak csendben, mert még lesz valami. Szinte azonnal felhangzottak egy
ismerős hang szavai.
_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_
– Ha valaki egyszer meghallgatja a felvételeket, vigyázzon nagyon, mert
ez a bolygó fogságba ejti. Mi nem vigyáztunk. Képtelen vagyok visszajutni a
cirkálóra... valamilyen masszába merültem derékig. Szerencsére nem süllyedek
tovább... Az oxigénem fogytán van...
A nevem Jal Vilnox (576117-II. J.M. L.K.), a JMO-123 járőrmentő szolgálat
egyik tisztje vagyok. A pontos idő 9243-RZ-52 12:28:00. Társam Bert Lovell
(672457-I. J.M. L.K.) az előbb hagyott el. Az erdő felé ment. Megpróbáltam
megállítani, de beleragadtam ebbe a ... nem tudom mi ez... de képtelen vagyok
kijönni belőle. Nincs oxigénem... Minden összeköttetésem megszakadt az
anyahajóval, hiába adtam le jelzőlövéseket, figyelmen kívül hagyják.
Úgy érzem, Bertnek igaza volt... A bolygó csak azt engedi láttatni, amit
akar... Leveszem a sisakomat, nincs más választásom... Megpróbálok
kievickélni ebből a masszából és elmegyek Bert után. A rádiót itt hagyom a
felvételekkel együtt. Te, aki most hallgatsz engem, légy erős és ne hallgass
e bolygó hívó szavára. Lehet, hogy már elkéstél. Megyek, megkeresem a
többieket!...
_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_
– Nos, nyomozó úr, remélem érdemes volt elfogadnia a vacsorameghívást?
– fordult hirtelen felém a kormányzó.
– Igen. A vacsora is ízletes volt, s az ön elragadó családját is öröm
volt számomra megismerni. Mellette még rendkívülien el is szórakoztatott
kormányzó úr a hangfelvételeivel. Köszönöm a vendéglátást, nekem azonban
holnap útra kell kelnem, ezért kérem szíves elnézésüket, de szeretnék...
– Ugyan már... – nevetett a kormányzó – Csak nem hiszi, hogy
hamisítványokkal traktáltam?
– Kérem bocsásson meg, de...
– Fiam, ne mondjon semmit! Kérem, győződjön meg személyesen az igazamról!
– Hogyan? – kérdeztem hitetlenkedve.
– Úgy, hogy eljön velem és megnézi a hajókat.
– Ezek szerint önök kihantolták a hajókat, egyfajta múzeumot készítettek
belőlük?
– Úgy van!
Nem tudtam ellenállni, mint már megannyiszor. Úgy éreztem, hogy az őrületbe
kerget a kormányzó.
– Rendben! – egyeztem bele.
A múzeum csodálatos volt. Mindent úgy hagytak, ahogyan eredetileg találták. A
járőrhajó „borzalmát” végigélhettem. A kormányzó elmondta, hogy nagy
erővel kutatnak a járművek elektronikus agyában eltemetett adatok után, de a
kutatásoknak még nagyon az elején járnak, mert az elavult berendezések
felélesztése és használata miatt segítő konstrukciókat kellett kifejleszteni.
A kormányzó kifejtette, milyen jó lenne egy olyan segítség, mint amilyen
kutató én is vagyok.
Kénytelen voltam a célzást elengedni fülem mellett, de természetesen fájt a
szívem egy ilyen nagy lehetőséget kihagyni, de nem egyezhettem bele, hiszen
szabadságom lejártával vissza kellett mennem a saját rendszerembe. Különben
keresésemre indultak volna, és ezzel kockáztattam volna új barátaim féltve
őrzött titkát. A kíváncsiság azonban nem hagyott nyugodni, szerettem volna
megtudni, hogy a cirkáló legénysége hogyan esett „fogságba”...
Most már mindent tudok, igaz, hosszú időnek kellett eltelnie, míg sikerült
rájönnöm. Sok munkámba került.
Tudom, hogy Qulic Pendoff kapitány az igazi kormányzósági 9243-RZ-55-ös kódú
parancsot sohasem kapta meg.
A cirkáló elektromos agyának memóriájában a következő parancs volt ugyanazon a
kódszámon.
_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_
Kód KG-9243-RZ-55
Kormányzóság
Parancs:
Qulic Pendoft (4022-II. Jm. p.), a Járőrmentő Testület JMO-123 prototípusú
másodosztályú járőrmentő parancsnokát utasítom, hogy rendeljen el azonnali
vészhelyzetet. Tegye meg intézkedéseit a vészhelyzetre vonatkozó szabályzat
szerint a rádiókapcsolat helyreállítása érdekében. Haladéktalanul kezdje meg
a legénység kiküldött tagjainak felkutatását és megmentését. Tartsa szem
előtt az emberi élet értékét! Utasítom, hogy haladéktalanul kezdje meg a
landolást a bolygóra.
14:18:00
_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_
Senkinek sem tűnt fel ez a kódszámú parancs, csak nekem, mert én hallottam
annak idején az eredetit is.
Elképzelésem szerint, amint a cirkáló talajt ért és kinyíltak a zsilipajtajai,
hogy a mentőosztag kiléphessen a felszínre, megpecsételődött a hajó sorsa.
Ezek után már egy felsőbb parancsra cselekedett a legénység.
Arra még nem sikerült rájönnöm, hogy ezeket a parancsokat kik sugallják.
Amint láthatják, itt maradtam a titokzatos rendszerben. Már nem hiányzik a
régi életem. Én már itt vagyok otthon.
Azt még meg kell említenem, hogy aznap, amikor a kormányzóval megnéztük a
hajómúzeumot, és hazamentem a szállodába, hirtelen rosszul lettem. Később
elveszítettem az eszméletemet, ezért orvost kellett hívnia hozzám a
hotelszemélyzetnek. Az orvos a magasra szökött lázam miatt javasolta, hogy
maradjak itt még egy darabig. Hosszas hánykolódás után úgy döntöttem, maradok
még egy kis időre. Ettől a gondolattól egészen rendbe jöttem. Másnapra semmi
bajom sem volt.
Sokat gondolkoztam ezen, és eszembe jutott Kollins Cline esete. Kis idő múlva
egy rádióüzenetet küldtem a központi rendszerbe, hogy ne aggódjanak, hamarosan
hazamegyek. Igaz a szabadságom lejárt, de kértem még egy kis időt.
A kormányzó biztosított, hogy az üzenet még idejében eléri a nyomozó hivatalt,
úgyhogy nem fognak keresni.
Tehát maradtam, és ezzel sorsom megpecsételődött. Nagyon szeretek itt.
Szeretem ezt a bolygót.
Nemrég ideérkezett egy régi ismerősöm, csodálkozott amikor találkoztunk. Azt
mondta, otthon mindenki úgy tudja, baleset ért és meghaltam.
Ezen jót nevettem, persze ő nem értett semmit sem. Kivittem a bolygó
felszínére egy kis kirándulásra. Sokat beszélgettünk.
Ma már ő is azt mondja, hogy csodálatos, hogy itt mindenki szereti ezt a
bolygót, és úgy cselekszik, sőt úgy beszélget a bolygóval, mintha az egy
értelmes lény lenne.
Igaza van. A szeretet sokat számít. Mi tudjuk, mi az, hogy szeretni és viszont
szeretni. Elfogadjuk a bolygót olyannak, amilyen. Egyformán szeretjük fáit,
állatait, köveit, vizét, sőt, még azt a ragacsos anyagot is, ami az
idegeneknek az első időben annyi bosszúságot okoz.
Kérem, ha erre járnak, az MPC 6722-es spirálgalaxis 200648-as
duplarendszerében, látogassanak meg. Kiülünk egy hideg itallal esténként a
teraszra, és megnézzük a nyugalmat árasztó naplementéket egymás után, majd a
feleségem könnyű vacsoráját követően elballagunk apósom irodájába, hogy a
letelepedéshez szükséges tennivalókat elintézhessük. Ezt követően a nyakukba
akaszthatják az egykori ragacsos anyagból kiégetett medált, mely lakóhelyünk
kabala ősállatát, egy piciny Dromedárt ábrázolja. A dombormű mellesleg egy
gyerekkori barátom keze munkáját dicséri.
Jöjjenek nyugodtan, mert itt szeretni fognak!
Ez az a bolygó, ahol érdemes élni.
ÚJ GALAXIS 1. szám – Tudományos-fantasztikus antológia
(Kódex Kiadó, Pécs, 2003, 101-121. o.)