A KIERKEGAARD GONDOLKODÁSÁNAK VÁLASZÚTJAI C. KONFERENCIA
Budapesten 1999. október 13-16.
BACSÓ BÉLA NYITÓBESZÉDE
Hölgyeim és Uraim, Tisztelt Kollégák!
Szeretettel üdvözlöm Önöket Budapesten abból az örömteli alkalomból, hogy Kierkegaard tanulmányaikat e konferencia keretében ismertetik. A dán filozófusról folytatott tudományos eszmecsere gondolata 1992-ben született, s Nagy András nevéhez és kiváló szervezéséhez fűződik; ekkor határoztuk el először, hogy e nagyszerű gondolkodó életművéről ily módon értekezzünk. Később előadóként részt vettünk az 1997-ben megtartott Nemzetközi Schelling Társaság konferenciáján is, amit Fehér M. István szervezett, s a Schelling, Kierkegaard és Heidegger közti sokoldalú, jelentőségteljes viszonyt vizsgáltuk.
Sören Kierkegaard kétségkívül hazánk egyik legtöbbet fordított és értelmezett 19. századi gondolkodója. A korunkra jellemző kollektív gondolattalanság és felelőtlenség után hagyatéka talán leginkább az önvizsgálatra és belső nyitottságra való bátorításban rejlik. Az 1846-ban íródott The Purity of Heart is to Will One Thing című írásában Kierkegaard arra hívja fel a figyelmet, hogy nekünk, "tévelygő vándoroknak" az élet kusza helyzeteiben is le kell tudnunk győzni megismerhetetlen belső szellemiségünket. Terjedelmes beszédét idézve "te, [hallgatóm], megállsz, mert gondolkodásra késztetett valami, amiről már oly sokat tudsz; téged, aki oly sokkal többet is tudsz. De ne feledd, hogy semmi sem lehet kártékonyabb annál, mint »becsapva élni, megcsalatva valamitől, amire az ember nem számít [...] megcsalatva a túlzott tudástól«. [...] De a megállás, a pillanatnyi szünet is egy folyamat része - a szív belső mozgása élteti. Megállni tehát annyi, mint bensőségességbe merülni." Kierkegaard arra világít rá, ahogy a magunk tévelygő, mélyen bizonytalan módján életünket csak nagy vonakodva értelmezzük; gyakran találkozott hasonló emberi esendőséggel. Mint írja, "minden áldott nap valamilyen szakadék születik: késlekedés, torlasz, megszakítás, kiábrándultság, romlottság." Kierkegaard talán legnagyszerűbb észrevétele szerint az élet nyugtalan állomásain, idő és tér közt vesztegelve élhetünk leginkább azzal a lehetőséggel, hogy csak egyetlen dolgot akarjunk. Erre az egzisztenciális megállóra céloz, amikor Jakab apostol sokat idézett, titokzatos levelére hívja fel figyelmünket: "Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, akinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka. Az ő akarata szült minket az igazságnak igéje által, hogy az ő teremtményeinek valami zsengéje legyünk. Azért, szeretett atyámfiai, legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra. [...] Az igének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat. Mert ha valaki hallgatója az igének és nem megtartója, az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, aki tükörben nézi az ő természet szerinti ábrázatát. Mert megnézte magát és elment, és azonnal elfelejtette, milyen volt. De aki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe és megmarad amellett, az nem feledékeny hallgató, sőt cselekedet követője lévén az boldog lesz az ő cselekedetében." (Jakab 1, 17-19, 22-25.) Edifying Addresses (Opbygellige Taler) című írásában már nemcsak egy csodálatra méltó, megismerésre mindenképp érdemes teológus-író személyét tisztelhetjük, hanem a filozófust is. Deleuze gondolatát idézve (Différence et répétition, PUF 1968) Kierkegaard a különbözőség és az ismétlés írója volt; a Szorongás fogalmának bevezetése óta ugyanakkor azt is tudjuk, hogy a repetíció, az ismétlés maga különbözőséget jelent, illetve különbséget szül. "Az ismétlés egyfelől a metafizika érdekkörébe tartozik, másfelől a metafizika alappilléreként szolgál." Kierkegaard kiváló, művészi írásai a korabeli üres, parttalan metafizika építményének lebontását célozzák meg, hogy aztán viszontagságos kerülőútra terelve szüntelenül megcsalatott, becsapott énünk felé irányítson bennünket. Hogy jobban értse, illetve megértesse légüres létünket, Kierkegaard a régi görögök kinetikus és anamnetikus szellemét igyekszik felidézni. Caputo megjegyzésével élve "Kierkegaard a jelen és a Lét filozófiáját az állandó köztesség, a folyamatok, a valamivé-válás helyzetére cseréli fel, amelyben a lét állandó mozgásnak, változásnak van alárendelve. Ez a dekonstruktív hozzáállás visszavezet az emberi lényt meghatározó körülményekhez; ám itt nem az ember humanista értelemben vett rangjára kell gondolnunk, hiszen Kierkegaard ezt elvetette - ehelyett azt a makacs emberi akaratosságot leplezi le, mely nyomorult körülményeink okozója. Az élet azon eredendő problematikájára mutat, amelyet a metafizika mindig is megoldani hivatott." (Radical Hermeneutics)
Tanulságos írásai forradalmi gondolkodásmódot tükröznek abban, ahogy életünk minden "időpocsékoló" tevékenységének felfüggesztésére sarkallnak, hiszen a legégetőbb kérdés most önmagunk létének megértése, az "én vagyok"-dilemma tisztázása. A Heidegger's Concept of Existence című munkájában Karl Löwith a következőképp fogalmaz: "Kierkegaard szerint az igazi realitás - s ezzel Heidegger is egyetért - nem más, mint » »érdeklődni a tényleges lét iránt, illetve abban érdekelté válni«. Az egzisztenciális realitás egy átmenet, a lét és gondolat feltételezett egysége közti állapot. Igazából a figyelem már nem a mi az, hanem az én vagyok alapvető kérdésére irányul."
A köztes állapot természetesen életünk minden krízishelyzetében sérülékennyé és érzékennyé tesz bennünket; ezért is értékelte Lévinas oly nagyra Kierkegaard nyitott gondolkodásmódját az ember testi léte felől.
Igen, ő jó barát, aki megérti az élet sérülékenységét. "Er bestätigt mich wie ein Freund" - írta róla Franz Kafka Naplójában. Biztos vagyok benne, hogy tényleg jó barát.
És remélem, mi is barátként szólunk majd hozzá.
Bibliográfia
J. D. Caputo: Radical Hermeneutics. Repetition, Deconstruction and the Hermeneutic Project, Indiana U. P., Bloomington and Indianapolis 1987.
Kierkegaard: Edifying Discourses, ed. P. L. Holmer, trans. D. F Swenson and L. M. Swenson, Fontana Books, London and Glagow 1958.
Kierkegaard: Purity of Heart is to Will One Thing, ed. and trans. D. Steere, Fontana Books, London and Glasgow 1961.
Kierkegaard: The Concept of Anxiety, ed. and trans. R. Thomte and A. Anderson, Princeton U. P., Princeton 1980.
K. Löwith: Heidegger - Denker in dürftiger Zeit, J. B. Metzler, Stuttgart 1984.