EGY MAGYAR NYELVŰ ECO-KÖTET MARGÓJÁRA1
SOLT KORNÉL
[ Cikk vége | Jegyzetek | Bezárás]
Újabb bestseller?
Umberto Eco, a Bolognai Egyetem tanára, a neves szemantikus, a világhírű regényíró méltán népszerű hazánkban. Könyvkiadásunkban mindig esemény, ha egy-egy könyve nálunk is megjelenik. Ez egyaránt vonatkozik regényeire és tudományos műveire. Kétségtelen siker volt pl. A rózsa neve, A Foucault-inga, A tegnap szigete, A nyitott mű, a Hat séta a fikció erdejében, a Hogyan írjunk szakdolgozatot?, az Öt írás az erkölcsről, a Kant és a kacsacsőrű emlős.
Az 1998. évi könyvnapokra jelent meg A tökéletes nyelv keresése c. magyar nyelvű Eco-kötet. A szép kiállítású könyv létrehozásával az Atlantisz Könyvkiadó igényes föladatra vállalkozott. Vajon bestseller-e (társaihoz hasonlóan) ez a kötet is? Nem tudok itt válaszolni erre a kérdésre, és nem célom magának a műnek a recenzálása sem. Ezt ui. már korábban, még a magyar nyelvű kötet megjelenése előtt, másutt megkíséreltem.2 Ecónak erről a könyvéről (mind magáról a műről, mind pedig a magyar fordításáról) kitűnő ismertetés, kritika és elemzés jelent meg a BUKSZ-ban, 1999 nyarán, Láng Benedek tollából.3
Itt kizárólag csak Eco írásának magyar változatával foglalkozom. De ennek sem az erényeivel (holott bőven rendelkezik ilyenekkel), hanem a hiányosságaival, hibáival. Láng Benedek számos ilyet sorolt föl értékes cikkében, de nem tett említést azokról a hibákról, amelyekről itt szólni szeretnék. (Egy kivétel van ez alól: az idegen nyelvű szövegek kezelése a magyar változatban.)
Bár egyedül arról fogok szólni, amit hibának tartok a magyar változatban, nem mulaszthatom el hangsúlyozni, hogy Eco eredeti olasz műve:4 "nehéz mű", rendkívüli föladat elé állít (magyarítás esetén) szerkesztőt és fordítót egyaránt. A hibákat azért említem, mert bizonyára sor fog kerülni a könyv további kiadásaira. Esetleg hasznosítani lehet ezek során itteni észrevételeim egynémelyikét. — Külön szeretnék szólni a magyar változat szerkesztéséről és a fordításáról.
A szerkesztésről
Kiknek írta Eco ezt a könyvét? Kizárólag a szakembereknek? Egy szűk tudományos "elitnek"? Ez nem valószínű. Föltevésem szerint a nagyközönségnek. (Gondolom, ebből indult ki az Atlantisz Könyvkiadó is a kötet magyar változatának megjelentetésénél.) De ha így van, akkor több erőfeszítést kellett volna tenni a szerkesztés során az olvasó (az átlagolvasó) feladatának megkönnyítése érdekében. Tény, hogy maga Eco nem törekedett ilyen könnyítésekre. (Ellenkezőleg!) Nos, lelke rajta! De a magyar változat szerkesztése sok mindent tehetett volna azért, hogy megkönnyítse a magyar olvasó helyzetét. Mert tény, hogy az átlagolvasó helyzete gyakran nem irigylésre méltó. A lehetséges könnyítések körében (amelyekkel a szerkesztés nem élt), természetesen, jogilag és etikailag megengedett könnyítésekre gondolok. Eco könyvének német változata5 bőven élt ilyenekkel. Erre több példát fogok említeni.
Eco behatóan foglalkozik könyvében a "bábeli nyelvzavarral". Az ennek megszüntetésére irányuló vágy ősidők óta motiválta a tudósokat egy "tökéletes nyelv" keresése terén. Nos, valamilyen "bábeli nyelvzavar", bizonyos értelemben, Eco olasz nyelvű könyvében is jelen van. Bőven lehet benne találni nem olasz, hanem más nyelvű idézeteket, szövegeket, kifejezéseket. Ez, önmagában, persze nem baj. Sőt! Az adott kontextusban minderre szükség van. A baj (szerintem) az, hogy Eco nem adta meg könyvében az idegen nyelvű szövegek olasz fordítását. Ez a szerző hibás döntése volt, amely azonban nem kötötte a magyar változat szerkesztését. Sajnálatos, hogy a magyar változat — követve ebben az eredeti művet — nem adta meg in loco az idegen nyelvű szövegek magyar fordítását. Föltételezte, hogy a magyar átlagolvasó ért pl. latinul, franciául, esetleg katalánul? (Recenziójában Láng Benedek is joggal kifogásolta az idegen nyelvű szövegek magyar fordításainak a hiányát, 139-140. o.) Eco könyvének német változata segítőkészebb olvasóival szemben: többnyire (nem mindig) in loco megadja a nem olasz szövegek német fordítását. — Hadd említsek néhány példát az elmondottakra a magyar változatból.
Raymundus Lullusról pl. ezt olvashatjuk: "Lullus az első európai filozófus, aki népnyelven írja tudományos munkáit, némelyiket ráadásul versben, méghozzá kimondottan népies rigmusokban: »per tal che hom puscha mostrar / logica e philosophar / a cels qui nin saben lati / ni arabichi« (Compendium 6-9) ". (64. o.) — Ennek az idézetnek a megértése talán még egy szakember számára is nehézséget okoz, de még inkább egy laikusnak, aki "nem beszél sem latinul, sem arabul".
Eco könyvének a német változata "olvasóbarát": segítséget nyújt az egyszerű, halandó olvasónak, és az idézet után zárójelben ezt közli vele: "damit man logisch argumentieren und philosophieren kann vor denen, die weder Latein noch Arabisch können". (66. o.) Vagyis: "hogy logikusan érvelni és filozofálni lehessen azok előtt, akik nem tudnak sem latinul, sem arabul". A magyar olvasó örült volna, ha a magyar változat is hasonló megoldást követ.
Másutt ez áll a magyar kötetben: " [...] Lullus a Logica Algazeus katalán nyelvű változatában írja: »De la logica parlam tot breu / Car a parler avem de Deu«." (77. o.) Ezt sem értem, és — bizonyára — a legtöbb magyar olvasó sem érti. Nem ártott volna lefordítani ezt az idézetet úgy, ahogyan azt a német változat is tette. Ott a katalán idézet után ez olvasható: "Von der Logik sprechen wir nur kurz / denn zu sprechen
haben wir vom Gott". (80. o.) Vagyis: "A logikáról csak röviden beszélünk, mert Istenről kell beszélnünk. "
De bőven találunk a magyar kiadásban olyan idegen nyelvű idézeteket is, amelyeket a német változat sem fordított le, bár ez célszerű lett volna. Pl. a nagy matematikus, Giuseppe Peano, 1908-ban javaslatot tett egy — szerinte grammatikamentes — latin nyelv ("latino sine flexione") megalkotására. Úgy vélte, hogy ezt a nyelvet jól lehetne használni a tudományos érintkezésben. — Peanótól idézi Eco a következőket: " [...] Post reductione qui praecede, nomen et verbo fie inflexible; toto grammatica latino evanesce. " (306. o.) — Indokolt lett volna — zárójelben — magyarra fordítani Peano szavait: "A megelőző egyszerűsítés után megszűnik a főnév és az ige hajlítása; így a latin grammatika egyszerűen eltűnik. ")
Még több olyan példát is említhetnék ebből a fajtából, amely gondot okoz az olvasónak. Íme, egy további "nehéz passzus": " [...] születőben vannak azok a nyelvek, melyeket ma beszélünk, s melyeknek első ismert dokumentumai, mint a Sermants de Strasbourg (842) vagy a Carta Capuana (960), csak sokkal későbbről valók. A Sao ke kelle terre, per kelle fini ke ki contene, trenta anni le possette parte Sancti Benedicti meg a Pro Deo Amur et pro Christian poblo et nostro commun salvament láttán az európai kultúra eltűnődik, és a confusio linguarumon jár az esze. " (32. o.) Nos, ezen a magyar olvasó is eltűnődik és, föltehetően, a confusio linguarumon meg azon jár az esze, hogy vajon mit jelenthetnek ezek a rejtélyes mondatok. Nem tudom. És — bizonyára — a német változat fordítója sem tudta, mert fordítást ott sem találunk e mondatokról. (31. o.) — Szegény olvasó! "Poor Yorick! " "Poor reader! "
Még néhány példa arra, amikor nem ártott volna magyarra fordítani az idegen nyelvű szöveget:
A — teljesen szöveghű — magyar passzusban ezt olvassuk: "A Böhme-féle, Ádámnak tulajdonított szenzuális nyelv sokkal inkább arra az ádámi nyelvre hasonlít, melyről Reuchlin a De verbo mirificóban írja (II. 6.), hogy »simplex sermo purus, incorruptus, sanctus, brevis et constans [...] in quo Deus cum homine, et homines cum angelis locuti perhibentur coram, et non per interpretem, facie ad faciem [...] sicut solet amicus cum amico« [...]" (177. o.) — A német változat ezt az egész szöveget németül közli, beszúrva zárójelben a latin szöveg legfontosabb részletét: "perhibentur coram, et non per interpretem, [...]" (193. o.) Meghatóan szép a latin szöveg: Isten tolmács nélkül, közvetlenül szól az emberekhez. Magyar fordításával közelebb lehetett volna hozni az átlagos magyar olvasóközönséghez.
A magyar kötetben az áll, hogy Petrus Ericus, aki szerint Ádám olyan nevet adott minden állatnak, amely fölidézi az illető állat hangját, " [...] egy egészen meggyőző fonológiai rendszerbe foglalja a különböző módon — per sibilatione per dentes, per tremulatione linguae, per contractione palati, per compressione labrorum, illetve per respiratione per nares — képzett hangokat. " (182. o.) — Vajon nem előnyösebb-e az olvasó számára a német változat megoldása, amely a hangképzés mindegyik latin változatának megadja a fordítását is? (199. o.) Ehhez hasonlóan így lehetett volna magyarítani a latin szöveget: [...] per sibilatione per dentes (a fogak közti sziszegéssel), per tremulatione linguae (a nyelv rezegtetésével), per contractione palati (a szájpadlás összehúzásával), per compressione labrorum (az ajkak összeszorításával), per respiratione per nares (az orron át lélegzéssel).
Szerkesztés? Fordítás?
A magyar változat tudatosan adós marad a szövegben gyakran előforduló "magános" idegen szavak fordításával is. Az olvasó pl. ezzel a szöveggel találkozik: "Batar héberül azt jelenti: »felosztani«. Hogyan igazolható mármost, hogy a batar szóból származik a latin dividere ige? A gyökök felcserélésével a tarab szót kapjuk, a tarabtól már csak egy lépés a latin tribus, innen pedig a distribuo, majd a dividere. " (89. o.) — Gondolom, jobban örül a német változat olvasója az ottani megoldásnak: "Das hebräische Wort batar heisst »teilen«. Wie lässt sich erklären, dass aus batar das lateinische dividere entstanden sein soll? Durch Inversion erzeugt man tarab, von tarab gelangt man zu lateinisch tribus (Stamm), also auch zu distribuo (ich verteile) und somit zu dividere. " (93. o.)
Vagy pl. a magyar változatban ez áll: " [...] a hieroglifák integros conceptos ideales involvebant. " (157. o.) A német fordításban viszont ez olvasható: "Die Hieroglyphen »involvierten bildliche Gesamtkonzepte« (integros conceptos ideales involvebant). " (169. o.) — Sorolhatnám még a hasonló példákat, de ez bizonyára fölösleges lenne. Azt azonban megemlítem, hogy ezzel a kérdéskörrel azért itt és nem a fordítás kapcsán foglalkozom, mert úgy vélem, ez a megoldás a szerkesztés döntése volt, nem a fordítóké. — De hadd idézzek még egy más jellegű részletet a magyar változatból:
"Mivel [az eszperantóban] az accusativus (akárcsak a latinban) a mozgás irányultságának kifejezésére is szolgál, így meg tudja különböztetni e két mondatot: la birdo flugas en la gardeno, la birdo flugas en la gardenon. Az olasz l'ucello (sic!) vola nel giardino mondat viszont nem egyértelmű e tekintetben. " (312. o.) — Szerintem ez alig érthető. Talán előnyösebb lett volna a magyar olvasó számára pl. a következő fordítás:
"Mivel [az eszperantóban] az accusativust (úgy, mint a latinban) a helyváltoztatás kifejezésére is használják, ezért meg lehet különböztetni egymástól a la birdo flugas en la gardeno (vagyis: madár röpül a kertben) és a la birdo flugas en la gardenon (vagyis: madár röpül be a kertbe) mondatokat. Viszont az olaszban a l'uccello vola nel giardino mondat (amely egyaránt jelentheti akár kétértelmű marad. "
A magyar változat itt nem felel meg Umberto Eco eredeti, olasz szövegének sem. Ő maga is szükségesnek tartotta, hogy a kérdéses passzusban szereplő két eszperantó mondatot olaszra lefordítsa annak ellenére, hogy ez a műnyelv nagyon hasonlít az olaszhoz. Már csak a szöveghűség érdekében hasonló módon kellett volna eljárni a magyar változatban is.
De gondot okoz a magyar változatban az olvasónak a számos — magyarra le nem fordított — idegen nyelvű könyvcím is. Ezek nem közismert, hanem kifejezetten "ritka" könyvcímek. Eco bőven hintett el belőlük könyvének szinte minden második lapjára egyet-egyet. Az ilyen könyvcímek jelentése, természetesen, beépül az egész adott bekezdésnek a jelentésébe. Aki nem érti meg a kérdéses könyv címét, az keveset ért az egész bekezdésből. Az illető elveszíti a gondolatmenetet. Olvasata sokkal szegényesebb lesz, mint amilyen lenne, ha a magyar változat megadta volna ezeknek a könyvcímeknek a magyar fordítását.
Követésre méltónak tartom e tekintetben a könyv német változatának a megoldását. Ott az olvasó (a Bibliográfia után) talál egy jegyzéket a kevéssé ismert idegen nyelvű könyvcímek német fordításáról. (Übersetzung einiger fremdsprachlicher Buchtitel, 377-380. o.) Ebben ott van közel 60 "nehéz" idegen nyelvű könyvcím német fordítása. — A magyar változat (remélhető) második kiadásában vagy szintén ezt a megoldást kellene követni, vagy pedig a kérdéses könyvcímek után — in loco — megadni a magyar fordításukat. (Ez még inkább "olvasóbarát" megoldás lenne.)
Így járt el a német könyv pl. a magyar változat következő — valóban riasztó — passzusa esetében is:
"1627-ben Franciaországban Jean Douet közreadja Proposition présentée au Roy, d'une escriture universelle, admirable pour sous effects, trčs-utile ŕ tous les hommes de la terre című tanulmányát, amelyben a kínait a nemzetközi nyelv példájaként említi. " (155-156. o.) — Majd: "Ugyancsak gyűlik az ismeretanyag az amerikai indián civilizációk piktografikus írásáról. Említést tesz róla [...] mind José de Acosta Historia natural y moral de las Indias című útleírásában, mind pedig Diego de Landa XVI. századi [...] Relación de las cosas de Yucatán című beszámolója, 1609-ben pedig megjelenik Garcilaso de la Vega Commentarios reales que tratan del origine de los Yucas című munkája. " Stb. stb.
"Alessando" (!), vagy "Alexander", vagy "Wilhelm von"?
De hadd térjek át más témára. Szerkesztési hibát találunk a könyvben a két Humboldt testvér kapcsán. Nem enyhíti a hibát az, hogy ez a tévedés az eredeti műben is benne van. Nem ugyan a szövegben, hanem "csak" az "Indice dei nomi"-ban, amelyet bizonyára nem maga Eco készített, akitől nem lehet elvárni, hogy a korrektúra során még a mutatókat is átböngéssze. Humboldt neve három helyen szerepel az eredeti olasz műben. Az említett "Indice" szerint (416. o.) mindhárom esetben "Alessandro von Humboldt"-ról van szó. Ez azonban az eredeti mű 121. oldala kapcsán téves információ. A 121. oldalon a "Humboldt" név után nincs föltüntetve a keresztnév. Ám egyértelmű, hogy ezen a helyen nem Alexander Humboldtról (1769-1859), a neves természettudósról és világutazóról, hanem a méltán nem kevésbé hírneves bátyjáról, a nyelvtudós és esztéta Wilhelm Humboldtról (1767-1835) van szó. Ez kitűnik a könyvcímből, amely ott áll Humboldt neve után: Ueber die Verschiedenheit des menschlichen Sprachbaues und ihren Einfluss auf die geistige Entwicklung des Menschengeschlechts, 1836.
Sajnálatos, hogy a magyar szerkesztés nem vette észre, és nem javította ki ezt a hibát. Ellenkezőleg: a Névmutató szerint a kérdéses mű szerzője "Alessando (sic!) von Humboldt" (357. o.), róla van szó a 113. oldalon. Holott a hivatkozott német mű címéből észlelni kellett volna, ki annak a szerzője a két Humboldt közül. A Névmutatóban lévő hiba azért jelentős, mert az olvasó, aki szeretné tisztázni a maga számára: melyik Humboldtról van itt szó, erre nézve csak a Névmutatóhoz fordulhat, hiszen a szöveg nem nyújt erről tájékoztatást. — A mű német változatának készítői észrevették és kijavították a hibát. A szöveg megfelelő helyén (120. o.) ott találjuk a tudós keresztnevét is: "Wilhelm von Humboldt". Hibátlan a hivatkozás a "Namenregister"-ben is. (384. o.)
Számos sajtóhibát találunk a magyar változatban. Ezeket egy második kiadásból ki kellene gyomlálni. Közülük — kiragadva — csupán néhányat említek meg. — Charles Porset neve, tévesen, mint "Porse" szerepel. (17. o.) — A Névmutató (amelyben már "Porset" olvasható) hibásan tájékoztat, amikor a nevezett tudósnak közel tucatnyi könyvbéli előfordulását jelzi, holott Eco csak ezen az egy helyen említi őt. A zavar oka bizonyára a Charles Porset és a Guillaume Postel nevek közti hasonlóság. (A Névmutatóban, tévesen, Postel adatai olvashatók Porset-nél. 359. o.) — Raymundus Lullus műve itt: Logica Algazeus. (77. o.) Az eredeti olasz szövegben viszont Logica Algazelis áll. (78. o.) — Ez az utóbbi található a német változatban is. (80. o.) — "De orginibus [...] stb. " olvasható "De originibus [...] stb. " helyett. (87. o.) — Pontatlanok az ékezetek Horapolón görög nevén. Ezt találjuk: "Horapolónosz Neilous Hieroglyphica". (144. o.) Helyesen az első név nem másod-, hanem harmadéles. Ékezet jár a második és a harmadik névre is. Mindkettő végéles. (A német változat hibátlan e tekintetben. 154. o.) — A magyar változatban ez olvasható: "A szavak tökéletességéről írja Locke [...]" (203. o.), de John Locke, valójában, a szavak tökéletlenségéről írt. Az olasz eredetiben ez áll: "Locke [...] a proposito della imperfezione delle parole dirá che [...]" (228. o.) A német változat e tekintetben is hibátlan. (219. o.) — "Die Krahe kröchet [...]" áll "Die Krähe kröchet [...]" helyett. (206. o.) — "ló = N?/pot" áll — tévesen: "ló = N?k/pot" helyett. (225. o.) — "L'ucello" áll "l'uccello (madár) helyett. (312. o.) — Arthur Schilpp neve tévesen mint "Scilpp" szerepel (313. o.) — V. V. Ivanov könyvének a címe, hibásan, Recostructing the Past a helyes "Reconstructing stb. " helyett. (320. o.) - Stb.
Végül, a magyar változat szerkesztéséről szólva, hadd idézzem az illusztris szerző némileg szerénytelen szavait műve Bevezetéséből. Ebben, többek között, ezt írja (22. o.):
"Remélem, az olvasó hálás lesz az áldozatért, amelyet épülésére bemutattam, s a szakértők elnézik elbeszélésem elnagyoltságát és kihagyásait.
Bologna, Milánó, Párizs (1990-1993)
U. E. "
Nos, kétségtelenül, szellemes szavak! Illenek a szerzőhöz és ismert humorához. Mégis! Vajon tényleg ilyen magabiztos lehet-e Umberto Eco ennek a könyvének az olvashatósága és olvasóinak hálája tekintetében? Hála az áldozatért, melyet az olvasó épülésére bemutatott! " (Vajon?)6 De könyvének magyar kiadása talán hatékonyabban is ösztönözhette volna hálára Eco magyar olvasói kifejezettent néhány "olvasóbarát" szerkesztői fogással.
Hadd térjek át, ezek után, a fordítás méltatására, amikor ismét — nagyon egyoldalúan — nem az erényekről, hanem a hibákról szólok, mégpedig olyanokról, amelyek nem egy szerkesztői döntés következményei.
A fordításról
Bárki, aki valaha is foglalkozott műfordítással vagy szakkönyvek fordításával, első pillantásra (csak felületesen átlapozva Eco eredeti olasz művét), rögtön meg tudja állapítani, hogy e könyv fordítóira pokoli föladat várt. Csak elismerés illetheti Eco könyvének magyarra fordítóit! Kerek 360 oldalon keresztül kitűnően megoldottak gyakran megoldhatatlannak tűnő fordítói föladatokat. Amikor itt mégis a fordítás némely hiányosságáról szólok, ezt az "ügy" érdekében teszem.
Az ún. "monogenezis-elméletek" amellett törnek lándzsát, hogy a különböző nyelvek egy egyetlen ősnyelvből származnak. Ezzel a témával Eco több helyen is foglalkozik. Az egyik alcím így hangzik nála: "La lingua Madre" (38. o.), tehát "Az Anyanyelv". Másutt egyik fejezetének ezt a címet adta: "L'ipotesi monogenetica e le lingue madri" (83. o.), tehát: "A monogenezis-hipotézis és az anyanyelvek. " — A német fordításban ezeken a helyeken ezt találjuk: "Ur-Muttersprache. (Pl. 44. és 84. oldalak.) Ezt szerencsés megoldásnak tartom. Nem mondhatom el ugyanezt a magyar fordításról, amelyben így hangzik az említett címek fordítása: "Az anya-nyelv" (44. o.), ill. "A monogenezis-elmélet és az anya-nyelvek". (81. o.)
Tudjuk, Leibniz álma volt egy általános érvényű szimbólumnyelv megalkotása. Ez a Characteristica universalis, amely — szerinte — képes lenne bármely szakterületen igaz állítások generálására. Kitűzte a logika matematizálásának programját. (Azóta ez az álom is, mint annyi más, szertefoszlott.) Eco olasz szövegében gyakran szerepel az imént idézett szakkifejezés, szintúgy a "calcolo" (=kalkulus) szó. Nem szerencsés, ahogyan a magyar fordítás kezeli ezeket a szakkifejezéseket. Többször találkozunk a könyvben pontatlan fordításukkal. Így pl. a "calcoló"-t a magyar változat következetesen így reprodukálja: "számítás" (pl. 266. o.), holott az nem számítás, hanem (axiómákból, definíciókból és levezetési szabályokból álló) "matematikai-logikai kalkulus". — Ahol az olasz szövegben "la caratteristica" szerepel (pl. 300. o.), ott a magyar szövegben "a karakterrendszer" áll. (266. o.) Az olaszban, ugyanazon az oldalon, "il calcolo caratteristico" áll, a megfelelő magyar szövegben "karakterszámítás", a német változatban viszont (és ezt jobbnak tartom): "Calculus Characteristicus" (286. o.) — Kifogásolható pl., hogy ezt az olasz alcímet: "La caratteristica e il calcolo" (292. o.) a magyar változat így adja vissza: "A karakterek és a számítás". (259. o.) Szerencsésebbnek tartom a német címfordítást: "Die Characteristica universalis und der Calculus". (278. o.)
Úgy vélem, a Danténál olvasható "volgare illustre" olyan szakkifejezés, melyet kár (mert pontatlan) lefordítani. De a magyar változat egyik alcíme ez: "Az illusztris népnyelv". (56. o.) Hasonló a helyzet a magyar szövegben is. Nem így járt el a mű német fordítója: a címekben és a szövegben egyaránt megtartotta az "il volgare illustré"-t. Pl. az említett címet így fordította le: "Das »Volgare illustre«". (57. o.)
Eco "Az egyiptomi út és a kínai út" c. fejezetben beszámol az európai kultúrának arról a XVI. századi korszakáról, amelyben "a Nyugat a tökéletes vizuális nyelvek felé fordul: a mnemotechnikáról, azaz az emlékezést megkönnyítő módszerekről van szó". (165. o.) Az eredeti műben itt többször is szerepelnek a "mnemotecnica", ill. a "sistema mnemotecnica" szavak. (Pl. 174. o.) A magyar fordítás viszont időnként (nem tudni, miért?) áttér pl. a "mnemonikai rendszerek", ill. a "mnemonikus kép" (meglehetősen szokatlan) kifejezésekre. Majd — egy közbevetés után — ismét így folytatja: "De térjünk vissza a mnemotechnikához [...]" (166. o.) — A német változat — helyesen — mindegyik, általam inkriminált helyen megtartotta a "mnemotechnisches System", ill. a "mnemotechnisches Bild" elnevezést. (179. o.)
Bár szó szerint megfelel az eredeti olasz alcímnek (200. o.), mégsem tartom szerencsésnek az egyik alcím ilyen fordítását: "Dee mágikus nyelve". (178. o.) A német fordító érezte, hogy az olasz cím így suta, és azt ekként reprodukálta: "Die magische Sprache John Dees". (194. o.) Nos, ez jobban hangzik a magyar címnél.
Néhány apró hiba. A magyar változatban az eredeti "segni zodiacali" (186. o.), tehát: az "állatövi jegyek" helyett, tévesen, "állatjegyek" található. (167. o.) A német fordítás viszont pontos: "Tierkreiszeichen". (181. o.) — Az olasz szövegben a "la Caduta" (199. o.): a "bűnbeesés", nem pedig a "Bukás", ahogyan ezt a magyar fordítás tartalmazza. (178. o.) A német változatban — helyesen — ez áll: "Sündenfall". (193. o.) — Az olasz szövegben Dalgarno sajátos jelölési javaslata kapcsán ez olvasható: "reggia = fank(kan) = casa + re" (252. o.), tehát: a "királyi palota" (ház + király) jele nála a "fan/kan". A német változatban helyes a "Königschloss". (242. o.) A magyar fordításban viszont, tévesen, csak ennyi áll: "palota = fan/kan = ház + király". (225. o.)
Nem több véletlennél
Írásomban gyakran hivatkoztam az Eco-féle könyv német változatának egy-egy jó megoldására. Azt jelentené ez, hogy a német fordítást — a maga egészében — jobbnak vélném a magyarnál? Nem, nem ezt jelenti. (De a szerkesztése, úgy vélem, jobb a magyarénál.) Roppant kicsiny a valószínűsége annak, hogy két fordító (a magyar és a német) egyszerre hibásan fordítsa le ugyanazt az eredeti (olasz) szöveghelyet. A valószínűség az, hogy ami az egyik fordításban hibás, az a másikban hibátlan. Vagyis: egyszerű matematikai valószínűség áll amögött, hogy a magyar fordítás egy-egy hibájához — többnyire — hibátlan megoldást lehetett találni a német változatban.
Ezért a német változatot nem lenne helyes valamilyen tévedhetetlen "kánonnak", "mércének" tekinteni. Egy apróság megerősített engem ebben a nézetemben. Amikor — valóban csak úgy találomra — belelapoztam a német fordításba, ez ötlött a szemembe: " [...] ein Apparat zur Codifizierung kann auch einer zur Dekodifizierung von verschlüsselten Botschaften werden. " (205. o.) Vajon mi ez? "Codifizierung" és "Dekodifizierung"? Törvényalkotás és a törvények eltörlése? Burkhart Kroeber itt csúnyán melléfogott. Az olasz eredetiben szó sincs "törvényalkotásról" és "a törvények eltörléséről"! Egy, az informatikában és a nyelvészetben közismert fogalompárról van szó: a "kódolásról" és a "dekódolásról". Minden (verbális stb.) "üzenetnek" (message) van egy rejtett "kulcsa" (kódja). Egy "üzenet" rejtjelezésével és a rejtjel megfejtésével foglalkozik itt az olasz szöveg. A magyar fordítás hibátlan: "A rejtjelező gépezet azonban rejtjeles üzeneteket dekódoló gépezetként is működhet. " (187. o.)
Eco könyvének német fordítása tehát nem mindenben követendő mintakép.
A sorozat címéről
Végül megemlítem (észrevételemnek csak teoretikus jelentősége lehet), hogy nem szerencsés annak az egész sorozatnak a magyar címfordítása, amelyben Eco műve is megjelent. Ez a cím: "Európa születése" — nagyon jó hangzású ugyan, de nem adja vissza kellő pontossággal a sorozat szándékát, amelyet kellően kifejez pl. az olasz "Fare l'Europa" ("Csinálni Európát") vagy pl. a német "Europa bauen" ("Európát építeni") sorozatcímek. Az utóbbiak nagyfokú aktivitásra utalnak. (Ez hiányzik a magyar címből.) Valóban: Európa, az Egyesült Európa, ha egyszer létrejön, csak jelentős erőfeszítések árán fog létrejönni.
Jacques Le Goff, a sorozat szerkesztője, pl. az olasz változat előszavában hangsúlyozza a sorozatcím tudatosan aktív fogalmazását: "L'intitolazione »attiva« della colonna". (VIII. o.) A német változatban pl. ezt olvashatjuk Le Goff "Europa bauen" c. előszavában: "Dass dieser Kontinent in seinem Streben nach Einheit so manch internen Zwist, so manchen Konflikt, so manches Trennende und Widersprüchliche erst überwinden musste, soll in dieser Reihe nicht verschwiegen werden, denn wer sich auf das Unternehmen Europa Einlassen will, muss die gesammte Vergangenheit kennen und eine Zukunftperspektive besitzen. Daraus erklärt sich der »aktive« Titel unserer Reihe. " (5. o.)7 — Nem véletlen, hogy a hazai sorozat, Jacques Le Goff által szignált, Előszavából teljesen hiányzik ez a részlet, hiszen a magyar sorozatcímből is hiányzik a Le Goff által annyira hangsúlyozott "aktivitás".
Mindez, persze, nem változtat azon, hogy ennek a sorozatnak a magyar nyelvű kiadása egyike az Atlantisz Könyvkiadó jelentős és sikeres vállalkozásainak.
[ Cikk eleje | Cikk vége ]
1 Umberto Eco: A tökéletes nyelv keresése. Szerkesztette Kontler László. Fordította és a lefordított szövegeket kölcsönösen ellenőrizte Gál Judit és Kelemen János. Atlantisz Könyvkiadó, Budapest 1998, 361. old. vissza
2 Solt Kornél: "A bábeli nyelvzavar és Európa egyesülése. (Umberto Eco: Die Suche nach der vollkommenen Sprache.) " Holmi 1998., 5., 746-749. o. vissza
3 Láng Benedek tollából. Láng Benedek: "Az értelem nyelvei", BUKSZ, 1999 nyár, 132-143. o.
Láng Benedek írása kiemelkedő értékeket mutat föl. Csak kiragadva említem meg recenziójának a Nyelv és a matematika c. részét. Ez önmagában is olyan mélyenszántó tanulmány, amely méltán kelti föl a szakemberek figyelmét. (133-136. o.) A szerző rendkívüli fölkészültségéről tesz tanúságot ott is, ahol számos pontatlanságot, pongyolaságot, hibát fedez föl Eco könyvében. vissza
4 Umberto Eco: La ricerca della lingua perfetta nella cultura europea. Editori Laterza, Rom-Bari 1993, VIII + 423 oldal vissza
5 Umberto Eco, Die Suche nach der vollkommenen Sprache. Aus dem Italienischen von Burkhart Kroeber. Verlag C. H. Beck, München, Zweite Aufl., 1994, 388 oldal vissza
6 Vajon? Elég, ha Láng Benedek "hibajegyzésére" gondolunk, hogy Eco könyvének értékei tekintetében kétségeink támadjanak. De van számos, Láng Benedek által nem említett hibája is. Pl. Eco "mércét" keres egy nyelv "tökéletességi fokának" a méréséhez. Ezt Louis Hjelmslev nyelvi modelljében véli megtalálni. (Hjelmslev: Prolegomena to a teory of Language. University of Wisconsin Press, Madison, 1943.) Ám utóbb a "tökéletes nyelv" (ilyen persze nincs!) keresését célzó hosszú utazása során teljesen megfeledkezik Hjelmslevről is és modelljéről, főként pedig arról az ígéretéről, hogy az egyes nyelveket majd szembesíti az említett modellel. (34-37. o.) - Más: Eco erőteljesen érvel az eszperantó minta szerinte esélyes "nemzetközi segédnyelv" mellett. (313. o., ut. bek.) Az eszperantónak azonban már 1993-ban (tehát az itt tárgyalt könyv eredeti változatának megjelenésekor) az angol előretörése folytán a legkisebb esélye sem volt arra, hogy az általános európai érintkezés nemzetközi nyelve legyen. vissza
7 Vagyis: "Ebben a sorozatban nem titkoljuk el, hogy a kontinensnek - az egységre való törekvése közben - számos belső viszályt, jó néhány konfliktust és számos, egymástól elválasztó ellentmondást kell legyőznie, mert annak, aki belebocsátkozik ebbe a vállalkozásba: "Európa", ismernie kell az egész múltat és birtokában kell lennie egy jövőperspektívának. Ez a magyarázata sorozatunk »aktive« címének. " vissza
[ Cikk eleje | Jegyzetek ]