A SZÖVETSÉG SÁTRÁNAK NÉHÁNY ALLEGÓRIÁJA1
a szemlélődés kegyelméről szóló előző munka
tartalmának rövid összefoglalásával
NÉMETH CSABA
[ Cikk vége | Jegyzetek | Bezárás]
[a Frigysátor]
A szövetség sátrán2 a tökéletesség állapotát értsed. Ahol a lélek tökéletessége, ott Isten hajléka is. Az elme annál szorosabban lép szövetségre Istennel, mennél inkább közel kerül a tökéletességhez. A sátort udvarnak kell körbevennie. Az udvaron a test, a sátron az elme fegyelmét értsd.3 Ahol a külső fegyelem hiányzik, bizonnyal a belsőt sem lehet megőrizni. A test fegyelme pedig valójában haszontalan az elme fegyelme nélkül.
Az udvar szabad téren, a szabad ég alatt fekszik, és a testi fegyelem mindenki előtt nyilvánvaló. Azok, amik a sátorban voltak, kívülről nem voltak láthatóak. És senki nem ismeri azt, ami a belső emberé, csupán az ember szelleme,4 amely őbenne van [vö. 1Kor II,11]. A belső ember természete eszesre és értelmire oszlik. Az eszes természetet értjük a külső sátron, az értelmi természetet pedig a belső sátron.5 "Eszes felfogóképességnek" nevezzük azt, amely által a ránk tartozó dolgokat megkülönböztetjük; ezen a helyen "értelmi felfogóképességnek" azt nevezzük, ami által az isteni dolgok szemlélésére emelkedünk.
Kilép az ember a sátorból az udvarra a tevékenység gyakorlásával.6 Belép az ember az első sátorba, amikor visszatér önmagához. Belép a másodikba, amikor meghaladja önmagát: önmaga meghaladása által pedig Istenhez emelkedik. Az első sátorban önmaga vizsgálata által tartózkodik az ember,7 a másodikban Isten szemlélése által. Íme az udvar, az első, illetve a második sátor.8
[a szent tárgyak]
Az említett helyiségeknek pedig öt megszentelt tárgyuk volt; az udvarnak csupán egy,9 ahogyan a második sátornak is. E kettőn kívül a többi az első sátorhoz tartozott. A sátor udvarában volt a teljesen elégő áldozat oltára. Az elülső sátorban a mécstartó, az asztal, a füstölőoltár. A belső sátorban a tanúság ládája. A külső oltár a test megtöretése; a belső oltár az elme töredelme.10 A mécstartó a megkülönböztetés kegyelme, az asztal a szent olvasmány tanítása. A szövetség ládáján a szemlélődés kegyelmét értsed.
A külső oltáron az állatok húsa teljesen elég, és a test megtöretése által a testi vágyak megsemmisülnek. A belső oltáron illatos füstöt áldoznak az Úrnak, és a szív töredelmessége lángra lobbantja a mennyei dolgok utáni vágyakozás izzását. A mécstartó a fény hordozója, és a megkülönböztetés a belső ember mécsese. Az asztalra kenyereket helyeznek: ettől az éhezők felüdülnek. A szent olvasmány pedig bizonnyal felüdülés a lelkeknek. A láda aranynak és ezüstnek megőrző helye, és a szemlélődés kegyelme megragadja a mennyei bölcsesség kincsét. Így tehát a külső oltárhoz a jó cselekedet tartozik, a mécstartóhoz a szorgalmatos elmélkedés,11 az asztalhoz pedig a szent olvasmány; a belső oltárhoz a buzgó imádság, a ládához az isteni művek szemlélése.
Ez az az öt gyakorlat, amelyekben végbemegy és beteljesedik a mi megigazulásunk. Méltán nevezik a ládát 'megszentelés ládájának', amelyen a mi megigazulásunk teljessége van ábrázolva. Most már tudod, hogy mi az az öt részre oszló foglalatosság, amelyben az egész isteni tiszteletet gyakorolják. A jó cselekedet gyakorlása a külső ember fegyelméhez tartozik. A hátralévőkre az áll, hogy a belső ember fegyelméhez tartoznak. Az egészen elégő áldozat oltára a testi gyakorlat képét hordozza: joggal áll hát az udvarban, és látszik nyílt téren. A többiek a sátorban vannak, és titokban rejtőznek.
[a Frigyláda]
A szövetség ládáján a szemlélődés kegyelmét értjük, amit a szeretet egyfajta zálogaként ad Urunk az őt szeretőknek. A szemlélődés pedig az, amikor az elme szabadon tekinti át a bölcsesség látványosságait, rajtuk függő csodálattal.12 A szemlélődésnek hat neme van, amelyeket egyedi tulajdonság különböztet meg egymástól. Kettő a látható teremtményekre irányul, kettő a láthatatlan teremtményekre, a két utolsó pedig az isteni dolgokra.
Akiknek megadatik, hogy eljussanak a szemlélődés első két neméig, azok olyanok, mintha szárnyakat kaptak volna, miként a sasok. Akik négyet nyernek el, azokra vonatkoztasd a Szentírás szavait: négy szárnya van az egyiknek, és négy szárnya a másiknak [Ezék I, 6]. Akik a szemlélődés valamennyi neméig eljutottak, azok úgymond hat szárnyat kaptak. Így hát értsd úgy, hogy róluk mondja az Írás: hat szárnya egyiknek, hat szárnya másiknak [Iza VI, 3].13
Az első négy a látható, illetve a láthatatlan teremtett dolgokra irányul, a másik kettő az isteniekre.14 Az első négyet a láda ábrázolja, a másik kettőt az angyali alak. Figyeld csak meg, milyen helyesen ábrázolja emberi alkotás az elsőket, és angyali alak az utolsó kettőt.
Úgy tűnik, a szemlélődés első neméhez tartozik a látható dolgok vizsgálata és csodálata. A második neméhez tartozik az, amikor a dolgok rejtett okait napvilágra hozzuk, és lelkünket ezek csodálatára függesztjük. Az előző esetben a látható dolgok sokaságát, nagyságát, hasznosságát csodáljuk ujjongással, az utóbbiban a látható dolgok elvét kutatjuk csodálattal.15 Az elsőt a fa egybeszerkesztése jelöli, a másodikat a fa bearanyozása. Ugyanis a látható dolgok terén az ész hozzájárulása nem más, mint a fa bizonyos megaranyozása.16 Figyeld meg, mily nagy különbség van fa és arany között: azaz az ész hatókörébe tartozó dolgok között.17 A látható dolgok külsejét a képzelet használatával szemléljük, a látható dolgok okait következtetéssel kutatjuk. Szétimfából kell elkészíteni a ládát: ezek ellenállnak a korhadásnak; a romolhatatlan faanyaghoz a testi dolgokról való igaz ítélet tartozik.18
[1: a láda hossza, szélessége és magassága]
A szemlélődés első nemének három fokozata van: az első a dolgok, a második a tevékenységek, a harmadik az intézmények vizsgálata. A dolgok vizsgálata a láda hosszához tartozik, a tevékenységek vizsgálata a láda szélességéhez, az intézmények vizsgálata a láda magasságához. Természet szerint a hosszúság pedig előbbi, mint a szélesség; a magasság pedig természet szerint mindkettő utáni. Így maguk a dolgok valóban természettől fogva előbbiek, mint bármely tevékenységük. Ha pedig a dolgok és tevékenységeik hiányoznának, akkor nem volna helyük az intézményeknek sem. Tehát az első vizsgálat a láda hosszához tartozik, a második a szélességéhez, a harmadik pedig annak magasságához.
[a láda hossza]
Három része van annak a vizsgálatnak, amely a dolgok szemlélésére vonatkozik, és amiről azt mondtuk, hogy a láda hosszához tartozik. Ez ugyanis a dolgok anyagának, a dolgok formájának és a dolgok természetének vizsgálatában áll.19 Az anyag és a forma vizsgálatában tudásunk teljes könyöknyi lehet, és annyi is szokott lenni. Ellenben a természet vizsgálatában semmiképp sem terjedhet ki teljes könyöknyire.20 Ott tudásunk mintegy teljes könyöknyi, ahol teljes bizonyságot szerez. A dolgok anyagát és formáját könnyen ragadjuk meg, és mindkettő tekintetében rendelkezünk a bizonyosság könyökével. Természet[ük] ismerete azonban mindenki számára csupán részben hozzáférhető. Tehát e rész tekintetében nem rendelkezhetünk többel, csupán egy fél könyökkel. Nyilvánvaló tehát, hogy mennyire jogosan mondja az Írás két és fél könyöknyinek ládánk hosszát.
[a láda szélessége]
A tevékenységek vizsgálatának két része van: már elmondtuk, hogy ez a láda szélességéhez tartozik. Más ugyanis az iparkodás tevékenysége és más a természet tevékenysége.21 Az iparkodás tevékenysége az, amit a képeken, véseteken, írásokon és hasonlókon látunk; a természet tevékenysége pedig az, hogy füvek és a fák növekednek, virágokat, leveleket, gyümölcsöket hoznak. Az iparkodás tevékenységeiben az emberi tudás képes a megértés teljes könyökével rendelkezni, és ez is szokott történni; hiszen hogyan is gondolhatná ki, amit nem lenne képes megérteni?22 A rejtett okok nyilvánvaló hatása előttünk van; de a hatások rejtett okait teljesen megérteni semmiképpen nem vagyunk elégségesek. Világos tehát, milyen méltón mondja az Írás, hogy a láda szélessége egy és fél könyök.
[a láda magassága]
Két része van az intézmények23 vizsgálatának is: már említettük, hogy ez a láda magasságára vonatkozik. Az egyik az emberi intézményekre, a másik az isteni intézményekre irányul. Bizonyos, hogy ahol az emberi intézkedés az isteninek szolgál, e kettőtől mind a lélek, mind ládánk szerkezete is emelkedik. Az emberi intézményeket, amelyeket az ember képes volt kitalálni, biztosan képes megérteni is. Az isteni szentségekben azonban más a külső forma, amely kívül látható, és más az a belső erő, amely belül rejtezik; így az isteni intézményekben nem emelkedünk mindenek ismeretének teljes könyökéig. Ennélfogva ládánk magassága megmarad egy és fél könyöknyinek.
[2: a láda aranyozása]
Ládánkat továbbá be kell aranyoznunk, és amennyire megadatik, az elképzelhető dolgoknak az elve után kell nyomoznunk. A ládát pedig nem csupán kívülről tartozunk bearanyozni, hanem belülről is.
Más a dolgok természeti okait áttekinteni, és más az igazságosság elvét a dolgok elrendezésében megfontolni. Amaz a külső aranyozáshoz tartozik, ez a belsőhöz.24 Aranyozásunknak a legtisztább aranyból kell lennie. Ítéletalkotásodban semmi hamis vagy hitvány se legyen, és tied a legtisztább arany.
[3: a láda koszorúja és a karikák]
Az aranyozás elkészültével el kell készíteni a láda koszorúját. A koszorún — mint mondtuk — a szemlélődés harmadik nemét értjük, ahogyan az engesztelőtábla is a negyedikre utal.25 Abban a láthatatlan javakról, ebben a láthatatlan szubsztanciákról esik szó; a láda koszorújához tehát annak keresése tartozik, hogy mi az igazságosság koszorúja; annak keresése, hogy melyek azok a javak, amelyek a szenteknek vannak félretéve. Megjegyzendő, hogy magának a ládának a koszorúja volt a faanyagra ráhelyezve: éppen így emelkedünk a látható dolgok hasonlatosságából a láthatatlan dolgok szemlélésére.
A szemlélődés negyedik nemében a legfőbb teremtményeket vizsgáljuk. A teremtés egészében sincs semmi méltóbb dolog a láthatatlan és ésszel bíró szubsztanciánál. Helyesen értjük a szemlélődés e nemét azon engesztelőtáblán, amely a láda fölé kerül. Mielőtt azonban teljesebben kifejtenénk azokat a dolgokat, amelyeket az engesztelőről mond az Írás, úgy tűnik: e helyt26 kell közbevetni a karikákról elmondandókat. Szemlélésünk ládájának ugyanis négy karikája kell hogy legyen: mindkét oldalán kettő. A ládán, mint mondtuk, a szemlélődés kegyelmét értjük.
Azokat a dolgokat, amelyekről tudjuk, hogy valamiképpen megtörténnek, teljesen be tudjuk vonni a szemlélődésbe, amikor csak akarjuk. Azon dolgok közül, amelyek meg szoktak esni, egyesek jól, mások rosszul történnek. Azok Isten tevékenységéből, ezek Isten engedelméből: a láda egyik oldalához azok tartoznak, amelyek Isten tevékenységéből történnek, a másikhoz pedig éppen így azok, amelyek Isten engedelméből történnek. Íme a láda oldalai; most pedig tekintsük az aranykarikákat.
Az összes fém közt semmi sincs az aranynál fénylőbb, semmi, ami az aranynál értékesebb, és Isten bölcsessége mindenekelőtt ragyog. Isten bölcsessége bizton egyszerű és egy, mégis különböző nevek osztják fel, hogy könnyebben ragadhassuk meg. Hol előretudást, hol tudást mondanak; hol elrendelés, hol elrendezés a neve.27 Ha nem tévedek, ezek azok a karikák, amelyeket a láda oldalára kell helyezni. A kör önmagába tér vissza, ezért is nem található benne sem kezdet, sem vég: az örök bölcsességnek pedig minden rendelkezésében megegyezik a kezdet a véggel. A bölcsesség e négyes felosztásán eléggé megfelelőképpen érthetjük a mondott aranykarikákat. Tudásunk e karikái közt a láda az igazság felé veszi útját, és a túlsó és magasabb dolgok felé halad.
E karikákból kettő legyen az egyik oldalon elrendezve, a többi a másikon. Ott pedig mindegyiknek mintegy megvan a helye, és mintegy közelebb függenek, ahol csodásabbaknak vagy gyönyörűségesebbnek mutatkoznak. Elmondtuk, hogy egyik oldalhoz azok tartoznak, amelyek Isten engedelméből történnek. A tudás és előretudás karikái közelebb függenek ezen az oldalon, ahol bizonnyal csodálatosabbaknak mutatkoznak meg. Éppen hogy nem csoda, hogy öröktől előrelátta azokat, mindazt, ami valamikor is teendő volt. De az miféle dolog, hogy öröktől előre látta azt, amit idegen akaratnak kiszolgáltatott?28 Hogy minden órában vizsgálja azt, ami a rejtőző szívekben zajlik?
A másik oldalhoz pedig azok a már említett dolgok tartoznak, amelyek Isten tevékenységéből történnek. Ez az elrendelés és az elrendezés karikáinak az oldala, ahol azok gyönyörűségesebbnek mutatkoznak meg. Mi okoz nagyobb gyönyörűséget a jó szívnek annál, hogy az egész isteni elrendezés az előre elrendeltek üdvére szolgál? Még hátramaradt a kutatás számára, hogy melyik karikának melyik sarokra kell kerülnie.
[a sarkok]
Elmondtuk, hogy a láda egyik oldalához azok a dolgok tartoznak, amelyek Isten engedelméből történnek: a másikhoz ugyanígy azok, amelyek Isten tevékenységéből történnek; az előbbihez az igazságossághoz, ahhoz az igazságtalansághoz tartozó cselekedetek. Mind ezekre, mind pedig azokra hatással vannak a kedvező és a kedvezőtlen körülmények.29 Ahol az igazságtalanság és a kedvezőtlen körülmény találkozik, mintegy sarkot hoznak létre. E sarkon az Isten által elvetettek korbácsoltatnak, és mégsem javulnak meg.
De, kérdezem, mi fordítja rájuk az atyaság ütlegeit, ha előre látta, hogy ők javíthatatlanok? Az előretudás karikája így ennek a saroknak áll az élén, ahol csodálatosabban tűnik elő.
Ahol az igazságtalanság és a kedvező körülmény találkozik össze, egy másik sarkot hoznak létre. Ebben a sarokban az elvetettek Isten ajándékait elveszik, és mindig hálátlanná lesznek. Ez azonban legkevésbé sem maradhat rejtve Isten tudása előtt; ő mégsem hagy fel azzal, hogy háládatosság javára szólítsa őket a kedvező körülmények által. E sarkon szorosabban függ a tudás karikája, ahol magát oly csodálatosnak mutatja.
Az igazságosság és a kedvező körülmény találkozásán értsd a harmadik sarkot. Itt pedig az üdvözülendőknek nagyon kedveznek a mulandó dolgok, hogy fellobbanjon bennük az örök dolgok utáni vágyakozás. Micsoda lehetne, kérdem, e szemlélésnél jótékonyabb vagy gyönyörűségesebb? Milyen dolog az, kérdezem, hogy időbeli javakkal is támogatja, és előre is segíti azokat, akiket az örökkévalóságra rendelt el? Ezért itt a helye az előre elrendelés karikájának, ahol a többiekhez képest gyönyörűségesebbnek mutatkozik meg.
A negyedik sarok az isteni elrendezés karikájáé, ahol valamilyen módon találkozik az egyenetlenség és a visszásság. Itt a jók jókat tesznek, és visszás dolgok szorongatják őket. Ettől mégis — Istentől elrendezvén — az történik bennük, hogy Isten szeretetére hevesebben gyúlnak fel. És milyen az, kérdezem, hogy attól lobban hevesebben fel bennük az ő szeretete, amitől úgy látszott, hogy ki kell aludniuk? Tehát joggal foglal helyet az isteni elrendezés karikája azon a helyen, ahol bőkezűbbnek mutatkozik meg.
A harmadik szemlélődés a láthatató dolgok által a láthatatlanok szemléléséhez való emelkedés.30 Itt teljesen az isteni bölcsesség karikáira kell támaszkodnunk, ha nem akarunk tévedni. Ha az értelem ládája e karikákon függ, a tévedés kitérői nélkül hordozzák körül mindenfelé. Az említett karikákon rudakat kell átdugni, amelyeket nem is szabad belőlük kihúzni; a tudás és előretudás karikáiban a csodálkozás sokasága legyen meg, a másik kettőben az ujjongás nagysága. Az isteni tudásban és előretudásban mindig sok csodálkozásra méltót fogsz találni, az elrendelésben és Isten beosztásában31 az igaz szív mindig megtalálja azt, ami a nagy ujjongásra méltó. Azokban mindig legyen meg a te csodálkozásod, ezekben ujjongásod. Sehol máshol nem találhatsz olyat, amit méltóbban csodálsz; sehol máshol, amiben helyesebben gyönyörködsz. Se a csodálkozásban, se a gyönyörködésben ne legyen semmi méltatlan, sem semmi hamisság. Nyerje el az aranyozást mindkét rúd, hogy az igazság ragyogásával tündököljön körös-körül. Az értelem ezen rudjai közt a ládát majd előrefelé hordozzák, majd a magasba emelkedik; mert mennél meghittebben gyönyörködik az emberi szív Isten bölcsességét csodálva, annál inkább kitágul, és annál több és nagyobb dolgok befogadására lesz képes.
[4: az engesztelőtábla]
Az engesztelőtáblán, mint mondtuk, a szemlélődés negyedik nemét értjük. E nem használja először a tiszta értelmet, és a legfőbb és intellektibilis32 teremtményekkel foglalkozik; az engesztelőtábla a legfinomabb aranyból készül és a legfelülre kerül. Ezekben vesszük észre az értelem tisztaságát és kimagasló voltának méltóságát. Itt ugyanis az ész eszközét kell használni, a képzelet szolgálata nélkül.33 Az engesztelőtábla a legmagasabb helyre kerül, és az ésszel bíró teremtmény méltósága megelőzi a többiekét.
Meg kell jegyezni, hogy ezt a művet engesztelőtáblának nevezik: mert az Úr kiengesztelődik az ésszel bíró teremtménnyel — annak önmagáról való sok ismerete és vizsgálódása miatt.34 Lássuk most azt, hogy mit mond az Írás ennek hosszúságáról, illetve szélességéről. Az sem kevésbé méltó a vizsgálatra, hogy miért hallgat a magasságáról. Tudjuk, hogy a hosszúság természettől fogva előrébb való a szélességnél, és hasonlóan mindkettő előrébb való a magasságnál.35 A hosszúságon tehát azokat a dolgokat értjük, amelyek az ésszel bíró teremtmény kezdetéhez tartoznak. A szélességen azokat értjük, amelyek előrehaladásához tartoznak. Azokat pedig, amelyek beteljesedéséhez tartoznak, a magasságon értjük.36
E teremtmény számára teremtésének javai kezdetét szolgálják; a megigazulás javai az előrehaladást; a megdicsőülés javai a beteljesedést. Ezekben gyakorolja magát a szemlélődő elme szorgalmasan, hogy engesztelőtáblája megfelelő mértéket nyerjen.
Három igen csodálatos dolgot nyer a teremtésből az ésszel bíró teremtmény: lényegének finomságát, a jó és a rossz megkülönböztetését, az akarat szabadságát.37 Az ember számára közismert, hogy micsoda az akarat szabadsága. E két utóbbit mindennap szívünkben olvassuk, és mindkettőben a bizonyosság könyökével rendelkezünk. De, kérdem, magának a léleknek a szubsztanciáját kicsoda, milyen érzékével láthatja? Én sem látom a tiedet, sem te az enyémet. De itt egyiket sem láthatja, ahogyan van: még sajátját sem. E rész miatt nem terjesztjük ki a tudásunkat teljes könyökig, amíg élünk.38 Az engesztelőtábla hosszáról tehát helyesen mondják, hogy két és fél könyöknyi.
Már mondtuk, hogy az ésszel bíró teremtmény megigazulása az engesztelőtábla szélességéhez tartozik. A mi megigazulásunk pedig isteni sugallatból és saját elhatározásunkból megy végbe. Azt, hogy mi az elhatározás, mindenki tapasztalatból tudja. Azt pedig, hogy az isteni sugallat bennünk mi módon van, kérdem, kicsoda értheti meg? Mert a szellem, ahol akar, ott fúj; és nem tudod, honnan jön vagy hová megy [vö. Jn III, 8]. Tehát az egyikben rendelkezünk a megértés könyökével, a másikban nem rendelkezhetünk vele. Lásd hát, hogy milyen helyesen mondja az Írás, hogy az engesztelőtábla szélessége egy és fél könyök. Íme az engesztelőtábla hosszúsága, íme a szélessége.
[az engesztelő magassága]
A magasságához pedig azok a dolgok tartoznak, amelyek a mi megdicsőülésünket szolgálják. De kicsoda, milyen felfogóképességgel ragadhatja meg azokat, amelyekben a mi megdicsőülésünk áll? Amit szem — mondja az Írás — nem látott, sem fül nem hallott, sem az emberi szívbe fel nem emelkedett [1Kor II, 9]. Ezek alapján könnyen belátható, hogy miért nincs előírva az engesztelelőtábla magassága, mértéke.
[5-6: a két kerub]
A szemlélődések utolsó két neme, mint mondtuk, az isteni dolgokra irányul.39 Az egyik azokra a dolgokra irányul, amelyek az ész fölött, mégsem az észen kívül vannak. Az ész fölött vannak, amelyek meghaladják annak befogadóképességét; mégis összhangban vannak az ésszel, jóllehet az nem tudja őket magába foglalni.40 Azok a dolgok, amelyekkel az utolsó nem foglalkozik, az ésszel teljesen ellentétesnek tűnnek; és olyan dolgok, hogy az ész sohasem nyugodhat beléjük, csak ha a hit vezeti arra. A szemlélődés e legutóbbi nemeit angyali alak fejezi ki. Bizonnyal angyali formát kell öltenünk, ha fel akarunk szállani, hogy az örök és isteni dolgokat szemléljük. Ennek az angyali alaknak pedig az utasítás szerint kovácsoltnak és aranynak kell lennie: hogy tehát arany legyen, a szemlélődő elméje tisztuljon meg minden érzéki képzettől.41 Kovácsolással készülnek el, és a mi kerubjainknak kovácsoltaknak kell lenniük. Ebből tehát világosan arra következtetünk, hogy az ilyenfajta kegyelemhez inkább bűnbánattal, mint kutatással jutunk közelebb.42 E szemlélések kiválóságára hívja fel a figyelmet az, hogy kerubnak nevezik őket. Ebben a kettős szemlélésben ugyanis a tudás teljességéhez jutunk el.43 Ezeken túl pedig semmi sincs, amit a tudás növeléséhez kereshetnénk vagy találhatnánk.44
Fentebb elmondtuk, hogy a láthatók által a láthatatlanok szemlélésére emelkedünk. Így a láthatalan teremtmény megismerése által emelkedünk fel a teremtő természetének45 szemléléséhez. Ezért van az, hogy a keruboknak a parancs szerint arcukat az engesztelőtábla felé kell fordítaniuk; ezért szól úgy a parancs, hogy egyik az egyik, másik a másik oldalon álljon. Abban a szemlélésben, amelyet az engesztelőtáblán értünk, sok hasonlóságot és sok nem-hasonlóságot találunk az isteniekhez. A szellemi teremtmény ugyanis Isten képmására és hasonlatosságára van teremtve. A már említett kerubok közül tehát az egyiké a hasonlóság oldala, a másiké pedig a nem-hasonlóság oldala:46 az észnek jobban megfelelő szemlélés álljon az egyik, az észnek kevésbé megfelelő a másik oldalon. A keruboknak pedig szárnyaikat ki kell terjeszteniük, és be kell fedezniük az engesztelőtáblát. Mi más a szárnyak kiterjesztése, mint előkészület a repülésre? Az elme előkészítése az örök dolgok közti szárnyalássá és árnyékvetővé változik; árnyékvetővé — mondja az Írás — a nap heve ellen, és rejtekké és védelemmé a szélvihar és az eső ellen [Iza IV, 5].47
A keruboknak pedig arcukat az engesztelőtábla felé kell fordítaniuk, és Isten képmásának megpillantása után biztosabb tanítást kell nyerniük a tudás magasztosabb részei felé. Az említett keruboknak kölcsönösen egymás felé is kell fordulniuk, és mindkettejüknek mindenben meg kell őrizni az összhangot a másik állításával. Mindkettő óvakodjék attól, hogy abban, amit állít, ne mondjon ellent a másiknak. Így származzon az egyiktől az egység kinyilvánítása, nehogy kiüresedjen benne a háromság megvallása.48 Így legyen meg a másikban a háromság megvallása, hogy ne üresedjen ki benne az egység állítása. Hallja meg minden elöljáró, milyen hasznos, hogy a három utolsó szemlélés össze lett hasonlítva. Innen — mondja az Írás — szólok majd hozzád [Kiv XXV, 22].
A következő összehasonlítások után legyen figyelmes, aki az isteni kinyilatkoztatás felé törekszik. Méltán nevezik az engesztelőtáblát oraculumnak, mert innen szóltak az isteni válaszok. Az engesztelőtábla fölött az Úr beszél, amikor a szellemnek azt sugallja, ami ismeretének mértékét túllépi. Mintegy a kerubok közül hallatszik az, ami nyilvánvalóan mindkét fél állításával összhangban van. A kerubok szárnyai az engesztelőtáblát, az engesztelőtábla a ládát fedezi el, ugyanis a magasabb rendű tudás előjelétől az alacsonyabb dolgokról szóló tudás beárnyékolódik. Az Úrtól származó parancsolat szerint a tanúbizonyságot a ládába kell helyezni. Mert amit legfelsőbb helyeken megtanultunk, hogy megtegyünk, azt alant is meg kell tartanunk, amikor az utakon járunk.49 Isten legfontosabb parancsait tanúbizonyságnak nevezik, ugyanis ki-ki lelkiismeretének tanúbizonyságát adják. Aszerint, hogy mennyire tartja be őket, kinek-kinek tanúbizonyságot adnak arról, hogy mennyire szereti Istenét. Mindezt a szemlélődés kegyelméről a legnagyobb rövidséggel érintettem; hiszen máshol már ugyanezt a tárgyat bővebben kifejtettem.
[a kitett kenyerek asztala]
A kitett kenyerek asztalán a szent nevelés útmutatását értjük: az asztalra kenyér kerül, hogy felüdülés végett magunkhoz vegyük. Más a testi és más a szellemi felüdülés. Az a testeké, ez a szellemeké; arról a világi tudomány gondoskodik, erről a Szentírás; a Szentírásban éppen a lelkek isteni felüdülése tétetik ki elénk, amiért is méltán nevezik a kitevés asztalának.50 Más volt az emberi élet állapota az eljövendő megváltás reménye alatt, és másnak kell lennie a már megtörtént megváltásban való hit alatt. Az egyikről az Ótestamentumban, a másikról az Újtestamentumban van szó. A Szentírás kielégítően szól így mindkettőről; ezért mondja az Írás is hosszát két könyöknek. Valójában mindkét Szövetség egyedül a lelkekről való gondoskodásra ügyel. A testekről való gondoskodásról hallgat, és azt meghagyja a világi tudománynak. Benne tehát csak az egyik, és nem mindkét gondoskodásról van szó; ezért is egy könyök a szélessége. Ami pedig a mi helyreállításunk módját illeti, elegendően szól a jelen élet állapotáról. Keveset tanít azonban az eljövendőkről; ugyanis magassága egy és fél könyökből áll. Teljes könyök vonatkozik a jelen állapotra; fél könyök az eljövendő állapotra.
[az asztal felépítményei]
A kitett kenyerek asztala fából készül, arannyal vonják be, párkányzattal veszik körül, kettős koszorúval ékesítik. A faszerkezeten a történeti értelmet értjük, a párkányzaton a tropologikust, a kettős koszorún az allegorikust és anagogikust. Szétimfából készült az asztal: ezt a fát a romlással szemben igen ellenállónak tartják. A romolhatatlan fákhoz pedig a minden hamisságtól és balgaságtól idegen szent történet tartozik. Az asztalnak a megaranyozása magának a betű szerinti értelemnek finom és bölcs magyarázata. A szép aranyozás az isteni ítélkezések elbeszéléseinek ajánlása.51
Meg kell jegyezni, hogy az első munka fából van ugyan, de aranyozott. A többi három pedig nem aranyozott, hanem arany. A fa és az arany különbsége a történeti és a misztikus értelem52 különbsége. A Szentírásban a történeté az első hely. A misztikus értelem pedig bizonnyal három részre osztott. A tropologikusé az első hely, az allegorikusé a középső, az anagogikusé a legfelső. Miért ne azé lenne a legfelsőbb hely, amelyik legfelsőbb és égi dolgokkal foglalkozik? Az allegória leginkább hitünk szentségeire vonatkozik, és azokra, amelyeket inkább hiszünk, mint értünk. A tropológia azokról szól, amelyeket bárki könnyen felfog; ezért is legalulra kerül. Tehát az arany párkányon a misztikus és morális értelmet értem.
Valami nagy dologra hívja fel a figyelmet az, hogy ezt az alakját a műnek labiumnak nevezik.53 Tudjuk, hogy minden beszédünket az ajak formálja meg. Ezzel talán az adatik értésünkre, hogy a közönséges beszédnek is a tropológia szerint kell alakulnia. A párkány fölé áttört korona kerül, mert az allegória a finomabb és magasztosabb dolgokra vonatkozik. Az áttört munka általában bizonyos művészi vésetekkel van ellátva, és ki tudná méltó módon megcsodálni, milyen csodálatos módon van beleszőve az allegória a történetbe? Itt ugyanis azok a dolgok szerepelnek allegorikusan, amelyeket hinni alig, megérteni pedig egyáltalán nem lehetséges. Az áttört koronának a felszíne hol sima, hol ívelt, hol áttört. Sima azokban a dolgokban, amelyek az ész szerint vannak; ívelt azokban a dolgokban, amelyek az észen kívül vannak; áttört azokban a dolgokban, amelyek az ésszel szembenállónak látszanak. Más ugyanis a tropológia természete, és egészen más az allegória természete. Mert mi más a tropológia, mint erkölcsi tudomány, és mi más az allegória, mint a misztériumok misztikus tanítása? Az emberi szívbe az erkölcsi javak természettől fogva bele vannak írva. A misztériumok mélységeit pedig biztosan senki sem gondolja el saját megismerőképessége által, csak a vakmerő. Ezért is mondja az Írás a koszorú magasságát csupán négyujjnyinak. Mi mások, kérdezem, a szent evangélisták, mint a Magasságos jobbjának ujjai? Az ő mértékükhöz alkalmazkodik az allegorikus tanítás, midőn minden tekintetben megegyezik az általuk elmondottakkal.
Meg kell jegyezni: a parancs szerint magának a párkánynak kellett koszorút kapnia, mivel a szentségek erejéből az erények tanítása hasznossá és megtarthatóvá válik. Az aranyas koszorún, mint mondtuk, az anagogikus tanítást értjük. Ez a tanítás a legfelsőbb dolgokról szól, ezért is nem-határolt alakjáé54 a legfelső hely. Mert mi mást nevezünk anagógiának, mint az ég feletti dolgoknak misztikus és felfelé vezető megértését?
Az előbb említett kettőben, a tropológiában és az allegóriában az erkölcsök és a misztériumok tanítását kutatjuk. Az anagogéra azon jutalmak előre látása tartozik, amelyeket remélnünk kell. Az, hogy a koszorút "aranyas"-nak nevezi az Írás, ugyanannyit tesz, mintha "arany"-nak és "szerény mértékű"-nek nevezné. Márpedig mindaz csak szerény mértékű lehet, amit az emberi erő megragad abból, amit szem nem látott, fül nem hallott, sem emberi szívbe nem emelkedett fel. Meg kell jegyezni, hogy egyedül a Szentírás használja misztikus módon az allegorikus és anagogikus értelmet: minden írás közül csak egyedül őt koszorúzza ez a kettős kiválóság.
[az asztal karikái]
A szent egyháztanítóknak minden igyekezetükkel fel kell készülniük arra, hogy mindig számot adjanak mindenkinek, aki azt kéri, számot adni a bennünk lévő hitről és reményről [vö. 1Pét III, 15]. Álljanak készen arra, hogy az igaz dolgokat bebizonyítsák, a hamisat megcáfolják; hogy meggyőzzenek az igazságos, és lebeszéljenek az igazságtalan dolgokról. Aki ezeket tudja, olyan karikákat helyezett a tanítás asztalához, amilyeneket kellett. Ó, micsoda karikák: az igazság bizonyítása, a hamisság cáfolata, az igazságosról való meggyőzés, a jogtalanról való lebeszélés! Nemde a következtetés ugyanoda tér vissza és kört alkot, mire bebizonyítja azt, amit kezdetben feltett? Most, hogy szó esett e karikák egyikéről, könnyen érthető, mit kell gondolni a többiről.
[az asztal sarkai]
Most lássuk, hogy mik azok a sarkok, amelyekre ilyen karikákat kell helyeznünk. Ahol valaki kételkedik afelől, amit a Szentírás hirdet, valamiképp sarokba ütközik. A kételkedés és a tétovázás sarkot hoz létre, ahol nehezen jövünk rá, hogy mit kell választanunk. Sokszor kételkedik az ember az igaz felől, hogy vajon igaz-e; és hasonlóképpen a hamis felől, hogy vajon hamis-e. Sokszor tétovázik az ember, hogy megtegye-e azt, ami igazságos, illetve hogy megtegye vagy ne tegye meg azt, ami igazságtalan. Azt, hogy melyik karikát melyik sarokra kell helyeznünk, igen könnyű belátni, és nem igényli magyarázatunkat.
[a lábak]
Annak kutatásával kell folytatnunk, hogy mit gondoljunk az asztal lábairól. Az egész test a lábakra támaszkodik, és azok emelik álló helyzetbe. Minél szilárdabban támaszkodunk az isteni rendelkezésekre, annál tökéletesebben egyenesedünk fel a megigazultság állapotába. A lábak számán figyeld meg a négy részre oszló rendeletet. Az első láb az utasítás, a második a tiltás, a harmadik a figyelmeztetés, a negyedik a megengedés. Az utasítás azokra a dolgokra vonatkozik, amelyeknek véghezvitele érdem, elkerülése bűn. A tiltás azokra, amelyeknek véghezvitele bűn, elkerülése érdem. A figyelmeztetés azokra, amelyeknek véghezvitele ugyan érdem, elkerülésük azonban nem vétek. A megengedés azokra, amelyeknek elkerülése érdem ugyan, véghezvitelük azonban nem bűn. Az utasításnál leginkább helyeslésre van szükség, a tiltásnál feddésre. A figyelmeztetésnél meggyőzésre van szükség, a megengedésnél pedig lebeszélésre. Hogy miért van ez így, a szorgalmasan vizsgálódó számára könnyen nyilvánvalóvá válik.
[az asztal rudai]
Két dologban áll az igazi igehirdető tiszte: az igazságra nevelésben és az erényekre való buzdításban. E kettős rendeltetéssel hordozzák körül a tanítás asztalát, és az mintegy rúdjai segítségével egyik szívből a másikba kerül át. Nevezzük tehát a rudak egyikét nevelői tehetségnek, másikát buzdítói tehetségnek. Az ilyen rudaknak a betűk nyílt tanúságtételéből, mintegy szétimfából kell lenniük, és a misztikus értelmek tartalmával kell megaranyozódniuk. A szent nevelésnek teljes egészében az igazság bizonyítására és a hamisság cáfolására kell törekednie. A szent buzdítás egészének a jó belénk oltására és a rosszról való lebeszélésre. Ebből igen könnyen megérthető, hogy mely karikákhoz mely rudaknak kell tartozniuk.
Megjegyzendő, hogy a rudakhoz a Szentírás bizonysága tartozik, a karikákhoz az emberi következtetés. És mivel a misztériumok mélységei meghaladják az emberi észt, a karikák helyesen kapnak helyet a koszorú alatt.
[ Cikk eleje | Cikk vége ]
1 A fordítás az OTKA T20274 "Esztétikai hermeneutika" pályázat részeként készült el.Ezen túl köszönettel tartozom a Pro renovanda Hungariae cultura Alapítvány Diákok a tudományért szakalapítványa támogatásáért.A Kerényi Károly Szakkollégium tagjaként mondok köszönetet azon támogatásért, amelyben az MKM Felsőoktatási Programfinanszíroa Soros Alapítvány részesített.Külön köszönet Heidl Györgynek, aki hosszasan figyelemmel és segítséggel kísérte e munkát.vissza
2 A szövetség sátra, a Frigysátor a zsidó nép hordozható szentélye volt. Az Exodus (Kivonulás könyve, Mózes 2. könyve) XXV-XXX. fejezetében találjuk a sátor leírását és történetét. Eszerint a sátrat udvar, az ún. szentélykerület övezte, amelyet a környezetétől oszlopok közé függesztett leplek választottak el. Ezen udvaron állt a teljesen elégő áldozat oltára, a mosdómedence és a Frigysátor. A sátor belülről két részre oszlott: a Szentélyre és a Szentek Szentjére: ezt két sátornak tekinti Richardus, a kor szokása és a Zsidó levél IX, 6-7 alapján. Az udvarból előbb a Szentélybe lehetett belépni ("első sátor"). Itt állt a hétágú mécstartó a mécsesekkel, a kitett kenyerek asztala a tizenkét kenyérrel és az illatáldozati füstölőoltár. A sátor belső függönye mögött ("második sátor") volt a szövetség ládája, amelybe a bizonyság két kőtáblája is került.vissza
3 Richardus itt a Benjamin minorban kifejtettekre utal vissza (cap. XXXI és XXXII): "Azt azonban tudni kell, hogy a test fegyelme a szív fegyelme nélkül kétségtelenül haszontalan; a gondolatok fegyelmét pedig az érzékek fegyelme nélkül egyáltalán nem lehet megőrizni." (PL 196 col. 22C: Hoc autem nosse oportet, quia disciplina corporis, sine disciplina cordis, absque dubio inutilis est; disciplina vero cogitationum, sine disciplina sensuum, omnino observari non potest.)
Richardus szerint a kísértések kívülről és belülről támadhatnak; kívülről az érzékelés által (per sensum), belülről a szándék által (per cogitatum). Ellenük szívünk városát Bala elsőszülöttje, Dan és Zelpha elsőszülöttje, Gad védi. Danhoz a gondolatok, Gadhoz az érzékek fegyelme tartozik. vissza
4 A külső és a belső ember kettősége Richardusnál a testi érzékelés és a (megismerő) lélek kettősségét jelenti: "a mi belső emberünk a külső embert, vezetőjét szólítja [...] Ugyanis bizonyos, hogy máshogy, mint a testi érzékelés által, a lélek nem juthat külső ismerethez. Méltán mondja tehát a belső ember a külső embert vezetőjének, akinek szolgálata nélkül [...] a látható dolgok ismeretéhez nem ér el" (col. 96B: Inde est quod ille interior homo noster exteriorem hominem, ducem suum vocat[...] Certum namque est quia, nisi per corporeum sensum, animus ad exteriorem notitiam pervenire non potest. Merito ergo exteriorem hominem homo interior ducem suum dicit, sine cujus ministerio[...] ad visibilium cognitionem non pertingit). Tágabb értelemben a "külső ember" a testre utal; ezért mondja alább, hogy a jócselekedet gyakorlása a külső ember fegyelméhez tartozik, a többi a belsőéhez.vissza
5 Vö. lib. IV cap. XXIII (col. 167AB); eszerint az első sátor a lélek közönséges állapotát jelöli, amely mindenki számára ismert, a második pedig azt a kevesek számára ismert állapotot, amely az elme önmagából való kilépése (mentis excessus) által jön létre. Az előzőhöz leginkább a sensus rationalis, az utóbbihoz a sensus intellectualis tartozik; az elsőben saját láthatatlanainkat szemléljük, a másodikban az isteni láthatatlanokat.vissza
6 A Frigysátort égtájanként 3-3 törzs sátrai vették körül. E sátortábor és a Sátor közt, az utóbbihoz közelebb helyezkedtek el a léviták sátrai. Az elhelyezkedésről lásd pl. Adamus Scotus: De tripartito tabernaculo: pars I, cap. XXIII és cap. XXV (PL 198 col. 669B és 682D); további részletekért lásd pl. Petrus Comestor: Historia scholastica: Historia libri Exodi (PL 198 col.1141-1194).vissza
7 Az önismeret elsajátítása előfeltétele az isteni megismerésének. A Benjamin minor az önismeretre a hegy metaforáját használva (cap. LXXV-LXXVIII) így ír erről: "Nagy és magas hegy az éssszel bíró szellem teljes megismerése" (col. 54B: Mons magnus et altus, plena cognitio rationalis spiritus) és "Mássz fel erre a hegyre, tanuld meg megismerni önmagadat" (col. 56A: Ascende in montem istum, disce cognoscere teipsum). Ez a metafora a Benjamin majorban is feltűnik (lib. IV cap. XXIII): "Tehát mi más a hegy csúcsára felmenni, vagy a belső sátorba bemenni, mint az elme legmagasabb és belső öblébe emelkedni, azt megragadni és fogva tartani?" (Quid igitur est montis verticem, vel interius tabernaculum subire quam summum et intimum mentis sinum ascendere, apprehendere et tenere? - col. 167A.)
A lélek megismerése a láthatatlanok megismerésének kezdete: az ember saját lelke, az ember láthatatlan része ugyanis az elsőként megragadható láthatatlan dolog - lásd Hugo de Sancto Victore: De tribus diebusát.
Az a gondolat, hogy a szövetség sátrán a tökéletesség állapotát kell érteni, a Benjamin minor LXXXIII. caputjában kifejtettek folytatása: "Emelkedjen [az ember] önmaga által önmaga fölé. Önmaga megismerése által, Isten megismeréséhez. Tanulja meg az ember előbb Isten képmásán, tanulja meg Isten hasonlóságán, hogy mit kell Istenről gondolnia. A hegyre való felemelkedés, mint mondatott, önmaga megismeréséhez tartozik; azok, amik a hegy fölött történnek, Isten ismeretéhez juttatnak. [...] Erre a hegyre az Úr leereszkedik, Mózes felemelkedik. E hegyen - a sátor szerkesztéséről - az Úr tanított, Mózes tanult. Mi mást lehet érteni a szövetség sátrán, mint a tökéletesség állapotát? Annak tehát, aki felemelkedik a hegyre, aki szorgalmasan figyel, aki tovább keres, aki végezetül megtalálja, hogy milyen, hátravan az, hogy az isteni kinyilatkoztatásból megismerje, hogy milyennek kell lennie, milyen elmebéli épületet (mentis aedificium) kell Istennek készítenie, milyen szolgálatokkal kell tetszenie Istennek" (col. 59CD). vissza
8 A Frigysátor leírásának spirituális értelem szerinti magyarázata Nyugaton Richardus korára már nagy hagyománnyal rendelkezik: Beda Venerabilis, Bruno Astensis, Rupertus Tuitiensis [von Deutz]) voltak elődei. Ez a rövid morális-'antropológiai' értelmezés sem tárgyában, sem vázlatos egyszerűségében nem hasonlítható sem Beda, sem Bruno és Rupertus kommentárjaihoz: sok tekintetben rokonítható viszont Adamus Scotus De tripartito tabernaculójának III. parsával. Meg kell jegyezni, hogy Richardus a Benjamin major szövegében nem - ahogyan más műveiben sem - tér ki a Frigysátor részletes allegorikus értelmezésére.vissza
9 Ha Richardus szövegét figyelmesen összevetjük a Bibliáéval, itt figyelhetjük meg a szövegmagyarázat és a gondolati rendszer párhuzamos felépítésének, egyesítésének nehézségeit is. Az Exodus szövege szerint az udvarban az oltár mellett egy mosdómedence is helyet kapott. Úgy tűnik: mivel Richardus gondolati rendszerében nincs olyan elem, amelyet a mosdómedencének feleltethetne meg, ezért felsorolásából kihagyja ezt a tárgyat.vissza
10 Contritio mentis: a bűn fölötti bűnbánat. vissza
11 Richardus szerint (lásd lib. I cap. III) ugyanazt a tárgyat háromféleképpen közelíthetjük meg: a gondolkodás (cogitatio), az elmélkedés (meditiatio) és a szemlélődés (meditatio) által. A három különböző megközelítés különböző eszközökkel él, és különböző eredménnyel jár. A képzeletből (ill. képzelőerőből: imaginatio) származik a gondolkodás, az észből (ratio) az elmélkedés, a megismerőképességből (intelligentia) a szemlélődés (col. 67A). E három "készség" hierarchiájának a csúcsán a megismerőképesség, alján a képzelőerő helyezkedik el. A gondolkodás egyik dologtól a másikig jut el, az elmélkedés kitartóan egy dolog körül forog, a szemlélődés pedig "egyetlen látvány sugara alatt számtalanra terjed ki" (67B). vissza
12 Richardus saját definícióját a Benjamin majorból (lib. I cap. IV) emeli ide: "Contemplatio est libera mentis perspicacia in sapientiae spectacula cum admiratione suspensa", illetve "meditatio est providus animi obtutus in veritatis inquisitione vehementer occupatus; cogitatio autem est improvidus animi respectus ad evagationem pronus" (col. 671).vissza
13 Míg az előző példa Ezékiel látomásának részlete volt, a lelkes állatokkal, ez Ézsaiás látomásának részlete (VI, 3) a trónoló Isten felett álló két, hatszárnyú szeráfról.
A hat kontempláció hat önálló fokozat, amelyek végigjárásával a teljességhez érhetünk el - lásd lib. IV cap. V: "a két elsőben ugyanis a külső és testi dolgok ismeretére (scientia) nevelődünk. A két középsőben előrehaladunk a láthatatlan dolgok és szellemi teremtmények ismeretéhez (notitia). A két legutóbbiban az isteni és ég feletti dolgok megértéséhez (intelligentia) emelkedünk fel" (col. 138D).vissza
14 Hugo de Sancto Victore, Richardus tanítója szerint két fajtája van a contemplatiónak: a teremtmények és a Teremtő feletti szemlélődés (Homilia prima in Ecclesiasten - PL 175 col. 117A): "Contemplationis autem duo sunt genera: unum quod et prius est, et incipientium: in creaturarum consideratione; alterum quod posterius et perfectorum est: in contemplatione Creatoris."vissza
15 A két contemplatio különbségét és az "elv" (ratio) jelentését így világítja meg Richardus a Benjamin majorban (lib. I cap. VI): "abban a dolgokat magukat, ebben főleg az elvet, a rendet, az elrendezést és minden egyes dolog okát, módját és hasznát kutatjuk, szemléljük, csodáljuk" (col. 79D: In illo itaque res ipsas, in isto earum utique rationem, ordinem, dispositionem et uniuscujusque rei causam, modum et utilitatem rimamur, speculamur, miramur).vissza
16 Az aranyozás a világ szerkezetének olyan megfigyelése, amely annak csodálatos készületét, megfelelő elrendezését és bölcs felosztását tekinti (lásd lib. II cap. VII-XI, kül. cap. VII: col. 85BC).vissza
17 A mondat második felét a lib. I cap. XI az alapján ki is egészíthetjük a következő módon: "azaz a képzelőerő és az ész hatókörébe eső dolgok között". Ott ugyanis ezt olvashatjuk: "a fában [ábrázoltatnak] azok, amik a képzelet alá tartoznak; az aranyban pedig azok, amelyek csak az intellectus alá tartoznak" (col. 77B: In ligno [figurantur] quidem quae subjacent imaginationi; in auro autem quae soli subjacent intellectui - a ratio eszerint az intellectus alá tartozik). A szemlélődés második neme ugyanis a képzeletben, de az ész szerint zajlik (in imaginatione sed secundum rationem).vissza
18 A fák gondolatokat jelentenek, vö. lib. II cap. II: "Ligna ergo[...] quaelibet considerationes sunt quae mentis vigorem reparant, quae ad constantiam roborant, quae in perseverantia confirmant" (col. 79B). A bölcsesség ládáját Richardus szerint sokan igyekeztek elkészíteni, de mindegyik elkorhadt, a sétimfából készült kivételével. Ez a világi filozófia múlékonyságát jelzi a biblikus tradícióval szemben: "Hol vannak most - kérdem - az akadémikusok, sztoikusok, peripatetikusok iskolái? hol vannak az ő ládáik? Íme mindannyian álmukat alusszák [...] És íme, elrohadtak mindannyian ládáikkal együtt, mulandóak tanításaikkal és hagyományaikkal. De Mózes ládája mindmáig megmaradt; sohasem volt szilárdabb, sohasem volt erősebb, mint ma - merthogy a katolikus igazság tekintélyével lett megerősítve[...]" (lib. II cap. II: Ubi sunt nunc, quaeso, sectae academicorum, stoicorum, peripateticorum? ubi sunt arcae eorum? Ecce jam isti omnes dormierunt somnum suum[...] Et ecce computruerunt omnes cum arcis suis pereuentes simul cum doctrinis et traditionibus suis. Sed arca Moysis manet usque in hodiernum diem nunquam firmior, nunquam fortior quam hodie, utpote confirmata per catholicae veritatis auctoritatem[...] - col. 81AB). vissza
19 A testi szubsztancia három egyszerre jelen levő és elválaszthatatlan alkotója a materia, a forma és a natura (col. 83A). A materia a dolog "alap"-anyagát jelöli - pl. ilyen a fa és a kő. A forma a dolog "külső minősége" (qualitas extrinseca), amelyet a látással fogunk fel. A natura a dolgok belső (intrinseca) minősége, amelyet a többi érzékszerv ismer meg (lásd col. 82C és 93B) - tehát nem a "külső" természet, ahogyan a forma-fogalom sem a XIII. század arisztotelési forma-fogalma.vissza
20 A természet megismerése részleges, mert az ész szemét (oculus rationis) a bűn elfelhőzte (az "ész szeme" kifejezés kapcsán lásd Hugo de Sancto Victore: De sacramentis Christianae fidei lib. I pars X cap. II - PL 176 col. 329D sqq). Emiatt inkább a "tapasztalás érveivel" (experientiae argumenta) tapogatózunk, mint látunk (col. 82D). vissza
21 Hugo de Sancto Victore három tevékenységről beszél (Didascalicon lib. I cap. X): Isten tevékenységéről, a természet tevékenységéről és a mesterember/művész tevékenységéről beszél: Sunt enim triplicia opera, id est, opus Dei, opus naturae, opus artificis imitantis naturam. Opus Dei est, quod non erat, creare [...] opus naturae, quod latuit, ad actum procedere [...] opus artificis est disgregata conjungere, vel conjuncta segregare [...]A Didascalicont angolra fordító Jerome Taylor mutat rá, hogy ez a hármasság Chalcidius Timaeus-kommentárjából származik, azonban Hugo a rá jellemző módon átértelmezi és eltünteti annak neoplatonikus vonatkozásait (lásd Didascalicon of Hugh of St. Victor, Introduction és n59 to Book One (p. 190-191: transl. by Jerome Taylor. New York: Columbia University Press, 1991).vissza
22 Vö. lib. II cap. V: "A mesterséges tevékenységben az emberi tudás egy könyökkel rendelkezik; mivel ha azt nem volna képes megérteni, azt [ti. a tevékenységet] magát bizonnyal a legkevésbé sem találta volna fel" (col. 83C: In opere artificiali scientia humana cubitum habet; quia, si illud comprehendere non valeret, ipsum utique minime invenisset).vissza
23 Intézmények: mores, ill. institutiones. Richardus isteni intézményekként az Egyház szentségeit és az isteni szolgálatokat (obsequia divina) említi, emberi intézményekként pl. az emberi törvényeket, a polgári jogokat, a szokásokat, a népszavazásokat (col. 84A).vissza
24 A lib. II cap. IX szerint a láda külső aranyozásához a természet kutatása tartozik (col.87C: Investigatio naturae ad arcae nostrae deaurationem extrinsecam, assertio divinae justitiae pertinet ad deaurationem intrinsecam). Ezért mondja Richardus, hogy a pogány filozófusok "a maguk ládáját nagyrészt meg tudták aranyozni (de csak kívülről) " (ibid.: Arcam itaque suam ex magna parte (sed exterius tantum) deaurare poterunt). Ez azonban még nem teljes aranyozás; teljessé akkor lesz, ha az isteni bölcsesség munkáját figyeljük a teremtésben. A láda belső aranyozását úgy kapjuk, ha Isten irgalmas, igaz és szent voltát fontoljuk meg (col. 88D - vö. Ps CXLIV, 17).vissza
25 Lásd lib. II cap. XVI: "E kettőn (ti. a koszorún és az engesztelőn) a szemlélődés két nemét értjük: az egyiket a láthatatlan javakról, a másikat a láthatatlan lényegekről, úgymint az angyali avagy az emberi szellemekről" (col. 94C: Per haec itaque duo (coronam scilicet et propitiatorium) duo intelligimus genera contemplationum, unum de invisibilibus bonis, alterum de invisibilibus substantiis, ut in spiritibus angelicis vel humanis).vissza
26 Richardus a Szentírás tárgyalásmenetét akarja követni, "hogy ugyanaz a rend őriztessék meg a magyarázatban, amelyet a szerző meg akart tartani a leirásban" (col. 99D): ezért ékelődik be a karikák és oldalak magyarázata a harmadik és a negyedik nem tárgyalásába.vissza
27 Vö. lib. II cap. XX: "A bölcsesség az, ami által [ti. Isten] mindeneket megismer. Az előretudás az, ami által mident öröktől fogva előre lát. Az elrendelés az, ami által mindenkit öröktől fogva akár a halálra, akár az életre előre elrendezett. Az elrendezés az, ami által mindeneket mindenben szüntelenül elrendezve, semmit nem hagy rendezetlenül" (col. 101: Scientia est qua omnia [sc. Deus] cognovit. Praescientia qua ab aeterno omnia praevidit. Praedestinatio qua ab aeterno omnes sive ad vitam, sive ad mortem praeordinavit. Dispositio qua omnia ubique incessanter disponendo nihil inordinatum relinquit.)
Az isteni bölcsesség ilyen négyes felosztását (dispositio - praedestinatio - scientia - praescientia) megtalálhatjuk Hugo de Sancto Victorénél is (De sacramentis lib.I pars II cap.XIV-XXI: PL 176 col. 211D-214A). vissza
28 Lásd lib. II cap. XX.vissza
29 Richardus itt négyfajta viszonyt ír le, és ezeket a viszonyokat a láda sarkain jeleníti meg. (A falak kapcsán lásd lib. II col. XIX - col. 99.) A láda négy oldala, amely ezeket a sarkokat létrehozza: az aequitas, az iniquitas, a prosperitas és az adversitas; fordításunkban az igazságosság és igazságtalanság, a kedvező és kedvezőtlen körülmények. Az iniquitas (a Benjamin major szövegében szinonimája a perversitas is) általában jelöl bűnt; az egyenlőség megsértése. A szó Alanus ab Insulis XII. század végi teológiai "szótára" (Liber in distinctionibus dictionum theologicalium - PL 210) szerint jelenthet például általában bármi vétket, az aequitas [itt kb. méltányosság] és a felebarát elleni vétket; magát a vétkest [iniquus] és a hitetlenséget.vissza
30 A harmadik szemlélődéshez az tartozik, amikor a látható dolgok hasonlóságán át a láthatatlanok milyenségét ragadjuk meg, ugyanis Isten láthatatlanjai a teremtett dolgok által megismerhetőek (lásd Rom I, 20: Invisibilia enim ipsius [sc. Dei] a creatura mundi per ea quae facta sunt intellecta conspiciuntur). Ez a szemlélődés öt fokozatra oszlik, aszerint, hogy a hasonlóságot miből vesszük (lib. II cap. XV). Az első fokozatban a hasonlóság a dolgot alkotó anyag tulajdonságából (proprietas) származik; a másodikban a dolog külső milyenségéből (amit formának is nevez Richardus: ezt a szem fogja fel); a harmadikban a dolog belső minőségéből (ez a natura, amit a többi érzék fog fel). Az utolsó két fokozat a dolog hatásaiból meríti a hasonlatot: a negyedik a természetes tevékenységből, az ötödik a mesterséges tevékenységből.
A második és harmadik fokozathoz szorosan kapcsolódik a különböző írásértelmek, a res és a signa bibliai jelentésének kérdésköre, valamint az írásértelmezésnek szolgáló tudományok problematikája. Az idevonatkozó források közül a legfontosabbak: Hugo de Sancto Victore: De scripturis et scriptoribus sacris cap. XIII-XIV (PL 175) és De sacramentis Christianae fidei prologus cap. IV-VI (PL 176), valamint a Didascalicon (in: PL 175 vagy: Didascalicon de studio legendi. Ed. by C. H. Buttimer. Washington 1939). Hugo elveit veszi át pl. Garnerius Lingonensis (Garnier de Rochefort,†1198): XXXIV. sermo (PL 205 col. 789D-780A). Némiképp eltérő megközelítést hoz a Speculum Ecclesiae (cap. VIII: PL 177 col. 374D-376A) és Sicardus: Mitrale, lib. I cap. XIII (PL 213 col. 47C-48A); végül lásd Aquinói Tamás: STh I q. I art. X, 3. A témát széles körű kitekintéssel foglalja össze tanulmányában Friedrich Ohly: Vom geistigen Sinn des Wortes im Mittelalter (in: Schriften zum Mittelalterlichen Bedeutungsforschung. Darmstadt: Wissenschaftliche Buchgesellschaft, 1977). Magyar nyelven: A szavak szellemi jelentése a középkorban (in: Az ikonológia elmélete 1. Szeged: JATE, 1986 p. 229-266); szűkebben vizsgálja Yves Delégue: Les machines du sens. Fragments d'une sémiologie médiévale. Édition des Cendres, 1987.vissza
31 A beosztás (dispensatio) az elrendezés (dispositio) szinonimája.vissza
32 Lásd lib. I cap. VII: "Érzékelhetőeknek nevezem a látható, és testi érzékkel felfogható dolgokat. Megérthetőknek a láthatatlanokat, de ésszel mégis felfoghatókat. Intellektibiliseknek e helyen a láthatatlan, és az ész számára felfoghatatlanokat" (col. 72C: Sensibilia dico quaelibet visibilia, et sensu corporeo perceptibilia. Intelligibilia autem dico invisibilia, ratione tamen comprehensibilia. Intellectibilia hoc loco dico invisibilia, et humanae rationi incomprehensibilia).vissza
33 Ezzel együtt jár az, hogy a testi dolgok (bennünk őrzött) képeitől, emlékeitől is meg kell szabadulnunk: "Quanto enim corporalium phantasmatum perfectius obliviscimur, tanto profundius, tanto liberius super mundanarum essentiarum occulta rimamur" (col. 109D - lib. III cap. I).vissza
34 Richardus a propitiatorium (engesztelőtábla) jelentését a propitiusból (kegyes, jóindulatú) vezeti le. Az "az Úr kiengesztelődik" fordulatot szó szerint így adhatjuk vissza: "az Úr kegyessé válik".vissza
35 A Patrologia kiadásában a latin szövegbe itt értelemzavaró nyomdahiba került; "Scimus quod longitudo naturaliter prior est altitudine [latitudine helyett], similiter et utraque prior est altitudine" (197C); a fordításban a helyet a korábbiak szerint javítottam.vissza
36 Lásd lib. III cap. XI: eszerint a teremtéstől a megdicsőülésig halad előre teremtmény, és ebben különböző javak segítik. A teremtés javai Isten adománya (ezt a hosszúság jelöli); a megigazulás javai Isten ajándékai és a teremtmény érdemei (merita); a megdicsőülés javai Isten ajándékai és a teremtmény jutalmai. A teremtésből három javat nyer az ember: az istenképi és -hasonlósági mivoltot, a jó és rossz megkülönböztetését és a szabad akaratot (lásd cap. XIII). A megigazulás javai közösek: Isten ugyanis együttműködik ebben az emberrel. Ezért szükséges hozzá az isteni sugallat és segítség; ugyanakkor szükséges az is, hogy erre az ember maga is törekedjék: ez a két dolog a megigazulás javai (lásd cap. XVI). A megdicsőítés javai felfoghatatlanok; az isteni segítségben nem kételkedhetünk ugyan, de együttműködésének módjait sem foghatjuk fel (lásd cap. XVII¦XIX).vissza
37 Minden ésszel bíró teremtmény (rationalis creatura) rendelkezik - mintegy a teremtéséből származó javakként — léttel (esse), tudással (scire) és akarattal (velle). E három jelenik meg az emberben: az Isten képmására és hasonlatosságára teremtett lélek kiemelkedő természetében, a jó és a rossz megkülönböztetésében és a szabad akaratban (lib. III cap. XIII - col. 122A).vissza
38 Ugyanis senki nem képes testben élve a maga lelkét, vagy bármely szellemi lényt (spiritualis substantia) "a maga tisztaságában" látni (lib. III cap. XIV - col. 123D).vissza
39 Lásd lib. II cap. XII és lib. IV. Az utolsó két contemplatióhoz tartozó dolgok meghaladják az emberi észt és okoskodást (ratiocinatio); szemlélésükhöz magunk fölé kell emelkednünk. "Az ész felett vannak azok, amelyeket kinyilatkozásból tanulunk, vagy tekintéllyel (auctoritate) bizonyítunk" (lib. IV cap. II - col. 136B). vissza
40 "[...]quamvis ab ipsa non possint comprehendi." A comprehendo igének van a szokásos "megért, felfog, megragad" mellett "összefog, magába foglal, összefoglal" jelentése is. Vö.: "Azokat nevezzük ész felettieknek, amelyeket semmiféle tapasztalattal (experimento) sem vagyunk elégségesek bizonyítani, semmi okoskodással nem tudunk teljességgel kinyomozni" (col. 137B).vissza
41 "[...] contemplatoris mens mundetur ab omni phantasia". A contemplatio e nemeiben a testi eredetű képzetektől - a képzelőerő eredményétől - mentesnek kell lennie már az elmének, lásd lib. IV cap. IV: "In hac gemina speculatione mihil imaginarium, nihil phantasticum debet occurrere, longe enim omnem corporea similitudinis proprietatem excedit quidiquid spectaculi tibi haec gemina novissimi operis specula proponit." (col. 138B)vissza
42 E két contemplatióban nem érvelésekre és "nyomozásra" (investigatio) van szükség, hanem sokkal inkább töredelemre és bűnbánatra, mert "a szív mélységeit semmi sem tisztítja annyira, az elme tisztaságát semmi sem állítja annyira helyre; semmi sem űzi úgy el a kétkedés felhőit, és a szív derültségét semmi sem hozza meg se jobban, se gyorsabban" (lásd lib. IV cap. VI - col. 139D). Az emberi lelket az angyali alakra kell formálni: ez egy lassú, hosszadalmas folyamat (ezért Richardus az arany kovácsolásának felelteti meg). Ugyanakkor ezt az angyali mintát nem láthatjuk magunktól, csak isteni kinyilatkoztatás taníthat meg rá, az excessus mentis, az elme önmagából való kilépése által (col. 141B). vissza
43 A héber eredetű "kerub" szó jelentése a latin hagyomány szerint plenitudo scientiae, azaz "a tudás teljessége". Lásd Isidorus Hispalensis: Quaestiones in Exodum cap. XLVI (PL 83 col. 311C). Ennek a jelentésnek az előzményeit Alexandriai Philónnál (Mózes élete, III. könyv), majd Alexandriai Kelemennél (Stromatum lib. V cap. VI) találjuk meg.vissza
44 Az utolsó két contemplatióban Isten megismerése történik: Richardus ezt nevezi a tudás teljességének. Istenen túl ugyanis semmi sincs, nem is lehet, nem is gondolható már (col.139B: Supra Deum nihil est sed nec esse, vel esse posse, vel cogitari potest), így tudásunk sem nőhet túl Isten megismerésén (lásd lib. IV cap. V).vissza
45 Az eredetiben creatrix natura. Vö. a viktorinus hagyományozódású Miscellanea egyik titulusával: "Trinitate una universitas rerum subsistit. Est unum quod nec ab alio, nec secundum aliud, ut natura creatrix. Est unum quod ab uno et secundum unum, ut rationalis creatura a Deo similis Deo. Est unum quod ab uno secundum duo, hoc est ab uno per unum, ut corporea natura. Primum exemplar est tantum, non exemplum; secundum exemplar et exemplum; tertium exemplum tantum" (lib. V tit. XVI - PL 177 col. 757D).vissza
46 Az engesztelőtáblán álló két kerub alakja a két utolsó szemlélődést jelképezi (a bal oldali az ötödik, a jobb oldali a hatodik nemet - lib. IV cap. VIII). Az engesztelő egyik oldala az ésszel bíró szubsztanciák Istenhez való hasonlósága, a másik oldal ugyanezen teremtményeknek az istenséghez való nem-hasonlósága (col. 142D: Dicatur itaque propitiatorii nostri, si placet, latus unum, divina in rationalibus substantiis similitudo, dicatur et alterum in eisdem essentiis Divinitatis multiplex dissimilitudo). Ezen az engesztelőn állnak a kerubok: a szemlélődés ötödik neméhez a hasonlóságok, a hatodikhoz a nem-hasonlóságok vizsgálata tartozik.vissza
47 Lásd lib. IV cap. IX. "Multum est autem per omnem modum, quod haec duo contemplationum genera nos vel contra mala roborant, vel ad virtutem adjuvant[...] Quando autem aliquid tegimus, duobus id modis maxime facere solemus. Nam modo in absconsionem, modo ad protectionem, et saepe cum aliquod nobis umbraculum contra solem superponimus, ejus nobis tam calorem quam claritatem temperamus" (col. 143D-144A).vissza
48 Azaz őrizzék meg a Szentháromság egységének hitét. Richardus szerint (col.160C) ezt a hitet igyekezett kiüresíteni Arius és Sabellius: "Arius azt mondja: más az Atya, más a Fiú, és más a Szentlélek" - és ezzel az egységet oldja fel; "Sabellius azt mondja: ugyanaz az Isten, amikor akarja, Atya, amikor akarja, Fiú, amikor akarja, Szentlélek, maga mégis egy": ezzel a háromság hitét igyekszik kiüresíteni.vissza
49 199A: a latin szöveget az értelmesebb "Quod enim faciendum edocemur in summis, firmiter retinendum in intimis, cum versamur in viis"-ra javítottam, Kendeffy Gábor javaslatára - akinek ezúton köszönöm meg segítségét. vissza
50 Az asztal neve latinul: mensa propositionis, szó szerint fordítva: a kitevés asztala. Itt az etimológia kedvéért áll a magyarban bevettebb "kitett kenyerek asztala" helyett.vissza
51 Az eredetiben sagarum divinorum judiciorum commendatio.vissza
52 Richardus szóhasználatában intelligentia mysticanak összefoglaló néven a három nem-szó szerinti értelmet: az allegorikust, a tropologikust és az anagogikust nevezi. A négyes írásértelem tanával párhuzamosan élt a hármas értelem tana. Eszerint - Hugo de Sancto Victore terminológiájával élve - történeti, allegorikus és tropologikus (ill. anagogikus: e kettő szinonim ebben az esetben) értelmek léteznek. Ezzel párhuzamosan élt az a terminológia, amelyben az allegorikus értelemnek a misztikus, a tropologikus (anagogikus) értelemnek a morális értelem felel meg.vissza
53 A labium szó jelentései: 1. ajak és 2. párkány.vissza
54 A második koszorú magassága nincsen a Bibliában megadva, ezért immensa a figurája, szemben az első koszorú négyujjnyi magasságával.vissza
[ Cikk eleje | Jegyzetek ]