Félve kérdező

Árnyékod tengelyébe zuhan

égtájak rendezetlensége.

A megunt test felcserélődik

a lélek kormos vetületével.

 

Nem te vagy az, és más sem lehet.

Egy végtelen tér korlátai.

Vonatkoztatási rendszernek

mégis magadnak maradsz itt.

 

Körbeinog, így Naptalanul,

ezért nem tudod, hogy mi hajtja.

A változatlanság évszaka,

ami benned át- meg átalakul.

 

Emlékedből nézel csak kifelé,

de már az irány bizonytalan.

Ki vagy most épp, megkérdezhetnéd,

tán magadra lelsz a néma válaszban.

Impresszum   -   Szerzői jogok