elengedni végre (kollázs a Várad 2014/11. számából)
az elengedés
elengedhetetlenül szükséges
a felnőtté váláshoz
mindnyájan telve bizalommal és reménnyel
a szavak végét elnyújtjuk dallamosan
a lóvásárral egybekötött
hosszú könyves hétvégén
de ma a meggyötört
piskótatekercsekre emlékezünk
játsszuk itt az öntudatos polgárt
hát ez a baj
a postán sorban álláskor megelőznek
a buborékok és a preparált zongorák
pedig írom ezeket a leveleket Ritához
és szeretném őket a főpostán feladni
ma vidámabb harangot
vagyis vidámabb hangot ütök meg
annyira szeretek gyönyörködni
egy elvadult bivalyban a jó levegőn
a falutól távoli legelőn
a piskótatekercs
elengedhetetlenül szükséges
a gyönyörködéshez
és a gyönyörködtetéshez
de ma az öntudatos polgárra emlékezünk
és a lóvásárral egybekötött
könyvtári kolligátumokra
amelyek egy fizikai egység lévén
kölcsönzéskor együtt mozognak
együtt lovagolnak
a hosszú könnyes könyves hétvégével
és Ritával aki írja ezeket a buborékokat
talán a zongorákat is ő preparálta
elvadult bivalyok a postán megelőznek
megelőlegezik a vidámabb kolompot
annyira szeretek legelészni
a falutól távoli postán
ez hát a baj
szeretném feladni ezt a harangot
és a jó levegőt
szeretnék minden feladást feladni
elengedni végre minden elengedést
Debreczeny György (1958, Budapest) könyvtáros. Legutóbbi kötetei: területtel őrzött kutya (Syllabux, 2014), Csavarjuk le a tetejét! (Bistey András Hollókövy Vajk Csaba igaz története c. prózájával közös kötetben, Nagy Lajos Kiadó, 2015), tértivevényes csillagok (Syllabux, 2015).


