séta

a magukat délutánba könyörgő reggelek

dologtalan csendbe fordulnak a betonról

visszaverődő akaraterőben.

az elindulásokból, a nekigyürkőzésekből

csak a jóllakottság hiábavalósága marad

csak az emésztés mechanikája.

szétterül az emlékezés, mint olajfolt,

mérgezőn: kikötő egy terepasztalon,

amelyen nincs is tenger.

Impresszum   -   Szerzői jogok