Töprengés

 
Hétfő van, ami épp véget ér, és tél, ami csak most kezdődik el.
Lehetne szerda is, és nyár. Talán egy nyári szerda este valamivel kellemesebb lenne.
Bár akkor valószínűleg egy kocsmában ülnék néhány baráttal és néhány felessel
Meg a szinte elviselhetetlen szentimentalizmusommal. Még mindig szar minden.
És meghalni sem volna olyan rossz. Mondanék részegen ilyesmiket. Hogy meghalni.
Meg hogy nem volna olyan rossz. Részegen mindent komolyan gondolok.
 
Még ennyi idő után is összerándul a gyomrom, ha eszembe jutsz.
Nem tudom, valóban te hiányzol-e vagy csak valami az életemből.
Mondjuk a séták a folyóparton, az üldögélés a várfal tövében, kőpadon.
Vagy a belvárosi meggyes rétesek. Vagy ahogy fekszünk a padlószőnyegen,
és a tetőablakon keresztül nézzük az éjszakát.
 
Lehet, hogy a történeteid hiányoznak. Az izgatott mesélés, hogy képzeljem el,
egyszer ezen az ablakon mászott be a szomszéd macskája, és amikor reggel
kinyitottad a szemed, az állat ott ült a szoba közepén figyelt téged.
Mozdulatlanul figyelt.
 
Hétfő van és tél. Mialatt ezt a verset írom, váltott keddre.
Érdekes. Egyik napból átgondolkodom és átírom magam a másik napba.
Ez tényleg érdekes. De mire föl ez a nagy töprengés.
 
Legszívesebben kikapcsolnám az agyam. Kikapcsolnám a mindenséget.
Aludnék hosszú éveken át, amíg el nem felejtem mindazt, amit csak elfelejteni érdemes.
 
Kinek kívánjak jó éjszakát.
 

Impresszum   -   Szerzői jogok