Toborzás

 

Ma te jössz velem bevásárolni. Ezzel szólította meg az egyik kölyköt még alkonyatkor, és a térképen rámutatott a bevásárlóközpontra. Az ujját végighúzta a használható utcákon, és megböködte a térképet ott, ahol az őrszemek ellenséget sejtettek. További kerülőket iktatott az útvonalba, hogy ha fennakadnak, ne lehessen olyan könnyen visszakövetkeztetni, honnan indultak. A kölyök összerezzent, amikor meghallotta a tisztje egyébként teljesen hétköznapi hangját. Volt valami abban az emberben, amitől pont olyannak tűnt, mint bárki más. A látszat szerint messziről jövünk, csomagolj vizet.

Ezután elsétált, felhágott az udvar végében a sűrű lombú diófára és a tájat figyelte. Meg a többieket. Vagy féltucatnyi tapasztalatlan kölyköt, akiknek nem való a fegyver. Egymást vagy magukat lövik le hamarabb, nem az ellenséget. Rábízták őket, csináljon belőlük embert, mert aki nem tud harcolni, az csak éhenkórász. Kést húzott és egy zöld dióba vájta, majd szagolgatta. Kár, hogy háború van.

Az utcákon nem volt büdös, noha tudták, minden házban halottak vannak. A támadás sterilizálta a környéket, így a bomlás sem indult meg, a hullák egyszerűen csak száradtak. A férfi néhány napja egyenként járt a kölykökkel a szomszédos házakban, úgymond felderíteni, valójában csak azért, hogy lássanak holttesteket. Ahhoz képest jól bírták. A falak mentén haladtukban a suhanc úgy követte, mint egy kutya. A férfi azt latolgatta, hogy ha minden jól megy, akkor egy hátizsáknyi sörrel kellene visszatérniük, rájuk fért egy buli. A kölyök félt, élesnek gondolta a helyzetet, és minden sarok mögött másfél méter magas borzalmakat képzelt el. Sok mindent hallott az ellenségről.

A bevásárlóközpont sötét tömb volt az éjszakában. Nagy parkolón, nyílt terepen át kellett megközelíteni. Mutasd a fegyvered, ki van biztosítva? A kölyök mintha összeszedte volna magát, legalábbis rendesen lélegzett, mert az arcát nem látta. A férfi bólintott, és átsétáltak a placcon. Egy szolgálati bejáratot feszítettek fel és az irodákon át jutottak a polcok közé. Az éjjeliőr körül már felszáradt a lé. Vedd el a lámpáját. Az éles fénytől az eddig tágas, de alig derengő tér összeszűkült, és a megvilágított polcokon túl nem láttak semmit. Az ételek felé vették az irányt, és úgy hallatszott, mintha valami állat járna a csarnok végében, a hentesáruknál. A kölyök hadonászni kezdett, levert egy üveg finom olívabogyót, ekkor a férfi nyakonvágta, hogy kussoljon. Közelebb araszoltak, és a neszek egyértelműen a hűtőkamra irányából vagy talán belőle jöttek. Ne kapkodd a levegőt, csak lassan, egyenletesen. Tökön lövöd magad, ha nem vigyázol. A férfi a szemfogán körözött a nyelvével, nézett jobbra, nézett balra, minden úgy van-e, ahogy hagyta. A kölyök az ajtóra szegezte a fegyvert és már lőtt volna, bele a hűtőkamra ajtajába, amikor parancsot kapott, nem. Ha lősz, azt a város másik végéig mindenki meghallja, és nagy lesz itt a tolongás. Mi bevásárolni jöttünk, nem zajongani. Különben is, biztos, csak egy állat, idetévedt távolabbról, ahová nem ért el a pusztítás. Elvette a fegyverét, és utasította, hogy mikor háromra kinyitja a kamra ajtaját, kukkantson be.

Egy. Az ellenség kis létszámú gyalogos egységeket küldött szét a megszállt területeken. Technikailag jóval fejlettebbek, de valamiért nem a lehető legpusztítóbb tűzerővel járőröznek. Szinte úgy fest, katonai stratégia szempontjából egyszerűen ügyetlen az ellenség. Közelharcban a leggyengébb ember is egyértelmű fölényben van velük szemben, viszont van egy bökkenő. Az ellenség katonái rémisztőek. Két. Még nem tudni, miért, de akinek a szemébe néz egy ellenséges katona, az megzavarodik és könnyen öngyilkos lehet. Vagy rohamot kap és az viszi el. Hogy ez valami vegyszer, biológiai fegyver vagy mi, azt nem tudni. Há. A kölyök bekukkantott, üvölteni kezdett és kapkodott, hogy bezárhassa az ajtót. Kiverte a víz, kést rántott, elejtette, hátrébb tántorodott, lehajolt a térdére, támaszkodott, öklendezett, hányt. De amikor látta, hogy a tisztje nem lepődött meg a jeleneten, hanem úgy támaszkodik az ajtónak, mintha egy megbotló pincéren derülne, kibökte, hogy kurvaélet. A férfi kitárta az ajtót, ott állt vele szemben az idegen, farkasszemet néztek, mire az hátrébb húzódott, a kamra hátsó sarkáig, majd furcsán ízelt lábaival a sarokba guggolt és onnan meredt rá a hatalmas szemeivel.

Néhány napja fogtam az egyik portyámon. Elvettem a felszerelését és bezártam a hűtőkamrába, hogy lássam, éhen pusztul-e, van-e bele ültetve valami kommunikációs eszköz, érte jönnek-e. Kiképzéskor is jól jön, látod. A kölyök még mindig a térdén támaszkodott, lógott a feje és a nyálát törölgette. Te használható katona leszel. Na menjünk piáért, ma bulizunk, és visszazárta a hűtőkamra ajtaját.

Jóféle hátizsákokat választottak, megpakolták őket konzervekkel, csokoládéval, száraz kekszekkel és sörrel. Meleg, de jó sörrel.