Plakátra írt történelem
Negyedszázad. Milyen történelem-aromájú ez a szó, emberöltőnyinek is mondhatjuk, bőségesen elegendő egy nemzedékváltásra. Viszonylagos, hogy sok-e avagy csak elrepült itt a fejünk mellett. Ha e huszonöt évre a technológiai fejlődés szemszögéből nézünk, akkor 1989 iszonyatosan messze van, más vonatkozásban, gondoljunk csak a politikára (picit a közoktatásra), mintha naptáraink ma is kilencven januárját mutatnák.
Galéria rovatunk illusztrálására jellemzően olyan fiatalokat kértünk, akik a decemberi forradalom után születtek, tortájukon még nem fújtak el 25 gyertyát. Az volt az egyetlen tematikai megkötés, hogy a plakátművészet eszközeivel reflektáljanak általában a nyolcvanas–kilencvenes évek fordulóján letűnt önkényuralmakra, elsősorban a Ceauşescu-féle nacionálkommunizmushoz vezető hamis Aranykorra. A PKE hallgatóinak munkáiból kiindulva hasonló korú, egyéb szakokra járó fiatalokkal tervezünk beszélgetést ugyanerről a témáról. Érdekes párhuzamokat kínál, hogy éppen ezekben a napokban jelenik meg az 1989. decemberi változásokat megelőző, illetve azokat követő évek felidézése, dokumentumokkal gazdagon összeállított krónikája az eseményeket megélő, részben formáló Varga Gábor tollából. Más eszközökkel, más motívumokkal, egy másik nemzedék olvasata ugyanarról. A közös elem: egy minden reményét vesztett társadalmat forgattak fel a forradalmi változások; az eltérő: a fiatalok már az irónia eszközével is meg tudják közelíteni a témát. Az illúziókkal később számoltunk le.
Van egy plakátterv, amely mind közül a leginkább megérintett: párától elhomályosított ablak, azon egy tenyér elcsúszott lenyomata, lecsorgó cseppek, az ujjak s a tenyér helyén egy szürke, sivár panelház ablakaira látunk. Feltehetően ugyanolyanból kitekintve. A színvilág vöröses, de már halványuló. Semmilyen közvetlen utalás, évszám, zászló, csak egy kéz nyoma. Úgy is értelmezhetjük, hogy segít kilátni, netán integetett, jelet adott, esetleg rácsapott az ablakra, mondván, elég volt! Egy elfeledett mozdulatba sűrített gesztus. A többi már történelem. Egy újabb nemzedék negyedszázada.
