Menekülni vágyó verse
Hogyha észnél lennék Akkor most az egyszer
Utat választanék Indulnék ezerrel
Laknék ahol lehet Nézném amit látok
Gyalogolnék amíg Érzem a világot
Mi lenne amikor Hiányomat látnád
Rettegnél éjszaka Csak a hajnalt várnád
Rettegnél és sírnál Boldogtalan lennél
Nem ennél nem innál Hívnál és keresnél
Én pedig csak mennék Felednélek végre
Vágyaimat rólad Szétszórnám a légbe
Amit nem akartál Ne kívánjam soha
Ne tudjalak többé Ostoba mostoha
Mint akit nem hívnak Mint akit nem várnak
Úgy nekiindulnék A messzi világnak
Hogy lássak már újat Keresnék több arcot
És beszélnék velük Feledve a harcot
Feledve a sírást Magányt és a kételyt
Hogy nélküled élek Álmokat és ételt
Nem fogyasztunk együtt Ha meg odanézünk
Nem ugyanazt látjuk Nem ugyanazt véljük
És mennék csak mennék Ha bírná a lábam
Új tájat keresni Tágasabb világban
Új tájat új házat Új társat a létben
Elhihessem végre Nem hiába éltem.
(Látó, 2012. október)
Kinde Annamária
Kinde Annamária költő, újságíró (Nagyvárad, 1956). Brassóban szerzett erdőmérnöki diplomát (1982), 1990-től dolgozik a sajtóban, 1997-től 2002-ig a nagyváradi sajtókollégiumot igazgatta. Hét önálló kötete jelent meg, a legutóbbi: Szandra May és Tom Vanguard igaz története (2010, Mákvirág kiadó). Jelenleg a Várad és az Erdélyi Riport szerkesztője.