Tengerből hozott lámpa

            zárt etűd Fekete Emőkének

Szívem zárt virága,
te édeske, te,
(zakatol a bánya,
a csillék világa,

sóbálvány vidéke,)
te éles, kis édes,
Óceánba fullott
csillag, mérges bálna

elragad, visz magával,
(te édeske, te,)
zöldre van pingálva,
mint a Duna álma,

„zavaros, bölcs és mély volt a Duna,”
felúszott egy bálna,
éhesen kiabálna,
rajta bunda, puha,

csupa halott moha,
(– mint egy etűd, eltűnt
a tükrök világa –)
kopoltyú, de tüdő…

Budapest kiásva!
Naprendszerek átka,
eltűnt Napok fénye,
(gyönge hitem félsze,)

ijedtségem vére –
_ _ _ __ __ __ __ __ __ _
„Huri nyaknak való…”
Fekete csillag gyöngynek,
„szemüldek fekete széne,”

tengerből felhozott lámpa,
butuli, tiszta képzet,
merülő, fekete gyöngysor,
halálfekete játék…

(kelt 2013. június 7-én)