Befelé súgta
Kívánt, mint mélyüket a hallgatag vermek,
élőknél, holtaknál jobban szeressen,
netán ha így is volt, befelé súgta
skizofrén évek hulltak a porba.
Milyen jó mindig kéznél egy lélek,
belőle a másik új erőt meríthet;
népdal-szomorún csendül fel hangja
az örök férkőzik illanó szavakba.
Bűnt itat vele a koszlott délelőtt,
halottak napján krizantém-erdőt
telepít körém, mintha Isten keze:
gyertyában pislákol szenvedélye heve.
*
Lüktetésem keresvén
elbolyong magában,
játszadozik egy darabig
nap-éj áradásban.
(mellékdal)
Nem hajtotta fejét ölembe soha,
csak néz a múltból népdal-szomorúan.
Hallgat befelé, sűrű könnyeket nyel,
látván a művét: összefirkált szívem.
Csák Gyöngyi költő, pedagógus (1950, Kisvaszar, Baranya megye). Tanítói diplomáját 1975-ben Kaposváron szerezte, 2007-ig dolgozott iskolai igazgatóhelyettesként. Eddig hat kötete jelent meg, a legutóbbi: Pillanatképek a torokszorítóból (versek, Hungarovox, Budapest, 2010). A NapSziget a Művészetekért Alapítvány 2008-ban Bánkuti Miklós-díjjal jutalmazta.