A Veres Pálné utcai lakás foglya

Boncza Miklósnak, Csinszka édesapjának a tulajdona volt Budapesten a Veres Pálné utca 4–6. szám alatti lakás. Élete vége felé már nem lakott benne, ugyanis élettársával annak szentlőrinci házában élt. A lakásban Boncza lapja, a Magyar Közigazgatás szerkesztősége működött.
Boncza Miklós 1917. január 5-én elhunyt. Csinszkát telefonon értesítették apjának haláláról, s ő férjével együtt Csucsáról azonnal felutazott a fővárosba. A szentlőrinci temetés után visszatértek Budapestre, március elejéig ott is maradnak, részben a hagyatéki ügyek rendezése miatt. (A lapot Boncza két munkatársa: Némethy Károly jogász, belügyi államtitkár és Ruffy Pál ügyvéd örökölte, évi 8000 és 2000 korona fizetési kötelezettséggel Csinszkának, illetve Erlesbeck Camillának, Boncza élettársának. A Veres Pálné utcai lakást, illetve a csucsai kastélyt minden ingatlannal együtt Boncza Berta örökölte.)
1917 áprilisától Csinszka hozzáfogott a Veres Pálné utcai lakás berendezésének a gyűjtéséhez. Mint naplójában írja, célja Adynak méltó keretet adni, majd így folytatja: „Rajzolok egy tervet – és összeegyeztetem a tervemet azzal, hogy mi van meg nekem otthon – s csak a hiányzó bútorokat veszem meg hozzá. – Bandi jól viseli magát – lelkes és olyan energikusan lép fel Némethyék sok apró svinglijében, hogy ezek egyik szédületből a másikba esnek. – Apám régi csúnya és elpoloskásodott bútorainak használható részét haza küldöm, a többit eladom, s felszólítom a másik két szobában levő szerkesztőséget, nézzenek mielőbb lakás után. Apám kiürült hálószobáját használom vásárolt dolgaim raktárának.”
Júliusban ismét Csucsára utaznak. Még ugyanebben a hónapban Ady személyesen ír Ruffy Pálnak amiatt, hogy még mindig nem költöztek ki a szerkesztőséggel a Veres Pálné utcai lakásból. Mint írta: „A lakás nem A Magyar Közigazgatásé, hanem a Boncza Miklósé, s mi már januárban lefoglaltuk magunknak. Mindent s minden bútordarabunkat úgy hordtuk, szedtük össze őrült fáradsággal, hogy ebbe a lakásba illhessen bele, s hogy őszre mi már beköltözködhetünk. Pláne ezt ugye takarítás, festés stb. kell hogy megelőzze. Kiváltképpen Bertuka ragaszkodik hozzá, minden áldozat árán is, hogy ő augusztusban átvegye, s berendezhesse a lakást. Lehetetlennek tartom, drága Pali bátyám, hogy Ti alkalmas helyiséget ne találhassatok, s talán megbízottaitok kevés gondossága, hogy a szerkesztőségnek nincs még helyisége. Nagyon szeretnők, hogy ebben is és semmiben köztünk soha ellentét ne támadjon…”
Az udvarias hangú, baráti levélnek nem volt foganatja. Egyáltalán nem igyekeztek új helyiséget találni a szerkesztőségnek, mialatt Csinszkáék a nyár folyamán jobbára Csucsán tartózkodtak. Majd csak 1917 októberében jönnek vissza a fővárosba.
De adjuk vissza a szót Csinszkának, aki így folytatja az önéletrajz-vázlatában: „Ősszel Pestre jövünk. Hungáriában lakunk, később a Vadászkürtben, s én teljesen kiélem magamat a lakásrendezésben. Bandinak csak készen szabad látni. A lezárt szobában betörők járnak. Hajsza a betörők után. Az idő múlik – minden drágul, és a szerkesztőség nem mozdul. Fogom magam és egy utolsó felszólítás után nyakukra hozom a szobafestőt, szpeditőrt [szállítót] hozatok, rárakatom a holmijaikat és kiteszem őket. Most már kénytelenek szükséglakás után nézni.
1917 őszén, miután A Magyar Közigazgatás című lapot kiteszem a Veres Pálné utcai lakásból, szuggerálom a Tóni nevű ezermester házmester fiút s a fehérre meszelt falak után (ami forradalmat kelt a házban) kipucoljuk, rendbeszedjük az egész kis lakást. Akkor filcet szerzek, az egészet zöld filccel behúzatom s mikor a földje és a falak készen, megmutatom Bandinak a csodát. Bandi bámul, s olyan, mint egy gyerek. Most már a nagy bútorokat is helyükre állítom, s bár szék még egy sincs benne, nagyon jól néz ki az egész.
Egy ilyen rendező napomon találkozom az utcán Márffyval, felviszem és megmutatom neki a még senkitől sem látott otthon tervét. Elcsudálkozik. »Honnan tanulta ezt? Mert ezt Falus nem tudja.« Boldog vagyok. Most már még az otthoni dolgok fölhozatala van hátra. Senkitől sem engedek tanácsolni semmit. Bandit [Bölöni] Gyurkáékhoz berakom, s én a legveszedelmesebb közlekedési, utazási és csomagfelhozatali időkben egymagam megjárom a bizonytalan utat – s 8 vagy 10 – bútorszállító ládával rengeteg törékeny holmival s a még járni sem tudó kis Vonyicával megúszom a dolgot. Állomásnál Bandi vár, gyerekesen boldog. Székünk nincs, de van egy nagy díványunk, azon lakunk – első vacsora otthon – a szamováron főzünk tojást, mert a gázhoz nem értünk. Gyönyörű napok.”
Valamikor 1917. november közepén költöznek be a felújított és újonnan bebútorozott lakásba.
„Ady Endrének most lenne először életében igazibb, rendes otthona – írja Bölöni. – Idáig folyton hotelszobák lakója volt. Érmindszent nem otthon; szülői tűzhely és erőt adó, falusi antheuszos emlékeztető. Otthon Csucsa sem volt, a sok épület közt házról házra, szobáról szobára vándoroltak, hol itt, hol ott ütve kedvük szerint ideiglenes tanyát. Ady igazi nomád életének negyvenéves korára a budapesti otthonnal Csinszka vetett végett.
Bandi szobájában egy ágy. Az ablaknál háttal a világosságnak sarokra fordítva íróasztal, mellette könyvespolc. Divány és székek. Szobája kényelmének hasznát már alig veszi. Legjobban ágyát kedveli, és ha nem komoly beteg, akkor is szívest, örömest elheverész benne. Könyvespolcán kevés a könyv. Inkább véletlenség folytán, mint olvasó kedve szerint került ide néhány kötet. Parányi ceruzavégekkel íróasztalán írhatná verseit, amik eddig kávéházi asztalok márványán vagy ebédlők asztalán borospoharak szomszédságában születtek. A munkakedv azonban már nagyon kerüli.”
Ady egyre inkább betegeskedik, már nem segít, már nincs sok öröme a lakásbeli kényelemben sem. Karácsonyt Csucsán töltik, majd csak 1918 februárjában térnek vissza.
Csinszka, mint aki nem tud betelni az általa berendezett lakással, ebből az időből is bő teret szán lakására az önéletrajzvázlatában: „Most már van rendes fészkünk. […] Nagyon jó és szép nálunk. Virágos, világos, csöndes és mindig süt a nap. A Bandi szobája mesterileg van megoldva – most már képek után nézünk és könyvek kellenének – mert Bandi sem a képeit, sem a könyveit nem tudja Lajostól megkapni. Én megveszem a Léda-képet – s illő rámában az édesanyám képe alá teszem. Nagy megbotránykozás.”
1919. január 11-én Adyt beviszik a Városligeti Park szanatóriumba, s ott január 27-én elhuny.
1922-ben Ady Endre özvegye, Csinszka férjhez megy Márffy Ödönhöz, s beköltözik férje kertes villájába…
 

Képek

Impresszum   -   Szerzői jogok