Ifj. Rimanóczy Kálmán szakmai hitvallása

Emlékezés a jeles műépítészre halálának 100. évfordulóján

 

Ifj. Rimanóczy Kálmán (1870. április 30. – 1912. július 12.) Nagyvárad jeles műépítésze, jó ideig a törvényhatósági képviselő-testület tagjaként is tevékenykedett. A tehetséges műépítésznek nagy szerepe volt a korszerű Nagyvárad arculatának kialakításában. Akárcsak édesapja, ő is a város közismert, köztiszteletben álló polgára volt. Rövidre szabott élete során, alig több mint két évtizedes munkássága alatt sok épület tervét elkészítette, vállalkozóként részt vett a saját és mások terveinek megvalósításában.
Nagyváradon született 1870. április 30-án. Itt végezte az elemi iskolát, míg a középiskolát vélhetően Budapesten vagy Bécsben. A Berlin egyik kerületében, Charlottenburgban levő jó hírű műszaki főiskolán nyert műépítészi oklevelet 1891-ben. Hazatérve előbb Budapesten dolgozott Czigler egyetemi tanár, majd Váradon édesapja építészi irodájában. Időközben 1894-ben Budapesten építőmesteri oklevelet is szerzett. Ugyanebben az évben vette feleségül a módos kereskedő, a Kereskedelmi Kamara elnöke, Janky József 18 éves lányát, Augusztát. A házasságból három gyermek született: Kálmán József János (1895), József László (1897) majd Rózsika Mária Edit (1900). A századfordulót követően ifj. Rimanóczy Kálmán saját építészeti irodáját tartott fenn.

Ifj. Rimanóczy Kálmán nagyváradi munkássága

Az első közimert váradi alkotása ifj. Rimanóczy Kálmánnak 1895-ből a Katolikus Kör utcai épületrészének tervezése és építése volt. Úgyszintén ő tervezte és kivitelezte a Szent Vince Intézet emeletráépítését 1899-ben, melyet eredetileg az édesapja épített. Ezt követően munkássága töretlenül fejlődött szülővárosában, s az ország más településein is. Az alábbiakban a legismertebb nagyváradi ingatlanjait ismertetjük.
Ismeretes, hogy a nagyváradi színház építését (1899–1900) id. Rimanóczy Kálmán Guttman Józseffel és Rendes Vilmossal együtt vállata fel, illetve az, hogy a különböző szakmunkákra kiírt pályázatok közül a szobrászati munkákat Peller Ferenc és ifj. Rimanóczy Kálmán nyerte el. A valóságban ifj. Rimanóczy Kálmánnak ennél jelentősebb szerepe volt a színház építésénél, ugyanis 1899 szeptemberében id. Rimanóczy Kálmán közjegyzőileg felhatalmazta fiát, hogy a színházépítés során a három építésszel azonos jogokkal bírjon, s nevében is eljárhasson, ahogy erről Nagy Béla kutatásaiból tudomást szerezhetünk.
A legjelentősebb önálló munkája ebből az időből a pénzügy-igazgatósági palota megtervezése és kivitelezése volt 1900-ból. Ezt követően Rendes Vilmossal közösen felvállalta a vasútállomás átépítését, illetve kibővítését, amellyel 1902-re lettek kész.
Ugyanebben az évben kezdett hozzá a városháza építéséhez, amelynek tervét már jó ideje elkészítette. A teheséges műépítész e legjelentősebb alkotásával 1903 őszére lett kész. Úgyszintén ebben az évben végzett az evangélikus templom építésével is, amelyet Pecz Samu terve alapján készített.
Új színt hozott a város építészetében pavilonszerű megoldásával az Ideg- és Elmegyógyintézet Kórháza, amelyet 1902–1903 között épített, saját terve alapján. 1903-ban elkészítette az Úri utcában saját palotáját  neoreneszánsz stílusban, majd két évre rá a Fő utcai id. Rimanóczy Kálmán bérházát is ugyanebben a stílusban valósította meg. Ez utóbbinál a velencei Ca d’Oro palota előképe köszön vissza. Dolgozott tervezőként és kivitelezőként 1903–1905 között a görög katolikus püspöki palotán, illetve az olaszi római katolikus plébániatemplomon is. Ez utóbbinál a régebbi templomból csak a tornyot hagyta meg, de azt is átépítette, azt követően, hogy két kisebbet tervezett mellé.
Kevésbé ismert, hogy 1904-1905 között ő építette fel Rendes Vilmossal közösen a Fő utcai szecessziós stílusú Stern-palotát. Komor Marcell és Jakab Dezső túl költségesnek vélt eredeti tervét Rimanóczy megváltoztatta: az alaprajz részbeni módosítása mellett a homlokzati díszítés is visszafogottabb, egyszerűbb lett. A Stern-palotával szembeni sarkon levő Moskovits-palotát már ifj. Rimanóczy Kálmán tervezte és kivitelezte 1905-re a müncheni szecesszió, a Lilienstil szellemében. Egy kisebb alkotása 1905-ből a Várnai-villa a Körös-parton. Ő tervezte és kivitelezte 1906-ban a ligetben az egykori Bihar Megyei Gazdasági Egylet székházát (a későbbi tüdőszűrő-intézetet).
A Bémer téri Nagyváradi Központi Takarékpénztár tervezése és 1907-beli kivitelezése is ifj. Rimanóczy Kálmánt dícséri. Öt év elteltével az udvari bővítést már Rendes Vilmos vállalta fel. Rimanóczy tervezte még az 1909-ben felépített Ügyvédi Kamarát is. Az ő nevéhez fűződik a Szaniszló utcai Bölöny-ház tervezése 1912-ből, amelyet már munkatársa Krausze Tivadar kivitelezett. Az utolsó alkotása a Fő utcai Apolló palota volt, amelyet már halála után, 1912-1914 között úgyszintén Krausze Tivadar mérnök épített fel.
A tevékeny, nagy ambícival dolgozó műépítész 1912 elején betegeskedni kezdett. Aggódó családja és orvosai tanácsára pihenni megy. Előbb feleségével hosszabb olaszországi útra indul, de mivel állapota nem javul, neves budapesti professzorok javaslatára májusban egy bécsi szanatóriumba vonul. Két hónap múltán utókezelésre egy Bécs melletti gyógyintézetbe ment, ahol július 12-én váratlanul elhunyt, vélhetően szívinfarktusban.
Ady váteszi hajlama ifj. Rimanóczy Kálmán életével, életpályájával szemben is megmutatkozott még a városháza átadása előtt, amikor a Nagyváradi Napló 1903. június 21-i számában A fölforgatott Nagyvárad és az új városháza című cikkében megjegyzi: „Jaj lett volna ifj. Rimanóczy Kálmánnak, ha épít csak egy jól megcsinált alkotmányt, s csak az elvállalt kötelességét teljesíti. De így? A művészember beteges ambíciójával feküdt neki régi kedves ideájának. Száraz, józan, hozzáértő emberek mondják, hogy erre az ambíciójára rá kell fizetnie, azon kívül, hogy lelkének, erejének legjavát rakta a kövekbe. Miután a mai modern arcú Nagyváradot jó részben ő rajzolta meg, triumfálni akart az új székházban, s ez sikerült is neki...”   És valóban ráfizetett ambíciójára és a megfeszített munkára a város jeles műépítésze: 42 évesen elhunyt, és ezzel egy ígéretes építészi pálya tört ketté.
A műépítész váratlan, korai halála mély megdöbbenést és részvétet keltett Nagyváradon. Nagy részvét mellett temették el az Úri (ma Ciorogariu) utca 3. szám alatti palotájából. Az 1912. július 16-i Nagyvárad napilap szerint: „...az egész Úri utca és Rákóczi (ma Republicii) utca feketéllett a temetésen részt vevő közönségtől. Ott volt a város apraja-nagyja, a vármegye és a város vezérkarával az élen. [... ] Az olaszi sírkertben talált örök nyugvóhelyet az életben nyugodni nem tudó Rimanóczy Kálmán.” A sors kegyetlen fintora, hogy ott sem találhatott örök nyugvóhelyet. A temetőt feldúlták, majd felszámolták, ezért Tempfli József apátplébános – a későbbi megyés püspök – az 1980-as években a Barátok templomának kriptájában helyezte el a Rimanóczy család és több más jeles váradi személyiség földi maradványait.

Impresszum   -   Szerzői jogok