Allegro
Haydnt játszok egy fekete nap végén
és érzem az egyszerű meleget kezemben.
A billentyűk kínálkoznak. A kalapácsok szelíden kopognak.
Zöld rezonancia, élénk és nyugodt.
A rezonancia közli, hogy van szabadság,
hogy van valaki, aki nem fizet adót a királynak.
Kezemet haydni zsebembe mélyesztem,
és úgy teszek, mint aki nyugalommal tekint a világra.
Felhúzom a haydni zászlót – jelezvén, hogy:
„Nem adjuk meg magunkat. De békét akarunk.”
A zene egy üvegház a lejtőn,
hol kövek vágtatnak, kövek gurulnak.
És a kövek áthatolnak az üvegen,
de azok érintetlenek maradnak.
Tomas Gösta Tranströmer (Stockholm, 1931) költő. Pszichológia szakot végzett a Stockholmi Egyetemen. Első verseskötete 1954-ben jelent meg. Életműve továbbfejleszti a 20. századi költészet expreszszionista, szürrealista nyelvezetét. Elismert pszichológus is volt, dolgozott javítóintézetekben, börtönökben. Thinsz Gézával együttműködve sok magyar költőt fordított svédre. 2011-ben elnyerte az irodalmi Nobel-díjat.