ráhangolás (egy május krónikája)
andante
a föld melegszik galambok nem dögölnek
húsomban édes a rothadás
belém kóstolsz hatvanöt kilo
száznyolcvan centi kevés kevés
piano
az aszfalt szennye szerteszét gurult
a reggel lassan jön mint a meghalás
szememből kifolyt az erő nézni
tócsákban gyűrűző lépteid nyomát
allegro
szirmok döfnek bele a levegőbe
nem hallod hogy a gyep kiabál
nézed nézed mi maradt nekünk
a rét zöld üveg az erdő félhomály
vivace
robogjunk hűs síneken kedves
acéldrótok s a világot összetartják
nyomunkban recseg hasad a levegő
amíg szemeink egymást marják
adagio
mint az a patak ott és akkor
kanyargott hangtalan fák alatt
úgy maradnak örökre e napok
s vetnek árnyékot ránk a falak
simplicato
én itt vagyok te kegyetlen
te ott vagy én meg álnok
így basszák egymást félúton
az egymásból kitépett álmok
crescendo
mosollyal jöttél először
később röhögtél rajtam
aztán arcod grimaszba fagyott
vöröskékben rengett az ajkad
forte
egy citromsárga párna dalra kél
kétsfélméter mélyen a föld alatt
égő kazlakban alszanak bánatos kutyáim
egy meghökkentő kurvát a
térről isten az égbe ragad
mezzoforte
lelkem ma feledett tömegsír
s te friss hullaként humuszában
bűzlesz de mégis hullaszépen
kirakattesttel ülsz a székben
ha kihantollak
con aero
a levegő s minden lebegők
súlyosan tapadnak bőrömhöz édes
hízott múltam saját zsírjában serceg
nem alhatok döngenek a percek
a bene placito
koccintunk poharunkban örvénylik
kecsketej tehéntej egészséget
ma én keletre te nyugatra
patáink alatt tüzel éget
a
accelerando
májusban a vonatok szomorúbbak
hangtalan szelik át a tereket
benőni készül a vörös szederinda
de kettévágva hull a kőre a síneket
affettuoso
nap lemenése felkelése
önmagunkon még tudsz-e sírni
akarsz-e bőrömbe karmolni
polc alá rejtett meséket
afrettando
tudtam hogy egyszer meg kell állni
meredni maradni valami parton
lent nem látom a csobogásban
tükörben ázó arcomat
agitando
csak az éjféli vonatok zajai
azok maradtak meg ez az állomás
tudom menetrend szerint késel
a várakozás lehet ugyanaz
csak az érkezés lett ma más
al fine
május harmincegy illem szerint
kattan holnapba át az óra
te alszol meztelen kitakarva
hogy meg ne fázz az ablak zárva
amoroso
……………………………….
……………………………….
……………………………….
……………………………….
animato
hajnalban fogok kelni dolgozom
megírom ezt a verset lesz mit enni
este a parkban majd belém szeret
egy barna réka vagy egy szőke emmi
appassionato
mint kit először mint kit utoljára
mint kit késsel mint kit üres kézzel
lassan nem is a tett a fontos
hanem tetteim mértéke
Oldalak
Kulcsár Árpád (1987, Gyulakuta) a BBTE bölcsészkarának magyar–héber szakára járt, jelenleg filozófiát tanul. Tagja volt a CsEK irodalmi egyletnek, volt kolozsvári diáklap kulturális rovatának szerkesztője, jelenleg az Echinox szerkesztőségének tagja. Versei a Nappali Menedékhelyben, a Márton Áron Szakkollégium antológiájában jelentek meg.