Érmelléki tájkép
Szinyei Merse Pál emlékének
Ring a fűzfa lombja puhán,
– Napsütötte sárga gömb, –
Oldalára egy nagy nyárfa
Ezüstszürke árnyat önt,
Dűlők hosszán zsenge búza,
Közte piros pipacsok,
Az út szélén boglárkából
Aranysárga csík ragyog.
Nagyárnyékú tölgyek lombján
A tündöklő nap beszűr,
A rét végig, le a tóig
Olyan, mint egy cifraszűr,
Láperdők közt nádas alján
Violaszín köd lebeg,
Tavak tükrén ezüstrózsát
Úsztatnak a fellegek.
A domb csíkos parasztszőttes,
– Szőlő, búza, lóhere, –
Piros kendőt lobogtat egy
Messze torony teteje,
Zöldeskéken leng az ég fenn,
Pásztorgyerek furulyál,
Mint az álom, darvak szállnak,
Fénytengerben ring a táj.
Számadó Ernõ (Budapest, 1907 – Érkeserû, 1983) költõ és meseíró; versei és tanulmányai által az Érmellék megörökítõje. Alkalmi munkákból tartotta fenn magát; a második világháború után vándorszínészként érkezik Érkeserûbe, s ott megismerkedik majdani élettársával, Fekete Sárika helybéli özvegy földbirtokos asszonnyal. 1958-ban letartóztatták az érmihályfalvi csoporttal együtt, hazaárulás és az államrend elleni fegyveres összeesküvés vádjával. 25 év börtönre ítélték; 1963-ban szabadult. Élete hátralevõ éveit Érkeserûben töltötte, szegényes körülmények közt. Verseskötetei és mesekönyvei jelentek meg.
Számadó Ernő eddig közöletlen költeményei Gavrucza Tibor székelyhídi református lelkipásztor jóvoltából kerültek szerkesztőségünkbe.