A te biztató szemed
A fűzek ága közt hidegkéken
Csillognak át az őszi lápok,
A nádasok fölött bágyadozó,
Novemberi napfény szivárog.
Tófenéken opálkoporsóban
Dermedt szívvel alszik már a nyár,
Fölötte a vándordarvak szárnya
Őszi ködben búcsút muzsikál.
Galambvér színű őszi alkonyon,
Nem tudom… de könnyem elered,
Szállnék messze, könnytengeren túlra
Megcsókolni biztató szemed.
Az én sorsom krizánthémok sorsa,
Sohse látok napfényes tavaszt,
Örök őszben a tavaszra várni
Már csak a te hű szemed maraszt.
Számadó Ernõ (Budapest, 1907 – Érkeserû, 1983) költõ és meseíró; versei és tanulmányai által az Érmellék megörökítõje. Alkalmi munkákból tartotta fenn magát; a második világháború után vándorszínészként érkezik Érkeserûbe, s ott megismerkedik majdani élettársával, Fekete Sárika helybéli özvegy földbirtokos asszonnyal. 1958-ban letartóztatták az érmihályfalvi csoporttal együtt, hazaárulás és az államrend elleni fegyveres összeesküvés vádjával. 25 év börtönre ítélték; 1963-ban szabadult. Élete hátralevõ éveit Érkeserûben töltötte, szegényes körülmények közt. Verseskötetei és mesekönyvei jelentek meg.
Számadó Ernő eddig közöletlen költeményei Gavrucza Tibor székelyhídi református lelkipásztor jóvoltából kerültek szerkesztőségünkbe.