Várad hívására

Én lettem idegen,
vagy ő nekem?
Pedig szépítgette
volt életem.
 
Fiatal szememben
fényesedett,
bájolta rám a
kedveseket.
 
Poros falumat
hűtlen hagyva
sok vágya sarkallt
akaratra.
 
Barát-gyűrűkben
részegedtem,
s maradtam éjre
elfeledtem.
 
Űjra falumban
ébredtem fel
magányom maró
gyötrelemmel.
 
Élek azóta
napot vágyva,
nyitni még szemem
a világra.
 
Törvénytelenül
még szeretve,
esküszöm józan
istenekre.
 
Tékozló fiúként,
ki elfáradt,
me gtérnék bűnösen
hozzád Várad.

Megjelent a Gyakorlótér c. antológiában (Budapest, 1989).

Impresszum   -   Szerzői jogok