Vajon ki ül ott?

már mindegy
kinek a karjában
alszol
csak aludhass
aludhass
valahol
 
nem akarja senki belehelni
hajad illatát remegő
orrcimpákkal
 
arcodra feketedik az ég
s maradsz illattalan
 
a rádióban hírek fenyegetnek
s ha már megfelelően rádöbbentél
a nincs továbbra
kétségbeesésedet batyuba kötöd
hideg hamuban pogácsa
után matatsz
és nekiindulsz
 
kőtörmeléket terem az árok
a partjára lecsapódott csenden
nyomaid rég nem látszanak
 
kigyúl a lámpa a harmadik emeleten
 
vajon ki ül ott
fényburokba zárva
ki tolhatta
néhány centivel tovább
ablakától az éjszakát
 
Megjelent az Alapművelet c. antológiában (Bukarest, 1985, Kriterion Könyvkiadó).

Impresszum   -   Szerzői jogok