Egy belső kiállítás képeiből

                – részlet
                – ajánlás nélkül
 
I.
 
kék(?) alapon
egy nem-tengeri madár
(és a) röpte
jobb sarokban lent
egy gombolyag pamut
 
 
II.
 
kék(?) alapon
szürke madártoll
és sűrű lebegése
 
jobbról balra göndörödő húr
(meglazult nikkelrugó)
és az előbbi fonal
egészen legöngyölítve
 
 
III.
 
(egy festmény leírása — vázlat)
fáradt fémgolyó
(meghatározhatatlan ötvözet)
éppen kigurul a képből
 
furcsán lemaradva mögötte
káprázat csillogás
fémgolyó (meghatározhatatlan ötvözet)
légkörrel szeretkezik
 
 
 
IV.
 
a művész
rámába állt:
 
kék alapon – csend
 
 
V.
 
nem létező színek egyensúlya
kottázhatatlan dallam
állvány előtt töprengő művész
 
háttérben madár se jár:
 
madár-űr
 
 
VI.
 
(a kép címe:
amit elfelejtünk)
 
önarckép
 
(és)
nincs mivel szembenézni
 
 
VII.
 
(cím:
metamorfózis)
 
te vagyok
én vagy
 
 
VIII.
 
a nap
életnagyságban
 
te-részecskékre
és én-részecskékre bontva
 
IX.
 
az atom életnagyságban
 
te-részecskékre
és én-részecskékre bontva
 
 
X.
(címe:
szerelem)
 
színtelen alapon
két esőcsepp
egymástól távolodva
 
 
XI.
 
(utolsó képnek készült –
ez is cím nélkül)
 
valami sötét
 
akármi
akárhogy
 
 
XII.
 
(cím nélkül)
 
egy madár távolléte
 
 
XIII.
 
(a festmény címe:
szerelem)
 
a művész önarcképe
 
 
XIV.
 
(a festmény címe:
még egyszer szerelem)
a művész önarcképe később
 
 
XV.
 
(a festmény címe:
szerelem utoljára)
 
a művész
kiterítve
 
(akt)
 
 
XVI.
 
(a hagyatékból –
feltételezett címe:
utolsó utáni szerelem)
a művész
 
öregkori önarcképének bemutatkozik
kézszorítás
döbbenet
 
az arcon
az ismerkedők
ismerkedés alatti haláltusája
 
a háttérben
a közösülő művész szerelem-tusája
 
a partner
saját fényében elmosódva
 
 
XVII.
 
(a hagyatékból –
cím nélkül)
 
gyanús
 
(a művész távolléte)
 
 
 
XVIII.
 
(a hagyatékból)
 
az önarckép távolléte
 
 
XIX.
 
(a hagyatékból)
 
a művész
az utókor előtt
 
(hangos festmény)
 
mindenki mosolyog
 
Megjelent az Ötödik évszak c. antológiában (Marosvásárhely, 1980, Igaz Szó).