„vers születik behunyt szemeim mögött”

A Nagyváradon élő Lipcsei Márta nevét az utóbbi másfél évtizedben sorjázó kötetei (Csillagközi utazás, Vertikális álomterek, Virtuális világ, Életgyakorlatok, Belső dialógus, Életdicséret) tették ismertté. Az alkotói törekvések egyfajta szintéziseként csatlakozik a felsoroltakhoz az idén megjelent Hullámszünet* című kötet. A szerves és tudatos építkezésre valló verseskönyvek egy kivétellel a csíkszeredai Pallas-Akadémia Könyvkiadónál jelentek meg. Ez a tény már önmagában igen figyelemreméltó, hiszen a Tőzsér József vezette kiadónál Kozma Mária főszerkesztő éberen ügyel a minőségre; az ő rostáján talmi holmi nemigen mehet át.

Régi esztétikai tapasztalat, hogy az alkotásfolyamat, a költői létforma hullámmozgásként, sajátos hullámvasútként fogható föl. Ilyen aspektusból nézve a kötetcím hullámvölgyektől és hullámhegyektől mentes harmonikus kiegyensúlyozottságot és egyenletes színvonalon megszólaló műélményt ígér. A Hullámszünet keltette olvasói várakozást a szerző korábbi kötetei is messzemenőkig alátámasztják. Ezek tanúsága szerint Lipcsei Márta művészi-emberi portréját elsősorban nem a szélsőségeknek teret engedő kedélyhullámzás, sokkal inkább a fegyelem és rendigény által motivált belső egyensúly kontemplatív nyugalma határozza meg. Ez a sajátosság a költői világképet tükröző értékjelképekben és az esztétikai létmódot (ha úgy tetszik: „a költői lakozást”) kifejező formarendben is tetten érhető.

A 2008-ban megjelent Életdicséret méltatásakor a lényeglátó pontosságot, a gondolathoz mért maximális tömörséget s a létteljességet megcélzó művészi-emberi igényességet emeltem ki. A karakterjegyek kapcsán pedig az eddigi életműre kiterjedő érvénnyel hangsúlyoztam a következőt: „A Lipcsei-féle látás- és kifejezésmód egyediségét az adja, hogy a költő a filmfelvevő optikájának metszően éles objektivitását egyesíti a lírai részvétre hajló emberi szem szeretetteljes szubjektivitásával, és a kétféle nézőpont ötvözésével radikálisan újszerű minőséget hoz létre. Versei tükrében Lipcsei Márta nemcsak figyelmesen/érzékenyen néző és látó ember, hanem a kozmikus pillantás képességével megáldott költő, aki tanulhatatlan talentumaival teremti újra és varázsolja elénk a sajátos szemszögből láttatott világ káprázatos ornamentikájú, szivárványos színekben tündöklő szőttesét.” Ez a látlelet jelen kötet olvasásakor is helytállónak látszik, de néhány újabb reflexióval egészül ki.

Képek

* Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2010.

Impresszum   -   Szerzői jogok