Cornea, Lucia
Miklós Jutka, a nagyváradi fényképész
A fényképészet azon kevés tevékenységi ágak egyike volt, amelyben a nőket a kezdetektől előítéletek nélkül elfogadták. Ennek ellenére a fényképezés korai időszakában, a technikai kivitelezés bonyolultsága következtében, a nő fotográfusok száma eléggé korlátozott volt. Számuk a 20. század kezdetétől fokozatosan növekedett. Sok nő számára a fényképezés nem csupán mesterséget, hanem önkifejezési formát is jelentett.
Nagyvárad, a modern szellemiségéről ismert város, ebből a szempontból sem volt kivétel. A 19. század nyolcvanas-kilencvenes éveiben Várad két legismertebb fényképészműhelyét Décsy Ilka és Smárda Mária vezették; a 20. század első két évtizedében Nagyvárad jelentős fényképészműhelyei közé sorolták Topschall Gizi, Miklós Jutka és Kertész Erzsébet műtermét, ezeket követték a harmincas években a Gyenge Rózsi, Winkler Hajnal és mások műhelyei.
Miklós Jutka Apolló palota-beli fényképészeti műtermének reklámja
A következőkben, a rendelkezésünkre álló dokumentumok alapján, Miklós Jutka fényképész munkásságát kívánjuk bemutatni.
Miklós Jutka (1884–1976), valódi nevén Militzer Júlia1, mint ismeretes, a huszadik század első évtizedében Nagyváradon az Ady Endre és A Holnap antológia köré tömörülő fiatal költők és írók csoportjának jellegzetes alakja. Részvétele a Holnap Társaság által kiadott antológiában, a modern magyar líra megteremtéséért kifejtett irodalmi tevékenysége ugyancsak ismeretes. Annál kevésbé közismert egyéniségének másik, gyakorlatias oldala, mely a megélhetését biztosító jövedelmező mesterség – a fényképezés irányába vezette őt. Azt a tényt, hogy Nagyváradon, majd később Párizsban fényképészkedett, az életrajzával foglalkozó eddig megjelent több tanulmányban csak mellékesen említik, anélkül hogy kellő figyelmet szentelnének ennek a fontos életrajzi adaléknak. Ezt a hiányt szeretnénk pótolni a következőkben a nagyváradi időszak bemutatásával.
Sok más magas szakmai színvonalra törekvő fényképészhez hasonlóan, Miklós Jutka is külföldön sajátította el a fényképezés mesterségét. A váradi fotográfusok többsége abban a korban általában valamelyik német várost választotta a szükséges elméleti és gyakorlati ismeretek megszerzésére. Ő a fényképezés művészetét New Yorkban sajátította el.2
A Nagyváradi Napló 1910 októberében hírt adott arról, hogy az írónő New Yorkba utazik azzal a céllal, hogy kitanulja a fényképezés mesterségét. Tekintettel arra, hogy íróként nem tudta fenntartani magát, saját erejéből kívánt egzisztenciát teremteni, így elhatározta, hogy mesterséget tanul. Egyik nővéréhez, a New Yorkban élő Grósz Albertnéhoz költözött azért, hogy valamelyik amerikai fotográfiai műhelyben megtanulja „a legmodernebb eljárásokat”, s majd később, miután „művészi tökélyre” jutott, visszatérjen.3 Feltételezzük, hogy 1913-ban, hazatértekor az Egyesült Államokban készült fényképeiből hozott magával; képeinek „amerikai ízlését és stílusát” a váradi közönség meglepetéssel fogadta.
Miklós Jutka műterme 1913-tól 1923-ig működött. 1913. november 24-én4 fényképészeti iparengedélyt kapott. Abban az évben a műterem a Széchenyi téri (ma Traian parki) kioszkban, a mai Ady Endre Emlékmúzeum valamelyik traktusában működött.
A szerző további írásai
