művészet
A 2010/6. számtól Várad folyóirat számai a www.varad.ro-n érhetőek el.

Szilágyi Aladár

Magánmitológia mindenkinek (Ferencz S. Apor művészetéről)

Talán tíz esztendeje – nem több – volt szerencsém megtekinthetni Csíkszeredában az akkor frissiben végzett Ferencz S. Apor talán első, majd később egy másik egyéni tárlatát. A Bukarestben keramikusnak tanult képzőművész mágikus tárgyai, kisszobrai, öntörvényű installációi, dobozba zárt képei mellett lehetetlenség volt a szemlélőnek közömbösen elhaladnia. Már akkoriban bizonyossá vált, hogy a csillapíthatatlan kísérletezhetnékkel megáldott/megvert művész nem csupán önnön kedve, szeszélye szerint váltogatja a műnemeket, csap át a plasztikáról a festészetre, a festészetről a grafikára, hanem egyéni, összetéveszthetetlen stiláris megoldásokat hordozó munkái – a többszöri korszakváltás ellenére – jól nyomon követhető folyamatosságot is kínálnak. (Különböző netforrásokból tudom, hogy a parajdi sóbányában a monumentalitást is kipróbáló művész előszeretettel készít miniatűr plasztikai elemeket hordozó míves ékszereket is…)
Mostani lapszámunkban (foto)grafikusként, pontosabban régi, ántivilágbeli fotográfiákat újrahasznosító, továbbgondoló művészként mutatjuk be a sokoldalú alkotót. Ferencz S. Apor imigyen vall ilyen irányú tevékenységéről: „Az elmúlt pár év során munkáim koncepcióját főként régi fotográfiák határozták meg. Ezek a fotók olyan plasztikusak, gazdagok, hogy szinte csábítanak a részletek megismerésére, egy-egy jelenethez azonnal történeteket kreál a szemlélő. Az utóbbi időszakban újabban készült fotók átdolgozásával is kísérleteztem, ezek között jó néhány családi kép is található. A spontán módon készült pillanatképek kompozícióiban próbálok kiindulópontot, fogódzót keresni, illetve új értelmet adni azoknak. Arra törekszem, hogy valamilyen szellemi párhuzamot vonjak az adott képi világ és a saját interpretációim között, megpróbálva felvázolni egy lehetséges új kortárs értelmezést.”
A 19–20. század fordulóján készült felvételek újraértelmező „átírása” több is, más is, mint a mostanság divatozó retrózás. Apor az előző korszakaiból ismert grafikai jeleinek, képződményeinek, pörgetytyűinek, palackjainak, tölcséreinek, avagy sosemvolt tárgyainak képekre applikálása, a fotográfiákon megörökített figurák transzformációja révén teremt új, a 21. század embere számára kínálkozó viszonyulást a „boldog békeidők” felidézése terén. A Ferencz S.-féle felidézés több mint nosztalgia, hiszen akár többszörösen is idézőjelek közé teszi az általa citált kor üzeneteit. Ahol „szükségesnek” véli, olyan mértékben avatkozik bele a patinás fotográfiákba, hogy az eredeti felvételen rögzített alakoknak jószerével csupán a kontűrjeit hagyja meg, és intuitíven/racionálisan – tehát szabadon! – ga(rá)zdálodik a kisajátított felületekkel. Voltaképpen kellő distanciát tartva közelít az „inkriminált” korhoz, ironikus szeretettel hajol nagyszüleink-dédszüleink monarchiabeli világa fölé.


A szerző további írásai

impresszumszerzői jogok