fordítóműhely
A 2010/6. számtól Várad folyóirat számai a www.varad.ro-n érhetőek el.

Horia Garbea

A román konzumizmus

Amióta Romániában véget ért a kommunizmus, legalábbis hivatalosan, a románok belekezdtek, nem hivatalosan, de annál biztosabban, a konzumizmusba. Ez aztán tényleg fura! Egy országban, ahol a nettó átlagkereset száz dollár havonta, az emberek egy rakás időt töltenek az üzletekben, még kirándulásokat is szerveznek ilyen céllal.
Nem világos, hogy ezeket a kiruccanásokat azért szervezik-e, mert van némi pénzük, vagy csak azért, hogy szemlélődjenek, mert úgysincs pénzük. De mennek.
Ahogy egy perc szabadidejük van, főleg hétvégén, nem színházba, koncertre, vagy valamilyen kiállításra mennek, de még a parkba sem, bár most, hogy megjött a tavasz, hétvégén néhányukat ott találja. A hétvégi turizmus célpontjait, úgy hívják, hogy Billa, Mall, Metro és Prisma.
Biztos információim vannak „prismás” barátaimtól, hogy szombaton és vasárnap a standok látogatottsága nagyot ugrik. De az eladás nem nő ezzel arányosan. A román konzumizmus plátói. Mennek a hölgyek, sorra veszik a standokat, köbméter számra vizsgálgatnak meg kívül-belül mindenféle cókmókot. A végén, talán megvesznek egy blúzt. Sokszor még azt sem.
Egész családok töltik a vasárnapot a Mallban vagy a Metróban. Csak sétálnak egyszerűen, mint az Állatkertben, és a szülők a fenevadak ketrecei helyett, a díszes standokat mutogatják csemetéiknek. Amikor én gyerek voltam, szüleim az Állatkertbe vittek, megmutatták az elefántot és a krokodilt, elmagyarázták, már amennyire ők is tudták, hogy mire képesek ezek a ketrecbe zárt bestiák, ha szabadon élnek.
Ma, mindenféle korú gyereket hurcolnak a Metróban egyik polctól a másikig, hatalmas bevásárló szekeret tologatva, miközben így duruzsolgatnak: „Nézd, szívecském, ez a porszívó, ez meg a mikrohullámú sütő. Ott van egy nagy doboz intelligens mosószer. Ez felkutat és kitisztít minden foltot, nem úgy, mint az egyszerű mosópor. Beteszel 101 dalmatát és kiveszel 101 illatos juhászkutyát, fehéret, mint a Parmalat tej.”
A fogyasztói lecke után, kap a gyerek egy rágógumit, elviszik a MacDonalds-ba, aztán egy hamburgerrel és egy kólával a hasában, kiképezve és megnyugodva tér haza.
A bevásárlóközpont, mint szórakozóhely nyugati találmány, de tiszta pillanataikban még ők maguk, a nyugatiak is elítélik. Nálunk, annál abszurdabb ez az importált szórakozási forma, hogy még csak nem is végződik a bevásárló szekér, vagy legalább egy kosár megtöltésével. Ha mégis megtelik a szekér, tartalma kétes minőségűnek bizonyul, a „keveset adsz - keveset kapsz” kereskedelmi elv alapján.
Amikor kijön a Metróból, Prismából és más bevásárlóközpontokból, az ember megrövidítve érzi magát. Elköltötte havi fizetését, és mintha nem is vett volna semmit. Ha a benzint is felszámolja, akkor ez az érzés még tovább fokozódik. Aztán magához tér. Elvégre vasárnap van, megérdemeltek egy kis szórakozást, ő is, a felesége is, a csemete is. Ha a Nemzeti Színházba mennének, kevesebbe kerülne ugyan, de unatkoznának, és úgy éreznék, hogy kidobták a pénzt az ablakon.
Így hát, ez a vasárnapi szemlélődő konzumizmus erőt ad, hogy a következő hónapban is dolgozzon egy átlagfizetésért.

Balázs Boróka fordítása


A szerző további írásai

impresszumszerzői jogok