kritika
A 2010/6. számtól Várad folyóirat számai a www.varad.ro-n érhetőek el.

Ferencz Zsuzsanna

Fölcserélhető sorsok, a halálig (Böszörményi Zoltán Az éj puha teste c. könyvéről)

Nyilvánvaló: aki manapság hatszáznegyvenkilenc oldalas könyvet ír, az vagy grafomániás, vagy pedig „maratoni író”. Böszörményi Zoltán a jelek szerint újabban maratoni. (Bár olvastam mostanság valahol egy kiváló egypercesét is.)
Régebben a rövidebb távokat szerette: vers, vers, vers és egy rövidebb regény (Vanda örök). Bár ez a regény mintha főpróba lett volna a maratoni futáshoz. Gondoljunk például arra, hogy Vanda eléggé örök: mindkét regényben főszereplő, ha ugyan B. Z. írásaiban létezik főszereplő.
Sőt, megkockáztatom a feltevést, hogy Vanda hiába halt meg a második regény végén, egy következő könyvben könnyen feltámadhat, ugyanis érződik, hogy B. Z. nemigen akar megválni ettől a szereplőtől, bár jelenleg egy autóbalesetben elbúcsúzik tőle és a lány pár hetes magzatától. Mint ahogy nem óhajt megválni a könyveiben idézett filozófusoktól sem, további kötetei további szereplői talán szintén járatosak lesznek a (főként ókori görög) bölcseletben.
Tarka szövedék a regény. Pedig jó oka lenne színtelennek megmaradni: a szerző a hőseit megfosztotta a színező ismertetőjegyek egyikétől-másikától. Nem világos, magyarok-e a könyv szereplői. Nem tudni, mikor és hol játszódik a cselekmény. Nincs a könyvben egyetlen földrajzi elnevezés sem. Csupán sejteni lehet, hogy Erdélyben és Kanadában szövődnek a sorsok, részben 1989 előtt, részben pedig utána. A két földrajzi zóna a kivándorló (szocialista szökevény?) Tamás személyében kapcsolódik egymáshoz. Az idősíkok viszont nem érintkeznek, így azt a benyomást keltik, hogy a regény több regényből áll. Néhány szereplő kapcsolatba kerül egymással, mások nem, sőt talán nem fogják megismerni egymást az író valamelyik következő kötetében sem.
A szereplőknek nincs családnevük, csak keresztneveik: Márk, Hugó, Walter, Barbara, Henrik, Henry, Nina, Melánia, Vanda, Viktor, Ralf, Krisztina, Zénó, Artúr, ilyesmik. Nemzetközi nevek, zömükben magyaros helyesírással. Rengeteg név és rengeteg sors, olykor vissza-vissza kell lapoznunk a könyvben, hogy eszünkbe jusson: kicsoda is ez a Hugó, vagy ez a Szilvia. Mintha a szerző nem megkülönböztetni akarná a szereplőket, hanem valamelyest egybemosni őket. Vagy pedig ennyire hasonlóak lennénk egy globalizálódó világban?
A sorsok, földrészek, szerelmek, szexek, házasságok, hetero-, illetve biszexualitás jobbára felcserélhetők, csupán a halálok különböznek egymástól. Öt szereplő hal meg a könyvben, s ebből három módfelett csábító lény: Viktor, Barbara és Vanda. Loreley-szerű csábítók, nyugtalanságot, zűrzavart, mámort, kéjt, boldogságot-boldogtalanságot hoznak kiegyensúlyozott, anyagilag igen jól szituált, polgári házasságban élő szerelmeik életébe. Talán ezért kell meglakolniuk? A másik két halott „mellékhalált” hal: elkísérik kedveseiket. Úgy tűnik, igen: a böszörményi világ mintha nem viselné el a csábítókat. A legszörnyűbb a biszexuális vagy tk. homoszexuális Viktor halála: egy szállodaszobában valaki levágja a nemi szervét, és a férfi elvérzik.
Külön szót is érdemel Zénó és Vanda szerelmi története: bonyolultságában, hullámzásában, feszültségében mintha Alberto Moravia tolla villanna meg.
B. Z. nyelvezete nem egyenletes: olykor egészen száraz, máskor halmozza a metaforákat, sőt néha a költő is előbújik: „csenddel takarta be a csendet”.
Egészében véve izgalmas és elgondolkoztató olvasmány ez a könyv. Hogy min gondolkoztat el? A szerelem mibenlétén, a globalizáción, a középkorú férfiak szerelmi őrületén, a házasságok teherbírásán, a böszörményi írói világon.

*

Szóval B. Z. megírta második regényét, az irodalmárok-kritikusok pedig jobbára diszkréten félrenéztek-félrenéznek. Kritikusaink az utóbbi csaknem két évtizedben gyakran néznek félre, diszkréten vagy kevésbé diszkréten, sokszor irodalmon kívüli szempontok végett, és nem is mindig jókor. B. Z. esetében ez a szempont szerintem az, hogy a szerzőnek nagyon sok a pénze, a kritikusi józan ész pedig azt diktálja: akinek degesz a pénztárcája, és imponáló a folyószámlája, az legyen mecénás, nem pedig író. Ez diszkrimináció a javából.

Böszörményi Zoltán: Az éj puha teste. Ulpius-ház Könyvkiadó, Budapest, 2008


A szerző további írásai

impresszumszerzői jogok